Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-16 / 241. szám

IMI OKTÓBER lß NAPLÓ PARI ÉS PÁ RTÉPIl ÉS * Megválasztották a pártszervezet új vezetőit a bőrgyári I. alapszervezet kommunistái A pécsi üzemeknél és területi alap- szervezeteknél megkezdődlek a vezető­ségválasztó taggyűlések. Szombaton kora délután tartották meg taggyűlé­süket a bőrgyári I. alapszervezel kom­munistái. Nagy figyelmet fordítottak erre a taggyűlésre nemcsak az üzem­fenntartásnál dolgozó, tehál! az slapszervezethez tartozó, — hanem a többi üzemrészekben dolgozó párt­tagok és vezetőségi tagok is. Ennek a taggyűlésnek á tapasztalásait haszno­sítják majd a később sorrakerülő tag­gyűléseken. Horváth Mihály elvtárs, az alapszer­vezet elnöke a jelenléti ív alapján megállapítja, hogy a taggyűlés szavasat képes, a tagság több. mint kétharmada meg­jeleni!. A tagság javaslatára megvá­lasztják a jegyzőkönyvvezetőt és a háromtagú elnökséget. Elnöknek választják Vasvári Jó­zsef elvtársat, melléje pedig Pct- rovlcs elvtárs és özv. Gsütürlök Lajósné elvtársnő sztahanovista kerül az elnökségbe. Az elnökség megválasztása után is­mét előkerülnek a piros tagsági' köny­vek a jelölőbizottság megválasztásá­nál azután kerül sor, az évi beszá­molóra, Bukovácz elvlárs párlititkári referátumára. Bukovácz élvttárs a Központi Veze­tőség május 2-i határozatával kezdi a beszámolót. Ez a határozat álltja a párttagok elé a vezetőség újraválasz­tásának feladatát. Figyelmeztette Bukovácz elvtárs a tagokat, hogy most ismét raj­tuk a sor, hogy bírálatukkal, és helyes, meggondolt választásukkal erősítsék a pártot, ' ezért mindenegyes kommunista fele­lős az egész dolgozó nép előtt. Be­szélt a pártszervezet eredményeiről, a. kommunisták harcairól. A kongresz- szusi verseny, április negyediké, má­jus elseje, augusztus 20-a, és a lobbi nevezetes dátumok, mind emlékezele- sek a bőrgyári dolgozóknak, az üzem- fenntartásiaknak is. Majd mindegyik ünnephez fűződik egy-egy nagy győ­zelem emléke. . A beszámoló azonban nemcsak az eredmények méltoltásából áll ki. Nem­csak a kultúrterem falaira van fel­írva, hogy: „Bírálattal, önbírálat tál erősítsük sorainkat a vezetőségvá­lasztó taggyűlésen.“ A beszámoló is élesen bírálta a hibákat, A pártcsoportoikat csak papíron épí­tene ki a vezetőség, ezért laposodott el a párt ni un ka, az agitáció a fűtő- házbain. és a kőműveseknél. A veze­tőség mindent egyedül akart elvégez­ni, ezért nem látta meg a fáktól az erdőt, ezér! sikkadhatott el a tag* jelölfelvétel, egész évben mindössze 4 új tagjelöltet vettek fel soraik kö­zé. A beszámolóhoz sokan hozzászóltak. Bíráltak, javaslatokat adtak, fel­ajánlást tettek a munka megjavításá­ra, már ezzel min.egy előlegképpen segítettek az elvtársak az új vezető­ség munkájában. A beszámoló megvitatása után n jelölőbizottság elnökének, Reisz I.njos elvtárs javaslatára egyen­ként megválasztották az új veze­tőséget. Bégen volt olyan csend a bőrgyári kill úrteremben, mint mikor Reisz elvtárs az első jelöl! nevét felolvas­ta. Mindenki feszülten figyelte, ki lesz az első jelölt. Eszükbe jutott az elvtársaiknak, milyen nagy felelősséget is jeler.1 a magasba emelni a tagsági könyvet, dönteni, ki lesz az alap­szervezet vezetője. Az első jelölt Horváth Mihály elv- társ. A jelölőbizottság elnöke meg­indokolja, miért találták őt alkalmas­nak vezetőségi tagnak: — ,.A régi vezelöségben is meg­állta a helyét. Mint lakatos is jól dolgozott, most is felajánlotta, hogy átadja munkamódszeréi Berlus elv­társnak. Képes vezetni a szervezetet, mert állandóan képezi magát. Jelen­leg is alapfokú politikai iskolát ve­zet.“ Egyhangúlag választják meg. Ismerik már vagy egy évtizede, — a régiek, az újak pedig megismerték a múlt vezetőségválasziáskor és az az­óta eltelt egy év alatt. Gulyás elv'ársat is, Erdődi Gyula és Bukovácz elv'ársat is mindenki is­meri. Eddig is jól dolgozlak. A hoz­zászólások nagyobbrészt az! mondják el. miért választják ökot ismét a vc- ze'őségbc. Takács Ernő elvtárs nevénél azonban már megállnak. Mintegy két éve, hogy a gyárba ke­rült, nem ismerhetik az elvtársak a múltját, régi életét, ezért kérik, mond­ja el az életrajzát. Elmondja, Apja kocsis volt egy grófi birtokon, ő ma­ga munkás volt mindig. De maradlak az önéletrajzában megmagyarázhatat­lan részek. Sorra kérdezik meg erről az elvtársak. — Volt-e katona? — Említette, hogy az apja Cseh­szlovákiában volt grófi cseléd, van még olt kapcsolata? — Merre dolgozott a felszabadulás után? Takács elvtárs válaszol. Elmondja, amit kifelejtett az önéletrajzból. Ka­tona nem voll Csehszlovákiából, ami­kor hazajöttek, nem maradt ott sen­kijük, az apja is úgy került oda, hogy az első világháborúban a grófnak volt tisztiszolgája és amikor leszerelt, ment a gróf után a birtokára, mert ott kapott munkál. A felszabadulás után a Griffaton hordógyárban dolgozott, amikor az megszűnt, akkor került a bőrgyári asztalosműhelybe. Egy vezetőségi tag megválasztá­sa azonban nagy felelősség, a ve­zetőknek képzetteknek is kell lenni. Ezért, kérdezi meg Nagy elvlárs, mi­lyen szemináriumot hallgatott és most hogyan tanul. Erre is válaszol Takács elvtárs. Szakszervezeti szemináriumot is végzett, tavaly pedig alapfokú politi­kai iskolát. A szeminárium vezető­je, Berecz elvtársnő is felszólalt, el­mondta, hogy Takács elvtárs mindig jól, alaposan felkészüli mindenegyes foglalkozásra és sokat fejlődött az iskolán. Amikor az elnök szavazásra tette fel a kérdést, megválasztják-e veze­tőségi tagnak Takács elvtársat, sorra emelkedtek fel a tagsági könyvek, Ta­kács elvlárs vezetőségi tag lelt. A Bőrgyár I. alapszervezelében megvan már az. új vezetőség. Most rajluk a sor, hogy a taggyűlésen elfogadott határozati javaslatot mi­nél előbb sikerre vigyék. A párttagok pedig segítsék a vezetőséget, mozgó­sítsák a gyár mindenegyes dolgozóját a terv túlteljesítésére, vezessék az összes dolgozót győz elemről-győz elem­re. Így beszél Szokolovics Mile . • . Két éve történt. Szokolovics Mi- le akkor járt utoljára Tit0 Jugoszlá­viájában. Á sógorát, testvéreit láto­gatta meg, de nem sok öröme volt ebben az utolsó látogatásban. Otthon, Magyarbólyon igyekezett is, hogy megfeledkezzen az „odaát" látottak­ról. Igyekezett felejteni, de mégse áll­ta meg, hogy ne beszóljon arról, ami ott „túl“ történt.' — Olyan világ van odaát — be­szélte, — mint amilyen itt volt akko­riban, mikor Kucsáncsánin Boguljov iogadott Hát, Lázits Jovant elvitték a csendőrök... Ahogy Jovant elvitték akkor, úgy vitték el a sógoromat Ti- toék mostl Hosszú csend fogadta a bejelentést. Végre valaki megtörte a hallgatást: — Hogyan történt? — Hogyan? Egyszerűen! Ez „odaát“ mindennapos történet. Termelt a só­goromnak 60 mázsa búzája... Beta­karítás után kijöttek hozzá az UDBÁ- sok és 90 mázsát követeltek . Hát persze, hogy nem adhatta be azt. ami nem termett meg neki! Erre el­vitték! Hát... így történtig — Mindenkire ennyit vetettek ki? — kérdezték hitetlenkedve a hallga­tók Szokolovics Miiét. Az keserűen felnevetett. — Azt már nem! a kulákok ennek még a harmadát, még a negyedét se adják be. Azokat nem nyomja Tito. hanem csak a kommunistákat, meg a szegényeket! Ez két éve történt. Akkor, mikor Szokolovics Mile még csak 13 és fél hold földön gazdálkodott. Ma már 1080 holdja van. övé a több, mint eeizr holdas Tartós Béke termelőcso­port, az övé és még 96 dolgozótársáé. Sokat változott két év alatt a sorsa, ö lett a tszcs helyettes elnöke is, De sokat változott a sora „túl is a testvéreinek. Tavaszig még csak jöttek tőlük levelek. „Éppen, hogy élünk!" — írták a határon túlról, Ti­to országából. Tavasz óta azonban már levél sem jön. Lehet, hogy a só­gor után Szokolovics Mile testvéreit is elhurcolták már a titoísta gazem­berek. És Szokolovics Mile reájuk gondol most, mikor a csoportirodába a kiterített Szabad Nép fölött a dal. gozók felé beszél. Az újságon felül nagy betűkkel a. cím: „S2tálin elv­társ nyilatkozata a Pravda munkatár. sának az atomfegyverről.“ Szokolovics Mile ezeket mondja: — Erősebbek vagyunk. sokkal, erősebbek, mint az amerikai imperia­listák. mint a THo-banda. Erősek hon­védőink, fegyvereink, de még erőseb­bé tesz bennünket a munka! Ha gyen­gébbek lennénk, akkor már régen megtámadott volna bennünket a Ti- lo-banda, amely erőnket lát\ra sunyin lapít. Ezt már eddig is sokszor elmondta Szokolovics Mile. Sokszor beszélt már erről a kérdésről a dolgozóknak, akik még nem láttak egészen tisztán vagy a kulákmesék hatására ígv kételked­tek: De az atombomba... Amivel az amerikaiak fenyegetőznek, az csak veszélyes? — Az atombomba veszélyes — vá­laszolta Szokolovics Mile, — de az egységes, erős dolgozó nép még ve­szélyesebb — az imperialisták, a há­borút kívánók számára! Most, a csoportirodában azonban még keményebben válaszol az ilyen és ehhez hasonló kétkedőknek: — Most már nekünk is van ato­munk — elgondolkodik, azután han­gosabban mondja: — nekünk is van atombombánk! Sztálin elvtárs mond­ta ezt! Így védik a békét, a mi bé­kénket is a szovjet emberek, így őrzi a békét Sztálin elvtárs! Miért megy a begyűjtés Szágyon és miért „nem megy“ Kishajmáson? A két Kovácsevics-testvér versenyében győzött az idősebbik, a versendi Egyetértés tszcs tagja Edviitt csRÍídesl!edfi!'eiőíf,azakótdKo! vécsevics testvér Montenuovo her. cég egyik 1000 holdas pusztáján. Bé­káspusztán. A felszabadulás után egy­szerre kaptak mind a ketten földet és házat Versenden. Az idősebbik: Kovácsevics Illés hat holdat, a fia­talabb: Kovácsevics Márk hét hold földet kapott. ^ két új gazda estén­ként el-eljárt egymáshoz beszélgetni és olyankor megvitatták, hogy más­nap mit dolgoznak. így kezdett • el versenyezni a két testvér. Vitatkoztak is: — Az én termésállagom jobb lesz, mint a tiéd! Különösen Kovácsevics Illés bi­zonygatta mindig: — Több termést érek el a bat hol­don, mint te a héten! Azóta nem szűnt meg ez a ver­seny. Egyszer az egyik, máskor a másik növény termesztésében értek el jobb eredményt. Persze nem érté­kelték a versenyt, A. munkákat is úgv végezték, mint ahogyan a nagy­apáiktól, dédapáiktól látták. Az idősebb Kovácsevics testvér pró­bálkozott meg először az ősziárpa ko­rai vetésével. — Megpróbáljuk, talán jobb termés lesz — mondta a fiának — és meg­nyerem Márk elölt a versenyt. Nem is bánta meg, hogy bátran al­kalmazta az újat, mert a korán ve. ■tett ősziárpa kétszerannvi termést ho­zott neki, mint a tavaszi. De vetett másodnövényt is nz ősziárpa leara- t.Asa után és az sem „szívta ki“ a földje erejét. Ettől kezdve ö veze'e’ tatott versenyben, de dolgozó parasztjait is eredményével. Egyszer-kétszer mondta is az öcs- csének: — Rájöttem: érdemes követni azt, amit a párt mond. Be is lépek én a tszcs-t alakítók közé! Tavaly alakult a csoport és az őszi- fek vetését még nem közösen végez, ték. A kukorica vetésénél azonban már egyesítették erejüket. Most már hordják fel a padlásra a kukoricát, Kovácsevics Illés a mázsánál áll és Írja egy-egy mázsálás eredményét. nemcsak a2 öccsével foly- a falu többi túlszárnyalta Ott áll mellette öccse, Kovácsevics Márk is és kiváncsia,n figyeli: meny­nyi az átlagtermés. Nem kérdez ugyan semmit, de bátyja valósággal eltalál, va gondolatát, büszkén mondja: — Nincs valami jó termésünk, hi­szen minden kezdet nehéz! Az idén „csak“ 30 mázsa kukorica termelt, de jövőre már több lesz! Hatszor is megkapáljuk majd a tengerit. — Hát neked mennyi termett? — kérdezte öccsét kis szünet után, aki belepirult a választba: „Hát... 16 mázsa!“-Lpdí be közénk jobÍkZm!leXÍ\ — szólt le zsákkal a vállán a létrá­ról Bucsáklia János Kovácsevics Márk- .boz. Mikor felért, mégegyszer vissza­szólt: — Nekünk búzából is 16 mázsa tér. mett, neked meg csak. 12 mázsa. — Az igaz, jobb, ha így gazdál­kodik az ember, de hogyan lesz az elosztás? Te Illés, te már vettél va­lami ruhát magadnak, mióta benn vagy a csoportban? Ugye nem, pedig már rátok férne! — mondta meg vé­leményét Kovácsevics Márk. — Hát igen előbb be kellene írni a munkaegységet, hogy tudjuk, meny­nyi is jut egyre-egyre! — vá'aszolt gondterhelten az idősebb. Ezen a té­ren bizony hiba az a versendi Egyet­értés csoportnál, hogy nem vezették a tagok munkaegységeit. Csupán azt írták fel, hogy ki mikor dolgozott és mit dolgozott. De van olyan csoport- vezető, aki nem is ismerj a munka­egységszámítást. Helytelen az is, hogy Babracsan György a csoport el­nöke nem számol be a tagoknak in­tézkedéseiről. A C-jegyre beadott, ga­bona után kapott vásárlási utalványo­kat sem osztották még szét, termé­szetesen ez sem tetszik a tagoknak és a kívülállóknak. Ezért nem lépett még be Kovácse­vics Márk a csoportba, pedig afelé húz a szíve. De Ferkof István1 és ■Szlojnics Dusán délszláv dolgozó pa­rasztok is azé mondják, mim Ková­csevics Márk: — Most már l*W ‘S, "™„“­nyezní a tszcs-vel. hiszen mi még most akarunk hozzákezdeni a vetés­hez, A csoporttagok pedig már el is vetettek, méghozzá újfajta, keresztes vetéssel. Csak jobb lenne az egyetér­tés az Egyetértés termelőcsoportbanl Szágy a sásdi járás legjobb közsé­ge közé tartozik. Ez a község 123 szá­zalékra teljesítette kenyérgabona és takarmánygabona beadási tervét. Most, az őszi mezőgazdasági munkák végzésénél is bebizonyították a szágvi dolgozó parasztok, hogy megértették kormányzatunk felhívását. Az őszi munkákéit 60 százalékban elvégezték. Ezek a számok, adatok. De amíg megszülettek, addig komolyan kellett harcolni a szügyi dolgozóknak. A számok mögött élet van, mozgalmas, lüktető élet. Először is a vezetésen múlik a terv teljesítése. Szágyon a pártszervezet és a tanács szorosan együtt dolgozik. Minden feladatot közösen megbeszél­nek és a munkát a pártszervezet el­lenőrzése inelic'H irányítja a tanács. A párttilkár és a tanácselnök elvtárs nem azt a nézetet vallja, hogy jobb az íróasztal mellett ülni, mini a falut járni, hanem állandó és szoros kap­csolatot tartanak fenn a dolgozók­kal. Lelkesen végzik munkájukat. Személyesen elmennek minden gazda* hoz és a lakásán beszélgetnek el vele. A népnevelők a vezetők példáját követik. Szágyon ezzel sincs baj. Vájjon nem végezhetnének ugyan­ilyen jó munkái Kishajmáson is, ahol csak 32 százalékra teljesítették a be­gyűjtési tervüket? Végezhetnének, hiszen a dolgozó parasztok itt is ugyanúgy szántanak, ugyanúgy vetnek és aratnak, mint akár Szágyon, vagy Tormáson. A föld is ugyanolyan, mint Szágyon vagy Tormáson, de a vezetésben hiba van. Nem foglalkoz­nak a dolgozókkal. A népnevelők nem mutatnak példát és nem járnak elegei a dolgozó parasztok között. A tanács és a pártszervezet közöt nem elég mél}* a kapcsolat. így természetes, hogy nem is tudnak úgy foglalkozni a dolgozókkal, mint Szágyon foglal­kozik a tanács és a pártszervezet. VESSZENEK A HÁBORÚS GYÚJTOGATOK! Mnliöcs-ssigeien. Rihában még alszanak. Körül a tanyákon, szálláso. kon, sötétek az ablakok. A hold hosz- szú árnyékot vet és lényében olyan a gyapotföld, mint a csillogó hómező. Ahogy kitépi a gubából, mintha ezüs­töt rakna a kötényébe. Ezüst ez? Arany! Az elvtársnő tegnap a béke­irodától elmondta, mi minden ké­szül belőle. Sokáig elbeszélgetlek ve­le — megígérte, hogy ma este ott ül a telefonnál és várja, hogy hány ki­lót szedtek le ma, a békeműszak so­rán. Pavkovics Kata ötven kilót vál­lalt. ötvenel?! Akkor ő hatvanai le­szed. Ezért is jött ki előbb: most még szívósak az éjjeli harmattól a levelek, nem töredeznek bele a gyapotba, nem kell annyit vá'ogatni, szaporább a munka. Hatvan kiló! Sok„ de meglesz. Tavaly húsz volt a leg­több egy nap alatt Most, hogy a szovjet módszerekkel dolgoznak, nincs 30—40 kHón aluli eredmény Egyszerű az egéSz: hozzászoktatták balkezüket a szedéshez, nem csipege­tik, egy ügyes fogássa', egy mozdu­lattal kiemeli]: a csészéből a gyapo­tot. Ejnye... — most nem sikerült, egyik gerezdet nem fogta meg jól, bennmaradt. Újra kell utána nyúlni. Ezalatt másik két gubát leszedhettem volna — gondolja. Megá'I. fázósan huhog a tenyerébe — foga van az időnek. Gyorsan leereszti a földre a leli kötényt, köti maga elé a mási­kat. Ez is ügyes dolog, tavaly egy kötényük volt. elveszett az ember ide­je az áfvevőhelyre járkálással. Jó’ kigondolták a szovjet elvtársnők! Amíg visszaérne az álvevőhelyröl, már ezt a kötényt is léiig szedi. Újra lehajol a csernyékhez, kez„ ügyesen sebesen mozog: Zsilinszki Annus, a mohácsszigeti gyapolosbriqád vezető­je békeműszakban 60 kilós teljesít ményért versenyez! lín-ruh! \<* naht>i!lá>nh! Hó-ruk! A nehéz ládákat izmos kezek lódít­ják át a korláton.. A ládák forogva, egyre gyorsulva zuhannak le a- mó­ló oldalán, csattanva vágják szét a kikötő vizét és tűnnek el a kavargó mélységben. Pierre a daru tetején ve­zényel. Néha elnyomja szavát a gör­csös köhögés, olyankor összerándult testtel kezével inti az ütemet, A tü­dejét lőtték át Vietnámban. A maut- hauzoni koncentrációs táborból meg­menekült. de Truman háborújában el­érte a golyó. Hát nem raknak be több golyót a szennyes háború foly­tatásához a calaisi dokkmunkások! Louis, Jan és George! Hajítsátok a gránátokat a pokol mélységes fene­kére! Kü djétek utánuk Mochot. Tru- mant, a milliárdosokat, az új hitlere- Icet! Hó.ruk! Soha többé háborút! Bé­két Vietnámnak, békét a világnak! * HaHmhullh. Homorúd felől most kél lel a nap Messzi a Dunáról hajó- kürt dudál. Az országúton zörögve megy az első teherautó: viszi a tejet a városba. Már két köténnyel teli- szedelt, a harmadikban is van két kilóra va’ó. A dűlőn most jönnek a többiek: elöl Pavkovics Kata, és Ver- ncr Maca. Integetnek neki, mikor be­állnak a sorba, ő is visszak'alt hoz­zájuk. Azok nyilván bosszankodnak, hogy előbb kezdett, mert .Kata úgy megindult a sorok között, mint a mo­tor. Be akarja hozni az elmaradását. Jön a kihordógyerek a kötényekért, leiaggatja a vállára, viszi a mérleg­hez. ö csak szed tovább. A naplény­re még jobban kibom'ott a gyapot. tépi. gyűri a kötényé áll. jókedvűen nótára Két maroltra be, új sorba gyujt. — Nusi! Nusi! — Felegyenesedik: Krizsán Imre kiált neki a mérlege­lőtől. — Tíz kilót szedett eddig! — Mennyit? — Tíz kilót! Kinyújtott ujjakkal mutatja az ered­ményt. Bólint rá és újra a sor fölé hajol. Tíz kiló a7 első órában. Tizen­öt forintot kerestem. Estig meg kell lenni a hatvan kilónak, a száz forint keresetnek, Megörülnek otthon: ami­óta apja meghalt, ö tartja el a csa­ládot. 1946-ban, korán halt meg Zsi­linszki János napszámos. Tönkretette szívét az állandó hajsza, a nagy gaz­dáknál. földhöz csak a íö’dieíormmn'i jutott, a felszabadulás után. Most anyja a20r. dolgozik De ősszel alighanem beállnak a tszcs-be ősszel! Akkorra tervezik az esküvői is. Most, a gyapotszedéskor megke­resi a kelengyérevalót. Anti lesze­rel. idejön a gazdaságba do'gozni. Kel! is ide a munkáskéz. Csak há­ború ne legyen! Az elvtársnő tegnap mutatta a7 újságot: Sztálin elvtárs azt mondta, nekünk is van már átom- bombánk — hiába fenyegetőznek az amerikaiak. Meg azt is mondta, hogy rajtunk múlik. Ha kezünkbe vesszük a béke megőrzésének ügyét és kitar­tunk mellette, —• nem lesz háború! Hát én rajtam nem múlik! 'Megtoltí tom a többieket is két kézzel szedni, nem veszik kint egy szál gyapot sem. Ezzel járulók hozzá. hogv ne legye: soha háború1 linle /»««» órn ran: Komlón dön­tik a szenet a fejtésekben,- az üze­mekben négy óra múlva indul az éj­szakai műszak. Mohácsszigeten is most mérik le a szedési eredménye két. A fekete versenytávéról fehéren világítanak le a szürkületben a be tűk: .Békeműszak.“ Zsilinszki Anna 62 kilogramm, 344 százalék, Keresete 91 forint. Második Pavkovics Anna. 55., harmadik Vemer Mária 52 kilós eredménnyel. Vesszenek a háborús gyújtogatok! Oroszlán Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom