Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Péter Márta: Az Evangélikus Országos Múzeum első állandó kiállításáról
22 PÉTER MÁRTA: AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM A XV—XVI. századból maradtak fenn a kiállítás legkorábbi darabjai: néhány gótikus kehely, melyek lutheránus tulajdonba valószínűleg a tömeges áttérések idején kerültek. Közülük egyiknek bizonyos az eredete: a csön- gei — cseh feliratos — XV. századi huszita kelyhet az Ostffy-család egyik tagja hozta haza a fehérhegyi csatából, s gyülekezetének adományozta. A XVII. század közepétől megsokasodik az emlékanyag, elsősorban a szabad királyi városokban (Sopron: bécsi és augsburgi eredetű ostyatartók, kelyhek és paténák; Besztercebánya: Bergmann Erasmus fedeles kupája; Selmecbánya: Pilarik István úrvacsorái kannája), a véghelyeken (Dörgicse, Nagyvázsony) és az artikuláris helyeken (Nemescsó: ostyatartó, kehely és paténa, úrvacsorái terítő — mind magyar munka). Sűrűsödik az emlékanyag a pie- tizmus korában. Győr, Celldömölk, Tét, Veszprém, Nemescsó hímzései, kerámiái, ezüst és óntárgyai a magyar barokk stílust idézik fel. Nagy lendülettel gyarapodnak a gyülekezetek a Türelmi Rendeletet követő évtizedben is. Tokaj, Komárom, Kemeneshőgyész, Sajókaza, Miskolc, Tés, Bánk liturgikus tárgyai tanúskodnak erről. A templomok felszerelésében nagy szerepük volt a patrónusoknak. Áldozatkészségük nyomán igen értékes emlékeket őriz például a sziráki gyülekezet (Watay Borbála adományaként a pesti id. Evangélista (?) XVIII. század első fele. Gyóni egyházközség
