Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Veres Emese-Gyöngyvér: A barcasági tíz csángó egyházközség története
VERES EMESE-GYÖNGYVÉR A barcasági tíz csángó egyházközség története Erdélyben az idők folyamán három nemzet — a magyar, a Székely és a szász1 — élt együtt politikai egyenrangúságban. A protestantizmus terjedésével e három nemzet négy vallásba csoportosult,1 2 s e négy vallás egyenjogúságát nemcsak a törvényben mondták ki, hanem egyenesen az állam alkotmányának alapfeltételévé vált. Ha csak vallási kérdésekről volt szó, két felekezet mindig a kizárólagosság álláspontjára helyezkedett, de a protestantizmus sohasem jutott ellentétbe a hazafisággal. Mindig több volt benne a hazaszeretet, a nemzeti ügy iránt való lelkesedés, mint a más vallásúak iránti gyűlölködés. Mivel a Barcaságon ez a vallás hódított, most csak az ágostai hitvallású evangélikus egyházat emelem ki. Az evangélikus vallás, a barcasági csángó falvak lakóit kivéve, kizárólag a német ajkú szász nemzetiségre szorítkozik. A városi élet szervezésén, az ipar és a kereskedelem fejlesztésén túl e nemzetségnek alig van szerepe a magyar nemzeti művelődés történetében. A német lakta területek közvetlen magyar szomszédai is követték Luther tanításait. Ma 32 evangélikus gyülekezet van Romániában, 30—32 000 lelket számlálva. A legnagyobb evangélikus tömbnek számít a brassai és a barcasági tíz csángó egyházközség. A Barcaság magyar lakói eredetileg (feltételezhetően) székelyek voltak, akiknek hivatásuk a Barcaság négy szorosának őrizete volt. II. Géza király idejében bevándorolnak az első szászok, amely csak egy 1224-ből származó okiratból, az Andreanumból derül ki. Az Andreanum, II. András királytól származó privilégium, a szász népnek igazi aranybullája. András király megerősíti őket korábbi jogaikban. Két legfontosabb intézkedése: az egyházi és világi tisztviselők szabad választása, és az egyházi és világi ügyekben való saját bíráskodás. Ez a nép egyéni jellemvonásainak megőrzésére, szabad kifejtésére, az egész népnek egy politikai nemzetté alakulására, és mint ilyennek politikai és társadalmi nagy súlyára szilárd alapokat rakott le. A lelkészeknek fizetett tized pedig, mely ezen szabadalomlevélnek nem utolsó fontosságú engedménye, a közművelődési viszonyok nagyfokú fejlődését vonta maga után. A két szabadalom mentessé tette a népet a klérus nyomásától és 1 A románságnak nem volt külön nemzeti joga. 2 A görög-keleti és a görög-katolikus egyházaknak külön helyzetük volt, a refor- málási kísérletek ellenére is.
