Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-24 / 227. szám
1954 SZEPTEMBER 24 NÄPCÖ 3 PÁRT ÉS PÁR TÉPITÉS Kom Emin istáik, népneveíok l — MI &r& emberek közé ! A békekölcsön-jegyzés első napja Nemeskén Kelemen elvtárs, a nemeskei párt- szervezet titkára azt mondta a népnevelőértekezleten : — A népnevelőkön múlik, hogy a faluban minden dolgozó paraszt je-, gyezzen békekölcsönt. Mintegy tíz kommunista és pár- tonkívüli vett részt ezen a népnevelőértekezleten. A pártvezetőség már a jegyzés megkezdése előtt beosztotta a népnevelőket, mégpedig mindegyiket oda, ahol leginkább ismerős. Egy-egy népnevelőpár 10— 12 családdal foglalkozik az egész kölcsönjegyzés ideje alatt. Arról beszéltek: ne kapkodják el a dolgot, nyugodtan, megfontoltan beszélgessenek, s . ha kell kétszer-háromszor ■ is térjenek vissza ugyanahhoz a házhoz. Minden kérdésre — őszinte választ! A pártvezetőségnek azonban arra már kevesebb gondja volt, hogy a népnevelők necsak azt tudják, hová ke'l meruniök, hanem azt is: mit kell mondaniuk. A legutóbbi népnevelőértekezletet a járási tanács .egyik munkatársa tartotta. Kelemen, elvtárs r.em is volt otthon, nem vett részt ezen a tanácskozáson. Szó kérőit ott mindenre, az épülő orvosi lakásra, a község megváltozott életére, a könyvtáinra. Csak arról beszéltek a legkevesebbet, ami a falu népét ésrdekli, foglalkoztatja mostanában. „Bizony egy kissé gyenge a felkészülés, — mondja Kelemen elvtárs. — majd estére pótoljuk," \ran mit pótolni. A népnevelők reggel ugyan szétszéledtek a faluban, de „üres marokkal1' tériek vissza. Természetes, nem lehet csodákat várni, senki nem kéri számon, hogy egy-két óra alatt, amíg otthon találtak néhány dolgozó parasztot, miért nem jegyzett mindenki. De hogy csak néhányon jegyeztek,' azok is fizetésből élők, azt mutatja, hogy a pártszervezetnek még sokat kell tennie. Mi foglalkoztatja mostanában Nemeikén az embereket? Melle« Lajos fiatal, 14 holdas parasztember. Csak őt kell megkérdezni s máris mondja: „Az adó". Soknak, kibírhatatlannak tartják. Es mi a válasz? Melles elvtárs nem sokat tud mondani ellene, pedig ő is egyike a nyolc népnevelőnek. Azt mindenki tudja a faluban, hegy az elmúlt esztendőben kormányunk 15 százalékkal csökkentette as adót. Soknak pedig az évek hosz- 82Ú során összegyűlt összeget, elengedte. Csulak Jánosnak a kedvezmény egymaga közel másfélezer forintot jelent, ennyivel kevesebbet fizet most Farkas Ernőről mindenki azt tartja a faluban: jó gazda. Ezévi adója nem haladja meg a háromezer forintot Háromezer forint nem sok, de még kevesebb, ha egy 1 i'csit „furfangoskodik” az állam rendeletéivel. Mert ugye, Farkas Ernőnek van két szép növendék- ma! bája és egy csikója. Csak azért, mert tartja a fiataí állatokat, 1300 forintot kap az államtól* ezt levonlak az adóból. Farkas Ernő egy évi adója felét már kifizette — az állam pénzéből. Mondhatná valaki, hogy Farkas Ernő jó gazda. Hát legyen mindenki jó gazda! Kettős eredménye lenne, amit úgy foglalhatnák össze eöví- de.i. a magad hasznára, a haza ja- váia. Sok-e az adó, lehet-e ezzel ,.c.-velni" a népnevelők előtt? Bajosan, hisz az említetteknél sokkal löbb példa van arra, hogy minden kiiiö1 ösebb nehézség nélkül ki lehet fizetni azt a „kibírhatatlan adót”. Csakhogy a népnevelők erről vajmi keveset tudnak, mint ahogy a többi ó! sem. Mert Nemeskén például az az „érv" is igen forgandó lett, hogy nincs búza, mindent be kellett adni. Csak körül kellene egy kicsit nézni a tanácson s mindjárt kiderülne, hogy a múlt esztendőhöz mérten mennyivel kevesebbet kellett beadni, mennyivel több maradt. — £n ismerem ezeket — mondja mosolyogva Kelemen elvtárs, amikor elmondjuk neki a példákat. Meg Cseke elvtárs, a helyettes tanácselnök is. Meg tudjuk magyarázni. Minden kommunista agitáljon! Mégis elkövették azt a hibát, hogy akik ezt a legjobban megértethetnék a dolgozó parasztokkal, nem igen találni a népnevelők között. Arg egy-két kommunistát bíztak meg népnevelőmunkával, a legjobb, a legrátermettebb dolgozó parasztokat nem küldték a családokhoz. E helyett négy DISZ-fiatal van a nyolc népnevelő között, közülük kettő fiatal lány. A pártvezetőség tagjai pedig teljesen kívül maradtak, nem végeznek felvilágosító munkát, holott most minden kommunistának aertálni kell, vezetőnek és egyszerű paittagnak egyaránt! A faluban várják a népnevelők szavát, a kertelés nélküli, őszinte beszédet. Mert eddig keveset hallottak. Még a dobolás Is valahogy így hangzik: „Mindenki tartsa kötelességének az állampolgári kötelezettség teljesítését — a végére pedig mindenkor odabiggyesztik — •...különben transzferálunk". Ne Ijesztgessék az embereket, hanem bará- tian, őszintén mondják meg, mit miért tegyenek. Nemcsak az adónál, hanem az élet minden területén. Ehhez természetesen az kell, hogy a pártvezetőség ismerje a dolgozó parasztok véleményét, azt, hogy mi érdekli, mi aggasztja őket. Ebből induljon ki a mostani agitációjuk is. A mejrpyo^és alapja a példamutatás A pártvezetőség tudja azt: a népnevelők szavának csak akkor van foganatja, ha példát mutatnak, s a. kommunisták is. Jobban mint bármikor, a kommunistákra néz a falu ezekben a nr.pókban. Ezért Nemeskén is azt kellett volna tenni, hogy valamennyi pártvezetőségi tag, párttag és népnevelő elsőnek aláírja az ívet Nem ez történt. „Még nem jártak nálam a népnevelők” — mondja Kelemen elvtárs. A falu első embere tehát még nem jegyzett, s ebben az a furcsaság, hogy a maga népnevelőit várja. Pedig Kelemen elvtárs kötelességtudó ember: adóját már teljesen rendezte. A pártvezetőség többi tagja sem jegyzett, a kommunisták közül is egy-kettő. A népnevelők pedig útnak indultak anélkül, hogy mindannyian lejegyeztek volna. Még nem beszél senki arról a faluban, hogy „hát te menynyit írtál az ívre", de bizonyosan megkérdezik majd tőlük, s akkor szégyenben maradnak és sokat ártanak a békekölcsön ügyének! A mostani feladatok operatív munkát kívánnak. A pártszervezetnek irányítania, segítenie, ellenőriznie kell a népnevelőket, mindenről tudnia kell, ami a községben történik. A pártvezetőség azonban nem elég tájékozott, nem tudja ki jegyzett, kiket látogattak meg a nép nevelők. Helyes lenne, ha a pártvezetőség tagjai felosztanák egymás között a falut s felelősek lennének az ott folyó agitációért, irányítanák, segítenék a népnevelőket. Egyúttal jobban szemmeltarthafcnák munkájukat, felfigyelhetnének az esetleges ellenséges „érvekre". Ugyanis máris hallani olyan kijelentéseket: „Nem jegyzek semmit”. így az esti megbeszéléseken tartalmasabb tájékoztatót tudnának tartani a népnevelőknek. Olyanokat is elmondhatnának például, hogy ne találomra nyissanak be a házakhoz. Az a tapasztalat, hogy ott érnek el jó eredményeket, ahol először körzetűit legtekintélyesebb gazdáihoz mennek el s azok jegyzéseivel is agitálnak. Mikó János ilyen gazda a faluban és ha már jegyzett, bizonyosan szívesen vállalná, hogy másoknak is elmondja, miért írta a nevét az ívre. Nemeskén lassan, vontatottan indult a békekölcsön jegyzése. A párt- szervezeten, a népnevelőkön, a meggyőző, nevelő munkán, a kommunisták példamutatásán múlik, hogy kijavítsák a hibákat, hogy pár napon belül mindenki jegyezzen a faluban. B0C7, József Ezzel érvel lenek népnevelőink! Megszépült életünk bizonyítékai £Cf EV ÁlATT 71 UOMPL ETT HAl>P)7_ a pe. es, cUló&lO'e: A82 gcwmiBÚ roKJ hálószobát O Pd'» BÓTOKé»TéKnnő --------------Az utolsó 12 hónapban a Pécsi Bútorértékesítő Vállalatnál mintegy 907 hálószoba, és konyhabútort, komplett kárpit és kombinált berendezést vásároltak. * Üj-Meszesen eddig 726 összkomfortos modern lakást adtak át a bányászoknak, 130 család pedig állami hozzájárulással saját családi házat épített. * A legényszállások férőhelyeinek száma csupán egy esztendő alatt kétezerrel nőtt. Ez évben hét és félmillió forintért új bútorokat, szőnyegeket, függönyöket vásároltak, a kul- túrszobák száma kettőről 15-re emelkedett. * Kelemen Sándor készül középparaszt egy általa felnevelt növendékbikáért több, mint 15 ezer forintot kapott. A jövedelmet az állatállomány fejlesztésén kívül gazdasága gépesítésére fordítja. * Szentlőrincen 1953 első negyedévében az egy lakosra eső bolti forgalom 171 forint volt. Ez év hasontó időszakában már közel 280 forintra emelkedett * A háziasszonyok örömére évrfft-év- re javul a pécsi gázellátás. A csővezetéket öt kilométerrel növelték, a város háztartásai egymillió köbméterrel több gázt használnak cl ma, mint tíz évvel ezelőtt. A baranyai sajtgyárakból ez évben több, mint 500 ezer kilóval több áru kerül forgalomba, mint 194S- ben, a választék .pedig megkétszereződött * 1954-ben nyolc és félmillió forintot fordít az állam a komlói bányák munkakörülményeinek megjavítására. A földalatti segélyhelyek és a meglévő orvosi rendelők munkájának megkönnyítésére kétemeletes korszerű orvosi rendelő épül. „Munkában is, jegyzésben is élen kell járnunk44 A nagy felolvasó újból benépe- ■t*• sült A pécsbányaiak akkor jönnek így össze, ha valami fontos dologról van szó, ha valamiben dönteni kell. Több ilyen reggelre emlékszem már. Egy alkalommal a munkakerülők felett kellett dönteni. Döntöttek. El kellett tünniök a bányából. Aztán azt kérte az ország, hogy adjanak több szenet a pécsbányaiak. Megígérték s meg is tették. Ekkor látni igazán, hogyan dobban Pécsbányának, erűnek a sokat emlegetett bányakerületinek a szíve. S ez a szív, amely többezer érből, az itteni bányászok győzniaka- rásából, szorgalmából táplálkozik — állandóan egyenletesen, erőteljesen lüktet Már a külsőségek Is elárulják, hogy nem akármiről lesz szó. Arra kell most ismételtein vála- szolniok a bányászoknak, hogy he- iyeslik-e azt az utat, melyen járunk: az újmeszesi bányászpalotákat, a sikondai éjjeli szanatóriumot, MAR Jö ŐSZRE HAJLIK AZ IDŐ. Itt az ideje leszedni a kukoricát, meg aztán el is kel az már a háznál, fogytán van a hízó darája. — Bértag Feremcék: az ember meg az asszony, nagy vesäzokosarat fognak a hónuk alá, kukoricaszedésre indulnak a Szabad Föld dűlőbe. Már a hajnali óráidban látnak a nagy munkának, amikor a ködtenger dércsípte partját még alig-alig éri a felkelő nap, amikor még nem látni a kukoricás egyik végétől a másikig. Kettesben szedik a kukoricát, ae_ versenyben, hol az egyik, hol a másik .van elől, egy rántás, egy tépés... aztán még egy, csak úgy telnek a kosarak, gyarapodnak a /kukorica-garmadák a föld szélében. A megszáradt levelek éle_ bele-belehásít Bertag néni keze- fejébe, még a vér is kiserken, de a szorgos kezek egyre fürgébben mozognak, a munka hevében meg se érzik az ilyen apró-cseprő sérüléseket; dolgos kéz, ég alatta a munka... * A PÉCSI NEMZETI BANKBAN nagy az izgalom, már vége a nyeremény-sorsolásnak, a 10 ezer forint negyedik nyertese még mindig nem jelentkezett, vajon ki az a kötvénytulajdonos, aki elhallgatja, magábazárja ezt a nagy szerencsét?... Előszedik nyilvántartási könyvet, belelapoznak: első oldalon, á ... b ... második oldal, Berta ... Bertag.., megvan: Bertag Ferenc, Eilend 77 szám. — Halló! Az eilend! tanácsot kérem ... * MEG JAVÄBAN FOLYIK a párosverseny a Szabad Föld dűlőben, a zörgő szárak elnyelik Eszkutics István mezőőr kiáltásait, azért csakhamar megleli a tábla közepén a kukoricaszedőket, Eertagékat, a boldog nyerteseket. Kitörő jókedvvel újságolja a jó hírt: — Feri bácsi! Hát hogy is kezdjem, szóval... tízezer forintot nyert békekölcsönön! Tízezret! Igyekezzék be a tanácshoz, várják a telefonnál.. — Éppen jókedvemben találsz — mondja Feri bácsi — és jókora kukoricacsövet mozgat kezében. Sok-sok beszéd után aztán mégiscsak nekiadja fejét, útnak indul egyenesen a tanácsra. Csakugyan van valami a dologban? Hazaiszkol a kötvényekért, összeegyeztetik telefonon a pécsiek. QzatuÁi kel, stimmel az bizony még az utolsó számig is. Bertag Ferenc mégsem hisz a szemének, fülének. Este otthon mégegyszer átgondolja a dolgot, nem igaz abból egy szó sem! Tudom én — mondogatja magában, — milyen ez az „Államkölcsön", az én apám is adott az első világháborúban, még tizennégyben, 32 ezer koronás hadikölcsönt az államnak, egy skatulya gyufát vehetett rajta, amikor visszakapta. Must is csak úgy van, nyer- nek-nyemek, de a „jóbarátok“, sztahánovisták, csak éppen a szegényember nem .., * AMIKOR AZ ELSŐ VILLAMOS kicsikor- dult éjjeli szálláshelyéről, Bertag Ferenc már a Nemzeti Bank melletti kirakatokat szemléli, de félszemmel oda-odasandít a nagykapura, nem nyílik-e már ki, nem járnak-e már ki-be rajta az emberek... A kapu kinyílik, Bertag Ferenc bent terem a kis ablak előtt, hiba van a tízezer körül! Csak ötven forintos a kötvénye, így az összegnek csak egynegyede illeti őt, azt viszont nyomban kifizetik. Bertag Ferenc ennek is örül, sokszorosan megtérült a kölcsönadott pénz, no meg aztán arról is meggyőződött, hogy mindenki nyerhet, ha van szerencséje, azaz, itt csak az nem nyer. akinek nincs békekölcsöné. Ez történt lS51-ben, azóta is minden évben tiszta szívvel, becsülettel adja kölcsön forintjait az államnak a Bertag-család, mert tudják, hogy pénzük megtérül, nem úgy, mint a múltban, miben, amikor egy egész vagyon ellenértékében egy skatulya gyufával szúrták ki a szemüket. TÁLÁN A NAP IS MOSOLYOG, amikor fölkel, vagy mi az isten csudája van ma reggel?! Ünnep, nagy ünnep van Romonyán, ha nem is mindenkinek de Finak Jánnséknak bizonyára az van, ők látják ilyen rózsaszínűnek a nyári kora- hajnalt: 2500 forintot nyertek a száz forintos Tervkölcsön-kötvényükkel. Hisznek is szemüknek, meg nem is, mert hát olyan „lutri“ dolog az egesz. 1949-ben egy szép napon egy pesti asszony kopogtat Finakéknál, tervkölcsönt akar jegyeztetni, de ők kézzel-lábbal — ahogy mondani szokás, — mentegetődznek, hallani sem tikárnak róla. Végül mégis beleegyeztek: — Nem bánom, — mondja a házigazda, — de száz forintnál egy kurta fillérrel sem többet! * 1954 augusztus 31. „Gyorslista az ötéves Tervkölcsön kilencedik sorsolásáról“ — ezt a nagybetűs címet olvassa Finakné a Szabad Nép negyedik oldalán. Gyorsan előszedi a száz forintos kötvényt, az asztalfiák legaljában leli meg, aztán nézi-nézi a sok számot, egyszercsak megakad a szeme, kicsit visszafojtja a lélekzetét, még a szívdobogása is kihagy egy pillanatra ... stimmelnek a számok, akárhogy is nézi: 5000 forint, fél kötvényükre tehát 2500. Az ember is megnézi, csakugyan úgy van! Mégsem hiszi el. Bodor János tsz-elnöknek is elújságolja, ő is megnézi a saját kötvényét, nem nyert. Estére, ahogy elmegy a tsz istállóba megetetni a lovakat, Farkas János és Pápista Jenő kocsisoknak is elmondja, ők is megnézik a kötvényeiket, Pápista 250, Farkas 75 forintot nyert, ötven forintos a kötvényük. Az ördögbe is! Másnap reggel kiáll a busz megállóhoz, már jó félórát vár, a busz csak nem jön, hát nekiindul gyalogosan Pécsnek. Ahogy rója a poros országutat, azon gondolkodik, lesz-e valami abból a 2500-ból, vagy sem? Csak Bogádig jutott el, itt utoléri a busz, fölszáll rá és csakhamar ott áll a nyereményt kifizető ablakocska előtt... kilencszáz. kétezer! A nyeremény húsz százalékát levonták, de a kifizetett kétezret gondosan elcsomagolja, nem vásárol el belőle egy fillért sem, így mutatja meg teljes egészében otthon a családnak, a szomszédoknak, hadd lássák ők is, hogy a nép államának adott kölcsön „kamatostól", méghozzá milyen alapos „kamattal“, húszszorosával visszatérült. Mégis csak jó volt hogy ellátogatott hozzájuk az a pesti asszony. Ezután már szívesen látják Finakék a jegyzést gyűjtő elvtársakat. Most már igazi lelkesedéssel jegyzik az Ötödik Békekölcsön-t, szívből adják kölcsön- forintjaikat! Schmidt Károly ahol ebben az évben már 07-en nyerték vissza egészségüket, s 140.000 forintból vásárolt sportfelszerelést, a mozigépet, azt, hogy sz idén 120-an az ország különböző részén üdültek, az uj nyugdíjtörvényt, fizetésemelést s mindazt, ami nap- mint nap szebbé, boldogabbá teszi életüket. A hallgatóság kíváncsian IköveN gondolatban -Szandtner József elv- társ, U. B elnök szavait. — Én a gyermekek nevében kérem az édesapákat, — veszi át a szót az előbb érkezett kis pajtás, — hogy jegyezzenek békekölcsönt. Jövőre még többen, szeretnénk menni a magyar tenger partjára üdülni. És megdobbant az édesapák szíve..: Börzsei Mihály elvtára, Pécsbánya igazgatója arról beszél, hogy nemcsak a munkában, hanem a jegyzésben is élen kell jármok Pécs VT. kerület bányászainak. — Nekem 5.300 forint a keresetem, 4.000 forintot adok kölcsön az államnak. Széchenyl-akna párttitkára, Körösi elvtárs arra emlékezteti a párttagokat, hogy mint máskor, most is ők járjanak elől, a nevüket most is ők írják elsőnek a jegyzési ívre, mert mint mondotta, így lehet bizton számítani a pártonkívüllck kölcsönbe adott forintjaira is. Körösi elvtárs 1400 forintot jegyzett. Heiler András párttitkár is a kötelességről szól elsőnek. Ä karzatról is megszólal valaki, a hangjáról ráismerünk Katona Ferenc vájárra. Mindenki figyel. A maga nyelvén ő is a kötelességről beszél. Megfontoltan mond minden szót, gondolkozva beszél s gondolatban otthon van a kis „Katonánál"; feleségénél, óértük jegyez 1.500 forintot. Mire vége a röpgyűlésnek, lassan ki is világosodik. Papirral, írószerre’, indulnak útnak a jegyzésgyűjtők, ki le a bányába, ki pedig a napszint műhelyeibe. Pécsbánya dolgozói most ismét a békére, a jólét programjára szavaznak. Ú’ak, járdák, villanyvilágítás a feine kékén is Megalakulása óta évente csaknem másfél millió forintot fordít utak karbantartására, javítására, olajozására, árokrendezésekre a Pécsi Városi Tanács. Különös gonddal törődnek a múltban elhanyagolt „kültelkek“, a pécsviöéki szőlőhegyeit, az ipari peremvidék utainak, járdáinak állapotára. Ezeken a területeken az elmúlt-évek folyamán töb>b, mint három kilométer hosszú széles betonjárdát építettek. A kisdeindoli szőlőhegyekbe vezető út mentén ezerszáz méter hosszú betonjárda épült. Emellett ezt a", utat — négy másik szőlőheggyel együtt — bekapcsolták a közvihlgl tásba is,
