Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-24 / 274. szám

mi NOVEMBER 3d NAPLÓ PÁR7 ÉS PÁRTÉPITÉS A Lakatosipari Vállalat újjáválasztott párfvezelosége segíti a dolgozók karcát az évi terv túlteljesítéséért A pécsi Lakatosipari Vállalat az ország tizenöt lakatosipari vállalata között indított versenyben a negyed évi kiértékelés szerint az első he .vei érte el. Ezért a budapesti lakato ipari tröszt igazgatóságától a verseny győztese címén szorgalmas munkájúi. jutaCmául megkapták a vándorzászlót A szép eredmény nem tette elbizako dottá a. dolgozókat. Újabb harcba in dúltak a vállalásuk teljesítésért, ame Ivet Rákosi elvtársnak lettek novera bér 7-ére. Vállalásukat négy pontba foglalták. Az első volt az, hogy az évi tér vöket egy hónappal a határidő előtt teljesitik. A felajánlásuk határideje december 21-e, Sztálin elvtárs születésnapja. Ezt a fel­ajánlásukat 100 százalékra telje­sítenék, befejezték czévl tervü­ket. A másik pontban az igazolatlan mu­lasztók számát, amely 1.7 százalék volt, december 21-ig megszüntetik. Ezt .már eddig két tized százalékkai csökkente'Hék. A harmadik pontban a Gazda-mozgatom terén tettek felaján­lást, hogy 10 mázsa anyagot taka­rítanak meg, a használt anyagok fel- használásával. Az eddig elért ered­mény nyolc mázsa. A visszamaradt két mázsái még ebben a hónapban akarják teljesíteni. A vállalások meg­valósításában nagy segítséget ad a dolgozóknak az üzemi pánszervezet. A népnevelők állandóan foglalkoznak a dolgozókkal, segítik őket munká­jukban. Az újjáválasztott párt-vezetőség meg­beszélte, hogy felosztják a népnevelő­ket pártcsoportonként. Az egyes üzemrészek kommunistái pártcsopor:- bizalmit választottak a csoport élére. A vezetőség nemcsak irányítja és segíti a pártcsoport bizalmiakat, hanem ellenőrzi is. Király József elvtárs, az üzemi párt­titkár sűrűn megkérdezi a dolgozó­kat, hogy tudnak-e azokról a felada­tokról, amelyet megbeszélt a bizal­miakkal. Ezenkívül be is számoltatja a párt- csoportvezetőket, hogyan hajtották végre a rájuk bízott feladatokat. Igv a pártszervezet pontosan tudja azt. hogy melyik munkaheüyen vannak jó eredmények, hol kell nagyobb segít­séget nyújtani. A Rákosi elvtársnak tett ígéretük negyedik pontja a 100 százalékon alul teljesítők megszüntetése, és a 100 szá­zalékos minőségi munka. Ezt a felajánlást Ferenc István elvtárs csoportja teljesítette. Nincs egy dolgozó sem a csoportjában, aki 100 százalékon nlul teljesí­tene. Azért harcol most a többi pártcsoport is, hogy segítséget nyuj'son azoknak a dolgozóknak, akik még nem érték el a 100 százalékot, hogy az egész üzem vállalását december 21-ig telje­síthessék. Gruber János elvtárs, mint párt- csoportvezető, felajánlást tett, hogy november hetedikére 130 százalékról 135 százalékra emeli a teljesítményét. Ezt a felaján­lását 164 százalékra teljesítette. Az üzem kommunistái az újabb fel­ajánlásokban is jó példával járnak eíől| Nincs olyan párttag, aki ne tett volna felajánlást. így Gruber elvlárs is, miután az előbbi felajánlását tel­jesítette. most felajánlotta, bogy a Sztálinváros építkezéséhez szükséges vasajtókat 100 órával előbb készíti el. A pártonkívüli dolgozók bátran vállal­ják tervük batáridő előtti teljesítésé'., mert tudják, hogy munkájukban segíti őket a pártszervezet. Követik a kommunisták példamutatását. Odrobina András munkaesoport- vezető, mint pártonkívüli, a cso­port dolgozóival vállalta, hogy ezer órával előtt elkészítik a Sopiana Gépgyár által megrendelt munkát. Hegedűs Béla és Kiss László párton­kívüli dolgozók vállalták, hogy a ka­posvári fonodának készített munkál száz órával előbb elkészítik. De lehel­ne így sorolni azokat a dolgozókat, akik az újabb felajánlók között van­nak­Igv dolgozik a Lakatosipari Válla­lat újjáválasztott párlvezelősége, hogy az eddig elért eredményeket, a novem­ber negyedikén megkapott verseny- zászlót a dolgozók továbbra is meg­tarthassák. Juhász István dolgozó paraszt is megtanulta, hogy a kulák ellensége Ez történt Bezedeken az elmúlt egy év alatt Régi jó szokás Bezedeken hogiy este a munka után összegyűlnek egy- egv háznál beszélgetni. Az asszonyok, lányok nem töltik tétlenül az időt, varrnak, fonnak és úgy hallgatják a '•férfiak vitatkozását. Legtöbbször Erdei Ferencéknél gyűlnek össze a szomszédok. Egy év_ vél ezelőtt. 1950' novemberének egyik estéjén is nagy vita folyt Erdeiéknél. A vita tárgya estéről-estére legtöbb­ször az volt, hogy hogyan jobb dolgozni, egyénileg, vagy közösen. — Egyénileg tudom, hogy magam­nak dolgozom. Enyém a föld és ah kor megyek ki dolgozni, amikor aka tok. Közös lónak túrós a‘háta — ve tette fel az egyik. Szavait a szomszó dók többsége helyeselte. — Jól be­szél' — mondták. — Itt a szomszéd községben, Lippón a csoport, ott „mindig“ veszekednek. — Ekkor szó­lalt meg Erdei Ferenc, a házigazda. — Én is ezen a véleményen voltam egész a máj napig. Ma beszéltem a Marinás elvlárfsal, a tanácselnökkel, ő aztán választ adott ezekre. Adott egy brosúrát is azzal, hogy olvassam el, akkor rájövök, hogy a csoportban dolgoznak csak igazán maguknak a csoport tagjai és a föld az továbbra is az enyém, míg a közös munkával jobb eredményeket érünk el. Példának a lippói 'csoportot hozta fel, hogy mi­lyen jó eredményeket ért el, ami igaz Is. Annak, hogy néha veszekedés van, a rossz munkaszervezés az oka, az, hogy a fegyelemlazítókat nem bünte­tik ' meg. Ez mondható ná'unk is a hármas típusú Szabadság csoportban. — Noy.de erről még beszélhetünk Hogy állnak a vetéssel? _ kérdezte a többieket Jobbágy Ferenc hétholdas dolgozó paraszt. — Én már végeztem a vetéssel _ sz ólt feleletül Borka István (37). — Mert már tapasztalatból tudom, hogy jobb a mélyszántást minél előbb el­végezni. mint ahogy jobb, ha a mag minél előbb a földben van. Szavait, legjobban Erdei Ferenc helyeselte: — Én -most. .készítettem gyapot alá o talajt. Előbb kellett volna, dehát még gondolkodtam azon, hogy ves­sek-e vagy sem gyapotot. — Mindig ilyen különleges dolgo­kon töri a lejét, csak ráfizet az em­ber! — szakította félbe Erdei Feren­cet a. felesége és szavait a többiek is helyeselték. Mire Erdei Ferenc csak annyit mondott válaszul: — Hát én még akkor is vetek gya­potot! Azóta egy év telt- el, már. 1951 no­vembert írunk. De a régi jó szokást még mindig tartják Be.zed.<ken. Estén­ként megvitatják a legújabb problé­mákat a gyapot - válogatása közben. Ugyanis egv év alatt nagyot .válto­zott a helyzet. Erdeinó most nem varrása fölé hajol, hanem a gyapotot tisztítja, válogatja. Eddig 400 négy. szögölrö! két mázsa elsőrendű minő­ségűt szállítottak le és azt akarja, hogy a többi is elsőrendű legyen. Na­gyon megszerette Erdeinó a gyapotot. Oiyan büszíkén,ä szeretettel nézi mint vasárnaponként lányát, ha az szépen felöltözve sétálni megy. Figyelmezteti is dorgálón Erdei Ferencet: Aztán jövőre félhold gyapot le­gyen, 800 négyszögölet írj a vetés­tervbe. Mert bizony Bezedeken is megalakult azóta av egyes típusú tszcs és a szomszédok közül egyedül Jobbágy Ferenc hangoztatja, ha kér­dezik, hogy miért nem lépett be: „Ej, rátérünk arra még.“ Pedig a traktoris­ta fia nem egyszer mondta már neki: ~ Édesapám éppen úgy tesz n tszcs-vel, mint eleinte a traktorral lett. Azt mondta: „Az én földemet agyan nem szántja traktor.“ Most meg nem szántana mással, mint trak. torral! — Ha nem is vagyok csoporttag, de gyapotot én is vetek, — szólalt meg Jobbágy Ferenc, mert ha nem vetnék, úgy nézne ki, mintha 1300 forintot kihajítanák az ablakon. Ugyanis az előbb számolták ki Er­dei Ferenc hasznát a gyapottermé- séből. A 400 négyszögöl gyapot veté­séből eddig / 2000 forint haszna van. Azonkívül minden 20 kiló gyapot után egy méter ruhaanyagot vásárol­hat kedvezményesen. Míg 400 négyszögöl cukorrépa ve­tésből csak 796 forint a haszon, pe­dig eddig legjövedelmezőbbnek a cu­korrépa termelését tartották. — Nos, mi a véteménYe a gyapot- termelésről? — kérdezte Erdeiné Bor­ka Istvánt aki tavaly leginkább hely­telenítette a gyapot termelését. Mi a véleményem? — Az, hogy jövőre helyrepótolom, amit mulasztottam. Kétszer annyit írok a vetéstervembe, mint maguk. Búcsúzáskor még utánaszólt a tá­vozó Jobbágy Ferencnek is Erdeiné. — A csoportban jobb ám gyapotot termelni. Egy nagy táblába lesz mind- annyiunké, öt traktor szántotta a töldjét! Horváti! Ibolya A felszabadulás előtt Juhász Ist­ván cselédként vándorolt a, or­szágban sok más társával. Csak a felszabadulás után változott r eg az élete. A földosztás alkalmával, öt hold földet juttatott neki is a dolgozók állama és ezen kezdett gazdálkodni. 1947-ben már két tehenével mű­velte meg a földjét. 1950-ben lo­vat is vett, 195I ben pedig egy kis családi házat vásáro l. Jól ismerem Juhász Istvánt, sokat beszélgettem vele. Egyszer azt mondta, hogy általában ismeri a dolgozók helyi ellenségeit, de személy szerint egy­re sem meri mondani, hog,v az. A napokban Juhász István egy panasszal fordult hozzám. Lova a nyár folyamán megbetegedett. Gondolkodott, hogy mitévő le­gyen, hogy fogja időben teljesíteni az őszi vetést, ha nincs megfelelő igaereje hozzá. Tudomást szerzett erről Csurgai kulák és elküldte hozzá Heffner Antalt, aki külön­ben a méntelep dolgozója. Heffner Antal a kulák nevében ajánlatot tett Juhász Istvánnak: „Végezze csak el a kulák lovaival az öszi vetési, de a lovak használatáért a hutákét is el kell vetnie.“ Juhász István szívesen vette az ajánlatot, örült, hogy végre munkához lát­hatott és megoldódott komoly problémája. Csurgai Gábor kulák minden le­hetőt megtett, hogy Juhász Istvánt éppen erre fizettem rá, mert meg. sajnáltam. Tudtam, ha nem végzi el időben a munkákat, súlyos bün­tetést mér rá a dolgozó nép álla­ma. Előbb a7 ö földjét vetettem cl, csak utána került sor az enyémre. En már sárba vetettem, — miatta. Amikor elvégeztem minden mun­kát összeszámoltam magamban, vájjon kiegyenlítettem-e munkám­mal a kuláktól kapott igaerőt? Ar­ra jöttem rá, hogy én többet dol­goztam neki, mint amennyit az iga. erő használatáért cserében kellett volna. Ere kértem, hogy fizessen ki. Azt a feletetet, amit kaptam, nem vártam tőle. Majdnem kido­bott és azt ordította, hogy „még maga követel? Nem vetett maga, csak a napot lopta, ahelyett, hogy becsületle! dolgozott volna!“ Hát. így járt Juhász István Csűr- ga) Gábor kulákkal. Juhás, Ist­ván megtanulta belőle, hogy az el­lenségből sohasem lesz kezesbá­rány, a kutyából nem lesz sza­lonna. Eddig csak hallott róla de most a saját bŐTén tapasztalta, hogy a kulák a leg agyafúrtabb, a !óvj,ravaszabb, legádázabb ellen­ség, aki ellen komoly harcot kell folytatni az összes Juhász Istvá. noknak. az égés, dolgozó paraszt­ságnak . Ez a példa arra tanítja a pártszervezetet is. hogv fordítson nagyobb gondot a tömegek neve­lésére mert, ha Juhász István tud­ta volna, kik is tulajdonképpen a ku’ákok, nem esett volna meg ve alaposan kizsákmányolja. Juhász ,'e 8 fenti eset. Ha a tömegek fel­István ezt így mondta el: „Siettem, hogy időben elvégez­zem a szántását, vetését Nem is­mertem fel, hogy komoly ellenség­gel állok szemben és hibásan, amo­lyan „jó l,-ulák“-nak tartottam De ismerik, hogy ki ellen kell hsrcol- niok, a pártszervezetnek is köny- nyebb lesz a munkája. ILLÉS GÁBOR levelező Sellye. „írjon helyreigazítást“ November 23-1 lapunkban megje­lent: „Hogyan kaphatott lakást a kulák a becsületes bányászok rová­sára“ eímfi cikk. A visszaélésre Bokros Sándor elvtárs, levelezőnk hívla fel a figyelmet. A lakás ki- utalója Zóna elvlárs volt — mint ahogyan a cikk meg is irta. Zóna elvlárs pénteken délelőtt megbeszé­lést tartott Horváth János kulák­kal, de mivel az nem derült ki. hogy nem kulák, hát valahogyan másként akarta elsimítani a kérdést. Bokros elvlársal végre délelőtt fél 11 -kor megtalálta Zóna elvtárs, behívatta a meszest legényotlhon irodájába és ott a következő kérdé­seket tette fel neki: „Képzelje ma­gái az én helyembe!? Magának mi a véleménye a cikkel kapcso­latban?“ Aztán így mondta: „Fog­jon papírt és írjon a szerkesztő­ségnek helyreigazítást, de előbb hozza el a lakásomra és mutassa meg, mit akar helyesbíteni'1. Hadd válaszoljunk Zóna elvtárs kérdésére: Nem kell ahhoz semmi képzelőerő, hogy valaki meglássa: Zóna elvtárs hibát követett el, ami­kor kuláknak adta a lakást és az a véleményünk, hogy Zóna elvlárs nem volt éber, amikor a „jó mun­kás“ álarcába öltözött kulákot be­sorolta a becsületes bányászok kö­zé. És végezetül: Súlyos hiba az. ha egy funkcio­nárius rl akarja nyomni a dolgo­zók bírálatát, de különösen súlyos az, lia hazugságra akarja rávenni a dolgozókat, hogy kisebbítse saját hibáját. Nem ez a módja Zóna elv- társ a hiba kijavításának, és így nem is lehel hibát kijavítani, mert a bírálat elnyomásának útja a pos­ványba vezet. Harmadik napin tartott már a menetgyakorlat. A hosszan!utó, szemerkélő eső ragadós sárrá változ­tatta az egyébként homolros talajt, A sár ráragadt a csizmákra, s mint az ólom, úgy húzott lefelé.. ÉIesen süví­tett a szél , s mint apró korbácsü’és. úgy vágta a7 elvtársak szemébe az esőcseppeket A hűvös, őszi éjszakár, szinte percenként néztek fel ár elv. társak a hamuszürke égre: hátha ki­tisztul. Az égen azonban nem volt. egyetlen egy csillag sem, s úgy tóit, mintha a világ végezetéig esnn az eső. Jeles Károly honvéd elvlárs leg­alábbis így gondolta. Kilométer kilo­métert' lrövetctt, csurom víz volt a zubbonya, de nemcsak neki mindanv- nylójuknak. Jeles elvtárs félve gon­dolt arra, milyen ál'apotban is lehet n puskája? Mint a nap. úgy ragyogott, nuiior elindultak, de most már bizto- ?n a csövén is alig lehel átlátni! Az MENETG YAKORLATON gon ez a fránya első alkalomkor megtisztítom dolta magában — csak eső hogyná már abba! A csizmák egyhangúan kopoglalc, < ippog ají — mikor milyen úton me, netelt az egység. Tudjátok, milyen egy ilyen menetgyakorlat? Ugv in. dúlsz útnak szerelvénnyel a hátadon, puskaVal a váltadon, mintha csak ide ménnél a szomszédba. Tudod ugyan hogy hosszú út vár rád. mégis arra gondolsz. hogy nem is lehet hosszú Es mégy. mégy. Taposod az orszáq- utat, dagasztod a sarat. Néhány kilo* méter után úgy gondolod, hogy leg íeljebb még egy kilométert' tudsz csal; menni. Az ötödik kilométer utói , már csak ötszáz métert adsz magad­nak: akkor bizonyosan összeesel És mégy, mégy, mégy tovább. Tíz kilo­méter után. már úgy érzed: néhány lépés, s nem bánpd bármi történjék is, leülsz az árokszélre. De mégy tovább, még tíz kilomé­tert, S akkor pihenőt rendelnek el parancsnokaid. Az egység megáll, te is meg szeretnél állni, de ez nem is olyan egyszerű dolog! Lábaid nem en­gedelmeskednek. Majdnemhogy neki­mégy az előtted átlónak. Félmétert csúszol, s akkor végre mcgállsz. Meg­rázod magad. Hát kibírtad? Igen ki­bírtad, nem estél össze, nem roskad- tál le az útszéli árokba. Pihensz. Meg­igazítod a kapcát a lábadon Megtör­töd a puskád, mert arra úgy vigyázol, mint a szemed lényére. ' Néhány perc múlva pedig elölről kezded a menetelést. Most még nehezebb. Alig tudsz elin­dulni. Lábaid megmerevedtek Apró­zod a lépést. Meddig még? — kérde­zed. ÉS mégy, még tíz kilométert. Nem, ez valóban nem könnyű do­log. Talán nem js bírnád ki ha nem jönne valami, ami erőt ad. Jeles elvlárs pqpirost vesz elő, meg ceruzát Nem könnyű éjjel, menetköz­ben Írni, de Jeles elvtárs tudja, hogy szükség van rá. Útnál indítja n har­ci röplapot. „Ne csüggedjetek eivtársak! Népün­kért. hazánkért, ooláogabb jövönkérl semmi áldozat, iáradtság nem sok!“ Az elvtársak nehezen olvassák a kusza sorokat. De olvassálc. Sok le- horgasztott fej szinte dacosan fel­emelkedik. Van. aki csak legyint. Be­széd, beszéd — mondogatják maguk­ban többen. Nem baj, ezeket is meg­győzzük! — gondolja magában Je­les elvtárs. Kalmár tizedes elvtárs, szakaszpn- rancsnokhelvetles Jeles elvtárs mel­le lép.. — Maga írta a röplapot? — En. 4 tizedeit elvtért nem szól sem­mit, de a szeme olyan kitejező Jeles elvtárs örül, hogy segíthetett. És nnn- csojf máson — sajátmagán is. Mert ö is fáradt. A puskája mindúntalan ne. kiütödik a lábszárának .. ■ Nem tudja, az cső vagy a verejték cscppje ta- pad.e az ajkára. Sós íze van. Jól esik. mert a szája már cserepesedett, Hát­ranéz. Bognár Karcsi, az egység leg- kisebbike nagyon aprózza a lépést Feje előrebiccen, mintha keresn„ va­lamit a földön. Jeles elvlárs enge­délyt kér, hogy kiléphessen a sorból. — Miért? — kérdi Kalmár tizedes elvtárs, — Segíteni akarok. Bognár elvtárshoz lép. — Add ide a puskádat! — mondja. — Viszem egy darabig. Ha szemmel ölni lehetne, Jeles elv- társ holta,[ esett vo'na össze a sáros országúton. — Nem adom! — csattan Bognár honvéd elvtárs hangja. — Több az országút, mint az erőd, ne dacoskodj! — próbálja meggyőzni. — Az én puskámat én viszem! Jeles elvtárs visszalép ci sorba Es elindul egy újabb harci, röplap „Bajtársafc! Vegyetek példát Bognár elvtársról, aki gyenge fizikuma eile, nére bátran, a nehézségeket legyőz ve meneteli“ Újabb lehorgasztoU fejek emelked­nek fel. Többen hátranéznek. Bognár elvtárs kihúzza magát szeme büszkén csillog... A végeláthatatlannak tűnő gyakor­lat szinte váratlanul ér véget. Az egy­ség megáll. Újabb pihenő. Előkerülnek a xálnrlapok: az eV­társak leülnek. Jeles, Bognár és He­gedűs elvtárs egymás mellé ül. — Mikor elindultunk — mondja Hegedűs elvtárs, — olyan fölöslege * valaminek tartottam a menetgyakor- tatot. Az első kilométerek után hosi- szankodlam is. Minek van erre szük­ség? Aztán rád néztem — lordul most Jeles elvlárs felé — rád néztem é* nem értettem, miért vagy otyan friss, mert én annak láttalak. Szinte mo­solyogtál útközben, mintha kinevet­néd a nehézségeket. Figyeltelek de sehogyan sem tudtalak megérteni. Jöttek a röplapok. Te írtad őket. Er- re is gondoltál. Nem vagy erősebb, mint én, de úgy érzem, mégis sokkal- sokkal. erősebb vagy. Jeles elvtárs elgondolkozott, aztán barátja felé fordult. — Erős vagyok? Tudod, mi ad erőt nekem? j\ szeretet és a gyűlölet Sze­retem népemet • hazámat, a pártomat, és gyűlölöm az ellenséget. Menetköz­ben sokat gondoltam arra, hogy most otthon milyen hatalmas erőfeszítéssel dolgoznak. Eszi* is — tudod, nemso­kára megtartjuk o kézfogót, — meg kedvesapám. kedvesanyám. Rájuk gondoltam. a csoportra és arra, hogy vannak, akik mindezt el akarják ven­ni tőlem. A téeszcsét is, meg Esztii is. Igen, nekem is nehéz volt az út, de a nehézségek nem arra valók, hogy legyőzzenek bennünket, hanem, hogy mi győzzük 'le öltet. S ne hidd, hogy fölösleges a menetgyakori át. Megtanít még jobban szeretni és gyű­lölni! Harsány parancsszó hangúit. 'A baj- társak felállnak. — Értelek, Karcsi, most már érte­lek. És köszönöm! , Két kemény kéz egymásba fonódik. HÍVES LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom