Új Dunántúl, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)

1945-06-10 / 129. szám

IL évfolyam 129. szám. flra 1-50 pengő. Pécs. 1945 június 10. Vasárnap. Ili DUNÁNTÚL R MAGYAR NEMZETI FÜGGETLENSÉGI FRONT LAPJA Előfizetési áruk ejrv hóra 30 P. Egyes szám ara 1 50 P. Szerkesztőség Munkácsy Mihály-utca 10. sz. Telefon: 29-49. Kiadóhivatal Munkácsy Mihály-u. 10. sz. Telefon: 29-50. Áz angol kapitalizmus igazi arca Vége volna a második,,az előbbinél még borzalmasabb, még pusztítóbb világhábo­rúnak. Embermilliók hullahegyei, sokmil­lió hadirokkant, hadiözvegy és árva, száz- milliárdokra menő értékek pusztulása jelzi ennek a roppant kataklizmának világré­szeken átviharzoit útját. A fasiszta reak­ció faji gyűlölettől fűtött térhódítása ellen indult meg a nagy küzdelem, amelyben világrészek megannyi országa és népének léte vagy nemléte forgott kockán. Letiport, gazdaságilag kifosztott és tönkretett orszá­gok népei vergődnek ma — és még ki tudja meddig — üszkös romok között. Majdnem tanácstalanul és kétségbeesetten a sivár jövő felett. Szabadságszerető né­pek harcának nevezik a fasizmus ellen megvívott nagy mérkőzést. Népek szabad­sága és demokratikus fejlődési lehetősége a jelszó ma is. De vájjon a tiszta ész és látó szem meglátásával ha vizsgáljuk a nagy mérkőzés utórezgéseinek számító nemzetközi tanácskozásokat vagy egyes államférfiak megnyilatkozásait, ha figye­lemmel kísérjük — rá kell jönnünk, hogy a szabadságeszméket hangoztató jelszavak és szónoklatok koncertjébe, mint kelle­metlen, kiábrándító disszonáns hang, itt- ott belesüvít egy-egy olyan kontra is, amely a háborús célok eddig megformulá- zott vonalában erős elgörbüléseket mutat. A szíriaí kérdés zavaros vizein még nem simultak el a felkavart hullámok. A külső szemlélő előtt még csak homályos kép van kibontakozóban ezt a kérdést illetőleg. Annyi azonban e homályos kép­ből is világosan kivehető, hogy az angol kapitalizmus szerepe ebben a vitában a hagyományosan imperialista törekvések jegyében áll. A távolkeleti érdekek vé­delmének jelszava alatt akarja rátenni vagy már rá is tette az angol imperialis­ta kapitalizmus kapzsi kezét erre a kö- zelkeleti tartományra. Hogy a bennszü­lött lakosság érdekeit miért éppen a francia fennhatóság jelenlétével nem tudná egy nevezőre hozni? Ha idegen megszállásról van szó, akkor ennek an­gol változata mennyiben lehet kedvesebb vagy kevésbé terhes ezeknek a keleti né­peknek — nehéz volna azt józan ésszel eldönteni, ha nem ismemők az angol im­perializmus múltban jólbevált eszközei­nek munkáját, amely jól értette a mód­ját, hogyan lehet „kedvező“ hangulatot teremteni ilyen esetben a bennszülött la­kosság körében. Az angoí kapitalizmus igazi arcának másik jellemző megmutatkozása a most megindult angol választási hadjáratnak mindjárt a legelején történt meg. Chur­chill miniszterelnöknek a szocialista eszme ellen történt ismert kirohanása, drasztikus kontrasztja mindazoknak a jelszavaknak, amiket a háborús célok fe­löl hatesztendőn keresztül az angol hír- szolgálat és ezen keresztül a felelős kor­mánykörök nem szűntek meg hangoztatni. Még a kapitalista Amerika sem meri kö­vetni Churchill-lékel ennek a kirivóan következetlen politikának a vonalában, nem is szólva a nagy Szovjetunióról, amely mindvégig bebizonyította, hogy há­borús céljaiban egyedül a fasiszta reak­ció megsemmisítése, elnyomott kisnemze­tek szabadságának helyreállítása és biz­tosítása vezette. Ügy a Szovjetunió, mint maga az angol munkásság is, mérhetetlen vér- és anyagi áldozatot hozott ennek a szent célnak eléréséért. Az angol impe­rialista-kapitalizmus angol hidegvérrel fogadta el ezt a heroikus áldozatot a győzelem kivívásáért, De vájjon az orosz és az angol proletáriátus azért vérzett és áldozott-e hat vérzivataros esztendő« ke­resztül, hogy az angol kapitalisták régi hatalmát mentsék át csorbítatlanul egy újabb kizsákmányoló éra számára? Az angol választások végeredményének kell méltó választ adni erre a sorsdöntőén fontos kérdésre az egyik oldalon, a mási­kon pedig máris megkapták a választ nemcsak az orosz, de az egész világ de­mokráciáért vérzett dolgozóinak részéről. Ezek a dolgozó tömegek levonták a meg­felelő konzekvenciát az angol kapitaliz­mus következetlen — vagy inkább követ­kezetes? — politikai kortesfogásáról. Kortesfogásnál egyébnek nem nevezhető az a demokráciát színlelő politika, amellyel a háború folyamán csalta a vi- mgközvéleményt — világviszonylatban és ahogyan most megmutatta az angol kapi­talizmus igazi arcát az angol munkásság­ok, országos viszonylatban. (m. /.) Az amerikai magyarok ftamogaSlák az új demokratikus Magyarországot New Yorkból jelentik; A. szövetséges győzelem alkalmából az amerikai szabad magyarok ünnepséget rendeztek a new- yorki operában. Az ünnepségen 1500 sze­mély vett részt. Ott volt Vámbéry Rusz- tem professzor, Takaró Géza ref lelkész és Weinstock szakszervezeti vezér. A táv­iratban elismerésüket tejezik ki a magyar kormány iránt, amely a földreform vég­rehajtásával régi mulasztást tett jóvá a magyar néppel szemben. A szegény em­berek milliói kerültek most abba a hely­zetbe, hogy saját földjükön dolgozhatnak. Horthy Miklóst és bűnös társait törvény­szék elé kell állítani. A távirat felszólít­ja az összes amerikai magyarokat az új demokratikus Magyarország támogatá­sára. Szombaton aláírták Belgrádban a Trieszttel kapcsolatos angol-ameríkai-jugoszláv egyezményt Londonból jelentik: Belgrádban ; szombaton került sor a Triesztre vonat- j kozó angol—amerikai—jugoszláv egyez- j meny aláírására. Diplomáciai tudósítók szerint az egyezmény kielégítő mindegyik i íél számára. Az egyezmény értelmében | a szövetségesek teljes mértékben ellen- j őrzik a trieszti kikötőt, valamint az Ison- 1 zo völgyén át Ausztriába vezető közle­kedési vonalakat. A jugoszláv csapatok visszavonulnak a kérdéses területekről, de az egyezmény nem befolyásolja a Venezia Giulia tartomány végső sorsát, amelyet a békekonferencián fognak meg­beszélni. A brit sajtó lelkendezve üdvözli a sanírancíscoi és trieszti válság megoldását és Moszkva nagylelkűségét hangsúlyozza Londonból jelentik; A szombat reggeli londoni sajtó vezetőhelyen foglalkozik a sanfranciscoi értekezleten elért megegye­zéssel, A félhivatalos Times többek kö­zött ezekei írja: „A vétó-kérdésben tá­madt úgynevezett válságból többféle ta­nulságot vonhatunk le. Először k azt. hogy komoly hiba lenne a teljes megér­tés útjában emelkedő nehézségeket nagy­szabású katasztrófáknak tekinteni. Elke­rülhetetlen, hogy bizonyos kérdésekben nézeteltérések ne támadjanak a nagyha­talmak között, de ezek a különbségek nem sokat jelentenek. Az a fontos, hogy milyen szellemben ülnek le a tárgyaló felek. A Daily Mail Moszkva nagylelkű és foptos gesztusáról ír, amely sokat fog tenni annak érdekében, hogy minden olda­lon helyreállítsa a kölcsönös bizalmat. A gyanú gyanút szül, de a bizalomból új bizalom születik. Reméljük, hogy az oro­szok enyhíteni fogják a megszállási mó­dozatokat, különösen az általuk megszállt balkáni területeken. A konzervatív Daily Telegraph vezér­cikke a jóakarat győzelméről szól. A lap hangsúlyozza, hogy az utóbbi három nap alatt két nemzetközi esemény biztosítja a megegyezés szellemének győzelmét. Mindkettőnek fontos kihatása lesz az el­következő fejleményekre. Az egyik a trieszti „modus vivendi“, a másik a san­franciscoi válság megoldása. A szovjef-amerikai egység fontosságát hang* súlyozta az amerikai kereskedelmi miniszter Belgrádból jelentik: Az Egyesült Álla­mok kereskedelmi minisztere beszédet mondott, amelyben a világ ellenségeinek bélyegezte meg azokat, akik a szovjet- amerikai viszony megzavarására törek­szenek. Az Egyesült Államok és a Szov­jetunió a világ két leghatalmasabb or­szága — mondotta a továbbiakban. — Nem várhatunk tartós békét abban az esetben, ha teljes egység nem alakul ki a két ország között. Alig száradt fel a vér az európai harctereken é s ellensé­geink máris azon mesterkednek, hogy előkészítsék a harmadik világháborút. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezt megakadályozzuk. Ezt diktálja az el­hunyt Roosevelt elnök szelleme és ezt a politikát követi Truman elnök is az ame­rikai nép túlnyomó többségének támoga­tásával. Megkezdődött Pofáin marsall pere Terhelő vallomás Laval ellen Párísból jelentik: Philippe Péíain pere a napokban kezdődött meg a legfelsőbb francia törvényszék előtt. Amikór a bíró megkérdezte Pétaintől, miért nem ren­delte el a francia flotta Afrikába való irányitását, az angolszász szövetségesek 1942. évi északafrikai partraszállásakor, Pétain azt válaszolta, hogy a németek eb­ben az esetben kegyetlen megtorlást al­kalmaztak volna az anyaország lakossá­gával szemben. Kihallgatása további so­rán Pétain erősen terhelő vallomást tett Laval ellen, aki szerinte szoros kapcso­latban állott a Gestapoval és nagyrész­ben felelős Franciaország pusztulásáért. Diplomáciai tárgyalások Londonból jelentik: A levantei konflik­tus most már csak diplomáciai tárgya­lások keretében folytatódik. Pénteken Bonnet washingtoni francia nagykövet tárgyalt Truman elnökkel, Párisban pedig Bidault francia külügyminiszter az ameri­a levantei kérdésben kai nagykövettel. Damaszkuszban a Szí­riái külügyminiszter megbeszélést folyta­tott a brit követtel és a középkeleti brit főparancsnokkal. A Francia Távirati Iro­da bejrúti tudósítója szerint a libanoni sajtó hangja mérsékeltebb és barátsá­gosabb. Japán az inváziós Londonból jelentik: Pénteken 150 ame­rikai szupererőd Nagoya repülőgépgyá­rait és két más ipartelepet támadott. Tokióban nyilatkozatot tettek közzé, amely arra mutat, hogy a japán kormány diktátori hatalmat nyer és császári ren­deletek útján fog kormányozni a nemzet­gyűlés megkezdése nélkül. A kormány intelmet intézett a lakossághoz, hogy a légitámadások fokozódni fognak és a >fő csata az anyaország területén fog lejátszódni. A legfőbb japán hadvezető­ség kézikönyvet bocsátott ki. amely sze­íéíe'em lázában ég rint minden japánnak készen kell len­nie „öngyilkos küldetés" végrehajtására a szövetségesek ellen. Niemitz tenger­nagy jelenti, hogy az utóbbi két nap alatt Okinawa sziget felet 67 „öngyilkos ja­pán repülőgépet" lőttek le az amerikai­ak Stimson amerikai hadügyminiszter kijelentette, hogy az amerikai száraz­ai és légiharerö kivonása következté­ben Burmában az angol csapatok vették át a japán haderő maradványainak fel- ' zámolásó* HARRY HOPKINS ZSUKOV MARSALLAL TÁRGYALT Londonbó jelentik: Harry Hopktns. : Truman elnök moszkvai különmegbí— zottja útban Amerika felé pénteken Ber­linbe érkezett és megbeszélést folytatott Zsukov marsallal. JUGOSZLÁV KIÁLLÍTÁS LONDONBAN Belgdrádból jelentik: Jugoszláv és angol közreműködéssel június Í2-e és 30-a között fényképkiállítást rendeznek Londonban. A kiállítás anyaga bemutat­ja, hogyan egyesültek Jugoszlávia külön­böző vallású és fajú népei a közös sza­badságharcban a német zsarnokok ki­űzésére. A fényképek Tito marsall életé­ből is közölnek bőséges részleteket. A kiállítást Watson londoni egyetemi tanár fogja megnyitni. AZ OLASZ POLITIKAI PÁRTOK NEM TUDNAK MEGEGYEZNI A MINISZTERELNÖKSÉG KÉRDÉSÉBEN Londonból jelentik: Olaszország­ban továb tart a politikai válság. Az északolaszországi ellenállási mozgalom erősebb befolyást nyert. A miniszterel­nökség kérdésében nincs jele a meg­egyezésnek. Ez a kérdés választja el a keresztény demokratákat a szocialisták­tól és kommunistáktól. NEM VEZETTEK EDDIG EREDMÉNYRE AZ OLASZ POLITIKAI PÁRTOK KORMÁNY ALAKIT Ó MEGBESZÉLÉSEI Londonból jelentik: Olaszország­ban a politikai pártoknak nem sikerült mindezideig megegyezésre jutnia a kor­mány felállítását, amelyben a keresztény megbeszélések tovább folynak. A szo­cialisták visszautasították olyan kor­mány felállítását, amelyben a keresztény demokratapárti De Gasparri lenne a mi­niszterelnök és Nenni szocialista vezér a miniszterelnökhelyettes. Nenni kapta volna ebben a kormányban a népjóléti tárcát’ és ő készítette volna elő az álta­lános választásokat. Togliatti kommu­nista vezér is úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó résztvenni olyan kormány­ban, amelynek élén De Gasparri áll. ANGLIA ÉS AMERIKA KIADTA AZ UTOLSÓ BÜVÁRHAJÓ-JELENTÉST Londonból jelentik: Az angol mi­niszterelnök és az Egyesült Államok el­nöke most hozták nyilvánosságra utolsó együttes jelentésüket az atlantióceán: búvárhajóháborúval kapcsolatban. A je­lentés szerint az angolszászok összesen 700 német búvárhajót süllyesztettek el MaguK^ a németek is sok búvárhajót süllyesztettek el a háború utolsó szaka­szában. „AZ ÜJ IDŐ" CIKKE A HAZAFIASSÁG HELYES ÉRTELMEZÉSÉRŐL M.oszkvából jelentik: „Az Új Idő" nevű folyóirat a hazafiasság kérdésével foglalkozik és pontról-pontra megcáfolja a reakciós erők állításait, amelyek sze­rint a szocializmus és kommunizmus hí­veiben nem él a hazafiasság szelleme. A második világháború a szocialisták és kommunisták hazafiasságának próbaköve volt. Mialatt a németek által megszál­lott országokban a fasiszták gátlás nél-' kül szolgálták ki a hódítókat és árulták el hazájukat, a szocialisták és kommu­nisták hazájuk legönfeláldozóbb védel­mezőinek bizonyultak. Ök mindennél jobban szeretik hazájukat, de nem kíván­nak más országok rovására terjeszkedni. NÉMETORSZÁGBAN AZ ÉLET LASSAN- KINT VISSZATÉR RENDES MEDRÉBE Londonból jelentik: A koblenzi körzetben a legfőbb törvényszékek új­ból megkezdték munkájukat a szövetsé­gesek ellenőrzése alatt. A brit és ameri­kai megszállási zónát eddig 2 millió szö­vetséges hadifogoly hagyta el. „AZ ÚJ IDŐ" NEM NYUGSZIK BELE, HOGY A' SZAKSZERVEZETEK NEM KAPTAK MEGHÍVÁST A SANFRAN­CISCOI VILÁGÉRTEKEZLETRE Moszkvából jelentik: „Az Új Idő” nevű folyóirat legújabb száma ki­fogásolja, hogy bár a február hónapban megtartott londoni nemzetközi szakszer­vezeti kongresszuson elhatározták a szakszervezetek részvételét a sanfrancis­coi értekezleten, ez mégsem történt meg. A Szovjetunió annakidején a leg­élénkebben karolta fel ezt a tervet,, de makacs ellenállással találkozott. Talán attól féltek, hogy a szakszervezetek kép­viselői szembehelyezkednek a dumbar- ton—oaksi határozatokkal és a világ­biztonsági szervezet elveivel? Attlee an­gol munkáspárti vezér Sanfranciscoban kijelentette, hogy a világbiztonsági ér­tekezlet nem érinti a szakszervezeteket. Ez a megállapítás nem vall politikai éles­látásra. Elfelejtik, hogy a szakszerveze­tek képviselői mily nagy mértékben já- í rultak hozzá a háború győzelmes bgfe- i jezéséhez. Vagy talán azt gondolják, j hogy „a mór, — miután megtette köte­lességét —, most már elmehet?" A I szakszervezeti világszövetség — fejezi i be fejtegetéseit a cikkíró —, ‘semmikép- j pen sem nyugodhatik bele ebbe a mellő- 1 zésbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom