Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-07 / 81. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ mÁenmaáajuuBSBeuETEK! A MAI SZÁMBAN: Hangversenyek Zathureoaky Edével (2. o.) — Nagy-Britamua Kommunista Pártjának röp­lapja a négyhatalmi konferencia kérdéséről (‘A o.) — Látogatás az urológiai klinikán (2. o.) — A komlói II-es özem 101 százalékra teljesíti második negyedévi tervét (3. o.) — A* első lépések (3. o.) — Kiváló dolgozók <3. o.) — Budapesti tavasz (4. o.) BARANYA MEGYEI BIZO TT/A'C A’NAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM ARA: 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1955 ÁPRILIS 7 Új éviized kezdetén Két nap telt fi már felsza­badulásiunk évfordulójának nagy ünnepe után. A ünnep­napok eknúLtak — de nem nyomtalanul. A bányákban, üzemekben, földeken újra mun kához Láttak dolgozóink, s munkájukban ott érezzük a felszabadulásé verseny mara­dandó, többé el nem törölhető emlékét. Az ünnepségeken el­hangzott beszédek, fogadalmak hangja még visszacseng a fü­lekben és hősies, lelkes mun­kára, több, jobb, olcsóbb áru termelésére biztatja a mun­kást, megszilárdítja a dolgozó paraszt biztonsáigérzetét és nyugodt, gondos, nagyobb jö­vedelmet hozó gazdálkodásra ösztönzi. Az ünnepi beszédek megis­métlődő figyelmeztetése ez: az eddig eltelt egy évtized csak a kezdet. Nagyszerű, ragyogó eredményekkel és győzelmek­kel teli évtizedet hagytunk magunk mögött, amelyre jog­gal lehetünk büszkék, de na a jövőbe nézünk és azt mond­juk: még többet, még nagyob­bat akarunk alkotni. Bátran mondhatjuk, mert tíz éves munkánk, fejlődésünk kellő alapot ad ennek a szándék.rak a megvalósításához. Ez a leghatározottabban Rá­kosi Mátyás elvtárs ünnepi beszédében kifejezett útmuta­tás nemcsak étvizedes távla­tokra utal. Érvényes a közvet­lenül mögöttünk és előttünk álló napokra is. Ha azt akar­juk, hogy a következő évtize­dekben az első évtized eredmé­nyeit felülmúljuk, már ma job ban kell dolgoznunk, mint teg­nap, s holnap jobban, mint »r<a. Csak a mindennapok apró lepleivel is előrehaladva tehe­tünk meg egyre nagyobb utat. Április negyedikével — rö- videbb, könnyebben áttekint­hető távlatokat mérve is — a szocializmus építésének egyik kimagasló fejezetét zártuk le. A három hónapos felszabadu­lási munkaversenyben — és ’ különösen annak utolsó szaka­szában, a felszabadulási mű­szakban nagyszerű erdeir.é- nyek születtek Megyénk mind két szénbányászati trösztje túlteljesítette tervét és együt­tesen több, mint harmincezer tonna terven felüli szénnel Kszdagította hazánkat. Szinte kivétel nélkül minden üzem túlteljesítette tervét a felsza­badulás tizedik évfordulójá­nak tiszteletére. Derekas mun­kát végeztek megyénk dolgo­zó Parasztjai is. A kedvezőt­len időjárás ellenére is elvé­gezték a tavaszi talajmunkák túlnyomó részét, s elvetették a tavaszi búzát, hozzáláttak a jnost sorrakerüíő fontos me­zőgazdasági munkák előké- gzíteséhez. Állami gazdasá­gaink, termelőszövetkezeteink és az egyónileg dolgozó pa­rasztok mindent megtettek azért, hogy ebben az évben több kenyér, több hús, több tej jusson minden dolgozónak. Gépállomásaink a téli gépja­vítási verseny során szaksze­rűen, gondosan, s idejében rendbehozott gépeikkel nagy lendülettel láttak hozzá a ta­vaszi munkákhoz és sorra ér­kéznél! gépállomásainkról a felszántott és bevetett újabb száz holdakról hírt adó jelen­tések. Az ünnepi útmutatás most arra figyelmeztet bennünket, hogy ezt a friss, eleven lendü­letet nem hagyhatjuk elian- kadmi. Ha napokkal is, de már belekezditünk az új évtizedbe, amelyben az elsőnél nagyobb eredményeket akarunk elérni. A kezdet — ehhez magyarázat sem kell — mindig kihat a folytatásra. Akikor olyan fel­tartóztathatatlan lendülettel látott hozzá népünk a lerom­bolt, tönkretett ország újjáépí­téséhez, olyan fellendülés