Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)
1955-04-07 / 81. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ mÁenmaáajuuBSBeuETEK! A MAI SZÁMBAN: Hangversenyek Zathureoaky Edével (2. o.) — Nagy-Britamua Kommunista Pártjának röplapja a négyhatalmi konferencia kérdéséről (‘A o.) — Látogatás az urológiai klinikán (2. o.) — A komlói II-es özem 101 százalékra teljesíti második negyedévi tervét (3. o.) — A* első lépések (3. o.) — Kiváló dolgozók <3. o.) — Budapesti tavasz (4. o.) BARANYA MEGYEI BIZO TT/A'C A’NAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM ARA: 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1955 ÁPRILIS 7 Új éviized kezdetén Két nap telt fi már felszabadulásiunk évfordulójának nagy ünnepe után. A ünnepnapok eknúLtak — de nem nyomtalanul. A bányákban, üzemekben, földeken újra mun kához Láttak dolgozóink, s munkájukban ott érezzük a felszabadulásé verseny maradandó, többé el nem törölhető emlékét. Az ünnepségeken elhangzott beszédek, fogadalmak hangja még visszacseng a fülekben és hősies, lelkes munkára, több, jobb, olcsóbb áru termelésére biztatja a munkást, megszilárdítja a dolgozó paraszt biztonsáigérzetét és nyugodt, gondos, nagyobb jövedelmet hozó gazdálkodásra ösztönzi. Az ünnepi beszédek megismétlődő figyelmeztetése ez: az eddig eltelt egy évtized csak a kezdet. Nagyszerű, ragyogó eredményekkel és győzelmekkel teli évtizedet hagytunk magunk mögött, amelyre joggal lehetünk büszkék, de na a jövőbe nézünk és azt mondjuk: még többet, még nagyobbat akarunk alkotni. Bátran mondhatjuk, mert tíz éves munkánk, fejlődésünk kellő alapot ad ennek a szándék.rak a megvalósításához. Ez a leghatározottabban Rákosi Mátyás elvtárs ünnepi beszédében kifejezett útmutatás nemcsak étvizedes távlatokra utal. Érvényes a közvetlenül mögöttünk és előttünk álló napokra is. Ha azt akarjuk, hogy a következő évtizedekben az első évtized eredményeit felülmúljuk, már ma job ban kell dolgoznunk, mint tegnap, s holnap jobban, mint »r<a. Csak a mindennapok apró lepleivel is előrehaladva tehetünk meg egyre nagyobb utat. Április negyedikével — rö- videbb, könnyebben áttekinthető távlatokat mérve is — a szocializmus építésének egyik kimagasló fejezetét zártuk le. A három hónapos felszabadulási munkaversenyben — és ’ különösen annak utolsó szakaszában, a felszabadulási műszakban nagyszerű erdeir.é- nyek születtek Megyénk mind két szénbányászati trösztje túlteljesítette tervét és együttesen több, mint harmincezer tonna terven felüli szénnel Kszdagította hazánkat. Szinte kivétel nélkül minden üzem túlteljesítette tervét a felszabadulás tizedik évfordulójának tiszteletére. Derekas munkát végeztek megyénk dolgozó Parasztjai is. A kedvezőtlen időjárás ellenére is elvégezték a tavaszi talajmunkák túlnyomó részét, s elvetették a tavaszi búzát, hozzáláttak a jnost sorrakerüíő fontos mezőgazdasági munkák előké- gzíteséhez. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és az egyónileg dolgozó parasztok mindent megtettek azért, hogy ebben az évben több kenyér, több hús, több tej jusson minden dolgozónak. Gépállomásaink a téli gépjavítási verseny során szakszerűen, gondosan, s idejében rendbehozott gépeikkel nagy lendülettel láttak hozzá a tavaszi munkákhoz és sorra érkéznél! gépállomásainkról a felszántott és bevetett újabb száz holdakról hírt adó jelentések. Az ünnepi útmutatás most arra figyelmeztet bennünket, hogy ezt a friss, eleven lendületet nem hagyhatjuk elian- kadmi. Ha napokkal is, de már belekezditünk az új évtizedbe, amelyben az elsőnél nagyobb eredményeket akarunk elérni. A kezdet — ehhez magyarázat sem kell — mindig kihat a folytatásra. Akikor olyan feltartóztathatatlan lendülettel látott hozzá népünk a lerombolt, tönkretett ország újjáépítéséhez, olyan