Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-15 / 189. szám
DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAI SZÁMBAN« Hat érvel ezelőtt szabadította fel Koreát a Szovjet Hadsereg (2. o.) — A m. Vllágifjúsági Találkozó Hírei (2. o.) — Az amerikai és liszinmamsta (»apatok koreai gaztetteinek kivizsgálására alakított nemzetközi nőbizottság jelentése (2. o.) — Ha megjavítja a népnevelő-munkát a márlngyűdl párttltkár, meggyorsul a begyűjtés Is a faluban (3. o.) Viola Antal csillés belátta, hogy hibát követett eL {3. o.) — A munkásosztály legjobbjai, a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztok tanácskozása a begyűjtésről. AI M D/P B ARANYAM E GYEI PÁ RT BIZ O TTIÁ C Ä N A K LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM ÁRA 50 FILLER SZERDA, 1951 AUGUSZTUS 15 Ötezer új bányászt küldjétek „Ötezer új bányászra van szüksége az országnak“. — „Cijezer új bányászt küldjétek" — ezsjal a felhívással fordultak a ttoabányai bányászok az ország dolgozóihoz, elsősorban a falu dolgoztához, fiataljaihoz. A tatabányai lbányászok felhívását támogatja a miniszterta. pács és támogatja egész! dolgozó népünk, Sz szén az Ipar kenyere. Ezzel járnak mozdonyaink, a szén melegével előállított energia teszi világossá éj szakánként városainkat, lakásainkat, a szén erejével hajtott gépeken készülnek ruháitok —, nincs olyan területe életünknek, ahol ne lenne szükség a szénre, erre az igen fontos ipari nyersanyagra. Az ipar „egyre több kenyeret" — szenet kér, mert a gyárak termelése emelkedik, gyorsabban emelkedik, mint a bányáké. Éppen ezért egész ötéves tervünk végrehajtásának egyik kulcskérdése, hogyan tudjuk kieléÍ íteni növekvő szénszükségletfin- ei ' Ma a szénbányászat termelése sokkal magasabb, mint az bármikor is volt, de ez mégsem elég, mert egyre több- falu kanja a villanyt, egyre több dolgozó lakásában szólal meg az üf rádió, a gépek százait, ezreit várja a falu, hogy az embert kíméljél Ehhez pedig szén kell, a szén kitermeléséhez pedig ember. ?Minden lelkes , fiatal legyen büszke arra, hagy as ötezer között lehet“ — mondják a tatabányai bányászok felhívásukban és igazság az, hogy büszkeség ma bányásznak lennL A bányászat az a munkaterület, ahol a legjobban megbecsülik a munkát, és bányamunkát végzőkre tekint a legnagyobb büszkeséggel egész dolgozó népünk Soksok példát lehet felsorolni, hogyan szerette meg a falusi ember a bányát, hogyan váltak elválaszthatatlan barátokká a közős harcban, az ország szénszükségletének biztosítása közben. A sok példa közül ragadjunk ki egyet, Benkő Ernőét. Azelőtt kuláknál dolgozott, „fizetését" ennivalóban kapta, ami az éhenhalásboz sok volt, a megélhetéshez pedig kevés. Benkő Ernő életében döntő változás Rákosi elvtárs szavai ntán következett be. Amikor elhatározta, hogy bányász lesz, a hidasi kulákok elkezdték a hazug mesét: „AJe menj a bányába, rossz ott a helyzet.“4 Voltak olyan fiatalok, akfk felültek a kulákme- eének. Benkő Ernő nem hallgatott a kulikra, jelentkezett István-aknán és 1950 májas óta ott dolgozik. Megszerette a bányát. Először szorongó érzéssel szállt le, de ma már megmosolyogja magát, ha erre gondol. 850—900 forintot keres egy hónapban. Benkő Ernő azt üzeni a falvakba, Hidasra: „Sajnálom azokat a fiatalokat, akik felültek a kulákmesének és nem jöttek akkor a bányába. Fala fiataljai! Az én pél. dám nyomán jelentkezzetek bányamunkásnak, benneteket vár a modern legényotthon, a bányamunka minden szépsége. Egy példa ez a sok közül, amely megmutatja, hogyan szereti meg a falusi ember a bányát, hogyan válnak elválaszthatatlan testvérekké. Vagy Dobsa Antal és feleségének a példája, akik Makóról jöttek István-aknára dolgozni. Dobsa An. tál is, felesége is, a bányában dől. gozik. Júliusban Dobsa Antal 849.86 forintot, Dobsa Antalné 704.02 forintot keresett. Kettőjük keresete több, mint 1500 forint, amiből szépen, gond nélkül lehet élni. Minden olyan új munkásra, aki a bányába jón dolgozni, — ha rendesen teljesíti a műszakokat, — felemelkedés vár, lehetőség nyílik előtte, hogy egy_két éven belül vájár legyen, ami leginkább saját tanulási készségétől függ. Ha vájár, már nem ezer forint körül, hanem 1200—-1500 forint körül keres, amellett, hogy teljesítménye után, — amennyiben 110 százalék fölött tos hűségjutalmat kap. Messzemenően gondoskodik a nép állama a bányászokról, számukra épülnek az új lakások Meszes-telepen, Vasason és nz ország többi bányavidékein, Komlón, Tatabányán és a többi helyeken. Az anyagiak csak kis részét fejezik ki annak a szeretetnek, amellyel népünk a bányászok felé fordul. Kossuth-díjak, munkaérdemrendek, sztahánovista kitüntetések százai tükrözik azt a szeretetek megbecsülést, amellyel népünk » bányászok felé fordul. Ezek a lehetőségek hívják a falu dolgozóit, — de emellett fontos az, hogy egyéni felvilágosító munkával meggyőzzünk minden új bányászt, feladata fontosságáról, nagyszerűségéről. A régi bányászok szeretettel várják az új munkásokat „Valamenyi nyi bányászlestoérünk, az ország összes bányászai nevében kérjük népünket, küldjön ötezer dolgozót a szénbányákba“. — így szóltak a tatabányaiak az országhoz, hallgassák meg dolgozóink a bányászok szavát teljesítsék azt és induljanak százával új munkások a bányák felé, hogy az ipar legfontosabb területén harcoljanak a szocializmus épí. téséért. így kell jól kihasználni gépeinket! 'Gödi* község hatafcnas segítséget kapott a palotafcozsoki gépállomástól: megérkezett a községbe a gépállomás egyik cséplőgépe. r" Szervezzük meg az éjszakai eséplést! — ezzel állítottak be a termelőcsoporthoz a gépállomás dolgozói, akik olyan lelkesedéssé! álltak a munkának, mintha a tulajdon termésüket takarítanák be. Ä tcrmelßcsoport elnöke nem »dott határozott választ a javaslatra: — Meglátjuk, hogy tudunk majd munkaerőt biztosítani. A cséplőmunkások azonban nem hagyták magukat: —■ Míg eldől, addig se álljon egy órát sem a gépi Mulassatok nekünk földeket, ahol éjjel szánthatunk, szívesen megcsináljuk! üdvözlet a békebegyujlésben élenjáró dolgozó parasztoknak!-C“ Jegyre 176 százalék ton 970 klJó. 303 300 „ 554 246 „ 243 ' • v 500 _ 262 OVÁSZHETÉNY KÖZSÉG USZTAKISFALU KÖZSÉG [ROCKÓ ISTVÁN (Mágocs) OLLEN GYÖRGY (Szalatnak) iZV. GOLUBAN JÁNOSNÉ [Bikái) 1RUTYÓ FERENC (LijíriJ Németi község délszláv dolgozó parasztjai Bosta előtt járnak a versenyben — A csépié* vége felé közeledik, néhány ház van vissza csak és most úgy kell igyekeznünk, hogy az elsőségünket a bostaiakkal vívott versenyben megtartsuk — mondja Németi község párttitkára. Bon Ferenc elv. tán*. Kemény fcüzd*í«*n folyt eddig is a két versenytárs között, azért, hogy melyik teljesíti előbb és magasabban túl az évi munkaeredroényét, a begyűjtést Most az utolsó verseny Fej’. . ________ Tegna pelőtt még a bostat dolgozó parasztok fartőt fák kezükben a járási tanács zászlaját, melyet a begyűjtésben élenjáró községnek adtak ki, ma már a németi dolgozóknál van, akik kemény küzdelem árán értik el 101 százalékos eredményüket, így lehagyták a bostat délszláv dolgozó parasztokat, akik 76 százaléknál tartanak. ügy érték el a németi délszláv dolgozó parasztok eredményüket, bogy vasárnap, a begyűjtési í az évi municacroaroenyűt, a oe- rüjtést Most az utolsó napokban a rseny még nagyobb lendületet vett. ij íej mellett küzd a két község. napon megnézték azt, hogy a szabad őrlési gabonán, fejadagon, vetőmagon kívül kinek van felesleges terménye. Azokhoz a népnevelők elmentek többször is és elbeszélgettek velük. Saját példájukkal és azzal, hogy felhozták azt, milyen volt a felszabadulás előtt az életük, hogy lenézték őket, most pedig, ha élenjárnak a begyűjtésben, a fegmegíiszte. Ióbb helyet kapják és amikor,a kötelezettségüket túlteljesítik, saját ere- jük, jobblétük növeléséhez járulnak hozzá. Erről győződött meg Krizsics Márk 15 holdas délszláv dolgozó pa. rasft, amikor felesleges terményét, 14 mázsát C-jegyre adta le. De Németi község dolgozói nem elégednek meg az elért eredménnyel. Ezért a vasárnapi begyűjtési nap tovább tart, 19.ig, a oséplés, begyűjtés befejezéséig. Elhatározták, hogy 19-re 140 százalékra teljesitik kötelezettségükéi. Ezt úgy érik el, hogy a népnevelők fáradtsá( got nem ismerve, jó népnevelőmunkával felvilágosítják . azokat a dolgozó parasztokat, akik nem adták be feles. • Jeges terményüket- Minden este megtárgyalják a népnevelők azt, hogy aznap milyen munkát végeztek ée hogy haladtak a bostaiakkal vívott versenyben. Majd az eredményt és a feladatokat elmondják, átbeszélik. a község minden dolgozó parasztjával, így mindannyan értesülve vannak a verseny eredményeiről és arról, hogy milyen feladat áll még előttük a verseny megnyerése érdekében, Ezért, amikor meghallották azt, hogy a bostaiak vissza akarják szerezni a zászlót, azonnal tudatták Sátán Emil, Majoran István népnevelők, hogy veszélyben van elsőségük, a járási tanács vándorzászlaja! Ezt meghallva, azonnal bevitte Tarádcsia György nyolcholdas délszláv dolgozó paraszt 13 mázsa felesleges terményét, mondva: <— A felesleges termény beadásával járulok ahhoz, hogy megnyerjük a versenyt Bostával szemben! Nem yéletlen az, hogy a sásdi gépállomáson hanyagság, nemtörődömség ütötte fel a fejét! — Item szeretnek azok dolgozni, mm érdekli Őket, hogy mennyi a tel- fetHétük —, így beszél a sásdi gépállomás vezetője, Sípos János elvtárs a gépállomás dolgozóiról. — Állandóan elvesztegetik a kulcsaikat, elégedetlenek, nem végezitek rendes inunkái! nJél 4o%okóm kulákok Amíg a gépállomás vese tő je így vélekedik a becsülete» dolgozókról, addig egy volt SS legényről így beszél: — Rendesen dolgoséi az, jó mart- kát végez, nines vele semmi baj! Ter- roéczeteaen nemcsak as SS legényről beszél ilyen megelégedetten Sipo« elv- társ, így beszél ő arról az 5~6 ku- lákosemétéről is, akik mint felelős o&éplőgépvezstők dolgoznak, s akik — szerint« —> «inWo „jől dolgoznak-” Természetesen „jó! dolgozik“ az irodában »lékelő csendörleány ás az ag- rpnójxjus is. Az sgronómns «gy 100 holdas kulák undtája éa bogy menynyire emelni akarja a gépállomás népszerűségét, tekintélyét, azt mutatja, hogy nemrégiben kapták rajta — krumptílopáaonl Persze a kulák, — felelős cséplőgép vezet ők „jó munkáját” meg kell csak egy kicsit kaparni, hogy meglássák, trrlyen b az a „jó munka?" Azokban a községekben, abol ezek a kulákósemeték - -működnek” nem megy a beszolgáltatás nem haladnak zsákokkal teli szekerek a magtárak felé. Azokban a községekben folyik a usmogás, virágzik a rémhírt«-jésztéi! ’ehát valóban „jól dolgoznak” a ku- lákcséplősök. de — a begyűjtés ellen! És nem kétsége», hogy ök szítják a borúlátó hangulatot a dolgozók között EJ T, A becsülete* caéplőmunkások pedig hiába könyörögnek a gépállomásvezetőnek például osavarkulcsokért: nem kapnak, mint ahogy a jó szóval is fukarkodik Sípos elvtárs. — Nem adok kulcsot, volt minden a gépnél, mikor kimentek — ez a válasz, ha kéréssel fordulnak hozzá- Pedig a főszerelő és a gépállomás valamennyi dolgozója megmondja: — Hiányos kulcskészlettel mentek ki a gépek! Persze így nem csoda, ha a cséplőgép vezetői néha motorkerékpárokat, autókat állítanak le in azoktól kölcsönöznek cgy-egy kulcsot —, esetleg már többórai gépállás után. Ejjy bdüo cgys/er leállnak a gépeli Vannak azonban még más bajok is a sásdi gépállomáson. Meg tudná-e magyarázni Sipos elvtárs, hogy miért fceH minden héten egyszer kálinia a, gépeknek azért, mert sz ellettőr bemegy jelentőst tenni s gépállomásra? ifiért nem tu öt-öt gépért felelős brigádvezető gyűjti össze a jelentéseket —-, mint az más gépállomásokon szokásos — és adja át őket együtt Sóidon? Nem. Sipo» ártér* éppenúgy nem tud válaszolni ezekre a kérdésekre, mipt ahogy nem válaszolt a palotabo. asokí gépállomás dolgozóinak, amikor azok az állmáson érdeklődtek föle, hová állítsák be a sásdi járás megsegítésére érkezett gépeket. — Ezek a gépek nem érdekelnek! Nem az én gépeim! — ezt mondta Sípos elvtárs. Amit a gépállomáson tapasztaltunk, az viszont azt matatja, hogy a sásdi gépállomás vezetője még a helybeli gépeket som érzi sajátjának. Ezért nem megy a munka, ezért, kedvetlenek a dolgozók és ezért dörzsölik vidáman kezüket a kulákok és a legkülönfélébb ellenséges elemek, akik. már valósággal otthon érzik magukat a sásdi gépállomáson. Élreiört a mohácsi járás
