Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 4. szám - Gy. Urbán Eszter–Reuss András–Scholz László: Urbán Ernő (1908–1943?)

56 GY. URBAN ESZTER: URBAN ERNŐ minden perc drága, még az előadások szüneteiben, diákzsibongás közepette is olvasott, jegyzetelt, tanult. Még borotválkozás közben is az éppen soron lévő nyelv szavait ismételgette. Mindig valami sietség volt benne, mint aki azt érzi, kevés az ideje. 18 éves korában derült ki, hogy jóformán csak egyik szemével lát. Szem­üveget kapott, de tudnivágyását ez nem csökkentette, korlátozta. Tempera­mentumos, lendületes szervező volt. Mindenütt meg lehetett találni, ahol Krisztus ügyéért tenni lehetett. Kereste a személyes beszélgetéseket, teológiai eszmecseréket. Tanulmányai mellett tevékenyen részt vett a Diákszövetség evangélikus osztályának munkájában, nyári tahi táborok szervezésében Túróczy Zoltán, Schulek Tibor, Mády Zoltán és mások mellett. Sikeres szigorlatok után 1931. október 26-án a Deák téren avatta lelkésszé Raffay Sándor püspök, november 15-én pedig külföldi ösztöndíjas tanulmány­útra indult Bécsbe, majd 1932. március 15-én Bázelbe. Négy hónapot töltött a bázeli Teológián, ahol Thurneysent hallgatta (aki személyes barátságába is fogadta). Az újreformátori teológia, Krisztus váltsághalála és keresztje mind további tanulmányainak, mind teológiai gondolkodásának középpont­jába került. Szolgálatban Hazatérve 1932. október 1-jétől majd egy évig Mezőberényben segédlelkész. Á gyülekezetben végzett munka mellett éjszakába nyúlóan olvasott, jegyze­telt. Arra a felismerésre jutott, hogy alig van színvonalas magyar teológiai irodalom. Feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a német hagyományokra és az angolszász teológiára támaszkodva színvonalas, közérthető magyar evan­gélikus teológiát kell teremteni és művelni, a gyülekezetét tartva szem előtt. Közérthetően, szép magyar nyelven kell megszólaltatni az evangéliumot, a Krisztusról szóló üdvözítő üzenetet. Egészségével nem sokat törődött. Hajtotta a tennivágyás. Az egyoldalú táp­lálkozás (és ki tudja, még milyen okok miatt) cukorbeteg lett. Ez azonban nem késztette arra, hogy munkatempóját csökkentse. Éjjeliszekrényén min­dig volt papír és írószer, hogy az éjszaka csendjében kapott gondolatokat le­jegyezze. Mezőberényből 1933. szeptember 1-jével Pestszentlőrincre, majd 1934. feb­ruár 15-ével Budavárba került. 1934. október 1-jén katonalelkészi pályázatot adott be és november 1-jével megkezdte az egyéves próbaszolgálatot. De mi késztette arra, hogy katonalelkész legyen? Groó Gyula így emléke­zett: „ő maga ... azzal indokolta lépését, hogy ez a viszonylag kevés időt igénylő hivatalnoki elfoglaltság biztosította számára a legtöbb időt tudomá­nyos munkája folytatására. Semmiképpen sem tekintette azonban végleges­nek: a teológiai fakultásra készült”. Később, 1944-ben Podmaniczky Pál sop­roni teológiai professzor is ilyen reménységgel említette Urbán Ernő nevét. Sikeres véglegesítési vizsgák után 1935. november 1-jén megkezdte tény­leges katonalelkészi szolgálatát a budapesti tábori püspökségen. Kapcsolatba került a Keresztény Katonatisztek Szövetségével. A Szövetség titkára, Bux­ton kapitány nehéz években váratlan küldeményeivel segítette az elárvult Urbán-családot. 1941. április 20-án került Sopronba, helyőrségi lelkész és a II. Rákóczi Fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom