Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-09 / 157. szám

Tanulságos történet a pécsi KokssmüvdmM és m íervMíelr&l A pécsi Kokszmfivek taggyűlése a Szakszervezeti Világszövetség milá­nói kongresszusa alkalmából határo­zatot- hozott. A határozat így szó : ..A pécsi Kokszmüvek taggyűlése el­határozta, hogy a Szakszervezeti v i­lágkongresszus alkalmából felajánlja és vállalja, hogy a hároméves terv- utolsó szakaszát a kitűzött idő előtt egy hónappal teljesíti.“ A határozat szépen szól, sőt a ve- gviipari gyárak termelését ismerve, azt is állíthatjuk, hogy túlságosan szépen, mert a Kekszmüveknél a tér- melés folyamata úgy megy, ahogy azt a kemencék kapacitása diktálja. Rövidesen ki is fterüít, hogy a kokszgyáriak „nem úgy gon­dolták“. Nem az egész tervet akar­ják egy hónappal előbb^ teljesíteni, hanem csak a beruházási tervet. így a határozatból az tűnik ki, hogv a Kokszmű a beruházás terén igen jól áll és ezért mert ilyen ko­moly felajánlást tenni. A valóságban azonban nem így van. — Részben rajtunk kívül álló okok miatt — így mondja Rapp elvtárs, a termelési felelős — az előirányzott 40 ezer forintos tervhitelből csak 13.000 forintot költöttünk el. Ez a 40 ezer forint csak kisebb összeg, amellyel azért maradtunk el. mert a MÁVAG egy szivattyút 6 hónappal később szállított... A taggyűlés határozata nyilván­valóan nem erről szól. mert ha a MÁVAG szállít későn, azon a koksz­gyár munkásai nem sokat tudnak segíteni. Vannak itt egyéb tételek is. Például az amonszulfát gyárhoz egy sóraktár építését irányozták elő és' tervhitelt igényeltek arra is, hogy az amonszulfát gyár fűtőfelsze­relését elkészítsék. Ezek közül egyik sem valósult meg. Idő­közben ugyanis rájöttek arra, hogy a sóraktár egyelőre nélkülöz­hető, az amonszulfát-gyárat pedig csak télen kell fűteni, úgyhogy a fűtőkészülékeket ráérnek majd az ősz végén felszerelni. A kérdés csak hogv miért nem jöttek rá előbb? Miért kellett a beruházási pénzt egé­szen eddig lekötni, anélkül, hogy felhasználták volna? Erre nehéz len­ne feleletet adni. A legkomolyabb tételről Bereczky elvtárs számol be. A gyár még az év elején egy transzformátort kért. ígé­retet kapott rá, hogy rövidesen meg is kapja, mert a transzformátor_ a gyár raktárán éppen készen áll. Erre az árát, 00 ezer forintot, beállí­tották a beruházási költségek közé. A transzformátor azonban semmi­képp sem akart megérkezni. Mikor aztán megsürgették, kiderült, bogy a szállító gyár a kész transzformátort már átadta egy másik megrendelő­nek. viszont megígérte, hogy majd szállít a Kokszmüveknek egy mási­kak Erre is vártak egy darabig. _ míg végül Péter János elvtárs újítási ja­vaslatot terjesztett be a kokszpor darabositására, azaz brikettezésére vonatkozóan. A javaslatot a kísérle­tek igazolták, a gyár műszaki embe­rei utánaszámolták és rájöttek arra. hogy ha Péter elvtárs újításának felhasználásara keverőírépet állítanak he és egy brikettgyárat állítanak üzembe, akkor RliHiflS megtakarítást érftelnek cl a kokszpor értékesítésével. A ke vorögép éppen 90 ezer forintba ke­rülne. Ebből az következett, hogy elhatározták: a transzformátor meg­vételére előirányzott pénzt fogják a keverőgép beszerzésére fordítani, mert ez a sürgősebb és előnyösebb. Vaskezekkel sújhurik le a gazdasági bűnözőkre és szabotálókra" Megkezdték működésűket az új munkásbirák A 90 ezer forint ott pihent az év eleje óta valahol a Nemzeti Banknál. Most egyszerre sürgőssé vált, hogy a gyár megkapja. Szép levelet intéztek a Tervhivatalhoz, amelyben kérték, hogy ezt a beru­házási összeget engedjék a keverő­gép megvásárlására fordítani. A válaszra néhány hétig vártak, akkor megsürgették. Kiderült, hogy a levél valahogyan elkallódott. A kérést meg kellett ismételni. ígé­retet kaptak már arra, hogy nem­sokára jön az engedély. Most azt várják. Amíg a kokszgyáriak várnak, ad­dig a pénz pihen, nem lesz belőle sem transzformátor, sem keverő­gép, nem dolgozhat a brikettgyár és a bennmaradt 90.000 miatt száz­ezrek nem folynak be az állam pénztárába. Smi pestig a határozatot itletí, arról végülis az derült ki, hogy még a beruházási tervet sem teljes egé­szében akarják egy hónappal meg rövidíteni, hanem csak a brikett­gyár és a vele kapcsolatos épületek és gépek építését és szerelését akar ják december 1. helyett november 1-re elkészíteni. Ehhez „csak” i pénzre volna szükség, s a munka sok azért várják egyre türelmetle­nebbül az engedélyt, mert ha még ezt a felajánlást sem tudnák telje­síteni, akkor igazán szégyélnék ma­gukat, de az államnak is komoly kára lenne belőle. Szó, ami szó: ha határozatot ho zunk, fogalmazzuk meg pontosan és úgy, hogy azt végre is tudjuk haj­tani. Es a tervhitelekkel se bánjunk könnyelműen. Mészáros Ferenc Uj rnunikásbirákat neveztek ki a pé­csi munkásbírósághoz, akik pén­teken már meg is kezdték működésü­ket- Mind n négyen — bár sorsolás útján, előzetes javaslatra történt a ki­választás — nagykanizsaiak.. Nagy Ferencet a MAORT lovászi te­lepe küldte. Ott szállítás rendező. A hatalmas üzem gépkocsi és szállítóesz­köz. szükségletét irányította. Bonyolult munka és sok kocsi és sok ember irá­nyítása függött tőle. — Most itt vagyok, mert ide küldött a munkások bizalma. A mi működé­sünk elveszi a kedvét a feketézőknek attól, hogy a dolgozó nép pénzén do­logtalanul megszedjék magukat. — Hogy nem sajnálom-c az üzemet? Nem, mert tudom, hogy itt a helyem és hát félév múlva visszamegyek mun- kelielyemre — fejezi be nyilatkozatát Nagy elvtárs. Gépkocsi főszerelő volt a MÁVAUT- nál Balló Jakab. Szívesen jött ide, sze­reti r várost. — Örömmel fogadtam a kitüntető megbízatást, mert tudom, hogy mi munkások őrzői vagyunk demokrá­ciánk törvényeinek, gazdasági rende­letéinek Az az erős akaratunk, hogy vaskézzel lesútjsunk a gazdasági bűn­cselekményeket elkövetőkre és a kulik szabotálok™. Nagy József forgalmi irodaaKiset * MÁV nagykanizsai állomásán. Ennyit mond: — Kíméletlenül ellátjuk a baját azoknak, akik a dolgozók érdekei el­len fordulnak. Szintén a nagykanizsai MAORT adta. negyedik munkásbiránkat is- Lovrek József lakatos, most csendesen ciga­rettázva ül velünk szemben a bírósági tárgyalóteremben. Várjuk a tárgyalást. — Megtörjük a gazdasági bűnözők hatalmát, még azt a keveset is, ami van. Munkástársaink és a népi de­mokráciánk érdekében hűséggel, becsü­lettel látjuk el bírói tisztünket. Es amint Lovrek elvtárs mondja, va­lamennyien teljesítik is. Startra készen a Szajkó és a CF 17 Baranya és Somogy modellező fiataljai lázasan készülnek a vasárnapi pécsi versenyre MUNKÁS- ES PARASZTFIATALOK, foglaljátok el a tudomány erődjét Kollégiumi ellátás, tanulmányi segély és Ingyen tankönyví-k teszik lehetővé az egyetemi és főiskolai képesítés megszerzését „Ahhoz, hogy építsünk, első­sorban tudnunk kell, a tudomány birtokába kell jutnunk; ahhoz, hogy tudjunk, tanulnunjc kell. Kitartóan, türelmesen kell ta­nulnunk ... Előttünk áll egy erőd, a tudomány, a maga kü­lönböző tudományterületeivel!. Ezt az erődöt mindenáron el kell foglalnunk. Ezt az erődöt e) kell foglalnia if jóságunknak, ha az új élet építőjévé akar válni, h* 8 régi _ gárdát valóban 1c akarja váltani”. (Sztálin). fii Telünk szemben Ková­csié« János, a MEFESz titkára. Mo- Scsszigetről jött és hozta magával az uj életet, az egyetemre. Azt, szereném üzenni minden munkás,, és Parasztfiúnak, jöjjenek ve­Jöjjenek az egyetemre, főisko- ra' Szeretnék mindegyikével szembetűni és felelni az összes érveik­re. mondja Kovacsics János. . TaHn. 'SY- Te Kis Jóska azt mon- i fel sem vesznek, hisz itt még mi!? a régiek vannak. Nincs iga- Jóska. Várunk benneteket és min- wn munkás és parasztíiút felveszünk. Kérdezd meg a tavaly érettségizette­ket, akik ma már elsőévesek. Beszél­gess csak cl velük, sok mindent el­mondanak Neked. Es Kiss Jóska hallgatna, mert ha \o\acsics Janos arcába néz, megérzi benne azt, hogy 5 is a Kis Jóskák kö­■ ® "■ Nem akarhat neki rosszat. Es Folytatnák a beszélgetést tovább. — A« monAofl JtevA«* níthnn a kenyér, sok a kisebb lest vér még Édesanyád dolgozik, szerelnél előbb, m.né! előbb segíteni rajtuk, „ekik. Fi- gyelsz rám Jóska- Itt kollégiumokba kerültök, ahol vagy teljesen ingyen vagy havi 10 20 vagy maximálisan 30 forintért teljes ellátást kaptok és havi 160—200 íorint tanulmányi se­gélyt, ösztöndíjat. Ebből még egy kis segítségre is telük haza. Mert már nem kell méregdrága jegyzetek után rém törnöd magad. A MEFESz segit -bben is, és egyre inkább megszervez, uik a kölcSönkönyvek, a jegyzetek beszerzését. Tavaly a lilik ruhautalvá­nyokat vagy kész ruhákat is kaplak, karácsonyra külön 100—150 íorint se­gélyt. Jóskának már csillog a szeme. S fénylik ki belőle: Valóban szép dolog, de ez tavaly voU Lesz-e az idén is”’. Es Kovacsics János, mintha kitalálná a gondolatait. Mosolyogva felel a ki nem mondott kérdésre. — Ugy-e te magad is érzed, hogy ebben az országban egyre jobb lesz minden. Idén jobb, mint tavaly volt, szinte hónaponként érezheted ezt a változást. Ez ránk is vonatkozik, hidd el Jóska. Ezt a keretet, amit tavaly fordítottak ránk még inkább szélesíti a dolgozók kormánya. ttffss -TósKáliaij egorr«» kevesebb az ellenállás. De van egy sötét pont, amiről Kovacsicsnak sem beszélne. Szé- gyenli, bár nem tehet róla; bárhogy igyekezett is, a gimnázium se ment valami jól. Nem is érettségizett jele­sen. Hiába, nála nehezebben megy. De most már annyira benne élnek a sza­vak, amit Kovacsics János mondott, hogy oldódik benne valami és meg-' mondja nagy aggályát. Szinte rossza- lóan, de azért mégis boldogan néz rá mikor a másik erre is felel. — Kérdezd csak meg ebben a kér­désben Csapó Sándort, vagy Pecze Fe­rencet, mit mondanak ők erre neked — mondja Kovacsics János. — Mit? — szól bele Csapó Sándor — azt, hogy eFelől nyugodt lehetsz. Nézz rám, ,cgy bari telepes újgazda fia vagyok. Parasztgyerek. Azt hiszed nekem könnyen ment? De itt segítenek ám nekünk. Tanulókörökön közösen tanulunk, ha valamit nem értesz, húsz­szor, százszor is elmagyarázzák ne­ked. A \(> tanulók Itt nem bújnak cl a tudás „zsákmányával”, hanem addig dolgoznak, míg a tiéd is lesz. A tanulóköri titkár könyvet szerez és minden problémában, akár tanulás fe­lé, de akár otthon van baj, mindig melletted állunk. Es ezt mondja Pecze Ferenc is. Vagy akármelyik, akit megkérdezne Kis Jóska. De még elmondanák azt is, hogy az megszerzési lásból áll. A közösségi életnek ezer öröme van. Vannak szórakoztató köny­vek, sakk, ping-pong, röplabda-pálya, kultúrterem, hangszerekkel. Látod Kis Jóska, ezt mind érted küldték. Éried, hogy tanulj tovább. Segíts valóra váltani a mi nagy ügyünket, a dolgozó népek boldog éle­tet, a szocializmust. Ugy-e eljössz közénk Kis Jóska? VASARNAP TARTJÁK meg Bara­nya és Somogy megyék repülőmodeü készítői nagy versenyüket, melyen ösz- szeúiérik tudásukat és gépük repülési képességeit. A versenyre mind a két város mo­dellező fiataljai lázasan készülnek. Mi a pécsi frontot látogattuk meg, a fém­ipariban és a Nagy Lajos gimnázium­ban, a somogyiak vasárnap érkeznek s mint a pécsiek mondják ..........még nem tudják mire”. Németh Zoltán, vagy talán jobb ha mi is így hívjuk: „Csöpi" — ő a leg­kisebb modellező, na nem korban, ha­nem úgy „termetre" — kiszimatol a hirtelen kiderült időbe. „Hm, csak ma­radna ..fordul hátra a fiúk' felé. Egy hosszú hajjaj a válasz. A gépal­katrészek szerte széjjel, még meg-, munkálásra várnak. De a külső szobá­ban már büszkén feszítik szárnyaikat a kész gépek. A legnagyobb gépük a Csepel Gyula által készített CF.. 17. jelű gép. — KÉT HETE DOLGOZOM rajta — simít végig a tekintet a gép karcsú testén —, de megérte, mert ez egyike a legjobb versenymodelleknek. „Csöpi” Is büszkén mutatja gépeit A „Szajkót” egy hónapja készítette. — Eleinte egy-két percig ment, de azután befutotta legjobb idejét, a nyolc percet is. — Közben megsérült párszor, de kiheverte és olyan egész­séges, mint a makk. Komoly reménye­ket fűz hozzá „Csöpi” a vasárnapi ver­senyen. Jó kezekben a vezetés. Mester István műhelyoktató a „főrepülőse” a kör­nek. Az 5 keze munkáját dicsérik az ízléses dekorációk is, szinte majd, hogy le nem repülnek a fehér falakról a „főrepülős” festette ezüsttestű gé­pek. NEM KISEBB MUNKA FOLYIK « Nagy Lajos gimnáziumban. — Nézd, a kaposváriak tényleg jó modellezők, de nem számítanak a te­rep, a repülőtér nehézségeivel. Hét kü­lönben majd meglátjuk. Együk csak győz, majd — halljuk a nyitott ajtón át. így készülnek minden iskolában é* vasárnap délelőtt 10 órától délután 2 óráig a repülőtéren, ha az idő is úgy akarja, mint a modellezők sokasága, akkor a kék ég alatt, remekül repülnek majd a karcsú, fehér, fényes-lakkos kis gépek, büszkeségei a jövő nagy re­pülőgép tervezőinek. Bükmm boldog ólOtO Délután öt óra. Gongütés jelzi a munkanap végét. A hatalmas építő- állványokon elcsendesül az- élet: megállnak az emelőcsigák, a szál­lítógépek. Arszentij Bakarov, a gránitburkoló brigád vezetője az titolsó gránitlapokat erősíti a kapu fölé. Biztos, nyugodt mozdulatok­kal dolgozik, sietség nélkül. Mikor elkészül, leveszi a szemüvegét, a könyökvédőjét és a kezével puhán végigsimít a halványrózsaszín csil­logó gránitlapon. Így ellenőrzi a csiszolás minőségét. Aztán az áll­ványokhoz megy, s a gazda bíráló, de meleg tekintetével nézi meg, jól teljesítette-e brigádja a napi fel­adatot ... — Jól bizony! — s ezt nem ő maga állapítja, csak meg, hanem Majoron építőmester is. Túlteljesítettük [ cát! PTúltelje­------------------------------sítettük! — vi sszhangozza magában Bakarov hazafelé menet a széles Gorkij ut­cán. Madarat lehetne vele fogatni! S ahogy jobbra meg balra tekint- get, egyre több büszkeség tölti el; ennél a háznál is, meg annál is, no meg amott annál is dolgozott az építkezésnél, — úgy érzi, minden építkezésből kivette a részét, min­den szép ház az ö dicsérete is egy­ben.' S ebben van is valami igaz­ság: mert száznál is több azoknak a mestereknek a száma, akik tőle tanulták a kőfaragás művészetét. Huszonöt évvel ezelőtt még falusi lepényke volt Bakarov. Az építke­zésnél kezdett cl dolgozni, s hama­rosan észrevették, hogy a kőfara- gáshoz lenne kedve. Egy kiváló mesterhez osztották be tanulónak, s ettől kezdve Bakarov tanult, ta­nult, tanult... Az öregebbek nem sajtnálták tőle a saját tapasztala­taikat, a mérnökök szíves-örömest segítettek a mindig vidám, fürge legénykének. Esténként a munkás­ifjúság iskolájában tanult, s elvé­gezte az általános ismereteket nyúj­tó hétosztályos középiskolát. c, . időben a gránit­LMUSSl $Z faragók ötödik osz­---------------------tályába tartozott. De ne m azért volt ám szovjet ember, hogy megelégedjék ezzel az ered­ménnyel! Ma már a hetedik osz­tályba tartozik, s éppoly lelkesen tanítja a fiatalokat, ahogy őt taní­tották évekkel ezelőtt. A szocialista munka forró lendü­lete valósággal szárnyára kapta, s egy napon azzal a gondolattal állt elő, hogy brigádot alakít. Es ma? Brigádjának minden tagja sztaha­novista! Szép és jó élete van a sztahanovistának, nem csak azért., mert. a bégzett munka arányában fizetik, hanem azért is, mert a munka napról-napra könnyebb lesz. Alig van már munkafolyamat, amit az ember helyett ne gépek végeznének! Vidáman kopognak Bakarov lép­tei a lépcsőházban, s még vidámabb az arca, ahogy otthon leteszi az asztalra a fixe fásét. 1800—2500 ru­bel a havi keresete, s ebből a pénz- bői mindenre telik: szép lakásra, nyaralásra, éppúgy, mint könyvek­re, színházra, szórakozásra! Zsenjü' és Tolja is otthon vannak már, s úgy rohannak apjuk elé, mint két vidám kutyus. Mindkettő­nek van valami ujságolnivalója: Z ten ja kitűnő dolgozatot irt az iskolában, Tálját meg­dicsérte a tanítónő. S Bakarov, a komoly családapa sem marad el a dicsekvésben, elmondja, hogyan tel­jesítette túl a brigádja a normát... Az ablakon beragyog a napfény, s mintha még a bútorok is moso­lyognának! Az utolsó szögig majd­nem minden új ebben a lakásban, nemrég" költöztek a Bakarovék ide, az építőmunkások külön városká­jába. Marja Pavlovna, Bakarov fele­sége vacsorához terít, s a család nem kis izgalommal ül asztalhoz. Nem csoda, fontos kérdést, a nya­ralás problémáját beszélik meg ma este. Tavaly az egyik Moszkva kör­nyéki üdülőházban töltötték a sza­badság idejét, most azonban, ezen a vidám estén úgy döntenek, hogy idén nyáron a Fekete-tenger mellé megy nyaralni a család, az egyik szanatóriumba. Bakaznov gránitfaragó és a fele­sége moziba mennek vacsora után. A^kct gyerek lefekszik, de elalvás előtt még sokáig tart a tervezge­tis, végé-hossza nincs. Hiába, meg kell beszélni a feketetengeri nyara­lás részleteit. T. Szokolova

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom