Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1925

1925. augusztus

5 Igenis, minden erőnkkel küzdeni fogunk, mert ha élni akarunk, 1. küzdenünk kell! De, mintha a halottak is tudnák, hogy nekünk a Sötétségnek és a Bűnnek olyan éjféli hatalmaival folyik a harcunk, hogy ahhoz az élők ereje nem elegendő. Ezért kelnek fel sírjaikból ők is. A sirba nem zárható magyar nemzetünk nagy halottainak szellemei feljárnak hozzánk, hogy életet hirdető szemükkel reánk nézzenek, lelkünket megacélozzák s ha másra nem is: kereszthordozásunkban kitartásra buzdítsanak. Ragadjuk meg mi is ez alkalommal azt a szellemkezet, mely most száz esztendeje inkarnálódott meg, hogy tollat ragadva, a magyar Géniusz szellemvilágának csodálatosan gazdag kincseit rajzolja elénk könyveiben, hirdetve azt az örök igazságot: „A mennyországot megszerzi a hit és az erény, de a földi határt csak a vitézség tartja meg!" Álljunk meg mi is egy-két pillanatra a magyar protestáns lélek egyik legnagyobbikának, Jókai Mórnak százéves emlékénél, akit a mi egyházkerületünk levegője is érintett. S ha fájdalmas az, hogy az a hajlék, amelyben nemzetünk legnagyobb mesemondója a felkelő magyar napot meglátta, ma idegen hatalom alatt van, úgy az nékünk kétszeresen fáj, mert egyházkerületünk nyilt sebe tátong ebben a tényben is. Megemlékezésünk bánatos szárnyakon száll ahhoz az egyszerű sirhoz, mely hazánk nagy fiának porladó részeit takarja, — de amint hallhatatlan szelleme ez alkalommal is itt van közöttünk, — ugy őrködik soha el nem muló kegyeletünk feledhetetlen emléke felett! Mélyen Tisztelt Közgyűlés! 1920. év óta évi rendes kerületi közgyűléseinket váltakozva egyházkerületünk más-más egyházközségében tartottuk meg, tapasztalva azt, hogy megjelenésünk és a kifejtett munka, nemcsak felemelő és erősítő a vendéglátó gyülekezet életére, hanem annak környékén is az egyházi élet fellendülését és az összetartozandóság érzetét mennyire növelte. Ezt a gyakorlatot a kerületi elnökség ez évben is foganatosítani kívánta, nevezetesen pedig a főtisztelendő Püspök Úrnak forró óhajtása volt, hogy közgyűlésünket Tatabányán tartsuk meg. Ez irányban kellő időben a szükséges lépések meg is tétettek, azonban legnagyobb sajnálatunkra — itt részletezni nem kivánt okoknál fogva — ez a terv kivitelre nem kerülhetett s ez az oka annak, hogy összejövetelünk helyéül a kerületünk központjában fekvő székesfővárost választottuk, mely minden oldalról könnyen megközelithető. Ekként közgyűlésünk látogatottságát is biztosítani reméltük. Ezen feltevésünkben nem is csalatkoztunk, amit igazol az igen tisztelt megjelentek nagy száma, akiket legszivélyesebben üdvözlök. Különösen melegen üdvözlöm egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnk, báró Radvánszky Albert ur őméltóságát, aki megjelenésével