Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Hárs Ernő: A Luziádák első magyar fordítója
HÁRS ERNŐ A Luziádák első magyar fordítója Kevés ország állott olyan távol a háború utáni magyar szellemi élettől, mint Portugália. E távolság nemcsak az Atlanti-óceánt Közép-Európától elválasztó többezer kilométerben és a nyelv idegenségében jelentkezett, hanem elsősorban abban a száznyolcvanfokos ideológiai különbségben, mely a szocializmus útjára lépett Magyarország és a világ utolsó jelentős gyarmattartó hatalma, a magát még a nyugati országok közösségéből is kirekesztő sala- zari diktatúra között fennállt. Az 1974 tavaszán bekövetkezett lisszaboni fordulatra volt szükség ahhoz, hogy a magyar-portugál szellemi érintkezés több évtizedes téli zsibbadás után újra elevenedni kezdjen. E felszabadító tavaszi vihar virágos ágként sodorta a kezembe a portugálok világirodalmi rangra jutott nemzeti eposza, a Luziádák legújabb, illusztrált, népszerű kiadásának egyik példányát. A könyvet egy irodalmi érdeklődésű volt munkatársnőmtől kaptam, akinek férje hivatalos minőségben tartózkodott az egykori vakmerő tengerjárók újrafelfedezett országában. Miután nem tudtam portugálul, szépen megköszöntem a figyelmet, és a messziről jött ajándékot egzotikus ritkaságként helyeztem el a könyvtáramban. Azután egyszercsak az én életemben is váratlan fordulat történt. Elhatározásomon kívül álló okokból egyik napról a másikra vége szakadt háromévtizedes hivatali pályafutásomnak, s így a körülmények — mondhatni — rákényszerítettek annak a hosszú évek óta melengetett tervemnek a megvalósítására, hogy kizárólag irodalmi tevékenységgel tartsam fenn magamat. Ekkor jutott eszembe a könyvtáramban díszelgő ajándékkönyv, a XVI. században élt hányatott sorsú Luis de Camöes csaknem kilencezer sorból álló hőskölteménye. Ezt tudtommal sem a nagy Nyugat-nemzedék tagjai, sem az azóta élvonalba került fordítók közül még nem ültette át magyarra senki. Igen ám, de ehhez legalább passzív portugál nyelvtudásra lenne szükség, nekem pedig sem portugál szótár, sem nyelvkönyv nem állt közel-távol a rendelkezésemre. És ekkor megindult egy folyamat, melyben minden történés — mintha csak egy felsőbb gondviselés irányította volna — céltudatosan erősítette egymást, s mely három hónap múlva kiadói szerződéshez, három év múlva pedig a Luziádák új magyar fordításának elkészüléséhez vezetett. A tíz énekből álló eposz első énekét még úgy kezdtem fordítani, ahogy a régi kisgim- nazisták az első latin penzumokkal birkóztak. Első segédeszközöm egy vékonyka portugál—francia útiszótár és egy alig bővebb portugál—német zsebszótár volt. Minden különlegesebb kifejezésnél be kellett mennem a Széché- nyi-könyvtárba, ahol egy portugál—angol kéziszótár nyújtott viszonylag meg