kö­vetkezett be az ország társa­dalmi ©s gazdasági életében, amely a felszabadulás előtti időkben elképzelhetetlen volt. Tíz évünk sok eredménye nagyrészt ennek a pártunk szavára kibontakozott nagy kezdeti lendületnek köszönhe­tő. Most, az új évtized kez­detén hasonlóképpen, a jövőbe vetett szilárd hittel lássunk munkához. Növekedjék még jobban a bányák széntermelé­se, csökkenjen tovább a selejt, az önköltség, az eddiginél is gondosabb, idején elvégzett gépi munka alapozza meg az idei nagyobb termést a föl­deken, ünnepeljük május el­sejét, a munkásosztály nagy, nemzetközi összefogásának vi­lágraszóló ünnepét a felszaba­dulási verseny eredményeinek növelésével. Érre kötelez ben­nünket nemcsak a felszaba­dulási verseny során elhang­zott^ sok fogadalom, nemcsak az ünnepi beszéd világos út­mutatása, hanem saját érde­künk, családjaink jövője, egész hazánk, dolgozó népünk fel­emelkedéséért érzett felelős­ségünk. Tíz szabad évünk ünneplése hatalmas erőket mozgatott meg dolgozó népünkben. A há­la, az öröm, az önbizalom, a dolgozo népet vezető párt iránti megingathatatlan hit, a felszabadító Szovjetunió iránti szeretet erejét! Szabad életünk első évtizedében ezek az erők segítettek leküzdeni minden nehézséget Most úgy kezdjük el szabad életünk második év­tizedét, hogy ezek az erők ál­landóan hassanak, hogy dol­gozó népünk a part útmutatá­sait követve, saját erejében bízva, a baráti Szovjetunió népének önzetlen segítségét élvezve, egyre gyorsabban ha­ladjon a szocializmus útján. Százezer mázsával !fihh takarmányt termelnek idén a péesváratli járás termelőszövetkezetei ' A péesváradi járás terme!5. szövetkezetei .április 4-i válla­lásuk túlteljesítése — ^ tavaszi gabona vetésterv túlszárnyalá­sa — után már a munka ün­nepére tett felajánlások mi­előbbi megvalósításáért verse­nyeznek. Az a tervük, hogy a felsza­badulási versenyben szerzett elsőségüket megőrizve, takar­mány termő területüket ezév- ben ötezer holddal megnöve­lik. Ezzel mintegy százezer mázsával több szálas- és abrak takarmány jut majd a járás fejlődő állatállományának el­látására. A terv megvalósításához nagyban hozzájárul a járási tanács javaslatára bevezetett egyszerű, ötletes, verseny- ; nyilvántartás. A járás valamennyi termelő­szövetkezeti tagja számára minden kapásnövényre egy- egy „munkalapot” rendszere­sítettek. Ezen feltüntetik a tsz- tagra jutó területet, amelyet vállalása szerint egész éven át tartozik megművelni, a növény ápolások határidejét és azt a munkaegységmennyiséget, — amely az elvégzett munka után jár. így a naponkénti méricskélést és számolgatást elkerülik s biztosítják, hogy mindegyik tag necsak elkezdje •lanem becsülettel be is fejez­ze a rájutó feladatot, a munka *ap egyben a verseny-nyilvá­nosságnak is jó eszköze, mert -gy példánya a tanácshoz ke­rül, eredményét pedig hangos­híradón és versenyújságon endszeresen közli a járási ta­nács. Május 1 tiszteletére Tovább a felszabadulási verseny lendületével! ^5 ILI ég bennünk lüktet a felszabadulási műszak nagyszerű hajrája, elevenek még 1 1 április 4-e ünnepségei, frissek a jóleső visszaemlékezések tíz éves útunkra, f amikor új ünnepre, a munkásosztály nemzetközi ünnepére — május elsejére vált át a J naptár. A verseny nem állt meg, hanem új szakaszba lépve, tovább folyik, hogy a bányák f ban, a gyárakban egyaránt új sikerekkel, az országépítés új eredményeivel köszöntsék f az alkotó munka ünnepnapját. Somoggyal versenyző dolgozó parasztságunk a vetések dán- f dárjában az idei magasabb termésért dolgozva, csatlakozik a munkásosztály példájához, f Termelőszövetkezetekben, községekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon a május 1-ig f visszalévő három hétben pótolják, amit talaj munkákban visszatartott április 4-e előtt a 4 rossz idő s az ország ellátása érdekében hozzálátnak féléves begyűjtési, adófizetési terve- f ik teljesítéséhez. ' f Vasárnapra megles* a 14 7 hold A a nevezetes hóvihar befútta fehérrel az egész Cseri dűlőt, be a hörgő-dü­börgő Hoffhert ekéstől, be Horváth Józsefet felszabadulási versenyvállalásával együtt. — Ne is kérdezze, — dühödik fel, — 147 hold a tavaszi tervem. Azt mondtam: április negyedikére megeszem az egészet. Száztíz meg is lett, hát akkor nem gyalázatban hagyott bennünket az ítéletidő? Azóta már a hóié is felsziklcadt, de Hor­váth Kolarics Janival, tizenhét esztendős trak­toros tanulójával, állandó huzakodásban áll az időjárással. Kora reggel Jani — életében először — benzinlámpával, lendkerékkel be­gyújtotta a traktort, felkapaszkodott Horváth mögé az ülésbe és ki a bükköny földbe. Vetni, vetni, vetni... Hiába. Hiába! Süpped a lapá- lyos föld, nem gázolhatnak bele kártevés nélkül. . Vissza a majorba! Elő az emelői! így kell gyerek, — látod? Vissza a körmäst. Es Iki a kukoricatarlóba szántani. — Üzemanyagot vettem és indulunk. Ha­nem írja meg: ne legyen Horváth József a nevem, ha vasárnapig nem lesz meg mind a száznegyvenhét. Ez egy. Kettő: május else­jébe pedig — fogadom — százhatvan százalék­ra teljesítem tavaszi tervemet! Háromnegyedóra múltán hiába keresem: se traktor, se traktoros, se traktorostanuló. Va­lahol a régi kukoricaföldek felé biztos most ereszti le az ekefejáket a kétújfalusi traktoros. Szinte hallom: — ügy vigyázz Jani, te is benne vagy a százhatvan százalékban! Minden traktoroshoz időben eljut az olaj és a zsír-L Itter József a nevem. Vontatás va­gyok a kótujfalusi gépállomáson.. — Most hoztam ide egy forduló üzemanyagot Hocváthéknak és csali azért vagyok még itt, hogy megélőéi lód jem — merre is az a Ká- poltiiúa-p úszta. Még nem jártam arra és ott is szánt egy gépünk. Mert ez az én munkám: vinni a gázolajat, behozni az üres hordókat, megint ki az üzemanyaggal, pótalkatrésszel, hogy fennakadás ne legyen. Négy traktoros- brigád függ tőlünk üzemanyagellátóktól, — Április negyedikére Eoós Zoltánnal ver­senyeztem. Tét: melyikünk brigádjában lesz üzamanyaghiáTiy miatt a legkevesebb kiesés? Hogy melyikünk győzött, azt nem tudjuk. Elég baj, de még nem mondták meg. Itt van­nak a traktorosok, mondják meg: egyszer sem álltak azért, mert késett a Litter József. Illet­ve, hogy is .csak — egyszer volt valami baj, útközben eltört a gépem. Ezt nem számíthat­ják azonban be, mert nem igazságos. Egy biztos: iparkodhat május elsejéig Boós Zoli, ha el akar hagyni. Mert a verseny meg:/ to­vább. A tét megint csak: (kinek a brigádjai lesznek jobban ellátva és melyikünk fagyaszt kevesebb üzemanyagot. Te Jósika, hát hol tér­jek le Kápoinásnak? Gumiké rak fi vontató iram tik az országúton, zöttyen a dűlők vízmosta gödrein. Olyankor a pótkocsiban itíe-oda hengergőznek az üzem­anyagos hordók s emberek. De essen akár balta-foka is az égből, Litterék versenyeznek. És minden traktorhoz időben eljut a gázolaj s a zsír. Egész évi serlésbeadását teljesítette if j. Jaksa József Il'j. Jaksa József 12 holdas ürávaszabolcsi dolgozó paraszt hazánk felszabadulásának 10. évfordulója napjáig egész ért sertés- és marha-, félévi ba­romfi. és tojásbeadásának ele­get tett. Tejbeadáoát hó.iap- ról-hónapra 100 százalékra tel­jesíti — félévi adóját is kifi­zette. A felszabadulási ver­seny első szakaszában maga mögött hagyta a faluja beli — ugyancsak 12 holdas — Kovács Józsefet. Most már a május 1-i versenyért folyik a két kötelességtudó gazda közti nemes vetélkedés. „Tizennégy liter less a fejési állagom“ A szentlőrinci Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságá­ban Illés Mihályné a legjobb tehenész. Hazánk felszabadulá­sának 10. évfordulója alkalmából „Kiváló állattenyésztő” cím­mel tüntették ki és 600 forint pénzjutalomban részesült. Illés Mihályné a fejőgulyások országos versenyében vesz részt és ezidáig nagyszerű eredményeket ért el: fejési átlagát 14—15 liternél alább nem adja. Evek óta dolgozik ebben a beosztásban, jól ismeri tehén­állományát, munkájában pontos, mindig tisztán tartja az álla­tokat, tehenei egészségesek. Kész a velés, a tojás- és baromfi beadás Nézd meg a majorját — ítéld meg gazdáját! A gilván- fai Milus Géza 20 holdas kö- zépparasztnál megfordítottuk a sárrétidét. ű maga: derék, szépszál gazdaember, nyílt te­kintettel, kemény parolával. A portáját meg mutatja saját maga: — Eresszék már ki az ólból. Nem jönnek? Cocikám, co, co, co... De hiszen hogy is jönnének? . /Hájtu elsejéit eloéifziLíik mindent Három vetőgép ve­rt a port a magyar- mecskei határban. — Pihenés? Csak míg a zsákokból átöntik a magot. Utána újra meglódulnak a cso- roszlyák, táncolnak a hantokon a magtaka­ró boronák és a por rárakódik a lóveze­tők, farosok arcára. Egyik vetőgépnél Szép János tartja a rudat, — 19 éves. A másiknál Szép Sanyi, az öccse kapaszkodik bele két kézzel és tartja a nyomban. így megy szakadatlanul, a déli etetés óta. Most fél négy. Az eperfás árokszélben lassan a föld szélé­hez kocog két pejkó. Kocog? Vánszorog, mászik — vagy akár­mit mondjak, alig emelik lábukat, me­netközben majd elal­szanak a bóklászó lo­vak. A kocsis is. A nagy darab kövér fiú, a Bohár Ernő. Nézi vagy fertály óráig ezeket, szctlan. A bakról. Azok meg dühödten vernek sa­ját lovaik közé, össze szorítják szájukat az ácsorgó láttán. Az el­nök is elfordul tőle az ölezővel, amikor az elunván a várako­zást — megszólal az ülésdeszkáról: — Nem látták a hámfát? A hámfá­mat? Másként nem boronálhatok, hall­ják-e? Nó, betelt. Van áb­rázata kikocogni háimfa nélkül? En­nek a, majd mit mon dók ... Végh Gyula beleránt a gyeplőbe, hogy ágaskodnak lo­vai. — Menj ám az is­ten hírével! Nem elég hogy délelőtt csak kettőt fordultál a magtakaróval?! Négy órakor tolod ide a képed, amikor már mi egyszer elfárad­tunk? Nem kellenek ilyen tagok a csoport ba, hallod-e? Felzsivajognak a többiek is, a két Szép gyerek is, amaz meg meghökkenve fordít­ja meg lovait a falu­nak. Nó, megyek már ... Porzik visz- sza a hámfáért. — Meghalt az apja ennek a gyereknek — néz utána az el­nök — szegény anyja nagyon dolgos, dehát nem tud parancsolni neki. Ehh... de az­ért május elsejére el végzünk mindent! A kukoricát is! Túl már kultivátoroznak a cu­korrépa alá, holnap azt vetjük, — nem lesz itt május elsejé­re híjjá semminek! A vetésnek nem. De jó lenne, ha a tsz apja lenne az Ernő­nek. A Bohár Ernő­nek. És együtt farag­nának belőle embert. Tán ki sem fémének az ajtón. Két akkora kövér mangalica fúj bent melegében, hogy há­tára vehetnék óljukat. Vagy százharminc-százhamüncöt ki­lósak. — Magam is annyinak tar­tom. Május elsejéig egyet a begyűjtőbe hajtunk, ezzel el­rendezzük az egész évre valót. A másikat meg leszúrjuk, le­gyen zsírozó egész nyárra. Ha már itt tartunk, — a vágómarhát kadta-e? Ha nem ütemezték még be, van-e rá fedezet? Hogy fedezet? Jól­esik szétnézni az. istálló ajtó■ ban: a fal mellett egy szép fejőstehén, egy nagy üsző meg rajta, kívül hat növendékjó­szág. Szűk az istálló, szinte nem is férnek. ■ — Látta volna egy hónapja, — dicsekszik jó érzéssel, mi­közben két gyönyörű csikóját mutatja, — volt itt még szű- kebb is a hely. Azóla eladtam egy szerződött bikát meg egy négy mázsás tinót is. Mert én úgy vagyok, hogy szeretek gazdálkodni! Bajlódni az ál­lattalt Voltak itt is, akik úgy gondolták a márciusi pártha­tározat után, hogy nincs értel­me már a gazdálkodótsnak — én már akkor mondtam, hogy ez vaklárma. Segít az allam. szívesen élek vele. Most vá­rom az Állatforgalmit, megint leszerződök két bikára. Veté­seim készek, a kukorica van Í vissza, de az már semmi, ha engedi az idő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom