Új Dunántúl, 1945. december (2. évfolyam, 267-289. szám)

1945-12-25 / 286. szám

Mi az igazság? Irta: dr. Tamás György h, polgármester. Tudom, hpgy a közellátás dzsungel- jében szeretnének tisztén látni az ér­dekeltek. S hogy itt ki az érdekelt azt röviden úgy mondhatám: mindenki, aki munkával keresi meg a kenyerét. Mert a feketézőket, a dologtalan jö­vedelemmel bírókat nem érdekli a közellátás, ők önellátók. Két okból nevezehetjük dzsungelnek. Az egyik ok az, hogy a cél elérése a jövő évi termésig való ellátás szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik, a másik oka pedig, amiért dzsungelnek nevezzük, hogy annyi hivatal, annyi hatóság foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy az egymással ellentétben lévő intézkedések és sokszor az érdekelt vállalkozók jóhiszeműségének teljes hiánya teljesen elsötétíti előttünk a tiszta utat. Először is le keli szögeznem azt, hogy csak az ellátást biztosítók teljes összefogása és feltétlen jóhiszeműsége biztosíthatja a lehetőségek elérését. Az ellátást biztosítók alatt értem nem­csak az érdekelt hivatalokat, hanem a termelőket, malmokat, kereskedőket, a pékeket és nem utolsó sorban a fu­var-eszközökkel rendelkezőket. Ne várják ezek, hogy ellenőrizzék őket, hogy megbüntessék őket, hanem,a kö­zösség iránti kötelességérzetből igye­kezzenek egyszer egy kicsit eltekinteni a profittól, az egyéni haszonszerzéstől és lássák be azt, önmagukat biztosít­ják akkor, ha segítik a közellátás biz­tosítását, mert csak igy tudják bizto­sítani a saját helyzetüket is egy békés országban. Ne várják azt meg, mig a közellátásra rászorult nép felemeli ök­lét... Mert nem tud a város semmire sean menni, ha például a szállítások oly elképesztő összegbe kerülnek, hogv egy fuvaros 200.000 P-t kér egy napra, amiért 6, legjobb esetben 8 mázsát szállít bo a városba. Ki viseli ennek a terhét? Vagy beszéljünk pl. arról, hogy a város és vármegye ellátatlan­jainak 220 malomból utalják ki Bara­nya megyében a vámkeresményt Min­den malom ma jóformán anpyit vall be, amennyit akar. A Terményhivatal­nak összesen négy ellenőre van. Ho­gyan tudja ez a 220 malmot ellenőriz­ni. Van malom, ahol egy év óta nem volt senki ellenőrizni. Minden község­nek kötelességének kell érezni azt, hogy ellenőrizze az ottlévő malmot, hogy ezzel segítse a város ellátatlan­jait Nem lehet külön városi, községi és falusi érdek, de nem lehet kétfelé kiutalni egy tételt sem. Meg keli mondanom őszintén, nem tudom osztani a kormányzat álláspont-1 ját a közellátásból való kizárással kapcsolatban. Az emberek bizonyos kategóriáit kizárja a közellátásból és ezzel törvényesíti a fekete piacot. Én megértem azt, hogy a nagyjövedelmű­ek kenyerére nem akar a kormány u.étermázsánként 23.500 P-t ráfizetni, de akkor meg lehetett volna a kérdést úgy is oldani, hogy kétféle jegyet ad­nak ki. Az egyik jegyet a fixfizetésii- eknek, kisjövedelmüeknek, olcsó ke­nyérre, a másikat a többieknek lénye­gesen drágábban. Viszont meg kellett volna szüntetni a gabona szabadforgal­mát és tisztességes árat fizetni érte a termelőnek. A malmokat pedig, addig is mig községesítik, népi bizottságok ellenőrzése alá venni. Vagy van szabad piac, vagy kötött. Az előbbit nem en­gedhetjük meg magunknak, amíg nincs elegendő készleteink. De igy van ez a többi közszükségleti cikknél is. Sót jegyre csupán pár de-1 kát kapunk, viszont minden más célra | van só, igy feketézésre, sőt pártcélok-1 ra is. Magyarországon a bányászok család-1 tagjaikkal együtt 180.000 embert tesz-| nek ki. Ezt az aránylag kis létszámú tömeget még nagy elesettségükben is el kell látnunk, hisz az ő munkatelje­sítményükön áll vagy bukik újjáépí­tésünk és mégis azt látjuk, hogy e hó­napban pl. 8 dkg. zsírt kaptak, azt is csak a dolgozók. És ugyanakkor a fe-| ketepiacon van zsiradék. Most már itt w az ideje, hogy rendet csináljon a kor- i mánvzat e téren. Az utolsó napokban | 30%-al emelték a bányászok a terme- g) lést és minden remény megvan arra, | hogy az ellátásuk is lényegesen javul-1 ni fog. Egyet szem előtt kell tartani i minden közellátónak, hogy első a pro-J duktiv munkát végző, mert ha nem í végzik ezt el, nincs lehetőség az ország boldogulására Áldozutot keli ezért hozni mindenkinek. Vállaltuk az áldo­zatot a fasiszta háborúért, akkor most az a kötelességünk, hogy kétszeresen vállaljuk szabad országunkért. A jövő évi termésre jók a kilátások, mert ve­tésterület vau. addig tehát ki kell tar­tam és én tudom, hogy azt minden jó érzésű ember vállalja is. A vasutas házi-iparosok Magán- és köza kalmazottak is jelentkezhetnek a tanfolyamra A mostani nagy gazdasági leromlott­ság, elsőrendű áldozatai kétségtelenül a fixfizetésü alkalmazottak, ezek kö­zül is a még kevesebb jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok. Ezt a nyug­díjas számot nemsokára növelni fog­ja azok tömege, mely fölött máris u „B“ \lista réme fenyeget. Minthogy a romhaheverő országnak minden leg­kisebb munkaerőre szüksége van, a még eléggé tevékeny nyugdíjas is hozzájárulhat az ország felépítéséhez „öreges“ munkájával. Annál inkább komolyabb munkát vállalhat a „B‘‘ lista alkalmazott, akit rendszerint a fiatalabbak, a rövidebb idő óta szol­gálók közül rostálnak ki. Szociális szempontból is igen nagy fontosságú elhatározásra jutottak a ) pécsi nyugdíjas vasutasok, akik ma­guk körében megszervezik a házi­ipari intézményt. Gondoskodásukat azonban kiterjesztik a közel jövőben „B“ listára kerülő, ma még tényleges alkalmazottakra, továbá a tényleges alkalmazottak családtagjaira is. A nyugdíjas vautasok azonban test­véri kezet nyújtanak nem vasutas, más fix fizetésű köz­ős magánalkalinazottak és azok családtagjainak is, akik a házi-ipar révén biztosított ke­fjl ÚJ PUMÁMTÓL resetet kivannak maguknak biztosí­tani. A házi-ipari tanfolyam a főpálya- udvaron, fűtött és jól világított helyi­ségben nyílik meg. Annak látogatása teljesen díjtalan. A felhasználandó nyersanyag beszerzéséről a résztvevő maga köteles gondoskodni. Ez azonban csak néhány pengőbe kerül, sőt az el­készült ipartermékekkel is fizethető, A mozgalom élén Sági Ernő Miklós államvasuti főfelügyelő áll, akit ön­zetlen, alturista munkájában Csaná- d i György üzletigazgató elvtárs tel­jes szívvel támogat. A tanfolyam az ünnepek után nyílik meg és 3-4 két- ig tart. Vezetéséről a Háziipari Kerü­leti Felügyelőség, Vörös főfelügyelő gondoskodik. . A háziipari tanfolyamra jelentkezni lehet az államvasutak üzletvezetősé­génél, kapusnál kitett ivén, valamint a főpályaudvar segédhivatalában leg­később december 30-ig. Aki már foglalkozik háziiparral, gyermekjátékok, vagy más hasonló tárgyak előállításéval, tehát olyan­nal, amihez nem szükséges iparengedély, szintén bekapcsolódhat a mozgalomba még akkor is, ha nem áll a vasút kötelékében. A tanfolyam befejezésekor kiállítást rendeznek az elkészült holmikból és alkalmi vásá­ron értékesítik az anyagot. A jelent­kezők a szükséges tudnivalókról an­nak idején Írásban kapnak értesítést. Is Mmwdisé# & Ue&e&détofség, iukié&CH Irta: VÉRTESI ZOLTÁN NYUG. EV. LELKÉSZ. A legutóbbi időben sokat hallottunk a vér és fajelméletről és pedig nem az állatokra, hanem az emberekre, népekre és nemzetekre vonatkozólag. Vannak — sajnos — olyanok, kik a vérre és fajra esküsznek s úgyszóloán ez az Istenük. Egy tudós meghatározása szerint az embernél a faj olyan rendszerint együttélő nagyobb csoportot jelent, amelynek egyedeit az ősöktől örökölt, részben azonos életkörülmények által fejlesztett, más csoportokétól eltérő testi és lelki tulajdonságok jellemzik. A faj meghatározásánál inkább a testi (fizikai), a népnél az ézelmi, a nemzetnél, a szellemi jelleg jut ki­fejezésre. Vannak egyes embercsoportok, melyek rendszerint önzésből és faji gőgből magúkat tisztaoérűnek tartva, másokat megvetnek, kebelükből ki­közösíteni, sőt oadállatias módon kiirtani igyekeznek, ‘A sokféle nyelv is többször megzavarja a népek békéjét. A „nemzeti­ségek“, jobban mondva, a többséget képező államalkotó nemzettel szemben „nemzeti kisebbségek“, bár jól folynak dolgaik, rendszerint lelketlen izgatók felbujtására, állampolgári hűségükről megfeledkezve, államot akarnak alkotni az államban, s ez által nagy nyughat at lanságot ébresztenek s úgy mnguk, mint az ország kárára, a nemzet egységét feldúlják. Mi fontiekre vonatkozólag a keresztény egyházak pl. a d. kát., prot. gőr. kel. kér. egyház igazságos, emberséges és valóban demokratikus állás­pontja? t. A keresztény egyházak a Mindenható örök igéje alapján azt tanítják, hogy Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzár­nak a földnek egész színén, meghatározván eleve elrendelt idejöknek és laká­suknak határait; hogy keressék az Urat... mert az 6 nemzetsége vagyunk... és Isten minden embernek megparancsolja, hogy megtérjenek.“ (Ap. Csel. 17, 26--30). A nagy Pál apostol pedig így szólt: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban oaló hit által; nincs zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabados, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisz­tus szeretetében.“ (Gál. 3, 26—30). Hiszen Jézust, népe nagy része, éppen azért tartotta forradalmárnak, mert 6 a farizeusi fajgyűlölettel és féltékeny­séggel szemben az általános emberi, szamaritánus], testvéri szeretetet hirdette, mondóin, hogy még ellenségeinknek is bocsássunk meg és érettük imádkoz­zunk. Tehát a kereszténység tanítása szerint, az egész emberiség egy Teremtő­nek köszönheti létét, egy vérből származik, mindnyájan egy mennyei Atyának vagyunk gyermekei, egymásközt testvérek vagyunk s egy a célunk, hogy megtérjünk, hogy egymást ez amúgy is küzdelmes rövid földi életben necsak szóval, hanem, cselekedettel is szeressük és támogassuk. Ennél szebb, szociális társadalmi szabály nem létezik, ez volna méltó minden néphez és nemzethez. 2. A kereszténység tanításában a nyelvre oonatkozólag pedig azt olvas- sujk, hogy kezdetben „mind az egész földnek egy nyelve és egy beszéde vala.“ (T**Móz. 11, 1). Ezt az egy és egységes nyelvet, mely bizonyára a Teremtő és Gondviselő Istenben való alázatost gyermeki hitnek és szeretetnek a nyelve is volt, az Ür csak akkor zavarta meg, midőn az özönvíz után Noé családjából elszaporodott népek, elbizakodottságból és hatalmi gőgből, Bábelnél égig érő tornyot akartak építeni. A Bábel tornya építésénél történt, hogy nyelvük a nagy gőgben és elbizakodottságban úgy megzavarodott, hogy nem értették meg egymást „és elszéleszté az Űr az egész földnek színére. Isten nem teremtett nyelveket, egymást felfalni kész emberfajokat, nyugtalanságot szító nemzetiségeket", hanem embert teremtett az ő képére, mely elszaporodván és elszéledoén a földön, évezredekkel ez előtt, az akkori klíma, éghajlati viszonyok és életkörülmények közé kerülve, egy-egy családfő, törzsfő alatt, különböző szín, szemvágású, hajú, koponyájú, testalkatú, nyelvű, műveltségű, különleges viseletét, szokásokat, törvényeket felvevő és kifejlesztő, egy-egy természetes és azonos földrajzi és gazdasági határok közé ékelt néppé és nemzetté lett Itt és így alkotta meg egy-egy kiváló vezér körül " tosuló nép, verejtékez munkájával, vitézségével és Istenadta lelki tulaj­don inainak kifejlesztésével szőkébb földi hazáját, melyért életét is kész fel­áldozni . is, alacsonyabb es magasabb műveltségnek, de bennök egy ver. egy isteni =zikra lappang, mely kicsiszolásra, kilobbantásra vár. Nem mindig a lélekszám, a terület nagysága a döntő, mert aránylag kis nemzetek is nagyot és mara­dandót alkothatnak, úgy testiekben, mint lelkiekben az emberiség javára. A fontos az, hogy a kis nemzetek ne irigykedjenek a nagyokra és a nagy nemzetek ne nyomják le a kis nemzeteket, hanem támogassak őket, mert ez az ő javukat és dicsőségüket is szolgálja. Másrészt minden nép azon legyen, hogy fiainak szíoében a lélek uralkodjék a test felett, mert ahol a lélek erősítése és nevelése, a testiekkel, földi vívmányokkal, technikai találmányokkal szem­ben visszamarad, ott a békétlenség és viszály, háború és erőszak, anyagi és erkölcsi romlás, siralom és gyász ül tanyát. 3. Niucs oly ország, melynek csak egynyelvű lakosai volnának. Hazánk­ban is, a többségben levő magyarok mellett, vannak más anyanyelvűek is, kiknek Ő6ei egykor jobb kenyér és jobb megélhetés végett saját hazájukat elhagyva, királyaink jóvoltából itt letelepedtek és a magyarajkakkal egy­forma joggal és kötelességgel új otthont és földei nyertek. S ennek viszonzá­sául lojális és demokratikus kormányunk a nyelő figyelembevevéee nélkül csak az érzelmet, az államhűséget követelte és követeli meg. ■ A magyarok piindig türelemmel, szeretettel és udvariassággal viseltettek a kisebbségi anya­nyelvűekkel szemben s még nyelvüket is megtanulták, barátságból „sógornak“, .atyafinak" szólították őket. 4. A világháború és a technika vívmányai közelebb hozta egymáshoz a nemzeteket, de a legnagyobb baj, az hogy nyelői különbözőség miatt alig értik meg egymást. Elsőrendű és sürgős feladat volna, hogy az egyes országok kiváló nyelvtudósai pl. az esperantó nyelvet alaposan átdolgoznák s ezt mint nemzetközi nyelvet, az anyanyelv, illetve államnyelv mellett, a világ összes iskoláiban kötelezővé tennék s ez átlál az érintkezés megkönnyítésével a gaz­dasági, külpolitikai és testvéri kapcsolatokat megerősítenék. 5. Amidőn az általános emberi, testvéri közösséget hirdető Jézus azt mondja: „Adjátok meg Istennek, a mi az Istené”, e kijelentése nemzetek feletti, illetve „nemzetközi", a midőn pedig folytatásként azt mondja: „és a császárnak, vagyis a hazának, a mi a hazáé", ez „nemzeti". E kettő nem ellentéte egymásnak, hanem egymást kiegészítő gondolat és parancs. Mert, ha Istent és minden Isten teremtette népet és nemzetet tisztelem és szeretem, akkor ez által szűkebb hazámnak is megbecsülést szerzek és ha hazámat sze­retem, ez által a „köz“-nck, az egész emberiségnek is szolgálatot teljesítek ki. igazi hazaszeretet ugyanis soha sincs összekötve más nemzetek gyűlöletével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom