Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-18 / 92. szám

2 N A P E ö 1954 ÁPRILIS ff PARI ÉS PÁR! ÉPÍTÉS Neveljenek új tagjelölteket a püspöklaki kommunisták ha egy kissé körültekintünk a falu­Csütörtök este igen mozgalmas volt a püspöklaki termelőszövetke­zet irodája. A faluban sokan nem tudták elképzelni, mi készül ott. Tán csoportgyűlés, vagy valami értekez­let? — találgatták. Sem az egyik, sem a másik nem közelítette meg az igazságot. Mert Kotász Lenke, Do­bosi Antal, Molnár Béla és még jó néhányan nem csoport gyűlésre jöt­tek, hanem baráti beszélgetésre. Kő­halmi elvtárs. a járási pártbizottság instruktora hívta őket. Hogy miről beszélgettek? Azt más nap mindenki tudta a faluban. A mezőgazdaság fejlesztésének nagy­szerű távlatairól, a párt munkájá­ról. Mindannyiuk előtt megelevene­dett az elmúlt két esztendő. Körül­belül ennyi idős a Rákóczi tsz. S mindannyian egyetértettek abban, hogy sokkal jobban ha­ladna a munka, ha a tsz-ben lenne pártszervezet. De most még nincs. Hát erről folyik itt a szó: nyolc pártonkívüli, becsü­letes tsz tag között, akikre számít a párt, nevelni, formálni akarja őket. És rövidesen, ha megérik a gyümölcs — tagjelöltnek felvenni. Akkor már megalakíthatják a párt- szervezetet, mert Makk elvtárs nem lesz egymaga. Ez a beszélgetés szerves része a püspöklaki alapszervezet munkájá­nak. Nagy fába vágták a fejszéjü­ket. A vezetőségválasztó taggyűlés ugyanis kötelezte az új vezetőséget: állandóan erősítsék a pártszervezet sorait és alakítsák meg a Rákóczi tsz-ben a pártszervezetet. Evek mu­lasztásait kell pótolni. A régi veze­tőség nem törődött a pártszervezet frissítésével, javarészt idős elvtársak a tagjai. És még nagyobb hiba az, hogy a kommunisták kisebbik része dolgozó paraszt. Becsületes, népszerű elvtársak kerültek a pártszervezet élére s vezetésükkel új élet kezdő­dött. Igen lassan ... Az első vezetőségi ülésen arról íkámoltak be: a taglétszám változat­lan. Keresték az okát, Talán nincs felvételre alkalmas ember a köz­ségben? A régi vezetőség ilyen állás pontja ellen felvették a harcot. Még ott, a vezetőségi ülésen sorra vet­ték a neveket. Kotász Lenke, brigád vezető. Nálánál senki sem tartja jobban kézben a brigádot. Bedecs Etelka, a fiatalok közül való. Kon­tár István, Dobosi Antal? Mindket­tőjükre csak jót lehet mondani. így t sorolták a neveket egymásután. A vezetőségi ülésen azt is megbeszél­ték, hogyan foglalkozzanak majd ezekkel a dolgozókkal. A vezetőség tagjainak köteles­ségévé tették, hogy beszélgessenek ve'ük, hozzák őket közelebb a párthoz. Azt szokták mondani, a gyakor­lat teszi a mestert. Nos, a püspök- 'aki pártvezetőség tagjai először egy maguk foglalkoztak a tagjelöltfel­vétellel. Ahol éred, fogjad — mód­szerrel. Bakó elvtárs igen sokat jár a faluban. Ha találkozott valame- 'yi'kkel, néhány percre megálltak be­szélgetni. Tolnai elvtársnő, a párt­titkár lakásán is sokan megfordul­nak, ő a postahivatal vezetője. Ha­marosan kiderült, az ilyen módszer nem vezethet eredményre: senki sem akadt a faluban, aki felvételét kérte a pártba. A pártvezetésé« tag­gyűlést hívott össze a mezőgazdasá­gi munkák meggyorsítására. Szó esett itt a tagjelöltfelvételről is. Az egész tagság, minden kommunista ügyévé tették a pártszervezet erő­dít »sét. Ez komoly lépésnek bizonyult, hogy