fellendülés következett be az ország társadalmi ©s gazdasági életében, amely a felszabadulás előtti időkben elképzelhetetlen volt. Tíz évünk sok eredménye nagyrészt ennek a pártunk szavára kibontakozott nagy kezdeti lendületnek köszönhető. Most, az új évtized kezdetén hasonlóképpen, a jövőbe vetett szilárd hittel lássunk munkához. Növekedjék még jobban a bányák széntermelése, csökkenjen tovább a selejt, az önköltség, az eddiginél is gondosabb, idején elvégzett gépi munka alapozza meg az idei nagyobb termést a földeken, ünnepeljük május elsejét, a munkásosztály nagy, nemzetközi összefogásának világraszóló ünnepét a felszabadulási verseny eredményeinek növelésével. Érre kötelez bennünket nemcsak a felszabadulási verseny során elhangzott^ sok fogadalom, nemcsak az ünnepi beszéd világos útmutatása, hanem saját érdekünk, családjaink jövője, egész hazánk, dolgozó népünk felemelkedéséért érzett felelősségünk. Tíz szabad évünk ünneplése hatalmas erőket mozgatott meg dolgozó népünkben. A hála, az öröm, az önbizalom, a dolgozo népet vezető párt iránti megingathatatlan hit, a felszabadító Szovjetunió iránti szeretet erejét! Szabad életünk első évtizedében ezek az erők segítettek leküzdeni minden nehézséget Most úgy kezdjük el szabad életünk második évtizedét, hogy ezek az erők állandóan hassanak, hogy dolgozó népünk a part útmutatásait követve, saját erejében bízva, a baráti Szovjetunió népének önzetlen segítségét élvezve, egyre gyorsabban haladjon a szocializmus útján. Százezer mázsával !fihh takarmányt termelnek idén a péesváratli járás termelőszövetkezetei ' A péesváradi járás terme!5. szövetkezetei .április 4-i vállalásuk túlteljesítése — ^ tavaszi gabona vetésterv túlszárnyalása — után már a munka ünnepére tett felajánlások mielőbbi megvalósításáért versenyeznek. Az a tervük, hogy a felszabadulási versenyben szerzett elsőségüket megőrizve, takarmány termő területüket ezév- ben ötezer holddal megnövelik. Ezzel mintegy százezer mázsával több szálas- és abrak takarmány jut majd a járás fejlődő állatállományának ellátására. A terv megvalósításához nagyban hozzájárul a járási tanács javaslatára bevezetett egyszerű, ötletes, verseny- ; nyilvántartás. A járás valamennyi termelőszövetkezeti tagja számára minden kapásnövényre egy- egy „munkalapot” rendszeresítettek. Ezen feltüntetik a tsz- tagra jutó területet, amelyet vállalása szerint egész éven át tartozik megművelni, a növény ápolások határidejét és azt a munkaegységmennyiséget, — amely az elvégzett munka után jár. így a naponkénti méricskélést és számolgatást elkerülik s biztosítják, hogy mindegyik tag necsak elkezdje •lanem becsülettel be is fejezze a rájutó feladatot, a munka *ap egyben a verseny-nyilvánosságnak is jó eszköze, mert -gy példánya a tanácshoz kerül, eredményét pedig hangoshíradón és versenyújságon endszeresen közli a járási tanács. Május 1 tiszteletére Tovább a felszabadulási verseny lendületével! ^5 ILI ég bennünk lüktet a felszabadulási műszak nagyszerű hajrája, elevenek még 1 1 április 4-e ünnepségei, frissek a jóleső visszaemlékezések tíz éves útunkra, f amikor új ünnepre, a munkásosztály nemzetközi ünnepére — május elsejére vált át a J naptár. A verseny nem állt meg, hanem új szakaszba lépve, tovább folyik, hogy a bányák f ban, a gyárakban egyaránt új sikerekkel, az országépítés új eredményeivel köszöntsék f az alkotó munka ünnepnapját. Somoggyal versenyző dolgozó parasztságunk a vetések dán- f dárjában az idei magasabb termésért dolgozva, csatlakozik a munkásosztály példájához, f Termelőszövetkezetekben, községekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon a május 1-ig f visszalévő három hétben pótolják, amit talaj munkákban visszatartott április 4-e előtt a 4 rossz idő s az ország ellátása érdekében hozzálátnak féléves begyűjtési, adófizetési terve- f ik teljesítéséhez. ' f Vasárnapra megles* a 14 7 hold A a nevezetes hóvihar befútta fehérrel az egész Cseri dűlőt, be a hörgő-dübörgő Hoffhert ekéstől, be Horváth Józsefet felszabadulási versenyvállalásával együtt. — Ne is kérdezze, — dühödik fel, — 147 hold a tavaszi tervem. Azt mondtam: április negyedikére megeszem az egészet. Száztíz meg is lett, hát akkor nem gyalázatban hagyott bennünket az ítéletidő? Azóta már a hóié is felsziklcadt, de Horváth Kolarics Janival, tizenhét esztendős traktoros tanulójával, állandó huzakodásban áll az időjárással. Kora reggel Jani — életében először — benzinlámpával, lendkerékkel begyújtotta a traktort, felkapaszkodott Horváth mögé az ülésbe és ki a bükköny földbe. Vetni, vetni, vetni... Hiába. Hiába! Süpped a lapá- lyos föld, nem gázolhatnak bele kártevés nélkül. . Vissza a majorba! Elő az emelői! így kell gyerek, — látod? Vissza a körmäst. Es Iki a kukoricatarlóba szántani. — Üzemanyagot vettem és indulunk. Hanem írja meg: ne legyen Horváth József a nevem, ha vasárnapig nem lesz meg mind a száznegyvenhét. Ez egy. Kettő: május elsejébe pedig — fogadom — százhatvan százalékra teljesítem tavaszi tervemet! Háromnegyedóra múltán hiába keresem: se traktor, se traktoros, se traktorostanuló. Valahol a régi kukoricaföldek felé biztos most ereszti le az ekefejáket a kétújfalusi traktoros. Szinte hallom: — ügy vigyázz Jani, te is benne vagy a százhatvan százalékban! Minden traktoroshoz időben eljut az olaj és a zsír-L Itter József a nevem. Vontatás vagyok a kótujfalusi gépállomáson.. — Most hoztam ide egy forduló üzemanyagot Hocváthéknak és csali azért vagyok még itt, hogy megélőéi lód jem — merre is az a Ká- poltiiúa-p úszta. Még nem jártam arra és ott is szánt egy gépünk. Mert ez az én munkám: vinni a gázolajat, behozni az üres hordókat, megint ki az üzemanyaggal, pótalkatrésszel, hogy fennakadás ne legyen. Négy traktoros- brigád függ tőlünk üzemanyagellátóktól, — Április negyedikére Eoós Zoltánnal versenyeztem. Tét: melyikünk brigádjában lesz üzamanyaghiáTiy miatt a legkevesebb kiesés? Hogy melyikünk győzött, azt nem tudjuk. Elég baj, de még nem mondták meg. Itt vannak a traktorosok, mondják meg: egyszer sem álltak azért, mert késett a Litter József. Illetve, hogy is .csak — egyszer volt valami baj, útközben eltört a gépem. Ezt nem számíthatják azonban be, mert nem igazságos. Egy biztos: iparkodhat május elsejéig Boós Zoli, ha el akar hagyni. Mert a verseny meg:/ tovább. A tét megint csak: (kinek a brigádjai lesznek jobban ellátva és melyikünk fagyaszt kevesebb üzemanyagot. Te Jósika, hát hol térjek le Kápoinásnak? Gumiké rak fi vontató iram tik az országúton, zöttyen a dűlők vízmosta gödrein. Olyankor a pótkocsiban itíe-oda hengergőznek az üzemanyagos hordók s emberek. De essen akár balta-foka is az égből, Litterék versenyeznek. És minden traktorhoz időben eljut a gázolaj s a zsír. Egész évi serlésbeadását teljesítette if j. Jaksa József Il'j. Jaksa József 12 holdas ürávaszabolcsi dolgozó paraszt hazánk felszabadulásának 10. évfordulója napjáig egész ért sertés- és marha-, félévi baromfi. és tojásbeadásának eleget tett. Tejbeadáoát hó.iap- ról-hónapra 100 százalékra teljesíti — félévi adóját is kifizette. A felszabadulási verseny első szakaszában maga mögött hagyta a faluja beli — ugyancsak 12 holdas — Kovács Józsefet. Most már a május 1-i versenyért folyik a két kötelességtudó gazda közti nemes vetélkedés. „Tizennégy liter less a fejési állagom“ A szentlőrinci Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságában Illés Mihályné a legjobb tehenész. Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából „Kiváló állattenyésztő” címmel tüntették ki és 600 forint pénzjutalomban részesült. Illés Mihályné a fejőgulyások országos versenyében vesz részt és ezidáig nagyszerű eredményeket ért el: fejési átlagát 14—15 liternél alább nem adja. Evek óta dolgozik ebben a beosztásban, jól ismeri tehénállományát, munkájában pontos, mindig tisztán tartja az állatokat, tehenei egészségesek. Kész a velés, a tojás- és baromfi beadás Nézd meg a majorját — ítéld meg gazdáját! A gilván- fai Milus Géza 20 holdas kö- zépparasztnál megfordítottuk a sárrétidét. ű maga: derék, szépszál gazdaember, nyílt tekintettel, kemény parolával. A portáját meg mutatja saját maga: — Eresszék már ki az ólból. Nem jönnek? Cocikám, co, co, co... De hiszen hogy is jönnének? . /Hájtu elsejéit eloéifziLíik mindent Három vetőgép vert a port a magyar- mecskei határban. — Pihenés? Csak míg a zsákokból átöntik a magot. Utána újra meglódulnak a cso- roszlyák, táncolnak a hantokon a magtakaró boronák és a por rárakódik a lóvezetők, farosok arcára. Egyik vetőgépnél Szép János tartja a rudat, — 19 éves. A másiknál Szép Sanyi, az öccse kapaszkodik bele két kézzel és tartja a nyomban. így megy szakadatlanul, a déli etetés óta. Most fél négy. Az eperfás árokszélben lassan a föld széléhez kocog két pejkó. Kocog? Vánszorog, mászik — vagy akármit mondjak, alig emelik lábukat, menetközben majd elalszanak a bóklászó lovak. A kocsis is. A nagy darab kövér fiú, a Bohár Ernő. Nézi vagy fertály óráig ezeket, szctlan. A bakról. Azok meg dühödten vernek saját lovaik közé, össze szorítják szájukat az ácsorgó láttán. Az elnök is elfordul tőle az ölezővel, amikor az elunván a várakozást — megszólal az ülésdeszkáról: — Nem látták a hámfát? A hámfámat? Másként nem boronálhatok, hallják-e? Nó, betelt. Van ábrázata kikocogni háimfa nélkül? Ennek a, majd mit mon dók ... Végh Gyula beleránt a gyeplőbe, hogy ágaskodnak lovai. — Menj ám az isten hírével! Nem elég hogy délelőtt csak kettőt fordultál a magtakaróval?! Négy órakor tolod ide a képed, amikor már mi egyszer elfáradtunk? Nem kellenek ilyen tagok a csoport ba, hallod-e? Felzsivajognak a többiek is, a két Szép gyerek is, amaz meg meghökkenve fordítja meg lovait a falunak. Nó, megyek már ... Porzik visz- sza a hámfáért. — Meghalt az apja ennek a gyereknek — néz utána az elnök — szegény anyja nagyon dolgos, dehát nem tud parancsolni neki. Ehh... de azért május elsejére el végzünk mindent! A kukoricát is! Túl már kultivátoroznak a cukorrépa alá, holnap azt vetjük, — nem lesz itt május elsejére híjjá semminek! A vetésnek nem. De jó lenne, ha a tsz apja lenne az Ernőnek. A Bohár Ernőnek. És együtt faragnának belőle embert. Tán ki sem fémének az ajtón. Két akkora kövér mangalica fúj bent melegében, hogy hátára vehetnék óljukat. Vagy százharminc-százhamüncöt kilósak. — Magam is annyinak tartom. Május elsejéig egyet a begyűjtőbe hajtunk, ezzel elrendezzük az egész évre valót. A másikat meg leszúrjuk, legyen zsírozó egész nyárra. Ha már itt tartunk, — a vágómarhát kadta-e? Ha nem ütemezték még be, van-e rá fedezet? Hogy fedezet? Jólesik szétnézni az. istálló ajtó■ ban: a fal mellett egy szép fejőstehén, egy nagy üsző meg rajta, kívül hat növendékjószág. Szűk az istálló, szinte nem is férnek. ■ — Látta volna egy hónapja, — dicsekszik jó érzéssel, miközben két gyönyörű csikóját mutatja, — volt itt még szű- kebb is a hely. Azóla eladtam egy szerződött bikát meg egy négy mázsás tinót is. Mert én úgy vagyok, hogy szeretek gazdálkodni! Bajlódni az állattalt Voltak itt is, akik úgy gondolták a márciusi párthatározat után, hogy nincs értelme már a gazdálkodótsnak — én már akkor mondtam, hogy ez vaklárma. Segít az allam. szívesen élek vele. Most várom az Állatforgalmit, megint leszerződök két bikára. Vetéseim készek, a kukorica van Í vissza, de az már semmi, ha engedi az idő,
