Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-14 / 12. szám

1950 JANÜÄÄ 14 NAPLÓ 5 A So pi ana műszaki értelmisége segít a Fém és Lakatosárugyárnak, hogy sie tartson három hónapig a Hatan léptek H négy óra után a Sopiana, kapuján. Nem egyfelé lak­nak, ma mégis együtt mennek. Gyors lépteik alatt ropog a hó. Helénvi mérnök Révész István mérnökkel és Richter János technikussal beszél, hátuk mögött Villányi Tibor idő- elemző, Tihanyvári László, Tóth Zol­tán technikusok. A Pécsi Fém- és Lakatosam gyár kapuja kinyílik, a kapus meghökkenve nézi a „soka­ságot“. Kiállítja a belépőt és a hat ember benyit az irodába. — Segíteni jöttünk Gerbecz elv­társ — mondja mosolyogva Révész István mérnök. A kis szobát meg­töltik a Sopiana műszaki dolgozói. Hat ember, aki segítségére indult a kis üzemnek. Uogy an .intőit idáig ? Villányi elvtárs is elolvasta, Haiahrin elvtárs is, szétfutott az üzemben a Dunán­túli Napló cikke. „TervfelboDtás — három hónap alatt“ ez volt a címe. És ebben szó van Gerbecz elvtárs ról, aki két hete került a Pécsi Fém be, mint. műszaki vezető és úgy nyi­latkozott, hogy a tervfelbontást csak három hónap múlva tudják végiehaj tani. — Sok lesz az, te Gerbecz... —■ mondta maga elé Haiahrin elvtárs. Ezen Segíteni kell. De hogyan? Tíz perc múlva, műszakiakkal telt meg a szoba. Haiahrin elvtárs nem sokat beszél. Csak pár szót. Annyit., hogy tudják, mi a helyzet a Pécsi Fémben, tudják, hogy a Pécsi Fém is államosított gyár-, hogy ami azok­nak fáj, az a .Sopiana húsába is vág. — Egy ügyről van sző. a Terv teljesítéséről. Egymaga, ha Gerbecz elvtárs nem boldogul vele. nekünk segíteni kell. A terv felbontás a mun kaverseny, a tervteljesítés alapja. — Megyünk! Minden reszortból át- viszíink valakit. Menni kell a dolog­nak — felelik a műszakiak Hafabriu táv társnak. Négykor találkoznak és hat ember lép ki a Sopiana kapuján.. Gyors lépteik alatt, ropog a hó... A Pécsi Fémbe mennek. Mi viszi őket? — A gyár államosított gyár, tehát a dolgozóké, mi is dolgozók vagyunk, tehát a miénk is — mondja Heíőnyi mérnök nagyon komolyan. A szavak­ból érezni; mélyről jönnek. — Nem közömbös számunkra sem hogy mi történik a Pécsi Fémben. Nem mindegy, hogy teljesitik-e a tervet vagy sem, vau-e ott munka- verseny vagy sem. És addig segí tünk, míg nem késő. Mi azt mond­juk, hogy a közösség vagyonáért., a közösség felel. lés íSelényi elvtárs az emberre is gondol, Gerbecz elvtársra. Az er­kölcsi felelősségre; ha Gerbecz elv- társ nem tudja elvégezni ezt a fel­adatot,^ összeroppan, mint, ember is. Ezért ls szívesen megy Helenyi elv társ * többiek között a Pécsi Fém és Gerbecz elvtárs segítségére. De kérdezd meg Révész Istvánt, ő is erről beszéi: — Felelősek vagyunk azért, ami a Pécsi Fémben történik, ami nekik nehézség} azt nekünk is érezni keii, mert egy az, amiért dolgozunk. Ezért megyünk segíteni. Munkaidőn túl, de szívesen. És ezt mondja Villányi Tibor, Tóth Zoltán és Tihanyvári László is. Most ott ülnek a Pécsi Fém ÜB irodájában. Az asztalon fehér papír­lapok, Révész mérnök beszél: — Eljöttünk, hogy megnézzük, mi az oka a hosszú terminusnak, mit tudunk segíteni, hogy rövidebb le­gyen. Ezt kötelességünknek érezzük és szívesen tesszük. Itt is így fogad­ják — mondja csenedesen, de na­gyon biztos hangon. Vele sienilicn Gerbecz eletárs Mellette Matakovies elvtárs, a Pécsi Fém vállalatvezetője. Szemünk végig­szalad a „brigádon“ 'is megindul bi­zalommal a szó, feloldódva előjönnek a problémák, nehézségek. Hatan se­gítenek hozzá, De egyre inkább el­mosódik, hogy ki van itthon, ki a segítség, eggyéforrva beszélik meg a tervfelbontás kérdéseit. Hiszen egyek is: egy szabad ország, egy új, a dol­gozók államának tagjai. Újfajta, em­berek. Hat ember lépett ki péntek dél­után a Sopiana kapuján. Lelkesen, örömmel indultak el a ..plusz“ munkára. Nem annak látják. Nem is az. Sokkal több. Bizonyítéka annak, hogy műszaki értelmiségünk becsületes része egyre nagyobb számban, egyre több pé’dá- val mutatja meg, hogy Tervünk ügyé­vel, a dolgozók ügyével egynek ér­zi magát, hogy nehézségeinkkel azo­nosítják magukat, együtt harcolnak velünk, azoknak leküzdéséért. Gyöitjörü példáját adta a kol­lektív érzésnek a Sopiana műszaki csoportja. Megérezték, hogy a. So­piana és a Pécsi Fém ügye végső fokon találkozik. A kis kerék éppúgy hiányzik a szerkezetből, mint a leg­nagyobb . lendkerék. S hogy ennék működéséért éppúgy felel a Sopiana, mint a. Pécsi Fém. Hogy érdeke'k, feladataik egyek: a Terv minél jobb, minél előbbi teljesítése. KÉT ÉLMÜNKAS A TÉLI ÜDÜLÉSRŐL Szál vári István a Zsolnay gyár él* munkása betekint az ellenőrző- lyukon a hatalmas kemence gyom­rába, Vizsgálja az 50 cm-es vfzáfve- zető csöveket, amiké’' most égetnek ki. Megelégedetten bólint, aztán -risz­tért munkahelyére. Közben ebédszü­netre fújlak és Szilvás elvtárs Jávoi elvtárssal elindult az étkező felé. — Ott hagytam abba lebutóbb — mesélte Jávor elvlársnak, — hogy tavaly augusztus 1-én lettem élmun­kás és ennek köszönhetem életem legszebb üdülését. 1949 december 11-én búcsúztam el a családomtól és ketten Turn István elvlázssal ké heti szabadságra utazunk a Mátrába. — Ahogy a vonatból kiszálltunk a pá­lyaudvaron sok ismeretlen arcot lát­tunk. — Beszáll unk az autóbuszba és elindultunk Galyatetőre. Leheltünk vagy \16Q-ant, különböző városokból és falukból. Autóbuszaink hamar el­érték a szerpentin utat és nagy kö­rökben mentünk (mindig felfelé. — 'Ahogy Ikíilekin'ge i'.ünk az ablakon gyönyörű tájakat láttunk. Úgy érez­tem. mintha az őszből a télbe men­nénk át. Amikor a bükk erdőbe ér­tünk, már bó volt mindenütt. — A nagyszállónál szin'én vastag hötelfcaró fogadott bennünket. Rápil­^ELMÉIÉT GVAKOIUAT A pártokmányok kezelése is harci kérdés „A párt — mondotta Sztálin efv- túrs — nemcsak élenjáró csapata a munkásosztálynak. Ha az osztály harcait tényleg vezetni akarja, akkor egyszersmind osztálya szervezett csapatának is kel! lennie..'' Mit jelent a 'Párt szervezettsége? Elsősorban azt. hogy a fcisőbb párt­szervek mindig pontosan tudják, hogy milyen pártszervezetek tartoz­nak hozzájuk, a pártszervezetek pe­dig pontosan tudják, hogy kik azok, akik tagjaik sorába tartoznak. Ebből következik az is, hogy a Párt adminisztrációja nem holmi felesle­ges „bürokratizmus”, nem arra való, hogy az alapszervezeti vezetőségek­nek a fejét fájditsa hanem arra, hogy segítségéve! a Párt mindig pontosan számbavehesse erőit A pártszervezetek és tagok nyilvántar­tása. nélkül nem érvényesülhet, a Párt szervezett vezetése. Az élcsa­pat, amelynek kemény egységbe fogva kel! lecsapnia az ellenségre, alaktalan tömeggé zilálódik, ha nem tudjuk állandóan és pontosan, hogy kik tartoznak hozzánk. 5 fs'lisi pártszervezetek közül néhányon nem értik ---------------ezt eléggé. Éppen fa­lun. ahol az osztályharc kü’önösen é’es, nem. találják fontosnak, hogy legszámottevőbb belső ellenségeink­kel, a kuláksággal szemben kemény, szervezett csapatként álljon a Párt. helyi szervezete. Na gyharsányon felesleges tehernek tartja a pártszervezet vezetősége és úgy Is kezeli a párt-adminisztrációt. A törzskönyvbe akkor írnak be vala­mit, amikor eszükbe jut, nyomát sem látni annak; hogy költöztek-e el a községből párttagok, vagy je­lentkeztek-e újak máshonnan. Pedig költöztek is, jelentkeztek is. Az sem derül ki, hogy a nyilvántartott ne­vek párttagok-e vagy tagjelöltek, mert ezeket úgy összekeverték, hogy a párttitkár is beleizzad, míg sikerül kikeresnie. Persze ez mind azért van így, mert a pártvezetőség nem■ is tudja, hogyan kell helyesen vezetnie a nyilvántartásokat. De ez nem in­dokolja a hiányosságokat., csak azt bizonyítja, hogy a vezetőség még annyira sem tartotta fontosnak a pártokmán.vok kezelését, hogy meg­tanulja ezt. az egyszerű írásbeli mun­kát. Szálán tán már ravaszabbut oldot­ták meg a kérdést. Az összes köny­veket odaadták a gazdasági vezető­nek, egy vasúti irodasegédtisztnek. Bakfán annyira fejlesztették ezt az ötletet, hogy a nyilvántartás veze­tésével az adóhivatal egyik alkalma­zottját bízták meg, aki a törzsköny­vet hivatali íróasztalának fiókjában őrzi.. így aztán a pártvezetőségnek ^valóban rá se kel! néznie a törzs- könyvre Ha fflTihn (J-mÍmm, munka léim falusi alapszervezet­nél így lenne, eset­----------------—- leg védekezhetnének a vezetőség ’tagjai azzal, hogy nem kenyerük az írásbeli munka. De van­nak pártszervezetek, ahol felismer­ték a kérdés fontosságát és ott nincs is hiba. Oroszlón a párttitkár rend­szeresen felülvizsgálja az adminisz­trációt és nincs is abban hiányos­ság, szép rendesen vezetik. Ebben a községben minden pillanatban meg tudják mondani a pártszervezet ve­zetői, hogy kik az élcsapat harcos f tagjai. Ugyanígy rendben tudja tar- [tani pártokmányait a püspöklaki ái- f lami gazdaság pártszervezete' is. ^ Ezek a tapasztaljatok azt bizonyít­ják, hogy alsóbb pártvezetőink m«*J- »lékes kérdésnek tartják a rendszeres \ és pontos adminisztrációt és óbból > adódik az is, hogy ha nem tudják, S mennyire szükséges, hogy mi állan­dóan pontosan és tisztán lássuk ma- £ gunk előtt a pártszervezeteket és a ^tagságot, akkor nem tudják, meny- f nyíre káros, ha e Párt okmAnyai az } ellenség kezébe kerülnek. Innen var íaz, hogy nemcsak pontatlanul veze- ?tik, de nem is ügyelnek rá, nerr f vigyáznák arra, hogy a Párt okmá­nnyal illetéktelen kezekbe ne kerül­őiének. fi—!----- , . ' lennénk,ha mind­ül !{J3ZSaí|ti3l3flO1 ezt kizárólag a: y----------------------- aiapszervezetekn i vonatkoztatnánk. A falusi pártszer- J vezetek vezetősége természetesen el- Esősorban azt tartja fontosnak, ami i fontosnak tart a járási bizottság is ŐA járási bizottságok pedig ugyanig} í felületesen kezelték a pártokmányoi Ő ügyét. Vannak alapszervezetek, ame ő lyekhez még ki sem küldték a törzs- ő könyveket, mint ahogy Magyarszél fsern kapta még meg és a járási bi f zottságra jellemző az is, hogy szék helyén, Sásdon még nem is kezdték meg a tagnyiivántartó törzskönyve­zést. Ahol pedig megkezdték, a já­rási bizottság nem ellenőrizte a mun­kát. A hanyagságot, fegyelmezetlensé­get, szervezetlenséget nem szabad megtűrnünk a falusi pártszerveze­tekben. A pártakmányok kezelésé­nél nem arról van szó, hogy a Párt a gyakorlati munkán kívül még ez­zel az adminisztrációs munkával is megterheli az alsóbb vezetőséget, ha­nem arról, hogy ezzel is biztosítja élcsapatunk szervezett egységét, pontosságra és alaposságra szoktatja az alapszervezeték vezetőségét, meg­teremti az alapját annak, hogy a Párt minden egyes kis részecskéje gyorsan és pontosan követhesse a pártdemoki'ácián alapuló központi irányítást pártvezetőkkel szemben minimális követelmény az, hogy gondosan ke­S fa’usi zel.jék a Párt. -okmányait. Ezt a fel­adatot el tudják Látni és el is kell, hogy végezzék a kommunistákra jel­lemző határozottsággal, pontossággal és éberséggel. A járási bizottságok­nak pedig nem szabad megfeledkez- niök arról, hogy ff Párt egy na­gyobb egysége van kezükben, amely úgy működik, ahogyan ők irányít­ják. Rajtuk múlik az, hogy a Párt a járás területén, a községekben szer­vezett erő vagy alaktalan, gyenge tömeg lesz-e. Mi azt akarjuk, hogy Pártáink egyre erősebb legyen és a járási bizottságoknak, falusi al-ap- szervezeteknek így kell dolgozniök még a párt-okmányok kérdésében Is. tartottam a hóra. és a nap rá’üzó sugaraitól úgy látszott, mintha millió és millió apró szikra pattogna róla szerte-szét. Micsoda jó volt a leve­gő! Nagyokat srtppaníowam belőle és úgy éreztem magam, mintha újié születtem volna. Lenézem a«, alat­tunk elterülő mélységre, amely felet; gornolygó felhők úsztak. Ahogy a szellő fujdogált, úgy éreztük, mintha a fák köszöntenének bennünket. — Ezu.án vettem csak «zemfigyre a háromemeletes szálló épületet. A* alsó része csupa üvegajtó. Felül egy nagy körives terrasz. Egy -kíosi: ha­sonlított a pécsi Üdülőszállóra, c*ak sokkal nagyobb volt. Közben megélték az ebéd-e? is Szil­vás elviére sietett vissza a kemen­céhez. Kinyitotta a kemence tüzelő ajtaját és nagycsomó ipari só: bú- lelt a parázsra. — Most többet teszek rá, hogy a só gőze és a gáza jobban ráégjen a csövekre. Ez alkotja a külső már? magyarázta Horvá fa István »lv­társnak, aztán tovább mesélt a pom- pás üdülésről. — Nagy kirándulásokat rendeztünk a fiatalok szánt is hoztak magukkal 'és repültek le a lejtőkön. Hangos volr az erdő. Ropogott a hó alattunk, amerre csak jártunk. A gyönyörű er­dőben mi is fiatalnak éreztük ma­gunkat ... hólabdáztunk, játszottunk. Amikor hazatér ünk, finom, bőséges Vacsora fogadott bennünket. Napon a négyszer étkeztünk, ebéd és vacso­rához 2—2 deci bort Is kaptunk — Hát bizony minden nagyon szép és íó volt — szól közbe Túra István elvtárs termelési felelős. — Emlékszel-e Szilvásé elvlárs. amikor Sz álin elvtárs 70. szül tés- napjára készültünk? Ugye gyönyörű volt? És ügye mennyit lobicskojtunk a fedett uszodában és mennyi «ok szép könyvet olvastunk, amiből igen sokat tanultunk. A társalgóban rend- szeresen megváta ttuk a napi politi­kát, pártnapokat is tartottunk ét tn dományos előadásokat is hallgattunk, meg beszéltünk az új filmekről. — Hí még mozi is volt — kérd5. Jávor elvtárs, — Igen az is van a szállóban. meg rádió, olvasóterem, tánctéren», sakkszoba. Minden volt — lelkese­dik Szilvás; és Turn elvi ári. — Soha nem bánom meg, hogy ‘é* len mentem szabadságra, — mondi* Tűm elvtárs. — Télen a legjobb pi­henni, amikor a természet is pihen­— Úgy van, — hagyja helyben Szil vasi elvtársi — Uj emberként jöt­tünk vissza az üdülésről és új erő­vel, új lendülettel fogtunk hozzá öv éves tervünk megvalósításához. Újabb épHöisari szakBiuiíkásM taníDiyamok indulnak m építőipari* A MEMOSZ novemberben elindított» az első Dégykónapos tanfolyamát az építőipar szakmunkásainak tovább­képzésére. ácsokat, kőműveseket., vasbetonszerelőket, állványozókat és épületkitűzőket képeznek ki. Ezeké* a tanfolyamokat még ebben a hó­napban kiszélesíti a MEMOSZ úgy, hogy valamennyi él munkást, újítót és brigádvezetőt bevonja a tanfolyamok hallgatásába. A Dnyepropetrovszk közelében fekvő „Pe- regoma“-kolhoz nagy si­kereket ért el ebben az évben a szövetkezeti termelés minden ágir­hán. Bár az éghajlati feltételek kedvezőtlenek voltak, átlag minden vetésterületről holdan­ként fő mázsa gabonát, II mázsa napraforgót,. ,70 mázsa kukoricát és 100 mázsa burgonyát takarítottak be. Nagy többlettel teljesítették túl az éirí tervet az ál­lattenyésztés fejlesztése terén is. A kolhoz parasztjai — az elért eredmények lát­tára — elhatározták, hogg a következő év­ben még nagyobb sike­reket érnek el. Az új sikerek előkészítése cél­jából 1049—50 telére részletes, aprólékos rendszabályokat dolgoz­tak ki a közös gazdaság minden ágára. Terv szerint január és február hónapokban elvégzik a fontos talaj- feljavítö munkálatokat és ezzel lerakják az új termes alapjait. Időben megkezdték a trágyaki­hordást a mezőre, a ve- teményekre és az ugar­ra Február végéig 2000 tonna trágyát hordanak majd ki a földekre. Ezekben a hónapokban gyűjtik össze a tavaszi trágyázáshoz szükséges 100 mázsa hamut és 50 mázsa műtrágyát is. Ásványi műtrágyából 300 tonnát készítenek el. 560 mázsa vetőmagot tisztítottak meg és ké­szítettek el bevetésre. Be sok és fontos mun­kát végeznek el a tél folyamán a zöldségter­melés terén is. Megtisz­títják és előkészítik a hibáikat ói megbírálták a tanítási módszert­Szárnyrakelt a jelszó: ..Tanítsanak ágy, hogy a tanulók könnyen megértsék/" A növendé­kek között akadt, aki azelőtt ggermekgondo- zonő volt. de egykori szolgálók is jelentkez­tek,' új életre és öntu­datra ébredve. — Az iskola megtaní­tott arra, — mondja Alexandra Draghici —, hogy munka közben gondolkozzam. Ezáltal teljesen ki tudom hasz­nálni a gépet, többet teljesítek és jelentősen emelkedett a keresetem. Dominica Wein, aki nemrég még analfabéta volt. beiratkozott a II. szakiskolába és ennek elvégzése után, techni­kusként áll majd a ter­melés szolgálatába. Re­gina Pillner a finomító ellenőre lett. Marta Crrosu is Anna Purni- r.hescu kiváló eredmé­nyeket értek cl a tar Kiölésben. Mind a gyári iskolában végzett. A szakiskola hallga­tóinak S0 százaléka a nők köréből került ki. Tanulmányuk elvégzése után számosán mede­rek, brigáávezelők, mi­nőségi ellenőrök ét technikusok lettek a (ex!ilgyárban. A szakis­kola tudással, szélesebb látókörrel, öntudattal ruházza fel az asszo­nyokat és a szocializ­mus építésének termeiéi harcosait neveti belő­lük. Ezért ült a mege­légedettség mosoly» Alexandra Draghici munkásnö arcán, ami­kor kilépett h gyár ka­puján. Nők az ipar; szakiskolában A fonodánál jönnek ki a mtinkásnök, a mun­kások. Alexandra Dra- ■/hirí kilép a kapun és i megelégedettség mo­solyával néz körül. Ma ielqgfnsen túlhaladta a normát, gépe kezesbó- -ányként engedetmeske- lik kezének. Három^ hó­nappal ezelőtt végezte. »? a szakiskolát. Eleinte nem sokan ’átogatták a gyári isko­lát. Voltak, akik még Uni-nlvasnt sem tudtok- l Párt segítségükre sietett, tani oly (rmot szer­vezett számukra. Innen mentek át a szakiskolá­ra és nagy buzgalom­mal fogtak a tanulás­hoz. Áz osztályban ha­talmas falitáblák mir •atták a gyártási el já- "ásókat. A folyosókon faliújságok függlek, eze­ken a tanítványok fel­tárták eredményeiket. melegágyáról, jn maorit melegágyat is készite-i nek. Tervbevették 800 melegágy rámáinak be- üvegezéséf és megjaví­tását, 1000 szalmacsuta- kot kötnek, melyekkel a növényzetet védik a fogyás ellen. A kertészbrigád köte­lezte magát, hogy a kertgondozással kapcso­latban elvégzi az ösz- sz.es téli teendőket. Az állattenyésztő brigád' a takarmányt hordta át a telelő istállóhoz. Az építőbrigád elvégezte a tehén és disznóólak ja­vítási munkálatait, majd a baromfiólat; ja­vítását. .4 téli mezőgazdasági munkálatok mellett tö­meges téli gazdasági to­vábbképzés folyik. A trhénfejönők és sertés- hizlalók részére külön tanfolyamol rendeznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom