Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-04 / 128. szám

Itao JÜNTOS 4 NÄPIO 3 Az A VESZ fiataljai új brigádokkal, újításokkal és felajánlásuk túlteljesítésével köszöntik az egyesítő kongresszust A pécsi AVESZ NV fiataljai meg­értették az egységes ifjúság megala­kításának jelentőségét. Az üzem ifjú­munkásainak 81 százaléka már kon­krét felajánlást tett június 18-ra, a magyar ifjúság nagy ünnepére. Kü­lönösen kiválik felajánlásával Miko- üos Lajos ifi szerelő, aki vállalta az egyesítő kongresszus méltó megün nepléeére., bogy ez évi tervét három hónappal előbb, azaz október 1-re befejezi. Ez a példamutató felajánlás azon­ban csak úgy válhat valósággá, ha az üzem műszaki értelmisége gon doskodik arról, hogy Mikolics Lajos ifjúmunkás valóban ismerje is a ter­vét. A kongresszusi versenyben szüle­tett meg három új ifjúmunkás brigád is, a szerelők, mérőjavítók é>s gópszám- lázók ifjúmunkás brigádja. A szerelők brigádja szép eredmé­nyeket ért el eddig is — az elmúlt héten 156 százalékot teljesítettek — és a lelkes ifjúmunkások kiharcol­ják, hogy az egyesítő kongresszusig kétszáz százalékra emelkedjen a brigádátlag. Ezt azonban csak ak­kor érik el a fiatalok, ha szívesen veszik az idősebb szerelők útmutatá sait, ha megtanulják fejlettebb mun­kamódszereiket, s mindazt a hasz­nos tapasztalatokat, mellyel az „öreg1' szerelők rendelkeznek, átviszik saját munkájukra. A brigádban külön is kitűnik két ifjúmunkás: Kovács Géza és Molnár .Gyula szerelő, akik már külön is a száznyolcvan százalékot is elérték. Szép és felelősségteljes munkát vé­geznek a mérőhitelesítő és javító, szabályozó állomáson megalakított .SZIT-brigád tagjai is. nagy hiba azonban, hogy teljesítményeiket csalt databszámra emelték és közben meg­feledkeztek a (»elejt elleni harcról. Elfeledkeztek arról, hogy a magas mennyiségi termelés csak akkor ér­ték, ha nem növeljük mellette a se- lejtet, úgy mint az ifi-brigád tagjai, akik az áprilisi 806 százalékka szemben a május 26-ig készített ki­mutatás szerint 7.58 százalékos se- lejttel dolgoztak. Az ifjúmunkás brigád ajánlja fel június 18. méltó megünneplésére, hogy ezt az igen magas számot csök­kenti és lelkiismeretes, gondos mun­kával, úgy készül az egységes ifjú­sági szervezet megteremtéséért, hogy méltó helyet foglalhasson el annak vezetésében. A gépszámlázó ifjúmunkás brigád 122 százalékot ért el, s a brigád két tagja, Schmidt és Lengyel ifjúmun­kás olyan újítást dolgoztak ki az előszámlázás kiküszöbölésére, mely­nek évi megtakarítása 10.800 forintot jelent csak az ÁVE8Z NV területén. Az ÁVESZ NV ifjúmunkásai mun­kafelajánlásokkal, újításokkal harcol­nak az új, egységes ifjúság megte­remtéséért. Közülük nem egy dolgo­zik kint, falvakat villamosítanak, s gyakran vannak együtt a dolgozó parasztfiatalokkal, akik tszes-kben, állami gazdaságokban, gépállomáso­kon ugyanazért a célért harcolnak, mint az ÁVESZ NV szerelő-brigádja, vagy akár a mérőhitelesítő-, gépszám- lázó-brigád. A békéért, a ezocialis'a Magyarország megteremtéséért, a Párt vezetésével, mint a munkásosztály élesapatának legerősebb, legáldozato­sabb, leghűbb segédcsapata. Minden dolgozó vegyen részt a Nemzetközi Gyermeknap ünnepségén Szeretettel meghívjuk a város dolgozóit a június 4-i Nemzetközi Gycr- mekn.'p ünnepélyére, amely s Tüzér-utca; sportpályán dé után 4 órakor kezdődik. Rossz idő cselén a MunkásKütúrházban tartják meg. — Ünnepi beszédet Bedő Pálné MNDSZ megyei titkár mondja. Utána szines kultúr­műsort rtának az úttörők és az óvódások. Néni táncok, énekszámok, sza- va'atok, jelenetek, sportbemutató színesíti a műsort, amely a békékére fokozására és gyermekeink békés jövőjének biztosítására hív fel minden b-csű!e>s dolgozót. RENDEZŐSÉG. A FORMÁLIS ÖNKRITIKA, MINT A FEJLŐDÉS GATJA „önkormányzati“ komédia helyett, a dolgozó nép tanácsai ß műit közigazgatása „önkormány­zati" szerveivel ellentét­ben. ahol a csekély ki­sebbség, a gazdag virilisták, banká­rok, gyárosok, földbirtokpsok, úri­csemeték, kulákok irányították a köz- igazgatást és nyomták el a legdur­vább módon a dolgozókat. Pécs, „törvényhatósági joggal fel­ruházott" városnak a legfelső „ön- kormányzati" szerve a törvényható­sági bizottság volt, amely bizottság­ba a néhány választott képviselőn és hivatali állásánál fogva bekerült sze­mélyen kívül a többség vagyoni ál­lásánál fogva került a bizottságba. Ezek az urak azután az „önkormány­zatot" saját meggazdagodásukra, jog­talan előnyök megszerzésére, adó­hivatalok becsapására, a dolgozók jogainak teljes eltiprására használ* fák fel. Ebben Is vezetőszerepet játszott Pécs város nagyura és diktátora, a „főrendiházi tagság" és egyéb rossz­emlékű fasiszta kitüntetés birtokosa: Visnya Ernő, akinek hatalmáról, Pécs város életébe való befolyásáról &POLX.O arí szünet Ny« i IÍBASIS 4-én, vasárnap a nemzetközi gyermeknapon AZ ELSŐ BOXKESZTYÜ vidám sportfilm. Délelőtt’ ifjúsági matiné, 70 filléres ár. D. e. 8 és 10 órakor, délután '/i5, Vt7 órakor 1 forint egységárral. Este Vä^-kor JANIKA rendes helyárral. Hétfőn: JÓ REMÉNYSÉG j Előadások fél 5, fél 7, fél 9-kor| 1Í!K r-HOZI 4-étg Vo 1 FÁKLYA) Jó reménység Előadások: 4, 6 és 8 órakor. Hétfőn: J A N I K A. Előadások- 6 és 8 órakor. Az utolsó előadás a kertben ! Pénztár d e fél U —12-ig P-: Ilién egész legendákat mesélnek, azok, akik a múltban közel voltak a „bo­szorkánykonyhához", ahol Visnya Ernő sütötte ki merényleteit a dol­gozó nép ellen. u Ernő, a Pécsi Takarékpénz­¥ snya tár vezérigazgatója és el- ----------- nöke, Pécs város leggaz­dagabb---embere volt Ezt a gazdag­ságot, amit mások mérhetetlen ki­zsákmányolásából szerzett, arra hasz­nálta fel, hogy teljesen kezébe ve­gye Pécs közigazgatásának irányítá­sát a törvényhatósági bizottságon keresztül. Ezen „irányításban" se­gédkezett azután a hírhedt kizsákmá­nyoló Mattyasovszky-Zsolnay csa­lád, a Hamerli család, az Engel csa­lád, Eizner Dóczi, a Róth család, Bau­mann Emil és mint ezeknek a függ­vénye: a klérus. A város életében minden ügy tör­tént, ahogy ezek az urak akarták. Ezért volt az, hogy míg a Mecseken keresztül-kasul beton séta- és autó­utak épültek óriási költséggel, addig a munkáslakta negyedekben nem volt kút és bokán felül 'kellett járni a sárban és a porban. Míg a munkáslakta területeken nem volt egészségház, orvosi rendelő, ad­dig a maguk szórakoztatására és gyönyörködtetésére megépítették a ,‘Hotel Kikelet"-et a Mecsek ormán. Hogyan is történt a múltban egy ügy elintézése? Visnya Ernő akinek a trakfiken­gedély-kéréstól kezdve a díjnoki ál íás betöltéséig mindenben döntő sza­va volt. nem volt szemérmes és esz­közeiben válogatós, ha valamit ke­resztül akart vinni. A választott tagok a bizottságban, mivel munkásról szó sem lehetett, kereskedők és iparosok voltak, akik valamilyen formában mindig össze­köttetésbe kerültek Visnya Ernő bankjával, a Pécsi Takarékpénztár­ral. Egy-egy ügy vagy határozat előtt behivatta őket a bankba és min­den kertelés nélkül megmondotta, ha nem szavaznak mellette, ?kkor nem kapnak többé kölcsönt és hasonló más szankciókat helyezett kilátásba. Visnya Ernő be is tartotta fenye­getéseit, ha valaki ellenszegült aka­ratának. Hasonló volt a helyzet a polgármester „választásánál" is. tül is. lay voií Mindig az volt a polgármester, akit Visnya akart. ez a legkisebb dijnoki állás betöltésétől egész a tanácsnoki kinevezé­sig. Bár előre el volt döntve Visnya akarata szerint a kinevezés, mégis Visnya elvárta, hogy az állásra pá­lyázók tömegei hajbókolva elmen­jenek hozzá és alázatosan kérjék a támogatását. Nem véletlen, hogy a klérus kép­viselői, akik a felső papságból ke­rültek ki, mindenben támogatták Vis­nya Ernő akaratát. Az sem véletlen, hogy a dolgozók Visnya Ernőt Pécs város „földi helytartójá"-nak csúfol­ták. Visnya keresztülvitte akaratát a város településének kérdésében is. Bár a józan ész azt kívánta volna, hogy az egészséges Mecsek felé kell a városnak terjeszkednie, mégis a város a vizenyős, szikes talajú, bű­zös és egészségtelen déli Irányban terjeszkedett. mert a mai Kertváros he­lyén volt Visnya Ernőnek a földbirtoka, amelyben szikes volta miatt térden alul nőtt csak meg a búza. Ennek a földnek a „jövedelmezőségén" úgy akart segí­teni, hogy elhatározta annak fel­parcellázását. Tervét a szokásos „elő­készítés" után a törvényhatósági bt zottsági ülés elé vitte. — A terület településre alkalmat­lan, mert a bőrgyár füstje és bűze, valamint a szennyvízgyüjtö-telep kö­zelsége veszélyeztetik az odatelepü­lök egészségét — mondotta a tiszti' főorvos a bizottsági ülésen. Visnya emberei ennek ellenére megszavazták a javaslatot, A felszó­laló tisztifőorvost pedig, akit orvosi esküje kötelezett az igazmondásra, csendesen eltávolították állásából Ezután Visnya Ernő méregdrága pénzen eladta házhelyeknek a hasz navehetetlen földet. Hogy a becsa­pott odatelepülök előtt megjátssza a becsületes embert, a „jóakarót", ke resztülvitte a városnál, hogy utat és csatornát építsenek, autóbuszt járas­sanak Itt addig, amíg a munkáslak­ta területeken ehhez hasonló intézke­dés szóba sem került. A február 10-i Központi Vezető­ségi ülés határozata, Rákosi elvtárs útmutató beszéde óta az önkritiká­nak rendkívül megnőtt a szelepe a pártépítésünkben. Pártfunkcioná­riusaink és párttagjaink egyaránt felismerték, hogy milyen döntő fegyver ez a szocializmus építésé ben. De az önkritika jelentőségét a pártonkívűliek is egyre nagyobb számban ismerik fel és hasznosít­ják a mindennapi munkájuk során. A jól induló, egészségesen fej­lődő kritikát, önkritikát tartalmi­lag tovább kell fejleszteni és egyre szélesebb körben kell a dolgozók között tudatosítani. lyem könnyű helyesen alkal- ’ mazni a kritikát, önkritikát, sok nehézséget kell leküzdeni, hogy tovább tudjuk fejleszteni. Meg kell küzdeni a maradisággal, a büro­kratizmussal, a felfuvalkodottság- gal, önelégültséggel, a kényelem- szeretettel, stb. Meg kell küzdeni az ellenség akadályozó tevékeny­ségével is, mely igyekszik a fegy­vert hasznavehetetlenné tenni, je­lentőségét lecsökkenteni, saját cél­jára felhasználni. Elvtársaink többízben vetették fel, hogy helyenként, ahol önkriti­kát, kritikát alkalmaztak, azt mon­dották nekik, hogy formális az önkritikájuk, de nem magyarázták meg, hogy mit is értenek alatta, így elvesztették biztonságukat és nem tudják,' hogyan alkalmazzák a jövőben az önbírálatot Párt­funkcionáriusaink ha rámutatnak ^valahol arra, hogy formális az önkritika, magyarázzák is meg azt, hogy miért formális, ne elégedje­nek meg a puszta ténymegá lapí- tással. Hiszen a formális önbírálat leleplezése igen fontos eszköze a kritika-önkritika továbbfejlesztésé­nek, a dolgozók politikai színvo­nala emelésének. Hogyan tudjuk eldönteni, meg­ítélni, hogy az önbírálat pártsze- rü-e, vagy sem. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket: „Nekünk olyan önbirálatra van szükségünk, amely növeli a munkásusztály műveltsé­gét, fejleszti harci szellemét, meg erősíti a győzelembe vetett hitét, megsokszorozza erőit és segíti ab­ban. hogy ö legyen az ország igazi gazdája" Ha mi meg akarjuk kü­lönböztetni a helyes önbírálatot a formális önbírálattól, akkor néz­zük meg, hogy az elhangzott önbí­rálat vájjon növeli-e az elvtársak műveltségét, fejleszti-e a harci szellemét — vájjon nem kispolgári megalkuvás lesz-e belőle , megerő­síti-e a győzelembe vetett hitet, — nem lesz-e az a köveítkeztetés, hogy bele kell nyugodni a megvál- tozhatatlanba, — és végül mennyire segít bennünket abjaan, hogy még erősebbek legyünk, még szilárdabb legyen a munkásosztály hatalma- Helyi viszonylatban ez úgy néz Ari. hogy az ott dolgozó kommunista vezető szerepe üzemen, hivatalon belül mennyire szilárdul tovább. ‘iüSOMI módon csapta be a dol­gozókat és érvényesí­tette akaratát Jankovics szappangyáros, Hamerli kesztyűgyá­ros. Róth bőrgyáros, Littke pezsgő­gyáros, Mattyasovszky-Zsolnay csa Iád porcellángyéros és a többiek, a törvényhatósági bizottságon kérész A tanácsok taglalt a törvény érteimében a város választópolgárai választják a dotqozö nép legjobbjai közül, a legszélesebb rétegek bevo­násával. a demokratikus centralizmus elve alapián. Ennek megva’óskásá val büszkén elmondhatjuk, hogy most már nemcsak a gyár. a ami ónk. hanem az államigazgatás, az államvczdés is. Grál Jöz-ck Ha ezeket az elvi szempontokat használjuk az önbírálat értékelésé­nél, akkor le tudjuk leplezni a for­mális önkritikát és fejleszteni tud­juk a pártszerü önkritikát. A formális önkritika akkor jön létre, ha az, aki gyakorolja, nem szívből mondja el hibáit, ha nem érzi át azt, hogy a most fel­sorolt hibái mi’yen kárt okoztak Pártunknak és dolgozó népünkm'z A csak értelemmel elmondott önbí­rálat, mely nem járul a felelősség átérzésével, a hibák kijavításának szándékával, formális és hasznave­hetetlen, mely alkalmas arra, Hogy félrevezesse Pártunkat. Tapasztal­juk ezt elsősorban egyes értelmi­ségi, de egyéb dolgozóknál is. Ezek az elvtársak „elvileg kiérté­kelik" hideg fejjel, hogy az ő hi­báik miből állottak. Megtanulják a kritika formáit könyvekből, de nem füti át őket a forradalmi hév ilyenkor. Elmondják ,,önkritikáju­kat" azután nyugodtan folytatják ott. ahol abbahagyták Az egyik hivatali pártszervezetben tapasztal tűk nemrégen, hogy amikor egy elvtársat kérdőrevontak azéri, mert rendszere :en a pártvezetőségi ülésről egy negyedórát késik, ak­kor .?ri mondotta: „Hát késtem, t önkritikát gyakorolok!" Ezek az elvtársak úgy gondolják, hogy most „divat" az önbírálat és ők divatosnak akarnak látszani. Formális az önbirálat akkor, h# a hibák feltárásánál általános köz­helyeket mondunk és nem konkré­tan mutatunk fű hibáinkra. Ha ar­ról beszél egy tömegszervezeti, vagy állami funkcióban lévő pártká­der, hogy munkájában eddig lebe, csültc a Párt szerepét, nem elég ezt így általánosan mondani, hanem azt is mondja meg: miből állott ez? (Pl. abban, hogy a helyi üzemi párt­szervezetet. ahol ő is párttag, va­lamilyen alsóbbrendű szervnek te­kintette, számára a Pártot csak az Országos Pártközpont, a megyei párttitkár, stb. jelentette, de nem a helyi pártszervezet titkára, vezető­sége.) Rákosi elvtárs mondotta: „Minden önkritika, .amely általá­nosságban hangzik cl, bizonyos fo­kig olyan, mint a nyeletlen bicska, penge nélkül", Általános igazságok megállapí­tásával, konkrét hibákra való rá- mutatás nélkül formális az önkri­tika. nem segíti elő a hibák leküz­dését, hasznavehetetlen fegyver. Formális az önbírálat akkor, ha most felvetett hibáinkat már tized­szer ismerjük be ..megbánóan", azonban most is ott tartunk a hi­bák kiküszöbölésénél, ahol az első ..beismerésné.". Ilyenkor vessük fel az elvtársaknál, hogy nem elég a hibákat elmondani, hanem azokat ki is kell küszöbölni. Olyan önkri­tikára nincs szükség, mely e téren nem tesz semmit. Az hamis és fél­revezető önkritika. A formális önbirálat egyik for- mája, — igen helytelen, opportunista formája — az, ami­kor felülről kritikát kapunk, a mi meggyőződésünk az, hogy a kritika nem helytálló, de a kapott kritikával nem „illik" szembeszáll­ni. azt el kell fogadni, Ilyenkor beismerünk olyan hibákat is, mely véleményünk szerint nem áll fenn, elismerjük olyanért is a felelőssé­get, mely nem minket terhel. Ez az „önbirálat" nem mé'tó egy párttaghoz. Ez uszálypolitika, kis­polgári álláspont. Igenis szálljunk mi szembe pártszerűen — illetékes Dártforum előtt, megfelelő formák között — az ilyen kritikával. Az önkritika fejlesztéséhez, helyes al­kalmazásához hozzátartozik- az is, hogy csak olyan hibákat ismerjük el, melyekről mi magunk is meg vagyunk győződve. Ne féljünk szembeszállni az igaztalan kritiká­val, csak legven meg bennünk a Párt, a munkásosztály iránt érzett szeretet és felelősségérzet. A kritika, önkritika fegyverét az ellenség igyekszik a maga céljaira felhasználni. Ha valaki a kritika- adta lehetőségei úgy használja fel, hogy elvtársainkat megrágalmazza, bemoc'kolja, ha olyan formában alkalmazzák, hogy annak követ­keztében elvtársaink összetörnek, teljesen elvesztik önbizalmukat, ak­kor erre fel kell figyelni, mert itt kártevésről van sző. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket „van alvart önbirálat, mely a pártszerűség le­rombolására, a szovfefhatalom be- mocskolására, építésünk gyengíté­sére, gazdasági kádereink e'züllc sére, a munkásosztály lefegyverzé­sére és elfajulásához való fecse­gésre vezet". Az ilyen önbirálat az ellenség hangja és le kell leplezni. T átjuk tehát, a formális önkriti­■*-*■ kának igen sokféle formája van. Eredménye azonban mínden- kénnen egy: a fejlődés ellensége, a hibák feltárásának és kijavítá-ának' legnagyobb akadályozója. Végső fokon az ellenség munkájának nem tudatos vagy tudatos segítése. Ál­landóan harcolni kell ellene, elvi szempontok alapján, a mindennapi munkánk során. Segíteni kell az elvtársaknak abban, hogy felismerjék önkritiká­jukban azt, ami formális, legyünk türelmesek, de hajthatatlanok e té­ren. Ne fogjuk rá arra az elvtárs­ra, hogy tudatosan formális önkri­tikát gyakorol, aki most tauulja a kritika-önkritika fegyverét használ­ni, de minden elvtárs ismerje fel. hogy a formális önkritika lé'reve- zeti o Pártot és segíti az ellensé­get. rA Magyar Népköztársaság az Alkotmányban megállapított elvek­nek megfelelően megvalósítja a demokratikus államszervezet legmaga- sabbrendü formáját: a tanácsok rendszerét. Ezzel a szocializmus útján haladó Magyar Népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biz­tosítja a dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államhatalom gyakorlásában és az államigazgatás munkájában, közelebb viszi az ügy­intézést a dolgozó tömegekhez és következetesen érvényesíti a szocialista törvényesség elveit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom