Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)

1955-05-15 / 113. szám

I» 1835 MAJCS S3 „A vzwi,d etn&twU UuííuaMís éickhtSdést cendkívül fejteit és tnayadgényíl" Dr. Szentágothai János Kossuth-díjas professzor élménybeszámolója Szovjetunió-beli útjáról £>r. Szentágothai János Kossuth-dijas egye­temi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem anatómiai intézetének vezetője csütörtökön este a TTIT klubjában élménybeszámolót tar­tott moszkvai útjáról. A klub ebből az alka­lomból úgy megtelt érdeklődőkkel, hogy pót- székeikről kellett gondoskodni. Bevezetőben Szentágothai professzor utalt arra, hogy a Szovjetunióban tett látogatásinak tulajdon- képpeni célja az idegszövettan terén elért szovjet kutatómunka eredményeinek a meg­ismerése volt, majd színesen és rendkívül lcöz- vetlen előadói módszerrel ismertette azokat a benyomásokat és gazdag tapasztalatokat, ame­lyeket utazása és ottléte alatt szerzett. — Nagyon találó az a megál­lapítás — mondotta Szenl- ágothaá professzor, — hogy «ki az élétet meg akarja ismerni, az vasúton utazzék. Rendkívül örülök magam is, hogy odautazásom vasúton tör­tént, mert így egé6Z sor apró megfigyelést tehettem. Igen érdekes és említésremé ltó az a tény, hogy a napokig tartó utazás egyáltalán nem fárasz­tó, mert az utasok minden ké­nyelméről gondoskodnak és mert valóságos családi élet alakul ki a vonaton, a szivé- iyes és meghitt környezetben élvezet az utazás. A vonatról, az így történt utazás alatt igen érdekesen lehetett figyelemmel kísérni azt a hatalmas fejlő­dést, amely a Szovjetunióban tett első látogatásom — 1949 óta — bekövetkezett. Tudjuk nagyon jól, milyen pusztulás sodort végig például Ukrajnán. Ma már ennek a pusztulásnak jóformán nyomai sem tapasz­talhatók, olyan szédületes iramban épült fel minden. — Nagyon szépek a vasútállomá­sok, nem beszélve arról, hogy a kocsiszerelvények is tökéle­tesen újak. Megfigyeltem, hogy a szov­jet mezőgazdálkodás a legmo­dernebb gépek és technikai eszközök igénybevételével tör­ténik. Az ukrajnai földeket ugyanis altkor készítették vetés alá és láttam, hogy repülő­gépről műtrágyáztak. Hatal­mas lendülettel és .szakszerű­séggel folyik itt mindenfelé az építő és termelőmunka. Moszkvába megérkezve az első, ami lenyűgözi az embert: az utcakép és a forgalom. — Rengeteg ember siet dolga után, ami nem csoda, hiszen Moszkvában — a környékről naponként beutazó mintegy másfélmillió dolgozóval együtt — közel kilencmillió ember fordul meg naponta. A közle­kedés egyirányú* és. hat-nyolc sorban haladnak a gépkocsik. Lovas kocsit egyáltalán nem le­het látni. A szálloda külön tanul­mányt érdemelne; nemcsak a ragyogó felszerelése és kényel­me, hanem a külföldi vendé­gek miatt is, akik a maguk sajátos nemzeti viseletében szinpompás és felejthetetlen lát ványt nyújtanak. Hihetetlen, milyen számban keresik fel a Szovjetuniót a keletázsiai né­pek. Delegáció delegációt kö­vet, aminek az a magyaráza­ta, hogy ezekben a népekben is felébredt a tudásvágy és egymásután jönnek látni, ta­nulni, tapasztalni, hogy az itt megszerzett tudás és tapaszta­lás alapján továbbfejlesszék hazájuk kultúráját, politikai és gazdasági törekvéseiket való- raválthassá^. ' Moszkvában mindenekelőtt a Lavrentyev-laboratóriumot néz tem meg, melynek az idegszövet tan terén végzett munkája nemzetközileg elismert. Rend­kívül nagy benyomást tett rám az agykutató intézet, ahol orvostanhallgatók számára is tartanak három-négy-öt elő­adásból álló sorozatelőadást. A szemléltető oktatás meglepően nagyszerű itt. Van egy terem, amelyet múzeummá alakítot­tak, ahol az agykutatás terén elért eredmények tárgyi bizo­nyítékait gyűjtötték össze. — Ezeket azután az egyes elő­adásoknál kiválóan felhasznál­hatják. A szövettant és idegtant egészen fejlett, magas fokon oktatják. A hallgatók kis asz­taloknál szemben ülnek egy­mással. Ezeket az asztalkákat mikroszkópokkal szerelték fel. úgyhogy minden feltételt biz­tosítanak a tanuláshoz és a továbbhaladáshoz. Nem lényeg télén dolog, hogy egy-egy tu­dományos kutatóra két-három középkáder és ugyanannyi al­sókáder esik, ami asst jelenti, hogy a Szovjetunióban külön­legesen nagy súlyt helyeznek a tudományos munkára és kivételesen megbecsülik ezt a munkát. Nagyon szép és modernül felszerelt hatalmas épület az egyetem is. Az új egyetemi épületben a természettudomá­nyi ághoz tartozó fakultásokat helyezték el, a szeilemtudcmá- nyiak pedig megmaradtak a régi épületben. A biológiai fa­kultás tantermei az új egyete­mi épületben vannak. A tan­termek faburkolatúak ésafcusz tikájuk igen jó. A legmoder­nebb elektronikus mérőműsze­rekkel dolgoznak a hallgatók s ezeket a műszeréket szak­képzett mérnökök, techniku­sok ellenőrzik, kezelik, akik természetesen szintén a fakul­tás,» illetve az egyetem dolgo­zói közé tartoznak. Az oktatói munka folyama­tossága és zavartalansága mész szemenően biztosított. Itt elő­adást tartottam az idegelemek összekapcsolódásának kérdésé­ről, amelyet két-háromórás vi­ta, megbeszélés követett. Ez a megbeszélés nemcsak arról győzött meg, hogy a szovjet ku tatók kitűnően képzettek, ha­nem arról is, hogy kiválóan ismerik a ini munkánkat, sőt nemcsak ismerik, hanem értékelik és ezt ki is hangsú­lyozták. Moszkvában való tartózko­dásom alatt sikerült eljutnom a Tretjakov képtárba is. Sze­rencsém volt, mert nyitás előtt húsz perccel érkeztem, külön­ben nekem is be kellett volna áltnonp abba a hatalmas sor­ba, amelyik a 'képtár előtt áll már a nyitás megkezdésekor, hogy bejusson oda. A szovjet emberek kulturális érdeklődé­se rendkívül fejlett és magas- igényűi Itt, ebben a képtárban nemcsak órákat, hanem hete­ket lehetne eltölteni, ha az ember meg akarná ismerni azokat a szépségeket, amelyek itt szeme elé tárulnak. Nem csoda, ha a szovjet dolgozók sorbaállnak azért, hogy lássák ezeket a lenyűgözően hatal­mas és nagyszerű alkotásokat. Itt láthatók az egészen régi festészeti' alkotások, a , híres kievi, novgorodi iskolák XIII. —XIV. századi igen jól res­taurált képei. Legnagyobb ha­tást tette rám a kievi sorozat, mert ezek emlékeztetnek a mi korabeli festményeinkre. Meg- kapóak és felejthetetlenül szé­pek biedermeyer festményeik is, amelyekben a novelliszti- kus, elbeszélő jelleg uralkodik és ez az irányzat érvényesül, jobban mondva átmegy a ké­sőbbi neoromántikus korra is. Helyet kapnak ebben a hatal­mas képtárban a Szovjetunió minden köztársaságának kép­zőművészeti alkotásai. Ebbe rí a vonatkozásban legnagyobb él­mény volt számomra a balti ál­lamok és az örmény köztársa­ság itt található festményei, amelyeknek stílusa egészen közel áll a mi felfogásunkhoz, a mi korabeli festményeink mondanivalóit tartalmazzák. Moszkvából Leningrádba utaztam, hogy megtekifttsem a Favlov-féie idegtani intézetet, amely szövettani laboratórium­mal is rendelkezik. Itt az ideg- elem összefüggése és az ideg- osszekapcsolások kérdéséről be széigettem kutatókkal és nö­vendékekkel és meglepő, hogy a fiatal kutatók mennyire kép­zettek, mennyire otthonosan mozognak egy-egy ilyen kér­désben. Feledhetetlen látvány maga az egész épület is. Gyönyörű­en berendezettek é3 rend­kívül gondosan kezeltek az előterek és a kutatók szobái. Nem hiányzik ilyen helyekről seholsem az akvárium, a kü­lönféle dísznövények, s ami ízlést és szépséget el lehet kép zelni, az mind feltalálható itt. Egy egyetemi tanár szobája például olyan, mint egy nagy­követi szoba, amilyet filme­ken szoktunk látni. Minden feltétel megvan tehát ahhoz, hogy kényelemben, otthonosan érezze magát a kutató és sem­milyen vonatkozásban ne szen­vedjen hiányt Egyébként a szobanővények kultiválása igen nagy a Szov­jetunióban, Jártam úgyneve­zett „kültelki” részeken is, ahol sótálás közben bepillan­tottam „proletár” lakásokba és azt tapasztaltam, hogy ezek a Lakások mindenhol az otthon levegőjét sugározzák, szépek, ízlésesek, kényelmes bútorok­kal berendezettek és művészi reprodukcióikkal, szobanövé- nyékkel díszítettek. A szoba­növények úgyszólván egyetlen Lakásból sem hiányoznak. Leningrádban a váro6 klasz- szikus szépsége ragadja meg az embert. Ha Budapestről azt mondjuk, hogy a Duna acél­szalagja vágja ketté. akkor Leningrádról elmondhatjuk, hogy a Néva és más folyó!» szeldesik keresztül-kasul. A Néva mindkét partján saebb- nél-szebb rokokó-paloták sora kornak, ami magában lenyű­gözően szép látvány. Itt a klí­ma kellemesebb, mint Mosz­kvában, mert éghajlatát a ten­ger közelsége enyhíti. Ehhez a városhoz éppenúgy hozzá­tartoznak a fehér éjszakái», mint a Néva, vagy az Admi- ralitás épülete. Noha nincsen éjszakai nap, az esték vilá­gossága már most igen feltű­nő, mert a nap éjfél után egy­két órakor már felkel és meg­világítja az éjszakát. Aki Leningrádban járt, fel­tétlenül megszereti és neon felejti el az itteni embereket, mert udvariasak, végtelenül előzékenyek. Ha a villamoson valamelyik utca iránt érdek­lődünk, legalább ketten-hár- inan magyarázgatják, hogyan lehet odajutni, sőt olyan is akad, aki arrafelé tart és el­kíséri az érdeklődőt. A lenin- grádiak udvariasságát jellem­zi magatartásuk a villamoson, vagy a trolibuszon. Senki nem tolakszik, senki nem ve­szekszik, nem tépik le egy­másról a ruhát, mindenki ké­nyelmesen és nyugodtan uta­zik. A kalauznő a felszálló ajtó mellett áll, civil ruhában és anélkül, hogy kérdezné: váltott-e már jegyet, van-e jegye a felszállónak, az utasok bemennek a kocsi belsejébe. Engem rendkívül meglepett, mikor egyszeresük valaki ke­zembe nyomott egy húsz rube­lest, s még mielőtt megkérdez­hettem volna, hogy mit jelent ez, már a mellettem álló el is vette tőlem és továbbadta, ez így ment mindaddig, amíg el nem jutott a pénz a kalauz­nőig. Senki sem mondta a kalauznőnek, hogy hány jegy árát vonja le. Természetesnek, kedvesnek, közvetlennek tűnt tel minden szó, minden mozdulat. Leningrád­ban alkalmam volt megnézni aZ Ermitage-t. Itt a délorosz aranyleleteket bemutató ter­mek egész különleges látványt nyújtanak. Bámulatosan cso­dálatos az egyiptomi kultúra gyűjteménye, de megtalálha­tók a németalföldi, francia, olasz, barokk és rokcikó korok nagy festőinek alkotásai s mindezek úgy összeválogatva és olyan különös gonddal ke­zelve, hogy az ember szinte egyik ámulatból a másikba esik. Befejezőben csak annyit mondhatok, — zárta előadását a professzor — hogy a Szov­jetunióban tett második láto­gatásom is arról győzött meg, hogy a szovjet emberek nem­csak elindultak az emberi munka szépségének felfedezé­se felé, hanem öntudatos és felszabadult módon gyönyör­ködni is tudnak az alkotó munka nagyszerűségében. 28-án nyílik j a „Baranya 10 éve'f kiállítás # # Május 28-án nyílik taeg Un-* nepélyes külsőségek között# Pécsett a Szakszervezeti szék-# házban (Színház tér L. sz.) a# „Baranya 10 éve” kiállítás,# mely az ipar, mezőgazdaság,# kereskedelem, közlekedés, szó-# ciális gondoskodás és kultúra \ területén mutatja be tíz sza-t bad esztendőnk baranyai ered-> ményeit. f A kiállítás május 28-tól jú­nius 19-ig naponta 9 órától 20 óráig áll az érdeklődők rendel­kezésére. # A kiállítás külön helységé-^ ben annak tartama alatt di-é vatbemutatókat, filmvetítése- # két, előadásokat, a gyermekek j részére bábelőadásokat rendez-# nek. # Büfé, cukrászda áll a látoga-, tok rendelkezésére, a Mária i pince legjobb boraiból borkós-f toló lesz. # A bélyeggyűjtők örömére a#; kiállítás első két napján a hely ^ színen külön postahivatal mü-j ködik. } A Pécsi Rádió a helyszínről# üzeneteket közvetít. Mérnök János hangversenye A Zeneművészeti Szakiskola* Szakszervezeti bizottsága a jö­vőben hangversenyeket rendez az iskola volt növendékei köz­reműködésével, akik más vá­rosokban végeznek művészi­pedagógiai munkát. Hétfőn, 16-án este 8 órakor Mérnök János, a szegedi szak­iskola művész-tanára ad hang­versenyt a Liszt hangverseny- teremben. Mérnök János az 1950. évi soproni Bach-verseny győztese, résztvesz a varsói VIT válogató versenyen és műsorát Pécsett is bemutatja a következőket: Bach: Partita B-dur, Liszt: Weinen, Klagen, i Beethoven: Appasionata szoná-# ta, Mozart: Adagio h-moll,# Bartók: Szvit Op. 14., Liszt: a Mephisto keringő. # I Jegyzetek egy mecseki séta után / negyvenes évek ele­jén egy szirupban ázta­tott filmet láttam, ha jól em­lékszem „Hótel Kikelet” volt a címe. Tartalmát elmosta emlékezetemben a történe­lem kerekét forgató idő, mely sajnos nem száll el nyomta­lanul az ember feje felett, a filmből azonban megmaradt valami, ami erősen belémvé- sődött: a Mecsek. A friss ta­vaszi szélben susogó tölgyek, égnek törő vörös fenyők s az Üdülő-szálló kedves képe a város fölött. Éveken át hor­doztam magamban ezt a ké­pet s arra gondoltam, hogy egyszer eljövök ide s magam hoz ölelem ezt a szép, derűs várost s koronáját, a Mecse­ket. A messzetünő álmokból, vágyakból, tervekből valóság lett. Itt élek a Mecsek lábá­nál, a Sztálin út kedves hársfái köszöntik reggelen­ként ablakomat, fürge fekete rigók vidám füttye kíséri utamat mindennap az aszfalt birodalmába, melyet fent, magassan, hűségesen őriz a Mecsek. És ide térek vissza, ha múlik a nap és eljön az este. Csendesen ballagok az emelkedőn és ilyenkor terve­ket is kovácsolok,, vasárnapi nagy sétákat a Kisrétre, a Misinára, a Lámpásvölgybe s már többször megfogant ben­nem, hogy egyszer elmegyek a Jakabhegyre is. Igen sok­szor gondoltam a Zengőre, de úgy vagyok, mint a legtöbb pécsi, „tűké” vagy „jött- ment”: csak vasárnap jutok fel a hegyre és akkor is csak délután. És nem minden va­sárnap délután, mert vagy ráérek és akkor esik az eső, vagy nem esik az eső és ak­kor én nem érek rá. pontosan két hete, az eső esett és én ráértem. Alig, hogy lenyeltem az ün­nepi ebéd utolsó falatjait, in­dultam a hegyre. Ez volt az első utam az Idén, az első közvetlen bizalmas találko­zás a tavalyi őszi lombgyüj- tés óta és.. = ügy éreztem magam, -mint a középkor lovagja, akinek, távollétében, szerelmét meg­gyalázták. Eleinte nem hit­tem szememnek, hiszen az, amit lépten-nyomon tapasz taltarn, szinte hihetetlen kul* túráit ember számára. De az elején Izezdem. Alxg* hogy elhagytam a volt pálox templomot, bántóan figyel-» meztetett a gyalogjáró elha-*i nyagoltsága. A hajtűkanyar feljáró bús-* tyája fölött jobbról, a mély*, árok mélyén felfedezem a>l gyalogjáró vaskorlátját; ki-*l húzott beton lábazatát é&> felé fordítva elmélkedik hi-»■ vatásáról, melyet annyi időm. át oly híven teljesített őre-* gek, gyermekek és borosok hasznára és őrömére. Nein mesize innen, és ez a kép* sok helyen feltűnik, össze-* tört bctgnpadlábak hevernek az úton és átmentén. Asti egyetlen aránylag ép padi1 ezen a soron az Üdülő élőt-*1 ti: betonlábazatai kihúzva, ok pad nekitámasztva a mögötte magasló villanypoznánajc, Egy-két hét s ez iá szétszed■* ve, széttörve hirdeti májé valahol lenn a mélyben ué-t hány megfeledkezett, a Itözös tulajdont nem becsülő elve■*■ temült alak garázdálkodás sait. A Francia emlékműnél Ha■* sonló a helyzet, de nem szív-* derítőbb a kép később sem., összetört, vagy szomorúan düledező padlábak, rozsda-1 marta, elhanyagolt, tönkre-* ment madáretető-állványok* esővízmosta utak kísérik lép* teimet. Pusztulás és elhanyagolt- ság mindenütt, mintha nem lenne gazdája a Mecseknek* mintha nem is Pécshez tar * tozna, mintha óriás erejű fa-* nyilvök és kőtörők itt próbál-' nák ki erejüket és mindent, ami összetörhető, módszere-* sen és következetesen igye-* keznéneh összetörni. Nálunk, a mi országunkban — így van ez rendjén — ke-* ményen büntetik azt, aki » közös tulajdont eltulajdonít-* ja, megrongálja, vagy bűnös könnyelműséggel előidéz* megrongálását. A Meesela közös tulajdon: a dolgozóké. Ideje lenne felvetni tehát ez­zel kapcsolatban a felelősség kérdését. Ki a felelős a Me­csekért? — df —-*) Megszállottság vagy elmebetegség? A “megszállott'4 szó még ma is ismeretes, sőt használ­juk is a mindennapi életben. ,jMint egy megszállott}, úgy rohant reá”, „úgy viselkedett, mint egy megszállott”, ,olyan volt, mint egy megszállott”, stb. kifejezésekkel elég gyak­ran találkozhatunk, de keve­sen vannak tisztában a szó mélyebb értelmével, eredeté­vel. Általában olyan embere­ket jelölünk ezzel a fogalom­mal, kiknek cselekedete rend­ellenes, nem normális, nem beszámítható. A szó a régi babonás, misztikus világból vette eredetét,, amikor az ilyen embereket — az elme- betegségeket nem ismerve — az ördögtől, a gonosz szelle­méktől, az ártó dasinektől „megszállotténak bélyegez­ték, s természetesen így is bántak velük, gyógyítás he­lyett. A betegségek az emberiség­gel egyidősek, így természete­sen az elme- és idegbetegség is. Az ősi időkben, de még pár száz évvel ezelőtt is a be­tegségeket, így az elmebeteg­ségeket is a rossz szellemnek, a démonnak, az ördögök ártó cselekedetének tulajdonították. Alacsony kultúrfokon élő né­pek még ma is így képzelik el a betegségek okát. ősi, vallási szertartásokkal, ütlegelésekkel füstölésekkel, ijesztő álarc­ban, fantasztikus ruhákba, kü­lönféle talizmánokkal és csen­gőkkel felszerelt „gyógyító” papok, sámánok, ördögűzők rá olvasással és ijesztéssel pró­bálják „kiűzm” a szenvedő testéből a „gonosz ártót”. S ha közben a paciens elpusztul­na, annak okául az ártó szel­lem elhatalmoskodását jelölik meg, nem pedig a szertartást vezető tudatlaaságát. A Biblia és az ógörög mon­dakör egyes rendkívüli alak­jairól ma már kétségtelenül bebizonyosodott, hogy külön­féle ideg- cs elmebetegségek­ben szenvedtek. A középkor, melyet az egy­házi feudális elnyomás és a szellemi élet etoyamorodása következtében joggal illettek .„sötét” jelzővel, borzalmasan bánt az eknebategekkeL Leg­jobb esetbein börtönlbe záratta vagy mint az „ördögtől” meg­szállottakat” máglyán égette el őkét. A boszorkányoknak vélt emberek jelentékeny ré­sze is ideg- és elmebeteg volt. Még a XVI. században és a XVIII. századiban is fenyíté­sekkel, ha jikitépésekkel, meg- láncolással „gyógyították” vagy a város kapui mellett elhelyezett ketrecekben tartot­ták ezeket a szerencsétlene­ket. Hogy az elmebetegeikkel kap csolatos nézetek milyen elma­radottak voltak, s milyen so­káig fennmaradt a középkori elképzelés, mutatja az a tény is, hogy a betegek gyógyítása még a XIX. sz. végén sem volt sókkal emberségesebb, bár a kegyetlenségeket elekor már „gyógykezelés" címén kö­vették eL Azt tartották, hogy a szenvedélyek és a bűnök okozták ezeket a megbetege­déseket, s ezért a botütést, az éheztetést, a biikacsököt tartot­ták az elmebetegségek leghatá sosabb gyógyszerének. Kínzó­eszközöket alkalmaztak a be­tegek „ártalmatlanná” tételé­re. E korból szármarik a kény szerzubbony, a kényszerszek­rény, — melyből a betegnek csak a keze és a feje látszott ki _ kényszerszék, kényszer­ágy. stb. A .kezelés” legjobb eszközének a forgatószéket és a forgatóágyat tartották, ame­lyekbe a lekötözött embereket az ájulásig pörgették. A leg­különbözőbb kegyetlen eljárá­sokkal akarták a beteg figyel­mét elvonni kóros és bűnös gondolataitól s ezért csalánnal verték, rühatkával kenték be testüket hogy az állandó visz­ketés lekösse. gondolataikat. A természettudományon alapuló- orvostudomány hozott csak változást e téren, amikor a XIX. sz. közepén felváltotta' az addigi klerikális hatás alatt kialakult teológiai irányzatú orvoslást, mely az elmebeteg«- .ségek okát az egyén „bűnei« ben” kereste. Most már nem „megszállott« ságot”, nem a „bűneikért bűn- hődőket” látják az elmebete­gekben, hanem igazi betege-' két, az idegrendszer különböző megbetegedésedben szenvedő embereket A tudomány fejlő­dése és haladása mint ‘mta- den téren, itt is felszámolja a misztikát, elűzi a tévhiteket, babonákat, lehetővé teszi' a modem gyógykezelést és a menthetetlennek hitt és meg­bélyegzett emberek sokaságá­nak ’ meggyógyítását. Csodálkozással tapasz­talhatták a régi módszer hí­vei, hogy a legjobb hatást kezdetben is a gyöngéd, sze­retetteljes egyéni gyógykeze­léssel érték el, bár akkoriban nem ismerték azokat a hatá­sos gyógy eszközöket, amelye­ket manapság világszerte min dehütt alkalmaznak. Az elmegyógyintézetek ma már — a múlt sötét nyirkos pincéivel, ketreceivel és zárkái val s úgynevezett Bolond tornyaival” ellentétben ' —< egészséges helyen fekvő, vilá­gos, tiszta gyógyító intézetek, elmekórházak, ahol a betege­ket nem fenyítik és büntetik, hanem nagy szeretettel keze­lik, s valóban gyógyítják,. ' így szorítják ki a babonás nézeteket életünk minden te­rületén a tudományos nézetek.- De ki kell szorítani az embe­rek tudatából is. A szocializ­mus építésének sikerei fokoza­tosan megfosztják . a baboná­kat, tévhiteket bárgyú hiedel­meket gyökereiktől s ezzel megteremtik a lehetőséget a tudományos nézetek győzel­méhez. A tudományos ismere­tek terjesztése nélkül azonban a babonák és egyéb tévhitek — melyek a megszokottság erejével rendelkeznek, — még soká tarthatják magukat, s képtelenségeikkel nem egyszer lassíthatják a szocializmus megerősödéséit. » i (TTIT)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom