Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)
1955-12-08 / 288. szám
2 !N A P C ö 1S55 rfTCF-vroFIt 8 N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov fogadása Rangunban Rangun (TASZSZ): N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov december 6-án a ranguni elnöki palotában fogadást adott. A fogadáson jelen voltak a szovjet államférfiak kíséretében lévő személyiségek, burrmi részről pedig Ba U köztársasági elnök, U Nu miniszterelnök, a burmai kormány tagjai és más magasrangú hivatalos személyiségek. Megjelentek a fogadáson a ranguni diplomáciai képviseletek vezetői is. N. A, Bulganyin a fogadáson beszédet mondott Burma és a Szovjetunió sokban különbözik egymástól — mondotta többek között. — Különböző a természeti világuk éis éghajlatuk, különbözőek történelmi és életmódbeli hagyományaik. Népeink művészetének és kultúrájának meg- vannak a maga sajátosságai. Különbözik egymástól országaink gazdasági berendezkedése és társadalmi-politikai rendszere is. Amint azonban a tények mutatják, ez riern akadályoz bennünket abban, hogy jó és hű barátok legyünk, nem akadályoz bennünket abban, hogy fejlesszük az együttműködést és a kapcsolatok különböző ágait. Ma közös nyilatkozatot írtunk alá burmai .tartózkodásunkról. A megbeszélések során eszmecserét folytattunk a két országot kölcsönösen érdeklő. a két országra nézve kölcsönösen előnyös kérdésekről és több halaszthatatlan, nemzetközi jelentőségű problémáról. Mélységes meggyőződésünk, hogy az államok vezetőinek személyes érintkezése és tárgyalása hatékony útja a kölcsönös megértés és bizalom megszilárdításának és hogy az ilyen érintkezés elősegíti ané- •pek közti baráti viszony fejlesztését. Engedjék meg, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy a Burmai Unió és a Szovjetunió népei közti barátság és együttműködés kötelékei egyre erősödni és fejlődni fognak népeink javára. — Az egész világ békéje megszilárdulásának javára. N. A. Bulganyin beszédére Ba U köztársasági elnök válaszolt. Eden nyilatkozata a hidrogénbomba-gyártásról (MTI) Londoni hírügynökségi és rádiójelentések ismertetik Eden angol miniszterelnöknek az alséház keddi ülésén, munkáspárti képviselők kérdéseire adott válaszát a hidrogénfegyver gyártásának kérdéséről. Az egyik képviselő kérdésére Eden azt válaszolta, hogy a kormány hallandó tárgyalni a kísérleti robbantások szabályozásáról és korlátozásáról „ha annak módszerei egyformán figyelembe veszik Angii? és a többi ország helyzetét" A minisztere'nök azt hangoz tatta, hogy Anglia nem hajlandó olyan egyezményre, amely „kedvezőtlenebb helyzetbe hozza, a többi nagyhatalmaknál.’* Több angol lap foglalkozik a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek betiltásával. Pontosztozkodás a Népligetben Bp. Vasas—Bp. Dózsa, 0:0. Népliget, 15 000 néző. Vezette: Pósa. Döntetlen Dorogon Dorogi Bányász—Bp. Kinizsi 0:0. Dorog, négyezer néző. — Vezette: Révész. A Daily Herald élesen bírálja Eden miniszterelnököt, amiért „nem ragadta meg a kezdeményezést a hidrogénbomba kísérletek betiltására”. Nyil- vánva'óan a Szovjetunióban végrehajtott kísérleti robbantásokra célozva azt írja, hogy „a jelen pillanat kiváltképpen alkalmas lenne arra, hogy megegyezésre jussanak a kísérletek betiltásában”. Attlee lemondott London (MTI) A londoni rádió közli, hogy szerdán összeült az Angol Munkáspárt parlamenti csoportja. Az ülésen bejelentették, hogy Attlee lemondott a Munkáspárt parlamenti csoportjának vezetéséről. Szí Bekkai megalakította kormányát (MTI) A londoni rádió közli, hogy Szí Bekkai kijelölt marokkói miniszterelnök megalakította kormányát. Szí Bekkai közölte, hogy az új marokkói kormányban az Isztik- lal Pártnak kilenc tagja, a Demokratikus Függetlenségi Pártnak pedig hat tagja foglal helyet. A kormányban ezenkívül, több független miniszter lesz, köztük a marokkói zsidó közösség képviselője. _________ A Bonnba érkezett szovjet diplomaták megkezdték tárgyalásaikat Berlin (MTI) A Szovjetunió külügyminisztériumának Bonn ba érkezett képviselői kedden. Szenyin követség! tanácsos vezetésével, udvariassági látogatást tettek Mohr követnél, a nyugatnémet külügyminisztérium protakollosztályának főnökénél. A szovjet diplomatáik ezután megbeszéléseket kezdtek a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumának és lakásépítési minisztériumának képviselőivel a bonni szovjet nagykövetség megszervezésével összefüggő technikai kérdésekről. HELYREIGAZÍTÁS Szerdai számunk elsfl oldalán „Több segítséget, határozott Intézkedést!” cím alatt téves információ folytán szerepel ez a kitétel: „a most leváltott elnök • • A szövegben a drávaszabolcsi tanácselnökről van szó, akit nem váltottak le, hanem lemondott tisztségéről, munkáját azonban jóváhagyásig ellátja. A Romén Nép! öz?érsaség új magyarországi nagykövete átadta megbízólevelét Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke december 7-én fogadta Ion Popescu rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Román Népköztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Boldoczíki János külügyminiszter, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Mihályi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, Marjai József rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügym? misztérium protokoll osztályának vezetője és Mátékovics Endre vezérőrnagy. Ion Popescu nagykövet megbízólevelének átadásakor a következő beszédet mondotta: „Elnök elvtárs, van szerencsém átadni önnek a megbízólevelet, amellyel a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlésének elnöksége a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköveteként a Manyar Nép- köztársaságba akkreditált. — úgyszintén átadom elődöm visszahívó levelét. Engedje meg, hogy ebből az alkalomból a legmelegebb barátság érzéseit és a Román Népköztársaság nagy nemzet- gyűlése elnöksége, a Román Népköztársaság kormánya és a román nép testvéri üdvözletét fejezzem ki önnek, a Magyar Népköztársaság kormányának és a magyar népnek. A román és a magyar nép közötti barátság, amelynekke- retében szeretettel ápoljuk az elnyomók elleni közös harc hagyományait, a felszabadulás óta eltelt évek alatt állandóan fejlődött és erősödött. Az élei minden területén növekszik é~- mélyül a testvéri együttműködés és a kölcsönös segítség- nyújtás. Népeink odaadással telitett alkotómunkájukkal, a SzovjetDulles sajtóértekezlete Hírügynökségek és rádiójelentések beszámolnak Dulles amerikai külügyminiszter szokásos keddi sajtóértekezletéről. Az amerikai külügyminiszter sajtóértekezletének eleién szólott a szovjet államférfiak indiai és burmai látoga- •ásáról. A többi között azzal vádolta a szovjet vezetőket, hogy „nem kívánják csökkente..> a Nyugattal fennálló feszültséget." Az amerikai külügyminiszter ezután beszélt az új ENSZ tagok felvételének kérdéséről Hangoztatta, hogy az Egyesül* Államoik „továbbra is hajlandó azonosítani magát a kanadai javaslattal”. amely szerint mind a 18 felvételét kérő országot, tehát a Mongol Nép- köztársaságot is bebocsátamáik az ENSZ-be. Azzal kapcsolatban, hogy a Kuomintang küldött, a Biztonsági Tanácsban meg akarja vétózni a Mongol Népköztársaság felvételét, Dulles azt mondotta, közölte a Kuomintang kormánnyal, hogy az Egyesült Államok „elvben ellenzi a Biztonsági Tanácsban a vétójog alkalmazását új tagok felvételének megakadályozására, amennyiben a Biztonsági Tanács tagjainak többsége úgy véli, hogy az illető országokat fel kell venni az ENSZ-be.” Ezzel összefüggésben kijelentette, hogy a csang- kajsekista kormány nem tájékoztatta az Egyesült Államokat arról, hogy lemond-e a vétójog alkalmazásáról a Mongol Népköztársaság felvétele ügyében. A külügyminiszter érintve N. A. Bulganyinnak és N. Sz. Hruscsovnak a nyugati hatalmak gyarmatosító politikájáról tett indiai és burmai kijelentéseit, azt az állítást kockáztatta meg, hogy ezek „nagy mértékben kárára voltak annak, ami a júliusban Géniben megtartott kormányfői érteke? létén kialakult barátságosabb kelet-nyugati kapcsolatokból fennmaradt." unió sokoldalú segítségével, szoros együttműködésben a többi népi demokratikus országokkal, állandóan újabb sikereket érnek el a közös munkában a szocializmus felépítése terén és következetesen harcolnak a világbéke megvédéséért, az összes államok békés egymásmelleit éléséért, a béke ügyének győzelméért az egész világon. A román nép örömmel kíséri figyelemmel a testvéri magyar nép által elért sikereket és szívből kívánja a két ország közötti kapcsolat állandó elmélyítését. Biztosítom önt. elnök elvtárs, hogy e cél érdekében nem fogom kímélni erőimet jövőbeni tevékenységem során és meg vagyok győződve arról, hogy a reám háruló feladatok becsülettel való teljesítéséhez meg fogom kapni az ön és a Magyar Népköztársaság kormányának minden segítségét.“ Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Ion Popescu nagykövet beszédére a következőkben válaszolt: „Nagykövet elvtársi őszinte örömmel veszem át öntől a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének megbízólevelét, amellyel önt rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti minőségben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa mellé akkreditálta. Népeink — amelyek azelőtt — annyi közös harcot vívtak elnyomóikkal szemben, — a felszabadító Szovjetunió szüntelen támogatásával, egyre szorosabb testvéri együttműködésben munkálkodnak a szocializmus építésén, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának további emeléséért. Ez az együttműködés — mely az élet legkülönbözőbb területeire kiterjed — már eddig is figyelemreméltó eredményekkel járt mindkét nép számára és hasznos hozzájárulást jelenteti a béke ügyéhez. Engedje meg nagykövet elvtárs, kifejeznem azon meggyőződésemet, hogy a baráti román nép alkotó ereje —melynek eddigi vívmányai egész népünk elismerésével találkoztak, — további nagy sikereket fog elérni és őszintén kívánom, hogy az országaink közötti barátság és együttműködés továbbra is elősegítse mind a román, mind a magyar nép további felemelkedését. Kéremy nagykövet elvtársat, fogadja meleg baráti üdvözletemet és tolmácsolja a testvéri román népnek, a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének, a Román Népköztársaság kormányának a magam, kormányom és az egész magyar nép őszinte jókívánságait a román nép még boldogabb és még szebb jövőjének megteremtéséhez. Biztosítom önt nagykövet elvtárs, hogy feladataink végrehajtása során a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a magam részéről a legteljesebb támogatásban fog részesülni. Működéséhez őszinte szívből sok sikert kívánok és szeretettel üdvözlöm önt körünkben.” A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Dobi Istvánnak a kíséretében megjelenít ELene Benkö nagykövetségi I. tótikárt, Stefan Mitica nagykövetségi gazdasági I. titkárt, Laiuirentiiu Szunyogh, Virgil Podruimaru nagykövetségii fii. titkárokat. Adalbert Toth- falusi és Ion Bosnea nagykövetségi attasékat, majd az Elnöki Tanács elnöke kihallgatáson fogadta Popescu nagykövetet, akivel hosszú, baráti beszélgetést folytatott. Szovjet koliómérníikök utaztak Delhibe Moszkva (TASZSZ) December 5-én Hlébnyikov szovjet vaskohászati miniszterhelyettes vezetésével szovjet kohómé rmok küldöttség repült Del» hübe. A szovjet küldöttség a® indiai kormány elé terjeszti a szovjet szakembereknek India számára készített kohómű- terveit. Á Francia Szoca-ísta Párt elutasította a Kommunista Párt listakapcsolási javaslatát (MTI) A Francia Szocialista Párt országos tanácsa kedden összeült, hogy megvitassa a Kommunista Pártnak a választási szövetségre vonatkozó ló vasi a tát. Kedden este a tanács úgy döntött, hogy elutasítja a llstakapcsolás elvét. Az országos tanács ugyanakkor kimondta, hogy helyesli helyi jellegű szövetségeik létesítését olyan pártokkal, „amelyek a szocialisták politikáját követik olyan fontos kérdések? ben, mint amilyen az észaik- ófrikai kérdés vagy a® egyházi iskoláknak nyújtott állami támogatás kérdése*’. (3) Szánló Tibor: 0 AZ EL F P Jel» Elbeszélés — 4EZET A szomszéd még mindig őrölte a kolbász.t, mint a malomgarat, és hozzá kenyeret harapott, de olyat, hogy a sötétben is fehéren világított, amint kisebbre fogva járt az ölétől a szájáig, a szájától az öléig. Hallgattam a csámcsogásf és az éhség kése belém-belém hasított. Forrt bennem a méreg, hát mikor felejthetem már el, hogy milyen az, amikor az ember csak a nyálát nyeli?! Még mindig a feketézők zabáinak helyettem. Nem szabadna ezzel játszani, csak bíznák rám őket! Igaz, hogy Szegeden nem bírtam velük. — Még a második napon látom egy füszernagy- kereskedésnél, hogy a vasrolló sarka fel van hajlítva, mint egy szamárfül Bekukucskálok, hát odabent nagy nyüzsgés, lárma, csörömpölés és velem szemben éppen bújna lel egy fekete téltkabátós úr, két karjával gyertva- halmot, cigarettapapíros-dobozt szorít a melléhez. Bedugom a puskacsövét é6 mindent ledobáltatok vele, aztán bekiabálok, hogy kifele, senkj se maradjon bent. Jöttek Is, volt aki csak a zsebét tömte meg, csak el akart vinni valamit a hóna alatt, de nem engedtem. Visszadobattam vele. Már alig lehetett kiférni a sok árútól. Olyan is akadt, aki pénzt akart adni, vagy a fele holmit, de rárivalltam. Pedig legalább egy csomag cigarettapapírt szívesen vettem volna, ha a boltos ad1a, vagy az állam. Kibújt tíz ember, húsz. Elódalogtak, de ott is maradtak, különösen az asszonyok csertőitek. „Mit fáj az magának?! Ne avatkozzon bele! Másutt lehet?! Mindenki ezt csinálja!” — Eddig se lehetett, de most szitán megszűnt — kiabáltam és nagyon egyedül voltam. * Megjelent az íré „Triciklin** címfi elbeszélés-kötetében. Jöttek-mentek az emberek, katonák, de senki se állt mellém, segíteni. Harmincán, negyvenen kibújtak már, kívülről nem is látszott, hogy ennyien beleférhetnek és még mindig nyüzsög, csörömpöl, lármázik odabent a nép. Ahogy lehajolva leskelődöm, a szemük fehérjét megvillan tva bámulnak vissza rám a közelgő, görnyedő alakok. Éreztem, hogy mindig vörösebb leszek, füleim pirultak. Mennem kellett volna, hiszen őrségre vártak a pártházhoz. Ezekkel úgy se bírok, holnap reggelig sem jön elő mind, elbújnak, motoszkálnak. De hogy menjek el? Mit szólnak azok. akiket kizavartam? Végülls sarkonfordultam, szinte szaladtam, mint aki segítségért siet, nem fordultam hátra, de láttam, hogy boldogan másznak vissza az emberek. Féiegyházán már jobban ment a rendcsinálás, mert amikor a városba ballagva egv péküzlet előtt gomolygott, nyüzsgött a nép, hát én karszalaggal a karomon sorbaállítottam őket. Persze nem voltak mind feketézők, soknak kellett az a kenyér, de ennek itt cipő kell, mindenkinek lehúzná a cipőjét és ráadásul még milyen finom kolbászt zabái! Vaksötót van bent, gurul a vagon. Mit kezdjek vele? A csámcsogást szugásra váltotta át és a közelembe papir hullott. Megmerevedtem. A sötétség megszelídített. A papír után tapogattam a pufók lwteszsá- kok között és rátaláltam egybemorkolt. átzsí- toeodott csomójára. Lassan, halkan bontogattam és a redők közül felröppent a kolbászszag. Kutyák bontogatnak így, a mellső lábukkal kapargatva, az orrukkal szimatolva a papírt. Én is kutyaéhes voltam. Csakhogy se a héja, se a vége, nem volt benne. Dühömben már a bicskáért nyúltam, hogy belehasogatok a zsákokba, folyjon szét az ilyen csámcsogó alak lisztje, de elhalt, elzsibbadt a mozdulat. Letéptem a zsíros papírból, rágtam és éreztem a kolbász távoli ízét. — Nem baj — mondtam morogva és némán fejezve be a mondatot: nem baj, csak vonuljon el a front! Tanácsköztársaság leszés rend. És még az is vigasztalt, hogy Katicáék bizonyára öltek már, hiszen ilyesmit jobb a front előtt elvégezni, mert a sonka nem röfög ki az ágv alól. Borzongtafó hidegre ébredtem. Nékem mindig a hátam közepe fázik a legjobban. Álltunk A nyitott “hóban derengett, Idebenn még éjszaka vett. Mindenki aludt Szovjet tiszt, kupeckedő oarasz*. lepénzelt vasutas. Az emberiség, amikor ébren van, mindig mást csinál, de egyfoi-mán alszik. Meztelen arccal. FeUápécTkodtom. Rotxvrt»k a csontjaim, mintha mo*t illesztődtek volna össze. Lehuppnnok a föld"? M 'átom ám. hogy állomáson vr.gvunk. Atlábolok nóM.nv vagon közt. lltkö/őre kapo^s-a. vai“"a lépve és a raktár oh!“Ián ott a felirat: „Báennlmás.** Hű, a szentségit* Átaludtam K;'k unhatott! Most ott vagyok, ahol a mádi zsidó.,, Továris! Igyi szudá! — kiáltja valaki kétszer is. A rámpán egy szőke, sápaoi,.—pű főhadnagy áll és mintha nekem integetne. Odamegyek, nézem a száját, hallgatom a hangját, az egészben van valami tréfás. Rámkiált, mint egy ismerősire és nem értem, mát beszél. Arrébb, az első sínpárnál katonáik és civilek topognak, lehelletgomolyagokkal sürítik a reg geli ködöt. Úgy gördülnek szét a vagonajtók, mintha jég reccsenne. Itt alighanem rakodás lesz, odaküldene engem is ez a tiszt. Na, nem baj. Mosolyogva a szemébe nézek és a mutatóujjammal megütögetem a mellem. — Én kommunista vagyok! — mondom neki és tudom, hogy úgy sem fogja elhinni egy ilyen fiatal emberről. — Komimunyiszt! — és ezzel szépen előhalászom a kabátom belsejétől az irás-paksa.métát, a sarkánál fogva kiemelem a cirillbetűs igazolványt és elébe tartom, de a legnagyobb elképedésemre félretolja a kezem. Bele sem kukkant az írásba. — Mintha csak utálná a kommunistákat. Hát szovjet katonában is létezik ilyen?! — Kommunyiszt? — csak úgy húzza a szót. — Nu, davaj! — és ezzel megindul előttem. Gyömöszölöm vissza a zsebembe a papírokat és alig követhet«^, úgy siet. Az első vagonnál megáll. Egy mozdulattal mindenkit el,rebbent az ajtótól és megfeszülő nyakkal két ládát emel e.gvmásra. Aztán üsz- szefonia a karját és szembefordul velem. — Hangja parancsoló, keményen pattog, vér szalad szeplőpöttyei alá — egészen kivirulnak. Valami olyasmit értek, hogy náluk a kommunisták kétszer olyan jól dolgoznak. Ne mutogassak én neki igazolványokat, — ha kom- mioVstn vagyok, vigyek két ládát — ” n frontnak. Fejbecsapottam álltam ott. (Folytatjuk) \
