Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-14 / 161. szám
s igagíüóüs f? WWTTS Megérte a jó és gyors munkát! Gyönyörű búzatáblát aratnak a dinnyeberkiek, akik ősszel termelőcsoportot akarnak alakítani ' A frissléptű aratók nevetése még a betegeket is kicsalta a tornácra. Diny- r.yeberki ma ünnepel: az egy táblába vetett szerződéses nemesített búzát 150 holdon ma kezdik aratni. A harmatos dülőúton megyünk az aratók után Somíai József' elvtárssal. A hűvös reggelen megelevenedik előttünk ,t a falu dolgozó parasztjainak nagyszerű munkája, amellyel a kör- nyék’legszebb búzatermését aratják az idén. ■' ' Az ősszel kezdődött — mondja Somfai elvtárs, - amint felfelé kapaszkodunk az aratók nyomában. Es elmondja, milyen egységesen, milyen testvéri közösségben, egymást segítve szántották, vetették az egész falu részvételével szerződött nemesített búzavetőmagot. Nem maradt ki senki ebből az együttesből, mindenki kivette részét a község jó munkájából Mint a baromfitenyésztésnél is. — Dinnyeberki baromfitenyésztő minta falu, ahol a tenyésztojások árán a község téglaházát megépítették és a tojásból az átlagos évi bevétel 56.500 forint volt. A kaszák mélyen bent járnak a búzatáblában, mire felérünk. A hatalmas búzatábla felejthetetlen látvány, mint az asztal, olyan sima, egyenletes., Amint egyre feljebb kúszik a nap. úgy lesz fényesebb az aratók barna bőre. Ing nélkül, rövid nadrágban nagy ívben hajtják a sort a kasza alá. Már vannak vagy százan a hosszú sorban és még mindig jönnek az asszonyok gyerekek, szekerek hozzák a gereb lyéketl Néha megállnak a kaszák kévekötők, marokszedök, nem mintha korán reggel elfáradtak volna, hanem hogy boldog mosollyal megnézzék égé 6zen közelről a gyönyörűen fejlett ka lászokát. összesereglcnek egy percre és'körmükkel próbálják: beérett-e már Majkó István, á DRFOSz munkás tagozat vezetője nézi-nézi a telthasú 'búzászérrteket, szinte nem győz betel tri véle. Aztán Csak annyit mond: — .Megérte a jó és gyors munkát, de jövőre még jobbat fogunk vetni. — Aztán továbbment a renden, még mé- lvebbbre hajtotta a kasza nyelét és vidáman nógatta a szomszédait: ;— Hadd menjen, mert igen befütöt- tek -oda * önti Azian később nehezebb lesz, Arató munkások fs vannak, de valamennyien szerződéssel aratnak. Majkó tívtárs; és mások, a munkástagozat tagjai1 vigyáznak erre. Literátí. Gyula, egy középparaszt már mélyen bent jár a táblában és onnan kiált felénk harsány, örvendező bángon, hogy a madarak is elrebbennek: — Olyan szép ez, hogy enné! szebbet, Jobbat igazán nem lehet kívánni. Gsak néhány napig legyen még jó idő, , akkor rendben leszünk. A felesége nemcsak ennyit akar, hanem megtoldja egy gondolattal: — Ebből legalább tíz mázsa less az átlag A munka folyik és a tibia aljáról már, énekhangokat hoz a reggeli szellő Az EPOSz rmmkabrigádja versenyben záporát ja a kévéket. — Tizenhármán vagyunk egy. brigádban — mondja Sípos Jenő, az egyik legtevékenyebb eposzista. Azért dolgozunk, hogy a Fesztiválra felajánlott összegei megszerezzük abból, amit majd önkéntesen adnak a gazdák számunkra. Dobszai Ernő mindaftnyiuk nevében je’enti ki: — A héten végzünk az aratással nemcsak kihívni tudtuk versenyre a rás valamennyi községét, hanem megmutatjuk, hogy dolgozunk Í6 az elsőségért. Az eiső forduló után már rakják a kereszteket, tizennyolcasával, hogy Kevesebb legyen a szemveszteség. Egyre hosszabb sorban kígyóznak a ke resztek és Sárközi bácsi mondja el, rogy mióla itt arat ebben a határban, nem volt még ilyen egységes, Hyen egyfajta és szép búza Berkiben'. — Azelőtt azzal tellett az idő, hogy hol az egyik, hol a másik végén volt egy kis darabka aratni való, mert sza nászét volt vetve, de most itt van gyben. A tenyerek néha pihenőn szétnyílnak &g úgy nézik, csillogó szemmel, bogy a szétmor zsolt kalászban csőpa „öreg“ szem van. — Segített a szövetkezet, sose hittem volna, pedig megvénülfem, hogy a műtrágyának ez lesz az eredménye — mondta Boglá'rd Pali bácsi. — 77 éves vagyok, de most szeretnék fia'ab ember lenni, hogy beláthatnék én is a sorba és vágnám az „életet". így kezdték meg az aratást a Diny- nyebéckiek, akik tavaly elsők voltak a beszolgáltatásban, cs elsők között voltak a termelési versenyben is. Valaki még utánunk szól az aratók közül. A par Iliik ár elvtárs. Röviden csak any nyit mond: — Az egész község népe elhatároz ta, hogy ősszel már a gépeket is hasz n ál ni. fogjuk a lőrinci gépállomásról aztán még jobb vetőmagot fogunk Kérni. Vagyunk már elegen arra, hog Ősszel nálunk is megalakuljon a te: mclőszövetkezet! P.L. Vég©! kell vetni Zelms József aranykorának Az.ujhegyt salak domb tövében mészégető húzódik meg. Tulajdonosa Zeinis József. Nevét régóta ismerik már Pécsett, de nem a jó tulajdonságai miatt, hanem kíméletlen kizsákmányolásé, ói, amit hosszú éveken keresztül folytatott. A múltból sok „emlék” maradt róla a dolgozók között, akiknek veri tekén szerzett homok-, és kőbányát, mészégetőt, szép házal. Jelenleg a bánya nem működik, csak a mészégető, ennek jövedelméből „tengeti" életét Bányája azért szűnt meg, mert a városrendezési tervek a magaslati ú‘at arra építik és így az möködésképle- le-né válik. Zelms József így hát csak a mészégetőjében folytatta „tervszerű munkáját” egészen a felszabadulásig. 1045-ben intei nálótáborba került mun- ké.sclk-nessége miatt. Már mindenki azt Hitte, hogy végre megszabadul a társa dalom egy munkásnyúzótói. Nem így történi. Zelms József az internálás letelte után újra elfoglalta „helyét” a mészégetőjében. Nemigen figyeltek rá a hatóságok, hisz mindössze két embert foglalkoztatott. Jelenleg . is ennyi munkásainak száma. Kisemmizi munkásait a mészégető „főnok" Ä mészégető bejáratánál találjuk Pn-tcr József és Gerőcz Mihály mész- égető munkásokat. — A tulajdonos nincs itt —- mondja Pintér József. — így is jó. Üljünk le egy percre.. Beszélgetni kezdünk a munkásokkal. Nem titkolják panaszaikat, elmondják, hc-gy Zelms József ugyanúgy- kisém- mizi őket, mirt a múltban. Nem m!n- denn após munka, amit ez a két ember végez. Egy kemence megrak ás ári ál 360 mázsa mészkövet és 60 köbméter tüzelőanyagot raknak be, égetik ki — mindössze 2 forintos órabérért. — A munkabérünket a „főnők” álla pitofta meg — mondja Gcrőcz Mihály —, mert azf mondta, hogy többet fizetni nem tud. Ezért a 2 forintos díjazásért naponta 10—12 órát dolgoztatja két alkalmazottját. Az elvégzett műn ka után a különórákat csak harc után volt hajlandó kifizetni. Azt is mur.ká sai becsapásával, akik — sajnos — egyáltalán nem tudják: melyik kollek tfv szerződés szerinti összeg jár szá mtíkra. De nemcsak a kollektív szerződésben előírt kötelező bért nem fizeti meg, hanem az előirt ünnepnapokat 'ey. a május elsejét, a felszabadulás ünnepét sem volt hajlandó kifizetni Mikor munkásai a május elseje kifí zetését követelték, ezt válaszolta: Hogy fizetnék azért, amit nem dolgoznak me-g? Hisz demokráciában Az építőnmnkások szekitiájiikkRii dolgozzanak! Épülő demokráciánk leghosszabb ideig tartó súlyos problémája az építőipari munkanélküliség volt. Árnyékként kísérte legszebb eredményeinket is. Ma azonban már ez is a multté. Az éves terv, amely a komoly fejlődés kezdete, még csak félév múlva indul és Rákosi elvtárs ennek végrehajtására 300.000 szakmunkást . kért a magyar néptől. De a szakmunkásokban njáris hiány mutatkozik és e téren legsúlyosabb helyzet ép olt van, ahol nemrég még a legtöbb munkanélkülivel számoltunk. A hatalmas arányokban meginduló építkezések Baranyában, Tolnában ég Somogybán minden építőmunkást felszívtak. Ma az a helyzet, hogy az egyre induló új építkezésekhez nem találnak szakmunkáét. A Pécsi Magasépítési NV, amelynek mindhárom megyében vannak építkezései, és foglalkoztatja Dél- dimántúlnak valamennyi szakmunkását. munkáshiánnyal küzd. Szüksége van 200 kőműves és S0 ács szakmunkásra, de ilyenek .egyelőre nincsenek. Acsmunkások még csak akadnak az ország , más részében, de kőműves se hol sem. A komoly problémával foglakozik Pécs város gazdasági albizottsága éa jelentéstételre hívta fel a munka erőgazdálkodási hivatal vezetőjét: mi helyzet az épílömunkások frontján. Szakmabeliek véleménye szerint szá. motterő szakmunkástömeg helye zke dett el segédmunkáiként, vagy más kenyérkereső foglalkozásban a munkanélküliség mélypontjának idején Dolgoznak kőműves szakmunkások a Zsol- nay gyárban, a bőrgyárban és a Mese- barinál. A Norma olajgyárban példán! a portás Lukflic« István, aki 30 éves munkavezetői gyakorialttal rendelkezik. Ilyen példát sorolhatnánk fel főbbet is, annak bizonyítására, hogy ezek az értékek mai beosztásukban nem maradhatnak, mert nem töltik he igazi hi- hivatásukat az új ország építésében. Feltétlenül vissza kell térniük szakmunkájukhoz. helyükre pedig menjenek azok a se* gedmunkások és szakképzetlenek, akik ma munka nélkül vannak. Nem lebecsülendő az a törekvés, amely a segédmunkások tömegéből akar kinevelni szakmunkásokat. A kezdeti eredmények azt mutatják, hogy »z évek óta segédmunkásként dolgozó, akik szinte összeforrtak .szakmunkás munkatársaikkal féleszíendös elméleti és gyakop lati komoly képzés rtfán jó szakmunkásokká válhatnak, A' pillanatnyi tennivaló azonban az, hogy a kész szakmunkásokat ki kell emelni kevésbé gyümölcsöző beosztásukból és visszairányítani eredeti fog( lapozásukhoz, hogy a munka az ország építésének új, sebesebb irama ne szenvedjen akadályt. élünk és ott, mindenki a munkáj a tán részesül díjazásban! Csak egy a fontos Zelmsnek : A PHOFIÍ Csak egy a fontos: minél többet tudjon zsebrevágni dolgozói Terítékes munkájából. És amellett még szerencséje is van. Tüzelőanyagot nem kell vennie drága pénzen, a salakdombról !)0 fillérért hordja el a kokszot- Még a szállítást sem kell megfizetnie, mert a dombról egyenesen a kemencébe lehet a tüzelőt dobálni, olyan közel fekszik a potyaégető anyag. Mégis vállrándítással intézi cl Zelms József munkásai jogos követelését. Azon leszünk, hogy mielőbb megszűnjön az „aranykora.“ Bobá-ndvlts Jenő elvtárs Baranya és Pécs új főispánja' szerdán délután mutatkozott be a vármegyeháza dolgozói előtt, akik a tanácsteremben gyűltek össze erre az alkalomra. A dolgozóik nevében dr Hídvégi Tivadar alispán köszöntötte Bö-bánovits elvtársat. ' Az üdvözlő szavakra a főispán rövid, meleghangú beszédben válaszolt. Beszéde eiejéu elmondotta, .hogy amikor elfoglalja helyét,. Baranya és Pécs közigazgatása élén, tulajdonképpen hazajött, abba a városba, ahol ismerős mindéi,-arc és a városnak minden köve. Mindenki barátot és segítőtársat fog találni benne — mondotta — a vármegyeháza dolgozói között, aki válj la!ja a nép érdekeinek maradéktalan érvényesítését munkájában. — Megkövete'em, valamennyi vármegyei dolgozótól a fokozott munkafegyelmet, mert akkor, amikor az üzemek és bányák ' munkásai hősiesen küzdenek a munka frontjátn a népi demokrácia gazdasági megerősítéséért a közigazgatásnak is minden tudásával a legjobbat és a nép' érdekében a legtökéletesebbet kell produkálnia fejezte be beszédét' a bermriafkoző főispán. <í MÚLT BÉRRABSZOLGÁIBÓL A MUNKA HŐSE! LETTEK Fefczán elvtárs beszélt a Tasssá bányászok ünnepélyén hogy Kedden este adták át ünnepélyes keretek között a vasasbányatelepi Petőit akna dolgozóinak a kerületi vándorzászlót. Már jóval az ünnepség megkezdése előtt ünneplőbe öltözött bányászok, bányászasszonyok, S'zIT- isták és úttörők vonultak fel csoportosan a kuliúrház elé. Mindenki látni akarta a vörös vándorzászlót, amelyet mecsckszabólcsi küldöttség hozott ál az új állomáshelyére. Az új „tulajdonosok" büszkén tekintettek a vándorzászlóra.' A vasasi kul- túrház zsúfolásig megtelt az ünneplőkkel, sőt a kultúrház előtti téren is hallgatják a hangszórón közvetített beszédeket. A termet, ez alkalomra virágdíszbe öltöztették. A bejárattal szemben, a színpad mellett hatalmas felirat ékeskedik: „A munka becsület és dicsőség dolga”. A zsongásban hallani: a munkaversenyről folyik a szó. Azt latolgatták, hogy a vasasiak meg tudják-e tartani a következő hónapban is a vándorzászlót. Általános vélemény, hogy nem „átszálló” jegyet váltottak a vándorzászló részére. Egy egyenruhába öltözött bányász nem is tudta megállni, hogy hangosan ne fejtse ki a véleményét a többiek 'előtt: — Vigyázni fogunk rá. Keményen dolgoztunk érte,, hogy elnyerjük, még keményebben fogunk dolgozni, hogy megtartsuk. , A „«emlegetek", a sornegybánya- telepiek, akik zenekarukkal együtt vonultak fel, még a kitűzött párlnapjuk elhalasztását is kérték, hogy itt legyenek a. „testvér" bányatelep ünnepén. A köztársasági induló elhangzása után Láng József kerületi szakszervezeti titkár nyitotta meg az ünnepséget, 3 üdvözölte elsőnek a vajasi Petőfi-akna dolgozóit, akik az elmúlt hónapban legjobban teljesítették az előirányzott termelést és ezzel elnyerték a kerületi vándorzászlót. Ezután Zóna István rriecsekszabolcsi üzemvezető helyettes további sikereket kívánva átadta a zászlót Pálkuti Antalnak, a Petőfi-akna üzemvezető helyet! csenek. Pataki Sándor elvtárs, a Meszhart budapesti- kiküldöttjének üdvözlése után nagy taps fogadta a mikrofon elé lépő Felczán -Andor elvtársat, a na'gypé- csi pártbizottság titkárát. — A -mai napon-, amikor a-munka hőseit ünnepeljük — kezdte beszédét • meg kell néznünk, miből adódlak ezek az eredmények? Megállapíthatjuk: né.m véletlen, hogy . a Petőfi-akna dolgozói nyerték el a kerületi ván-dorzásziót. A következetes, tervszerű munka eredménye ez a mai, bensőséges ünnepség, — Ma már mind kevesebb azoknak a száma, akik külön .utakon keresik boldogulásukat, .akik azt hiszik, hogy előnyük származik abból, ha lazítanak a normáin, ha nem takarékoskodnak az anyaggal, nem törődnek a minőséggel Ma már egyre többen ismerik fci az összefüggést saját fáradozásuk és köz ügye között. A dolgozók Felismerték az összefüggést saját munkájuk és az ország építése között, megértették. hogy munkájukkal a JöSTK J8zffl építik. Megértették, hogy megváltozott a viszonyuk a munkához és az államhoz é6 világosan látják, bogy a munka b régi robotból a dicsőség és becsület ügyévé, a nemze‘.építés és a szocializmus nagy ügyévé vált.— Minek köszönhetjük eredményeinkéi, azt, hogy ráléphettünk a szocializmus építésének az' útjára? — Elsősorban annak, hogy. van g yj. lágon. egy Párt: a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártja és annak « Parinak az élén olyan kiváló vexe‘8 van, mint Sztálin elv,társ. (A- hallgatóság felállva hosszan. éiteii SztiJ*n%lv- társaí), Akinek vezetése és irányítása mellett' a világ agyba lottón megvalósították a szocializmust. Ök tették lehetővé, hogy országunkban is a dolgozók vegyek kezükbe a hatalmat és ma már büszkén elmondhatjuk, hogy ezzel a lehetőséggel jól éltünk. A Pártnak köszönhetjük, hogy a munkásság kezében van ma az államhatalom és a múlt bérrabszolgáiból a munka hősei leltek. Nekünk kötelességünk továbbra' 1» helytállni a munka frontján, hogy méi- f'^k legyünk Pá’rltmk és annak vezetője. nemzetközi munkásmozgalom •kipróbált harcosának, Rákosi Mátyás elv társ bizalmára. ^A beszéd ulán a hallgatóság helyére!. felállva, hosszan éltet te Rákosi élv. társai, majd Páviicsek Géza eivt’áre záróbeszédével és az Intern a (honáiéval Bemutatkozott a vármegyeháza dolgozói előtt az új folspón
