Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-15 / 20. szám
1921. május 15 5. oldal — Felhívjuk a t . olvasóközönség figyelmét hiiibi Haller Ödön »Columbus< permetező c. hirdetésére. — Meglopott munkavezető. Fel háboritó lopást követett el két megrögzött bűnöző f. hó 2-áról 2-ra virradó éjszaka a Schmidt féle korcsmában. Öt darab ezer koronással jött be W. I. munkavezető egy közeli pusztáról váltani, a munkások kifizetésére. A munkavezető sehol sem tudta felváltani az ezreseket. Végül a Schmidt féle korcsmában Vörös István csapos felváltott neki 2 drb. ezer koronást. A pénzes ember mindjárt feltűnt az ott mulató társaságnak, köztük garázdálkodásért már többször rendőrségre került két rokkant katonának. Előbb kártyázással igyekeztek elnyerni a pénzét, de nem boldogultak, mivel a teljesen ittas munkavezető elaludt az asztal mellett. Záróra után a társaság felkerekedett s a nyilvános házba indult. Az egyik rokkant katona azonban visszatért és a korcsmában még mindig mélyen alvó W. I. zsebéből 3000 koronát kilopott. A pénzből 2400 Xt átadott másik társának, aki hazament vele. Heggel a meglopott munkavezető panaszt tett a rendőrségen, melynek sikerült a lopott pénzből 2400 K-t visszaszerezni. — »Äz élet komédiája« a címe annak a gyönyörű ötfelvonásos történetnek, amelyet május 15 én és lö-án (vasárnap és hétfőn) a dombóvári Uránia mozi fog bemutatni. — Üres hordó, teli fej. Az ujdom- bóvári vasúti állomáson vesztegelt egy munkásokkal tele vagon. Egyik munkás picit be- pityókázott valahol a »szárazon«, mert mikor visszatért a waggonjához s annak ajtaját félretolta, egy hordó pottyant eléje. — Hopp ! Ez bor, vagy pálinka, lelkesedett a jámbor s diadallal akarta tovább hurcolni. Vitte volna' ha a végzet egy irigy resdor képében nyakon nem csípi. Ekkor a wag- gonszámot tévesztett atyafi még azt is kénytelen volt tudomásul venni, hogy a hordó üres, sőt magát is a rendőrség pártfogásba vette a kijózanodásig. Döbrököz község elöljáróságától. Szám: 1473—921. Pályázati hirdetmény. Döbrököz nagyközségben megüresedett községi szülésznői állásra pályázatot hirdetünk s felhívjuk mindazokat, akik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy oklevelükkel és eddigi működésükről szóló bizonyítvánnyal felszerelt kérvényüket hozzánk 1921. évi május hó 25-éig annál is inkább adják be, mert a későbben érkezetteket figyelembe nem vesszük. Az állás javadalma: évi 240 korona készpénz fizetés s a megállapított működési dijak. Döbrököz, 1921. május 4. Laskó Dezső, (P H.) Törő József, főjegyző. bíró. Herceg Esterházy uradalmi gyárában kitünően égetett Gserépzsfndaij és tégla mélyen leszállított árban kapható minden mennyiségben, waggontételekben is azonnali szállításra Austerlitz Viktor fakereskedőnél Dombóváron. DOMBÓVÁRI HIRLÄP Egyszerű tragédia/ Irta: pongrácpára lg. Zuhog a végtelen élet. Nem puffant száz ágyú, mikor Nagy János megszületett a dóhosszagu béresszobában. Még csak a famíliában sem volt nagy újság és öröm, mert nyolcadiknak lett az istenadta. Bevitte a szomszédasszony a városi paphos, aki megkeresztelte az Ur nevében. Egy-két évig gügyögött, bámulta a szoba gerendás, mennyezetét, aztán elkezdett növekedni. Pufókká kerekedett az arca, egészség pirosodott le róla. Hat esztendős korában már viga'n rákászott a lomhavizü patakban. Mindig a szabadban kóborolt. Szerette az erdőt, a rnezót, a napfényt. Nagyon megszomorodott, mikor egy reggel az anyja azt mondta neki : — Jancsi, iskolába kell járnod. Elment, mert parancsolta az anyja. Leült a leghátsó padba és vigyorgott a pók- hasu tanítón, aki nem tudott lehajolni, ha eloldódoít a cipőfűzője. Tudományt keveset kanalazott, de annál több undort, minden tanitóféle iránt. Nem azért, mivel időkmul- tán a szamárpad állandó lakója lett, hanem a veleszületett ősi ösztönnél fogva. Az utolsó évben már meg is szökött. Eleinte izenge- tett utána a pókhasu, de aztán abbahagyta. János pedig az uraság istállójában segédkezett apjának a lovak körül. Egyszer meg- rugta a Ráró. az uraság parádés lova, ekkor az a szörnyű tisztesség érte, hogy az uraság személyesen nézte meg eltörött lábát és igy szólt : — Kár érte. János szenvedett, de boldog volt. Tetszett neki, hogy róla beszélnek, felette sajnálkoznak. Lassan meggyógyult és elfeledő- dötfc minden. Tizennyolc éves korában kon- venciós szolgálatba lépett. Egy év múlva vágyat érzett állandó asszony után, feleség után. Mondta anyjának : — Asszony kéne, anyám ! — Juiist — felelte az öregasszony. Julis egy bogárszemü, duzzadó mellű lány volt, aki kissé meglepődött, mikor János vasárnap a templomból hazamenet ma- gáhozintette : — Beszédem van veled — szólt és csizmájának orrát nézte. — Na — érdeklődött a lány. •— Hát . . . izé . . . hát asszony kéne. — Ja. — Az . , . Elgyüssz ? — Él —' mondta és megigazította a keszkenőjét. Fél év alatt megszokta az asszonyt. Mikor a kis János megszületett, már szerette is. Minden dolgának lelke az asszony lett. Becézte is,--- Jó vagy te, Julis — simogatta néha este. — Te is — mosolygott az asszony. Egyszer nyáron, miker forróság párázott, az uraság azt mondta, mindenkinek bábomba kell menni, mert valami eligazítani való akadt a szerbeknél. — Elmenjek, Jalis? — kérdezte az asszonyt. — Muszáj. Két hét múlva a városban volt. Majd ki vitték: a nagy pusztulásba. Szomorú volt az asszony, szomorú János is. Egyszer •— két év múltán — Íratott neki, hogy jól van és magasak a hegyek és sok a citrom arrafelé. Egy éjjel, mikor nagyon sötét volt és felhős az ég, erősen lőtt az olasz. Kapitánya a hegyoldalra küldte őrségre. Nem látott messze. A tárgyak a fekete ködösségben sejtelmes árnyaknak látszottak. Félt. Nyugtalanította a gyakori ágyudübörgés. Egyszer srapnel huhogott feléje. Lecsapott mellette. Szédülést érzett, majd tompa sajgást. — Jaj. Julis — szökött ki száján. Asszonyára gondolt és a kis Jánosra. Nyárban volt, boldog nyugalmas nyárban. Balkezében gyermekét tartotta, jobbjávaL asszonyát simogatta. Ekkor eléjajdult ellopott élete. Soha nem tudott kérdést érzett: kiért élt ? miért élt ? kinek élt ? minek élt? Körülötte dübörgött a nagy rontás. A távolban egy csillag ívelt alá. Julis pedig várta Jánost. János pedig nem jött De helyette nemsokára egy pecsétes levél, melyből a jegyző ur azt olvasta ki, hogy János vitéz, hős és János elesett. Julísnak először büszkélkedett a lelke a hősség miatt, aztán fájdalmasan jajgatott.-- Jaj, én vagyok az oka, án mondtam neki, hogy muszáj elmenni, azért halt meg. Szólt és sirt. A végtelen élet pedig zuhog tovább. 30 drb. összecsukható vaságy ligr eladó. Cirn a kiadóhivatalban. „MOVE“ (Rovat.) „BECSÜLETTEL A. HAZÁÉRT!“ ^iiiBinr -inirrrVwnrrA „Move“ dombóvári osztálya május hó 6-án tartotta választmányi ülését Dőry Hugó elnöklete alatt, a főgimn. helyiségében. A. tárgysorozat első pontja volt az Országos Elnökségtől leküldött uj alapszabálytervezet megvitatása, amely úgy a, tagok felvétele, beosztása, valamint az osztály szervezése körűi módosításokat eszközöl. A választmány az uj alapszabálytervezetet általánosságban elfogadta, mivel azonban a tervezett módosítások elfogadása és ennek alapján megejtendő uj megalakulás a közgyűlésnek van fenntartva, tisztelettel felkérem a „Move“ dombóvári osztályának tagjait, hogy májas hó 20-án. (pénteken) délután 6 órakor, a főgimnázium helyiségében tartandó közgyűlésre — az ügy fontosságára való tekintetből — teljes számmal megjelenni szíveskedjenek. Beható tárgyalás alá vette ezután a választmány a sikeres megoldásra váró sportügyet is. Szomorúan kell ugyanis megállapítani, hogy Dombóváron, bár a sportot | kedvelők elegendő számban vannak, mind- i ezideig hivatásos, működő sportegyesület | egyáltalán nincs Minthogy ennek megteremtése nemcsak az ifjúságra nézve elodázhatatlan, de elsőrendű nemzeti kötelesség, a választmány azzal a felhívással fordul Dombóvár sportot kedvelő ifjúságához, hogy a szervezkedés és megalakulás céljából rövid inon belül jelentkezni szíveskedjék akár Vér Vencel főgimn. tanár, a „Move“ titkárjánál, akár jegyezzék be neveiket a Dombóvári Nyomda és Pápirkeresk. R. T. pa pirkereskedésében kitett ivén. Az elnökség. Hiszek egy istenben, hiszek sgy bazaban. Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek f^agyaroszág feltámadásában. Ámen.