jobban, alaposabban foglalkoz­hassanak a pártonkívüliekkel. A párttagság nagy erő, a tizenkét kom munlsta sok helyre eljuthat. Azt mondták a taggyűlésein: mindenki mindenkivel törődjék, beszélgessen Csak éppen a legfontosabbat nem tették meg: nem osztották el egymás között a munkát. Az Ilyen módszer nem is vezethet eredményre. Hiányzik az emberekből a felelősség érzek mindenki csak kapkod, ide is meg oda is. csak nem markol. Amikor mindenki foglalkozik min­denkivel, végtére senki sem foglal­kozik senkivel. Igen okos gondolat tehát, hogy az egész párttagság ere­jét hívták segítségül de ezt formába kell önteni, tervszerűvé tenni. A párt tagjának lenni nagy szó igen magas megtiszteltetés. Ki kell érdemelni, becsületes, szor­galmas munkával. Már akkor, amikor szóba kerül egy- egy eivtárs felvétele, helyes megbíz­ni egy-egy feladattal. A püspök'ak* pártszervezetben még nem értik elég gé, hogy ezzel is nevelik a jövő tag- jelöltjeit. Nem adtak nekik semmi­féle megbízatást, a beszélgetéseken túl nem igen törődnek Velük. Pedig. ban, nyomban kiderül, milyen sok­rétűen felhasználhatnák az ő mun­kájukat. A DISZ-szervezet igen gyengén dolgozik, éppen hogy csak a nevét ismerik. Bedecs elvtársnő hozzájuk tartozik. Miért nem kérik meg arra, hogy segítsen megmoz­gatni a falu ifjúságát? Bizonyítsa be — és a többiek is — hogy a párt tevékeny tagja lesz. Talán eleinte nehézkesen, sok hibával dolgoznak majd, de biztos a pártszervezethez fordulnak segítségért. S ez jó alka­lom arra, hogy újból beszéljenek velük, tanácsokat, útbaigazításokat adjanak nekik. Ezzel valóban köze­lebb kerülnek a párthoz, megszok­ják, hogy a pártban dolgozni kell s tevékenységüket számon is kérik. A oártélet törvényeit ismertetik meg velük. Már ez a példa is bizonyítja, hogy a párt erősítése mindenna­pos feladat, elszakíthatatlan ré­sze a pártmunkának. De Kotász elvtársnő esete különösen tanulságos. Igen örülne, ha felven­nék tagjelöltnek. Csak egy aggálya van: nem bírálhat akkor, mert meg haragszanak. Régi keletű ez a véle­mény a községben. Kotász elvtársnő a helyi MNDSZ titkára. Ha a régi pártvezetőséget bírálta, mert nem segítették, sohasem fogadták mer> szavát, inkább megharagudtak, ö bizony nem akar haragost szerezni magának. Maradi nézet ez, s a párt vezetőségnek harcolni kell. hogy ilyen vélemények ne akadályozzák a becsületes dolgozókat abban, hogy mielőbb a pártszervezet tagiai közé tartozzanak. És fontos tanulságul is szolgál: a tag je1 öltfelvétel, a párt- szervezet erősítése harc kérdése, a maradisággal és sokszor az ellenség gél szemben is. A püspöklaki pártszervezet a meglévő fogyatékosságok elle­nére kezdeti eredményekkel büszkélkedhet. Perlecski János eivtárs a minap be- 'épési nyilatkozatot kért, a párt tag- ielöltje akar lenni. S ha tervszerűb­bé, alaposabbá teszik munkájukat, a kezdeti sikerek bővülnek majd s eleget tehetnek a vezetőségválasztó taggyűlés határozatának: erős, jó) működő pártszervezet segíti a Rá­kóczi tsz munkáját, s a falusi alap­szervezet is megerősödik. Borz József Legfontosabb takarmánynöyényünk — a kukorica A „Szabad Nép" áp­rilis 11-d, vasárnapi el­ső oldalán bemutatta a Kárpát-ukrajnai Mun- kacsevo kerület Lenin kolhoza kiváló kukori­catermelőjének, Ladá­nyi Annáinak munka­módszerét. A fiatal lányt nemrég tüntet­ték ki a Szocialista Munka Hőse aranycsil­lagával, mert munka­csapatával kolhozában már ha!-hét esztendőn keresztül 66 mázsa ku­koricát takarított be hektáronként, sőt ta­valy 16.2 hektárról 91 és fél mázsás átlagter­mést tört le. Én, mint egyéni gaz­da is és mint termelő­szövetkezeti tag is Ka- tolyba.n messze környé­ken híres kukoricater­méseket értem el: 1950- ben fél vagont, ötven­egyben ötvenkét má­zsát termett minden hold tenger iföldem és az aszályos 1952 folya­mán is jóval többet ta­karítottunk be. mint az egyéni gazdák: 81 mázsát. Jogosan hit­tem hát mindaddig míg a múlt vasárnapi „Sza­bad Nép“-ben él nem olvastam Ladányi elv- társnő eredményeit, hogy megelégedhetek termelőszövetkezetünk oddiigi terméseivel. — Amikor az újságot többször átolvastam,— megérlelődött bennem !s, hogy a termés fo­kozásának nincs felső határa: ha alkalmazom azokat az eljárásokat. melyeket Ladányi elv­társnő Kárpát-Ukraj- nábam, akkor a jó ké­tely i földeken mi is nyomába érhetünk. El­határoztam, hogy mór az idén negyven hold kukoricavetésünkhöz a magot Ladányi elvtárs nő munkamódszere szerint előmelegítem és A munkaszervezésről a tavalyi negyven he­lyett 1954-ben hatvan mázsa csöveskukorieát hordunk be góréinkba minden kát. holdról. A magas termésered­mény elérésének kiví­vásában velem érez a December 21 terme­lőszövetkezet fhindan tagja és végrehajtásá­hoz biztosi! ék a mi kö­zös gazdaságunk jó munkaszervezése. — 1949-ben alakultunk meg, de a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás első napjától kezdve bri.gádotebam, munka­csoportokban dolgo­zunk és a kapás növé­nyeket a tagok között megfelelő arányban szétosztottuk. ötéves termelőszövetkezeti ta­pasztalatom alapján bátran állítom, hogy a gazdag terméshez a hi­bátlan talajelőkészíté- sen, trágyázáson, a gon­dos növényápoláson kí­vül elengedhetetlenül fontos, nélkülözhetet­len a jó munkaszerve­ző is. Ha minden bri­gádvezető felelős gaz­dája a néki kicövekelt és áladott területnek, ha a munkacsoportok tagjai állandóan, egész esztendőn ke­resztül ugyanazt apái- hold kukoricát egyelik, fatty azzák, kapálják, törik — nagyobb fele­lősséget éreznek érte és tudják, hogy gazda­gabb termésük esetén még külön természet­beni jutalmait is kap­nak. Ha a munkacso­portokon belül, mint nálunk is minden tag megkapja még külön saját öt-hat sorát is, vigyázva ügyel rá, fel ne verje a gaz, szé­gyenben ne maradjon hanyagságával a töb­biek előtt. Nálunk nem okoz gondot, honnan szedjük elő egyeléskor, kapáláskor a tagokat sokszor előbb elvégzik, minit ahogy mi intéz­kednénk. Mivel a ku­korica bő termésének a három, négy, ötszöri kapálás a „titka", — a munkaszervezeteiken múlik a 60 mázsás ter­més is. A kátolyi December 21 termelószöva.kezeí, Idén kilencven hóid ku­koricát vet: a kukori­ca és a kapások mű­velésére nyolc mun­kacsoportot szervez­tünk, mindegyikben tíz, bíz taggal. Ha a kilenc­ven holdat elosztjuk a nyolcvan ember között, mindenki külön meg­kapja a saját részéé amelyet egész eszten­dőn keresztül gondoz, A jó munkaszervezés kiegészítője a kukori­ca gondos agrotechni­kai munkáinak, me­lyek nélkül nem szá­míthatnánk igazán jó termésre. A kukoricái!, ahol csak lehet — 60 holdon — négyzetesen vetjük, hagy évközben keresztbe-hosszába lo­vakkal művelhessük sorközeit. Az előmele­gített magvakat kapá­val, fészekbe vetjük, de a fészkekbe trágyát is szórunk, hogy csírázás után azonnal tápanyag hoz juthasson a fia­tal növény. A kukori­catáblák földjét meg- védjük a cserepeseden ellen, sohasem enged­jük, hogy a gyom fel­üsse benne a fejét. — Idén, a lókapák segít­ségével legalább négy­szer alaposan megka­páljuk a tengerit és nem szalajtjuk el az augusztusi kapálást se, amely tapasztalatom szerint nagyon sokat jelent. Kaszapovics András a kátolyi December’ 21 tsz elnöke. JÓKAI MÓR, PÉCS WAROS DÍSZPOLGÁRA Pécs szab. kir. város közönségétől Nemzetünk nagy írója! Mélyen tisztelt hazafi! „Fél századon át a közügyet buzgalommal és hűen szolgálni már elismerésre méltó érdem mindenkinél; ámde ilyen hosszú idő alatt a hazaszeretetnek, a szabadság, testűé riség és egyenlőség valódi apos­tola gyanánt működni, az Isten különös kegyelméből osztályrészül jutott szellemi tehetség minden szikráját önzetlenül a nemzet művelődésére, nemes becsülésére irányítani, politi kailag borús időkben a nemzeti erő iránti bizalomnak, kitartásnak mentora lenni, a hazafias áldozat- készség és emberszeretet lángját felgyújtani s azt jobb viszonyok között is a szellemi hatalom élesztő olajával buzgón táplálni, már valóban dicsőség, mely csakis olyan nagy szellemnek juthatott osztályrészéül, ki a szó legteljesebb értelmében szívnemességgel is meg van áldva! ön dicső férfiú, nemzetünk sze rencséjére született azért, hogy örökké éljen a szellem és szív világában, mert hisz nemcsak bérezés honunk határai között hódította meg a lelkeket és szíveket, hanem az egész művelt világ tiszteletét és bámulatát is kiküzdvén önmagának, ezáltal fényt derített a magyar nemzet művelődési képességére megmu­tatván, hogy az a honszerző ősök méltó utódja, mert hisz a viszonyok szerencsésebb alakulása folytán már nagy hatalmat képező szellemi fegyverekkel is képes jövőjét biztosítani. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy azon nap, amelyen Nemzetünk Géniusa az ötven éves írói működésének jutalmául már az aranykoszorút fonandja be, oly nemzeti ünnep leend, amelyen minden honfi szív legteljesebb örömre gerjedve hálával tekint egyrészt a terem- tőhöz. hogy önt nemzetünk javára juttatta, másrészt önhöz, hogy áldá­sos, mondhatni varázshatalmú tollát, a hosszú fárasztó működés és élet­kornak méltán engedhető nyugalom élvezete helyett, még mindig hazánk javára és dicsőségére áldozza, úgyszólván minden pihenés nélkül, tehát sokkal nagyobb hévvel, mint azt a testi erő java már megengedhetné! Mit óhajtna ilyen érdemekkel szemben mást szívünk? mint azt hogy önnek a jóságos Ég hazánk javára oly testi egészséget, az annyi­ra szeretett méltó hitves kegyelettel tekintett hamvai fölött keservére oly balzsamot nyújtson kegyének egész teljével még soká, mint amilyent ön­nek üde szelleme, nemes szívének hazafias lelkesültsége s a közjó iránti tettvágya érdemel, hogy eként további munkálkodásának áldásai jól tevő nap gyanánt — még nagy időn át besugározhassa az édes hazát! Amidőn polgári erényekért részünkről juttatható legnagyobb elis­merést; a díszpolgári oklevelünket önnek mélyen tisztelt hazafi átjut­tatni szerencsések vagyunk és annak -kegyes elfogadását kérjük, rajongó szeretetünk kijelentése mellett maradtunk hazafias üdvözlettel önnek mélyen tisztelt nagy írónk. Pécsett 1893. évi április 17-én tartott közgyűlésünkből alázatos szolgái: Pécs szab. kir. város II atvanegy esztendővel ezelőtt, 1893-ban Jókai Mór mögött már gazdag Irodalmi munkásság ál­lott. Regényei: Erdély aranykora Török világ Magyarországon, Egy magvar nábob, KárpátKy Zoltán, Az új fö'.desúr, És mégis mozog a föld Rab Ráby, Fekete gyémántok, — Aranyember közkézen forogtak. Ma­gyarország népe pedig lelkesen ün­nepelte a nagy írófejedelem 50 éves írói jubileumát. A mikor a javaslat elhangzott, a tanácsterem lelkes tapstól visszhangzott. Ezt a kitörő lelkese­dést örökítette meg a pécsi Állami Levéltárban őrzött jegyzőkönyv is. amelyben a következőket olvashat­juk: „Ezen előterjesztést élénk él­jenzések között fogadván, Jókai Mórt, mint nemzetünk nagy koszo­rús költőjét, büszkeségét e váró« díszpolgárává megválasztja, s erről szóló díszokmány kiállítását és meg felelő átjuttatását elrendeli. Miről polgármester úr megfelelő intézke­dés végett értesífctetflc." Miután a tanács a 78 éves Jókai Mórt már egyhangúlag Pécs város díszpolgárává választotta, Pleinin- ger Ferenc emelkedett szólásra Igen szép beszédben megemlékezett Jókai Mór irodalmi munkásság áró' és azt javasolta, hogy Pécs város valamelyik utcáját nevezze cl Jóka’ Mór utcának. A maga részéről a Kert-utcát , a mai Dischka Győző utcát ajánlotta. A tanács azonban Aidinger János polgármester javas­latát fogadta el. Úgy határozott hogv a Kis-teret (a mai Jókai-teret’ nevezi el a hírneves magyar íróról. Az országos ünnepségekbe bekap­csolódott Pécs város lakossága is, amelynek legnépszerűbb magyar író ia Jókai Mór volt. 1893 április 17-én Pécs város tanácstermében ünnep* hangulat uralkodott. A tanács tag­iai ünneplőben jelentek meg a ren­des közgyűlésen, amelyen Kardos Kálmán főispán elnökölt. A közgyűlésen a tanács a követ­kező javaslatot terjesztette elő: Amikor Pécs városa Jókai Mórt díszpolgárává választotta, nemcsak 50 éves írói jubileumát tartotta szem előtt. Jókaiban az 1848-as március' események egyik'főszereplőjét is lát­ta, aki résztvett a 12 pont megfogal­mazásában. Látta a viláeosi bukás után bujdosó Jókait, a „Hon" című ’apba.n megjelent bátor cikkéért börtönben ült Jókait. És látta a Dó­zsa Györgyről 1857-ben drámát írt Jókait, akit ezért Gyulai Pál osztály gyűlö’etre való izgatással vádolt, trói nagysága mellett Jókaiban ha- 'adó szellemű vonása’! becsü’te nagyra eppen úgy, mint Kossuth La­tosban, akit ugyancsak ezért válasz­tott meg Pécs város díszpolgárává. A városi közgyűlés lezajlása után néhány hónap múlva elkészült a gyönyörű díszpolgári oklevél, amely Rihmer Jáhos pécsi könyvkötő mű­helyéből került ki. A díszpolgári oklevelet 1893 július ?9-én a főjegyzői hivatalban becso­magolták és a következő levél kísé­rtében küldték el Jókai Mór buda­pesti címére: MAJOROSSY IMRE s. k. főjegyző 4 z 50 éves írói jubileumát ün- ** neplö Jókai Mór hatvanegy esztendővel ezelőtt őrömmel fogadta 3aranya megye lakosságának újabb szeretet-megnyilvánulását. Bár szü­letése Komáromhoz, diákéve Pozsony hoz, Pápahoz és Kecskeméthez, iro dalmi munkássága pedig Budapest­hez kapcsolta, a szeretet aranyszála négis Baranyához fűzte. Ahhoz a vármegyéhez, amelynek lakossága aidinger János s. k. polgármester 1861 március 18-án és 1865 novem­ber 16-án Siklóson országgyűlési kép­viselővé, 1893 április 17-én pedig Pécs város díszpolgárává választotta. Díszpolgárrá való megválasztásá­nak 61. és halálának közeledő 50. ivfordulója alkalmából Pécs város is Baranya megye dolgozói szeretet- el emlékeznek meg Jókai Mórról, a nagyar irodalom büszkeségéről. PUSZTAI JÓZSEF Kikelt az ezerkétszázadik kiskacsa a Szentmártonpusztai Állatni Gazdaságban Harmincöterrns tervvél szemben hatvanezer kiskacsa keltetését vál­lalta a Szentmártonpusztai Állami gazdaság nagyüzemi kacsafarmjá­nak tizenkét dolgozója. Az első kelések e héten voltak a gazdaságban: pénteken reggelre ki­bújt az idei ezerkétszázadik kiska­csa. Az országos terv szerinti 56 százalékkal szemben már az első n'ka lommal 88.75 volt a kelés! arány. Az eredmények továbbnövelésére két géppel kísérleti keltetést végez­nék. ezekben válogatásam — vagyis zöld, gömbölyű stb. tojásokat helyez nek el. Amennyiben ezekből is élet­képes egyedeket kapnak, még több kacsát tudnak még olcsóbban te­nyészteni. Az első hatezernyi szaporulatot saját állományuk fejlesztésére szán­ják: a kívülről kemencével fűthető nevelőházakban — 31—32 Ce’sius fokos hőmérsékleten, szalmázott pad lón, tőzeges etetőhelyeken tartják a fiatal kacsákat egészen addig, amíg a belső hőmérsékletnek megfelelően felme'egszík a külső is és a kifutóba bocsáthatják őket. A többi több mint 50.000 kiska­csát társfirazdaságoknak, termelőszö­vetkezeteknek, egyéni gazdáknak ad ják el. A fajtiszta, nagytestű, jó- husu pekingi kacsákból mintegy 30.000 jut idén naposkacsaként az egyéni gazdaságokba. SZH. Százezer naposcsibét adott el eddig a Pécsi Kelfetfáilomás A Pécsi Keltetőállomás legutóbb az országos hatvan százalékos terv­vel szemben 88.1 százalékos kelés: arányt ért el. A szovjet irodalom­ból tanult és helyi viszonyokra al­kalmazott csírakorong-vizsgálat se- gítségével azonban nemcsak ez az egy keltetés volt sikeres, hanem ez* évi átlaguk is jóval magasabb a ter­vezettnél: 76.2 százalék. A tervét jelentősen túlteljesítő Pé­csi Keltetőállomás eddig több, mint harmincezer naposcsibét adott a ba­ranyai termelőszövetkezeteknek éfi mintegy százezer csibével látta el & • egyéni gazdaságokat, y,Jókai Mór nagy írónk 1ez évben fogja Isten kegyelméből félszázados jubileumát megünnepelhetni. O méltán nemzetünk büszkesége, mert érdemei elévülhetetlenek, <5 az egész művelt világnak is csodálatát, tiszteletét vívta ki már magá­nak. Ilyen férfiú félszázados írói működésének betöltése, Hűl hogy nem­zeti ünnep legyen, mert amely nemzet nem tud, vagy nem akar a hála magaslatára emelkedni, amely büszkeségének nem tartja irodalmának, édes anyanyelve művelődésének még élő legérdemesebb bajnokát, az biz. tosí'ott nemzeti jövőre kilátást néni igényelhet, mert hazáját igazán sze­retni nem is tudja. Azon meggyőződésben tehát, hogy a tekintetes közgyűlés minden igaz érdemet nagyrabccsül, s eként az ország szer e természetszerűleg megnyilvánulandó közörömből ezen ritka alkalommal részt venni kíván, javasoljuk, miként erre a legnemesebb módot alkalmazva, a polgári eré­nyekre a legszebb koszorút juttassa az említett nagy férfiúnak az által, hogy őt lelkesülten g város diypolgárának megválasztja s erről szóló díszokmányt vészére étjuttatja.? A t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom