Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-16 / 139. szám

1953 JtJNIlfő IC

NAPLÓ

Megkezdődött a Béke-Világtanács budapesti ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról)

bott a nemzetközi helyzet fejlődése számára. Ez nemcsak a véletlenek összejátszása volt.

Március hónap folyamán megbeszélések kezdődtek és a tárgyalások újra megindultak a nagyhatalmak között.

Újra megindultak a tárgyalások... Ezek előzőleg hónapok óta megszakadtak Koreában. Különböző háborús tettek és harcias beszédek következtében a háború kiterjedésének reszelve nagyobb lett, mint valaha. De a népek kongresszusán elhangzón viták új légkört teremtettek.

Az előzetes tárgyalások megindul • tak . . Keleten a Szovjetunió '- ormánya ünnepélyesen bejelentene; Minden kérdés békésen megoldható, nevezetesen az Egyesült Államokkal is. Az Egyesült Nemzetekben hosszú évek óta először és tomboló tapsvihar közepette egyhangúan fogadtak el egy javaslatot, amelyet Brazíliai tett, a koreai fegyverszünet gyors megkötésére vonatkozóan.

Nyugaton Eisenhower, aki a New York Herald Tribune szerint meg akarta ragadni az alkalmat, mely a világ számára kínálkozott, választ adott, megtörve a hosszú csendet. Beszéde első része a népek béicsi kongresszusán felmerült főbb problémák visszhangja volt.

De beszéde második részében olyan feltételekhez kötötte a tár- galások felvételét, melyek azzal a veszéllyel jártak, hogy meghiúsítják azokat.

Ennek ellenére a párbeszéd folytatódott. A Szovjetunió a Pravda útján válaszolt Eisenhowernek.

Ez a két esemény, az újrakezdett fegyverszüneti tárgyalások és a meg kezdett párbeszéd azért volt lehetséges, mert megelőzte őket a béke erőinek nagy bécsi találkozója, melynek lefolytatása nagy visszhang

ra talált a népek körében. így a március óta kialakult új helyzet nagy reményeket nyújt a világnak. Eddig bizalmatlan, vagy elfásult embermilliókat nyert meg a megbeszélések szelleme és eszméje. Bizonyos országok vezető körei, neves politikusok, akik tegnap, mint valami végzetszerűséget fogadták el a fegyverkezési hajszát, a folyamatban lévő konfliktusok folytatását, a gazdasági nehézségeket, az erőszakra alapozott béke rendszerét, ma a nagyhatalmak közötti értekezletet találko zót javasolnak: bizonyos megoldásokat, bizonyos korlátolt megegyezéseket javasolnak. Egyes komoly, sőt félhivatalos lapokban, melyek soha sem mondtak le az erőszak politikájának távlatairól, megváltozott a hangnem, s a reménység, az enyhülés, a feszültség felengedése foglalja el lassanként a hidegháború helyét.

(A beszéd folytatását .holnapi számunkban közöljük.)

A koreai fegyverszünet és a távolkeleti kérdés békés megoldása

Kuo Mo-Zso felszólalása

— Bármilyen vitás nemzetközi kérdést békés tárgyalások és kölcsönös eszmecsere útján meg lehet es meg kell oldani. Ez az egyszerű gondolat világszerte mind több ember helyeslésével találkozik.

— A vitás nemzetközi kérdések megoldására irányuló minden építő- szellemű lépés és intézkedés a háborús veszély csökkentését vonhatja maga után és hozzájárul a fegyverkezési hajsza által okozott gazdasági válság levezetéséhez egyes országokban.

Kuo Mo-zso ezután arról a hatalmas lelkesedésről beszélt, mellyel a világ népei a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon a hadifoglyok hazatelepítésének kérdésében létrejött egyezményt fogadták.

Kuo Mo-zso nagy vonalakban ismertette a hadifogolycsere-egyez- mény főbb feltételeit.

Az egyezmény szelleme világosan bizonyítja, — folytatta Kuo Mo-zso, — hogy az úgynevezett „kényszerű hazatelepítés“ — amelyet annyit emleget az Egyesült Államok propagandája, — a valóságban minden alapot nélkülöz.

— A hadifoglyok hazatelepítésének kérdésében így elsősorban azon van a hangsúly, hogy a hadifoglyot őrző fél részéről megakadályozzák a kényszerű visszatartást.

Különösen nem hagyható figyelmen kívül, hogy Li Szin-Man klikkje ellenállását hangoztatja a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó szerződéssel szemben. A Li Szin- Man klikknek a fegyverszüneti tárgyalásokon résztvevő tagja, Harrison tábornokhoz, az amerikai küldöttség vezetőjéhez intézett, május 29-én nyilvánosságra hozott levelében fenyegetően jegyzi meg, hogy „azok a hadifoglyok, akik nem hajlandók magukat a kommunista uralomnak alávetni, esetleg fellázadhatnak az indiai csapatok ellen.“

— A Li Szin-Man-klikk ilyen tapogatózással próbálkozik hogy a hadifoglyokat erőszakkal visszatartsa, Mindenkinek, aki szívén viseli a koreai kérdés békés rendezésének ügyét, továbbra is éberen kell őrködnie azon, hogy az Egyesült Államok kormánya komolyan eleget tegyen a reáháruló kötelezettségeknek, hogy biztosíthassa a hazatelepítési bizottság sikeres munkáját a rábízott feladatok végrehajtásában.

Korea békés egyesítésének megvalósításához az szükséges, hogy kivonják a Koreában állomásozó ösz- szes idegen csapatokat, ideértve a kínai népi önkénteseket is. A koreai népnek- — békés keretek között — magának kell döntenie problémáiról. A koreai kérdés reális megoldásának ez a fő elve rendkívüli fontosságú az egész Távol-Kelet békéjére és biztonságára nézve is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ugyanakkor, amikor Li Szin-Man klikkje erélyesen tiltakozik a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó egyezmény ellen, akkor, amikor a fegyverszünetet még nem írták alá es úgynevezett, magasszínvonalú politikai értekezlet várható. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke váratlanul levelet intézett Li Szin-Man- hoz s e levélben kijelenti, hogy a koreai fegyverszüneti egyezmény aláírása után az Egyesült Államok készek Li Szin-Man klikkjével kölcsönös védelmi szerződést kötni.

— Számos, eddig észlelt olyan jelenségre szeret nők felhívni a figyelmet. amelvek szükségessé teszik, hogy a távolkeleti népek és a világ összes békeszerető népei éberek legyenek.

Dulles és az Egyesült Államok kormányához közelálló más háborús beállítottságú elemek szavai és let- lei azt bizonyítják, hogy távolkeleti agressziós szövetség megszervezésére, Ázsia megosztási tervének kidolgozására és arra készülnek, hogy megvalósítsák álmukat: az ázsiaiak cgymáselleni harcát. Szavaik és tetteik azt is bizonyítják, hogy feltett szándékuk Tajvannak, a kínai területnek további megszállását fenntartani, Csang Kaj-Sek klikkjéhez bűntársként szegődni és annak támogatást nyújtani a kínai nép ellen. Nem kétséges, hogy ez a terv rendkívül népszerűtlen a Távol-Keléten é-; egész Ázsiában s feltétlenül o területek népeinek ellenállásával ta- 'álkozik.

Kuo Mo-zso ezután arról beszélt, hogy az Egyesült Államok kormánya és a Joszida-kormány között San Franciscóban kötött különbéke- szerzödés és más háborús szerződések célja Japánt katonai támaszponttá és az Egyesült Államok gyár mataivá változtatni.

Ebből az alkalomból is üdvözletemet küldöm az élvonalban harcoló japán népnek — mondotta.

Követelnünk kell az idegen csapatok kivonását Japánból, valódi békeszerződés megkötését Japán és valamennyi érdekelt állam közt, valamint azt, hogy Japán békés, demokratikus, szabad és független állammá váljék.

Meggyőződésünk, hogy csak az ázsiai országok függetlenségének tiszteletbentartása segítheti elő a békét Délkelet-Ázsiában.

— Meggyőződésünk, hogy Csang Kai-sek bandájának azokat az utolsó maradványait, amelyek megsértik Burma szuverénitását és függetlenségét és megzavarják a délkeletázsiai békét, teljesen le kell fegyverezni és a mögöttünk lévő idegen befolyásnak is meg kell szűnnie.

Kuo Mo-zso ezután rámutatott, hogy az amerikai úgynevezett „tech nikai segély" tulajdonképpeni célja katonai támaszpontokat teremteni Amerika számára s arra kényszeríteni a „segélyezett" országokat, hogy kövessék az Egyesült Államokat a blokád és az embargo politikájában, s így Ázsia megosztásában.

— Ahhoz, hogy biztosítani lehessen a békét és biztonságot a Távol- Keleten és egész Ázsiában, ellenezni kell a más államok belügyeibe való beavatkozást, tiszteletben kell tartani ezeknek az 'államoknak függetlenségét és szuverénitását, helyreállítani normális gazdasági, kulturális és kereskedelmi kapcsolataikat, megteremtvén ezzel a népek élet- színvonala megjavításának kedvező feltételeit.

— Számos fontos és bonyolult

kérdés vár még megoldásra a Távol-Keleten és Ázsiában — mondotta végül Kuo Mo-zso. Helytelen és megvalósíthatatlan minden olyan törekvés, amely arra kötelezi a másik felet, hogy a megegyezés érdekében előzetes feltételeket elfogadjon. Helytelen minden olyan próbálkozás, amely ezeket a kérdéseket egycsapásra akarja megoldani. — Csakis a nagyhatalmak közötti, a vitás kérdések egyenkénti megoldására irányuló tárgyalások vezethetnek a gyakorlatban fokozatosan a nemzetközi feszültség enyhülésére, a háborús veszély megszűnésére. A koreai és kínai nép, valamennyi békeszerető nép közös erőfeszítése a koreai fegyverszünet megkötésére, egyben egy újabb háború veszélyének csökkentésére és a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítésére irányul. Ez kedvező feltételeket teremtene a nagyhatalmi értekezlet összehívásához és a távolkeleti kérdés, valamint a többi nemzetközi problémák békés megoldásához.

— Engedjék meg, hogy újra ismételjem: ..Bármilyen vitás nemzetközi kérdést békés tárgyalások és kölcsönös eszmecsere útján meg lehet és meg kell oldani." A türelmes tárgyalások eredményeképpen — a koreai kérdés máris a békés megoldás útjára került.

— A világ népeinek nagy többsége már támogatja a nagyhatalmak közötti tárgyalásokat követelő felhívásunkat. A különböző társadalmi rendszerű országok békésen élhetnek egymás mellett és kifejleszthetik együttműködésüket kereskedelmi, gazdasági és kulturális téren. Mi, a kínai nép fiai hiszünk ebben az igazságban. Lelkesen támogatjuk a nagyhatalmak közötti tárgyalásokat követelő felhívást. Reméljük, hogy minden országgal foly tatott tárgyalások útján — építő módon, — megoldhatjuk a jelenlegi nemzetközi ellentéteket és a világ népei rábírják kormányaikat, hogy azok — ahelyett, hogy erőszakos megoldást választanának, — a tárgyalások szellemét tegyék magukévá és csatlakozzanak ahhoz a kampányhoz, amelyet közös erőfeszítésünk támogat.

Kuo Mo-zso végül hangsúlyozta: a nemzetközi feszültség enyhítését el lehet érni, a normális kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat helyre lehet állítani, az emberiséget fenyegető katasztrófát el lehet kerülni. A tárgyalások érdekében folytatott erőfeszítéseink célja, hogy még nagyobb népi erőket mozgósítson a békéért —. hogy e nemes remények a lehető leggyorsabban valósággá váljanak.

Újabb küldöttek érkeztek a Béke-Vitágtanács ülésére

Hétfőn reggel repülőgéppel Budapestre érkezett a Béke Világtanács ülésszakára L. N. Szolovjev, a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsának titkára. G. I. Ko- :semaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának titkára és Lev Oparin akadémikus, a Béke V) tágtanács szovjet tagjai, valamint Nguyen Huan Thui és Tran Da: Nghia vietnami küldöttek.

Hétfőn reggel megérkezett Budapestre a Béke Világtanács ülésén részvevő román küldöttség. A küldöttség soréiban van Florica ÍVIezin- eescu egyé*-ni tanár és Sorin Torna. a ..Scanteia'" főszerkesztője, a Béke Világtanács tagjai. Valerin Za- harij metropolita és Mátéi Socor karmester.

Hétfőn délelőtt a Béke Világtanács ülésére Budapestre érkezett Wiktor Klosiewicz, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Francoise Leclerc, a Francia Nőszövetség titkára, Mihail Sado- veanu, román író, a Béke Világtanács tagja, Leonida Repaci olasz író és Forbech Ragnar norvég lelkész.

Monica Felton, nemzetközi Sztá- lin-békedíjjal kitüntetett angol írónő, valamint Antoine Georges Ta- bet építész. Rachid Elias Maatouk orvos, Ahmad Aref Hajali Elzein és Kassém Mohamed Khalifé libano ni küldöttek Budapestre érkeztek.

A Béke Világtanács budapesti ülésére Olaszországból hazánkba érkezett Francesco Scotti képviselő.

Svédországból Elenor Andrea Andreen orvos és Oscar Jansson kereskedő Egyiptomból, Szeza Naba- rari Transzjordániából pedig Jeries Hissa Hamarneh földbirtokos Budapestre érkeztek,

A párt egységéért vívott harc, győzelmeink záloga

Dolgozó népünk a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével az elmúlt nyolc év alatt hatalmas eredményeket ért el. Az eredmények kivívásáért folytatott harcban szüntelenül erősödött a párt és a tömegek kapcsolata, egyre nőtt a dolgozók bizalma a párt iránt, mert bebizonyította, hogy helyes úton jár. szavára, tetteire úgy lehet építeni, mint a kősziklára.

A párt azért tudta és tudja történelmi hivatását betölteni, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatai alapján soha nem szűnő harcot folytatott és folytat a párt egységéért.

Mit jelent a párt egysége? Jelenti az egységes gondolkodást, az egységes akaratot, az egységes cselekvést. Jelenti a párt ütőképességét, harci egységét és hatalmas erejét. Ha ziláltak, szétszórtak soraink, ha különböző véleményen vagyunk, ha nem egyet akarunk és nem egyet teszünk, az ellenség könnyen behatol állásainkba és könnyűszerrel győzedelmeskedik. Ezért is célja az ellenségnek a pártegység megbontása. De ha tömörek soraink, ha a párt tagjai egységesen gondolkodnak, egyet akarnak és egyember- ként cselekszenek, az ellenség hiába mesterkedik, nem tud eredményt elérni.

A párt egységéért folytatott harcnak és munkának számtalan módja van. Ezek közül nézzünk meg néhányat, mint a legfontosabbakat. Elsősorban is szüntelenül őriznünk kell a párt tisztaságát. Nem szabad engednünk, hogy sorainkba oda nem való elemek kerüljenek, akik azután különböző módon zűrzavart idéznek elő, igyekeznek megbontani az egységet. Számtalan példa mutatja, hogy az ellenség újra és újra megpróbál a pártba behatolni. Ra.ik és a többi leleplezett áruló példája fényes bizonyíték arra, hogy miként harcol az ellenség a párt ellen, hogyan próbálja sorainkat megbontani és gyengíteni. De nemcsak ők. hanem a „kisebbek“ is erre törekszenek. Legfőbb módszerük most az. hogy alulról épüljenek be a pártba. Igyekeznek jó munkát végezni, mutatni magukat és elérni azt. hogy párttagok legyenek, s tagkönyvvel a zsebükben könnyebben dolgozhassanak fejlődésünk ellen. Éppen ezért hatalmas-felelősség hárul párttagjainkra: alaposan megnézni azokat, akiket tagnak és tagjelöltnek vesznek fel. Emellett vigyáznunk kell arra is, nehogy párttagjaink közül egyesek az ellenség befolyása alá kerüljenek és bomlasszák a párt szervezeteket. Őrködnünk kell párttagjaink tisztasága felett, nevelni kell őket, elmélyíteni bennük a párt iránti szeretetet, odaadást és ragaszkodást. Ha nem foglalkozunk kellően a párttagokkal, ha nem érvényesítjük szüntelenül pártunk tanításait, ha nem neveljük őket hűségre és odaadásra, akaratlanul is az ellenségnek segítünk. A párt egységéért folytatott harcnak tehát egyik fontos módja a párt tisztaságáért vívott küzdelem.

A párt tisztaságáért folytatott harc elválaszthatatlan a párttagok marxista-leninista képzésétől. Az elmélet hatalmas fegyver a kommunista nevelésben, a párthűség, az áldozatkészség. a szilárdság, a megin- gathatatlanság kialakításában, s mindezzel a párt sorainak erősítésében, a pártegység megszilárdításában. Az elméleti képzettség előfeltétele a jó pártmunkának, az előrelátásnak, a sokoldalúságnak, a széleslátókörűségnek, a határozottságnak, tehát mindazoknak a tényezőknek, amelyek szükségesek az eredmények eléréséhez. Az elméleti képzettség tesz bennünket képessé arra, hogy mindenkor a párt politikája szerint cselekedjünk, mindenkor a dolgozó nép érdekeinek megfelelően dolgozzunk. Az elmélet elsajátítása tesz bennünket egyformán gondolkodókká, az elméleti képzettség teszi lehetővé azt, hogy egyformán lássuk a feladatokat, egyformán akarjuk azt, ami helyes és egységesen cselekedjünk is a sikerek eléréséért.

Ahol nincs meg az elméleti képzettség, nem látnak világosan, nem látják tisztán a tennivalókat és ha nem is akarják, segítenek ellenségeinknek. hiszen nem látják mester kedéseiket. Elengedhetetlen tehát az elméleti képzés növelése és színvonalának emelése. Ez a másik igen fontos módja a pártegységért folyó munkának.

A harmadik igen fontos feladat — éppen az elméleti képzés, az ellenség beférkőzésének megakadályozása, a párttagokkal való kellő foglalkozás alapján — a párttagok akti vitásának növelése, a pártmunka ki' szélesítése. Minél több párttag vesz részt aktívan a pártmunkában, annál jobban sikerül a párt politikájának végrehajtása. Ahol a párttitkár, vagy a pártvezetőség egyedül

végzi a munkát, a pártszervyvít elszigetelődik. elszakad a tömegektől, a dolgozók nem ismerhetik meg * párt politikáját és nem is tehetik magukévá, nem kövei hetik. Ahol viszont sok párttag végez partmuri- kát, — vagy minden párttag aktívan dolgozik — ott ismeretes a párt politikája, munkája és a dolgozók magukénak évzik a pártot. A párttagok aktivizálásának egyik alapvető feltétele a pártdemokrácia, a kölcsönös bizalom megteremtése a pártvezetőség és a párttagság, ezt-n keresztül a pártszervezet és a tömegek között, A pártdemokrácia azt jelenti, hogy a párttagok szabadon élhetnek biztosított jogaikkal, szabadon megtehetik észrevételeiket, javaslataikat. A pá) tdemokrácia ösz- szeférhetetlen a kiskirályoskodássa), a diktatórikussággal, a bírálat elfojtásával, az önelégültséggel, stb. Ahol ilyen megnyilvánulások vannak, ott meghalt a pártdemokrácia, viszont a pártszervezet munkája is legyengült. Harcolni kell tehát min den olyan törekvés ellen, amely meg akarja fojtani a pártdemokráciát. A párttitkár elvtársnknnk arra kel! törekedni, hogy először is minden vezetőségi tag végezzen valamilyen pártmunkát. Megengedhetetlen, hogy a vezetőségi tagságot egyesek csak megtiszteltetésnek vegyék, nem pedig megtiszteltetésnek és kötelességnek. A párttagok aktivizálása életszükséglete a pártszervezeteknek, egyben egyik legnagyobb eszköze a pártegység erősítésének.

Az eddig tárgyaltakhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a bírálat, önbírálat.

A bírálat-önbírálat az az eszköz, amelynek segítségével feltárjuk az észlelt hibákat, amelynek használatával éles harcot tudunk folytatni mindenféle ellenséges tevékenység, mindenfajta lazaság, megalkuvás, kényelmesség ellen, amelyek nagymértékben akadályozhatják előrehaladásunkat. Csak a hibák feltárása segíthet bennünket a pártba beférkőzött ellenség leleplezésében és eltávolításában, csak a bírálat alkalmazása teszi lehetővé azoknak a hiányosságoknak felszámolását, amelyek mint gennyes gócok fertőzik egész munkánkat. Csak a bírálat használata segít bennünket abban, hogy a magunkban meglévő hibákat tisztán lássuk és harcolni tudjunk ellenük, nehogy azok támaszai legyenek az ellenség munkájának. A bírálat segít bennünket a kommunista jellemvonások kialakításában, a párttagok kommunista nevelésében. A bírálat-önbírálat éppen ezért szintén hathatós módszer a pártegység megszilárdításában.

Az eddig elmondottakkal nagyon szorosan összefügg, lényegében azok bői következik a kommunista példa- mutatás állandó erősítése. Párttagjainkat olyanokká kell nevelnünk, hogy azok bármilyen megpróbáltatásokkal szemben megállják helyüket. Ezért kell őket az ellenség gyűlöletére nevelni a párt tisztaságáért folyó harcban, ezért kell őket a marxizmus-leninizmus alapján, a bírálat-önbírálat helyes alkalmazásával a pártmunkába való bevonással áldozatkészségre, odaadásra, párthűségre, rettenthetetlen bátorság ra, határozottságra, szilárdságra tanítani. Párttagnak lenni a legnagyobb kitüntetés, de egyben a legnagyobb kötelezettség is. Ami ebben az országban történik, ezért mi. kommunisták vagyunk a felelősek, tehát a párt funkcionáriusai, a párt tagjai mindannyian. Éppen ezért minden kommunistának érez- ' kell a felelősséget és ezt állam dóan fejlesztenie magában. Minden párttagnak vállalnia kell azokat a kötelezettségeket, amelyek a párttagsággal együttjárnak, fegyelmezetten végre kell hajtani azokat a határozatokat, amelyeket pártunk, kormányunk hozott, vagy ezután hoz. A párt- és kormányhatározatok maradéktalan elfogadása és végrehajtása alapja a kommunista példa- mutatásnak. Nem lehet jó párttag az, aki nem teszi magáévá a párt és kormány határozatait, aki ne dolgozna szüntelenül o határozatok vég rehajtásán és ne harcolna azok ellen, akik gátolják megvalósításukat.

A kommunista példamutatás a párt szeretetének megnyilvánulása, a pártért folytatott harc kiapadhatatlan forrása, ezért egyik fő eszköze a pártegységért vívott küzdelemnek. Kommunista példamutatással erősítjük nagy pártunkat, de egyben fokozzuk a szocialista építést is. Fejlődésünk záloga, a szilárd és egységes párt. Ezért egy pillanatra sem lankadva kell dolgoznunk és harcolnunk pártunk erősítésén, a pártegység szilárdításán. Nótári Sándor a baranyamegyei öthónapos pártiskola vezetője,