Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)

1955-10-27 / 253. szám

*965 OKTÓBER VI I NAPLÓ 3 Hosszúhetényi „kincskeresők" A napokban levelet kaptunk HoeszúhetényML Felbontottuk * borítékot: fényképfelvételek estek kj egy rövid, néhány so­ron levél kíséretében. A fény­képeket Molnár Ferenc, a Komlói Mélyfúró Vállalat dol­gozója küldte. Panaszképpen megemlítette, hogy a „túrósok­ról “ keveset írunk az újságban, pedig megérdemelnék, mert igazán szép, érdekes, megbe­csülendő munka az övéit. i.. Ennék a szíves felszólítás­nak próbáltunk eleget tenni. Gépkocsival talán 35—40 perc az út Pécstől a fúrótornyokig, így a fényképekkel a zsebben, kiutaztunk Hosszúhetóny hatá­rába. Ez a fiatal fiú, Horváth Laci, a vállalat legifjabb fúrómes­tere. A fényképnek ugyan van egy szépséghibája: patyoiatfe- hér ingben a .kincskeresők" még sohasem álltak a gép mel­lé. Aki ezt nem hiszi, álljon csak meg az országúton s on­nét is látja a hamuszürkére „festett” fúrósokat a gépek kö­rül szorgoskodni. Horváth Laci „fúrós" család­ból származik: a Horváth test­vérek és fiaik nevét már a Zala megyei olajkutafcnál is­merték. A család mindig ott vert tanyát, ahol a családfő munkát vállalt. A lovászi olaj- kutafctól Komlóra költöztek. — Horváth László már Pécsett vé­gezte el a bányaipari techni­kumot és utána jelentkezett a mélyfúró vállalatnál. Néhány hónap múlva fúrómester lett. Megállja-e a helyét? Annak talán Tóth Kálmán igazgató a megmondhatója: — Érdeklődtem a gyerek iránt a többi fúrómestertől. — Féltem attól, hogy mivel az apja szintén a vállalatnál dol­gozik, felelős körzetvezetöi be­osztásban, talán kivételt tesz­nek vele. De a válasz minden esetben ez volt: „Bármilyen munkát rábízunk, pontosan, becsületesen elvégzi.” Az „utánpótlással" tehát nem lesz baj a vállalatnál. Ka a mélyfúrók munkáját meg akarjuk ismerni, okvetle­nül tudnunk kell arról az újí­tásról (vágj' talán találmány? — Ez még nincs eldöntve), me­lyet Víg Andor főmérnök, Wéin Gyöngy főgeológus, Krkos Károly gépészmérnök és Papp Lászlómé bányamérnök kísérletei nyomán vezettek be. Tudvalévő, hogy a komlói víz magas vastartalmú, amihez hozzájárul az is, hogy a buda­iad kutak vascsöveiről jelentős mennyiségű vas került az ivó­vízbe. A „vasas” víz egyrészt ártalmas a szervezetre, a fo­gakna, — másrészt ipari cé­lokra sem minden esetben al­kalmas. A megengedett vas­mennyiség egy Ilten- vízben 0.4 milligramm lehet, ezzel szem­ben a tényleges vasmennyiség meghaladta az 5.2 milligram­mot is. A mélyfúró vállalat mérnö­kei hosszú hónapokon át tartó kísérletek után rájöttek arra, ha a csövek belső fatót toal- oiumklorid oldattal bevonják, a víz nem támadja meg a vas­csövet. így a vízben a már természetszerűen képződött vastartalam mennyisége sem növekszik. A legutóbbi ellen­őrzés kimutatta, hogy — az ily módon elért tisztulás után — a komlói ivóvíz vasta,itatnia nem több 0.05 miiHligraimmnál. Az éves terv teljesítése iránt érdeklődünk Tóth Kálmán igazgatónál: — December huszonegyedi­kére ígértük. Szavunkat álljuk is. Határozott válasz és hihető is, ha egyszer az 1. negyedéves tervet 110.8 százalékra, a má­sodikat pedig 120.5 százalékra teljesítették. Csak... a har­madik negyedben történt lema­radás. A tervteljesítés nem több, mint 95.8 százalék. Mi lehet ennek az oka? — ... Az, hogy 20 gép helyett csak 18 fúrógépet tudtunk munlkábaállítani. De így is igyekeztünk kihasználni a gé­peket. Ezt bizonyítják a szántok is. Az egy gépre eső negyedéves terv átlagban 359 folyóméter lefúrása. De a harmadik ne­gyedévben ez az átlag 386.46 méterre emelkedett, teháit a gép kihasználás valóban eredmé­nyes volt. De a két hiányzó gé­pet ez a túlteljesítés sem tud­ta pótolni. — A lemaradást mégis be­hozzuk. Hiszen az októberi ter­vünk 2,020 méter és a két de­kádban már 1600 métert lefúr­tunk. A harmadik dekádban előreláthatólag túlteljesítést érünk el... — MEGYEI BÉKEÉRTE- KEZLETET TART október 30- án, vasárnap délelőtt 9 órakor a Baranya Megyei Békebizott­ság az MSZT-székház nagy­termében. — Ez alkalommal G all ó Ernő elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Nyomda- és Papíripari Dol­gozók Szakszervezetének elnö­ke a külpolitikai helyzetről és a békebizottságok feladatairól tart előadást. — PÉCS ÉS BARANYA MEZŐGAZDASÁGI SZAK­EMBEREI részére egésznapos emlékünnepélyt rendeznek Mi­csurin születésének 100. és ha­lálának 20. évfordulója alkal­mából október 29-én, szomba­ton a Janus Pannonius utca 11 szám alatt. Délelőtt 9 óra­kor a Micsurin Agrártudomá­nyi Egyesület vezetőségválasz­tó taggyűlést tart. Délelőtt 11 órakor Wéber Mihály főisko­lai tanszékvezető tanár elő­adást tart Micsurinról. Délután fél 4 órakor az agrártudomá­nyi szakemberek megtekintik a pedagógiai főiskola botanikus kentjét, majd este fél 9 ónakar részt vesznek az ünnepi klub­esten, amelyet a TTIT klub­helyiségében tartanak. — 1ZLESVERSENYT REN­DEZ PÉCSETT az Állami Áru­ház. A verseny október 30-án, vasárnap reggel kezdődik és november 25-ig tart. Ez idő alatt az áruház kirakataiban megszámozzák a versenyben szereplő ruházati cikkeket. A vásárlók a csomagolóból kapott szavazócédulákra ráírják an­nak a ruhadarabnak a számát, amelyből saját ízlésük szerint állítanák össze öltözéküket.' A verseny három feltétele, hogy a vásárlók a leggazdaságosabban a legcélszerűbben és a legízlé­sesebben állítsák össze az öltö­zetet. A verseny győztese 300 forint jutalmat kap. Aki mind­három feltételnek megfelel, az a saját maga által választott öltözetet kapja. A legjobban összeállított öltözetből azután az áruház november végén di­vatbemutatót rendez. Itt dön­tik el, hogy ki a verseny győz­tese. — A POSTAI HÍRLAP­TERJESZTÉS 5. ÉVFORDU­LÓJÁN. október 29-én, szom­baton délután 4 órakor a pé­csi posiaigazga tőség dolgozói ünnepséget rendeznek a KP- DSZ kultúrotthonban. Este gaz dag kulrtúrműsonral egybekö­tött családi esttel fejezik be a jubileumi ünnepséget. „Hét évszázad magyar vei sei“ A legkiválóbb pesti és pé­csi előadóművészek közremű­ködésével szavaló és dalestet rendeztek „Hét évszázad magyar versei” címmel hét­főn este a Nemzeti Színház­ban. Ha csak az elhangzott költeményeket és prózai mű­veket vennők figyelembe, azt kellene mondani, emlé­kezetes este volt. Ascher Oszkár, Békés Rita és Hor­váth Ferenc érdemes mű­vész egy-egy szavalata és Török Erzsi Kossuth-díjas énekszámai után szinte ele­mi erővel, szűnni nem akaró lelkesedéssel robbant ki a taps. Diákok, tanárok s a köl tészet idősebb barátai őszin­te tetszéssel fogadták a ma­gas művészi tökéllyel elő­adott műsorszámokat. Különösen nagysikerű volt: Horváth Ferenc érdemes művész tolmácsolta izzó szén vedéllyel Vörösmarty csodá­latos költeményét, a Vén ci­gányt. A mélyből indult el — a busongá költő cigánybizta­tásba menekülő keservétől s a rádöbbenésen és az ijed­ségbe bukó keserven jutott fel egészen a magasba, a tör­hetetlen optimizmusig, a beethoveni szenvedelmű sza­vakig, hogy „lesz még egy­szer ünnep a világon”. Szóval, ami elhangzott, az jó volt és művészi. Azzal volt inkább baj, ami nem hangzott el. Ascher Oszkár bevezető szavaiban mondotta ugyan, hogy ne keressen senki cél- zatos, gondos válogatást, óik merész és szabad kézzel tal­lóztak a hét évszázad gazdaa termésében. De ez a merész­ség bizonytalanságnak érző­dött, s a szabadkezű tallózás szabadossággá torzult. Az estnek az volt a címe. hogy „Hét évszázad magyar versei". Tehát mindenki jog­gal várhatta, hogy néminemű áttekintést kap egy-egy jel­lemző vers, megzenésített költemény vagy prózai írás révén ebből a több mint fél­ezeréves időből. Joggal vár­hatta, hogy az elhangzó mű­vek valamiféle vezérfonalhoz Icaocsolódva mulatják meg költőink, íróink küzdelmes harcát. És jobb vezérfonalat találhattak volna-e. mintha a Idővé csoportosítják a mű­sort, ami közös volt minden nagy poétánk életében: a fennálló társadalmi rend visszásságai elleni harc s a szebb és emberibb élet érde­kében vívott küzdelem köré? Balassi. Zrínyi. Csokonai és a XIX. század óriásai, az­tán a századelő nagyjai mind személyes ügyüknek érezték a nép ügyét, s koruk legnagyobb követeléseit állí­tották életművük középpont­jába. A hétfői szavalóestbői mégse ez derült ki. Sok ver­set elszavaltak, sok prózát elmondtak, éneidet elénekel­tek, de nem a leglényegeseb­beket, nem a legfontosabba­kat. nem a legjellemzőbbe­ket. Mert szép volt a „Mélyen is volt...” bús szerelmi val­lomása, az „Ilona” bravúro­san cikkázó rímjátéka, s az „Áprilisi capriccio” sziporkA- zóan szellemes kedvcsapko­dása, de ez nem minden, nem ez a magyar költészet, a- hét évszázad gazdag kincses­tárának színe-java. A „Hét évszázad magyar versei”-nek estje félresike­rült. torzó maradt, nem azt adott, amit joggal várhat­tunk. Nem azt adta cnért sem, mert szinte teljesen el­szakadt a mától. Egyetlen egy Benjámin verset hallot­tunk csak, s tőle se a legsi­kerültebbet. Pedig az elmúlt tíz év gazdag termése éppen olyan értékes része a magyar irodalomnak, mint a század- eleji negyven esztendő, ami­kor Kosztolányi, Tóth Árpád és Juhász Gyula élt, küzkö- dött és alkotott. S őszintén megmondjuk, csalódást öltözött az is. hogy a jelentős és számottevő pé­csi írógárda alkotásai közül egy se került bemutatásra. Pedig ők is részesei ennek a hét évszázadnak. Tevékeny es köztünk élő résztvevői, akik megérdemeltek volna ennyi megbecsülést. Ascher . Oszkár bevezető szavaiban arról beszélt, hogy a magyar irodalom egy cso­dálatos ékszerdoboz, csillogó, fényes drágakövekkel. így is van. De a könyr:be zárt vers veszít fényéből. A -.Talpra magyar” Petőfi aj­káról forradalmasított eg V egész népet. A versnek han­gos szó kell, pódium; most is. Ezért volt helyes a mű­sorirodának ez a kezdemériye zése. s ezért várjuk, hogy a jövőben többször is. többféle formában megismételje ezt az estet. De azt is kérjük, hogy ezután a cím ne olyan ■keret legyen, amiből kilóg a beléje illesztett kép s fordít­sanak több gondot a műso­rok összeállítására tartalmi szempontból is. ÓNODY GYÖRGY Pécstől kezdve Szatónitán-------------át egészen Öcsár­dig nincs egy teremtett lélek a határban. Hanem szakadhat az eső, csak úgy locsoghat — egy helyen, az ócsárdi Béke Tsz Lázi-dűlői kukoricásában, fel sem veszik az idő acsarko­dását az asszonyok, lányok. — Belopakodik bíz a hideg ned­vesség ruhájuk alá. kilós sár- kóloncok tapadnak a gumicsiz­mára — de ők csak törik kosa­raikba szakadatlanul a fehér- szemű száznaposat. Mi hajtja ókét, meg mi ösztökéli a ko­csisokat, akik tengelyig merül­ve a dűlő latyakjában fuvaroz zák a kukoricát a földekről a gónékig? Hát az, hogy ide ha­marosan búzának kell kerül­nie, szóval noszogatja őket a kötelesség is, — de leginkább az az újszerű, csak idén beve­zetett nagyszerű dolog, aminek neve: prémium. Segített az. idő tarás is, a javuló vezetés is, az erősödő munkafegyelem is ab- ban, hogy húsz helyett ötven vagon kukoricájuk termett és ful!V>t'ré'Pából is 16 vagonnal ■ szállíth-atn*k le a ka­senki "ne« Cukorgvárna|k — ezt ™tiÜlasadia' De lelküs­'ésre és bn-íftyazásra' egye’ wttaíH !? ?ra leginkább az biztatta a tagokat: hogyha több terem holdanként az előlrány- zottnal. akkor ajkaik fele meg­jár nekik prémiumként Vé­gigdolgozták szorgalmasan az esztendőt és ha már itt a kész, beerett termés hát csupán a betakarítással késlekedje­nek? Amikor Musszung elv társ át­vette a pécsi járás egyik leg­ziláltabb termelőszövetkezeté­nek elnöki tisztségét, az esz­tendőkön át kapálatlamul ma­radt kukoricások, rópaföldék TjövíL orvosságát a termelőszövetke­zeti tagok anyagi érdekeltségé­nek fokozásában találta meg. Hát igazság-e, hogy az is egy­formán részel a közösből, aki­nek kétszáz munkaegysége mel lett felveri a gaz kukorica, ré­pa és napraforgó parcelláját és az is, akinek szintén kétszáz egysége van, de földje tiszta, mint a szoba padlója?! Ki adott többet a közös va­gyonhoz? A munkaegység­könyv nyilvántartásai szerint mindketten egyformán járul­tak hozzá, de a valóságban nyilván az, akinek jól művelt földjén több kukorica, több répa, több napraforgója ter­mett. Ha ez igaz — és csak így igaz —, akkor nyilván többet is kellene részelnie. — Ezért, a jól végzett munka ju­talmazásáért vezették be a munkaegység mellett a pré­mium járandóságot is. Ha ez olyan könnyen ismén ne, mint ahogy leírjuk! A Lá­zi-dűlő földje szegény, vízimos- ta domboldal — a Hánsfás dű­lő nemrég trágyázott, jóerejü kukoricaföld. Amelyik munka­csapat a Lázi dűlő kukoricáján kapná, ha megfeszül, akkor sem teljesítheti túl a tervet, amit a hársfásiak nevetve túl­szárnyalnak. Igazságtalan len­ne az ilyen elosztás és ezért mind az öt munkacsapat egy­formán kapott a hánsfási, a kö- vesi, a vásárosi dűlők kukori­cásából. meg a heterózisból is. így tehát egyenlő esélyekkel indultak a versenynek. A mun kacsapatok tagjai meg úgy osz­tozkodtak, hogy akinek egyik dűlőben gyengébb rész- jutott, az a másikban jobban termőt kapjon cl kak&cicít A gazoló hanálásnál derült ki először, (hogy mit is jelent az a prémium? A régi, hanyag vezetőség mellett ugya­nis a Béke Termelőszövetke­zetben elszoktak attól, hogy egynél többször is kapálják a kukoricát. Három-négy asz- szony még elvégezte a maga parcellája gazoló kapálását, de a másik negyvenegynéhány fe­lesleges időtöltésnek tartotta. Ha már kétszer kapáltak va­lamit — az a háztáji volt. A szokásokat nehéz, levetkőzni — idén sem akaródzott sokuknak augusztusban is megfogni a ka­panyelet. Akkor kezdte meg Muszung Lajos elnök, Kiss I-tf- jos brigádvezető, Tóth György agronómus és Szabó Jánosnó ellenőrző bizottsági tag a ka­pásnövények „vizsgáztatását”. Végigjártak minden parcellát és minősége szerint osz­tályozták a munkát. A legjob­ban művelt rész tíz pontot ka­pott, ahol nem volt meg a gazoló kapálás — az legfeljebb hatot. Hej, de sok mindent szemügyre vettek: répánál még azt is, hogy pótolta-e az illető a répabarkó által kievet.t tö­veket, vagy kapával va.gdalta-e csak ki a feleslegeket egyelés során, vagy nem rostéit leha­jolni hozzá? A kukoricánál: csak tessék-láfisék csapkodta-e ki a fattyafcat vagy rendesen kihúzta őket a földből? Nem maradt-e a töve körül gaz? Nehéz munka volt, de rá­következő vasárnap már hang­szóró hirdette, hogy a munka­csapatból ráeső prémiumból mindenki aszerint részesedik, hogy hány pontos munkát vég­zett, A íaluszerte kiállított az óeiárdi hangszórók egy-egy magyar­nótát sugároztak Horváth Má­riának, Deli Józsefnének, Kiss Lajasnénak, idős Törgyéki Jó­zsefnének. Horváth Péternének és Horváth Nándoménak, akik kilenc pontot szereztek. (Tizet csak egyetlen egy esetben ad­tak ki.) Hallja ezt a többi asz- szony és mivel a jó munka már nemcsak zsebbe, illetve pré­miumba vág, hanem felkapja a falu szája is, — hétfőn már mind a negyvenhét beállt ku­koricásába — gazoló kapálást végezni. A hatosok nyoleasok- ká-kilenccsekké alakultak, a termés pedig ennek nyomán olyanná, hogy augusztusban Tóth Lajos alsó, Vajda János, meg a többiek, akiket sehogy- sem beszélhettek le a tavaszon a túlméretezett háztáji kukori­caföldről — felajánlották ku­koricásukat a tsz-nek, mond­ván: jobban járnak, ha pré­miumban részesülnek. Mennyi is hát a prémium? Sok, igen sok. Horváth Máriá­nak, Péter Józsefnének, Kiss Lajosnénak, Deli Józsefnének, ifjú Tóth Lajosnénak négy holdas kukorica parcellájukon egyaránt 80—80 mázsát kellett volna termelniök és lesz raj­ta testvérek között vagy 120- 120 mázsa. A 40—40 mázsa többlettermésből őket fejen­ként 20—20 mázsa csöveskuko­rica illeti meg, majd a zárszá­madás idején. De ez csak ku­korica prémium: ugyanők a munkaegység után járó része­sedés fölött még vagy 80 kiló kristálycukor prémiumot is kapnak — a cukorrépater­tsz-hen ni el esi ten- túlszárnyalásáért. Ertik-e már. mié.'t sietnek annyira a betakarítással? Az idei premizálás elgondolkoz­tatja azokat, akik. mint Ter- zicsné, Papp Béláné. Varga Györgj-né — a világért sem vették volna ki részüket a közös munkából, mondván — keres az ő uruk annyit, amiből szépen megélnek. Az igaz. szé­pen részelnek a kocsisok is munkaegységeikre — de pré­miumot csak cukorból kapnak, mert a kukoricában ők nem dolgoztak. Jászlai Imre trak­toros, aki igyekvő munkájá­val segített a nagy termés el­érésében. a zárszámadás alkai- v' ból ezer forintot és égj- sül­dőt kap jutalmul. Terzicsmé a többiekkel egj'ütt gondolkod­hat azon, hogy érdemes volt-e elszalasztani idén egy teljes konyha- és szobabútor árát.... A betakarítás a kedvezőtlen időjárás ellenére is úgy fo­lyik, hogy pontosan premizál­hassanak. A kukoricát csopor­tosan törik ugyan, mert nem lehet most pracellánként bíbe­lődni — de minden munka­csapat külön takarítja be ku­koricáját, répáját,, a munka­csapat saját kocsisai viszik a hídmérlegre, ahol a tenmelőszö vetkezet ellenőrző bizottságá­nak egyik tagja mérlegeli a kocsival együtt a tervteljesí- tést és a prémium járandósá­got is. De ha már a prémium­------------------ nál, a pré­mium kukoricánál tartunk, akkor nem szabad elhallgat­nunk valamit. Igaz, a Béke Termelőszövetkezet 13 vagon helyett 23 vagon kukoricát szándékozik tartalékolni, hogy a jövőre bontási anj'egból építendő hatvan férőhelyes istálló jószágállományának is elegendő abrakja legyen az, újig. Igaz, hogy 67 helyett 240 sertés hizlalására szerződtek az állammal. De az is igaz, hogy például Kiss Lajosék családja közel egy vagon ku­koricát visz haza munkaegység részesedésként a prémiummal együtt. Megdolgoztak érte, meg jár nekik — de nem járnának e jobban, ha ezt a prémium kukoricát a közös gazdaság­ban hasznosítanák és helyette készpénzben fizetnék ki az. árét? Egy mázsa csöveséi'' így legfeljebb százötven forin­tot kapnának, hízókba etetve pedig legalább kétszázötvenet s a tsz-ben maradna az Öceár- don különösen nélkülözhetet­len istállótrágya is. Megértjük — olyan a parasztember, ha tsz-tag is, — hogy tartalékolni szeret. De számoljanak egy ki­csit, mindjárt kiderül, hogy akkor tartalékolnak jobban, ha a prémiumot pénzben ve­szik fel, mert a kukorica a közös gazdaságban még job­ban kamatozik. Ez a dolog a termelőszövetkezet belső ügye — helytelen lenne, egy állam- polgári kötelezettségeit több­szörösen teljesítő közös gazda­ság ügyeibe parancsoló módon beavatkozni. De a Béke Tsz vezetőségétől — amely nyáron megoldotta azt, hogy a tagolt önként eladták a négy kilón felüli elóleg06ztásból a háztar­tásukban felesleges gabonát az államnak, — azt várjuk, hogy most is a termelőszövet­kezetük érdekében leghelye­sebb módon cselekedjenek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom