Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)
1975-05-09 / 19. szám
4. ÖLDAL,, DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 1975. MÁJUS 9. SZÉPPRÓZA tt > ■ ^ ELŐZMÉNYEK Í5 c A drámai Költészet fejlődésének rövid áttekintése sorát! észrevehettük már, hogy a költészet megszokott verses alakszerűségét mindinkább a kötetlen beszéd, a próza váltja i fel.>0> Ezt a jelenségei az elbeszélő költészet terén jóval korábban is megfigyelhettük. A szíriai Emmesaból való Heliodorus, aki a harmadik században élt. Aethiopica cíúimel görög prózai nyelven irta meg terjedelmes elbeszélését, amely Charicleia etiópjai hercegnő és a thesszáliai görög' Lheagenes szerelméről és csodálatos úti kalandjaróf szólt. Az elbeszélő költészetnek ezt a prózai alkotását a középkorban a román (francia, olasz, spanyol) irodalomban a nép nyelvén (lingna romana) mindinkább utánozni kezdték. A XVIII. század végén s a XIX. század elején ennek a középkori (román) irányzatnak az angol, francia és német irodalomban is egyre több követője akadt, így hamarosan új költészeti műfajként jelentkezett a románc , magyar elnevezéssel a regény . Ma gyár nyelven az első regény, Dugonics András Etelka -ja 1788-ban jelent meg.’1' Ezt követte Dugonics András több — idegen eredeti nyomán írt — regénye,5"1 majd Kisfaludy Károly számos prózai elbeszélése (novellá- j ja).51' Az utóbbi nemcsak új műfajt honosított meg, hanem követőket is ihletett. j A SZÉPPRÓZA ELSŐ MŰVELŐI Kovács Pál (1808-1886) a víg elbeszélés (novella) egyik legtehetségesebb művelőjévé lett s már 1827-ben feltűnt, majd hamarosan országos hírnévre tett szert.'11* Dálnoki Goal József (181 1-1866) 1856-1 aan Szirmay Ilona rímmel megjelent kétkötetes regényével tűnt fel, az 1840-es években pedig vígjátékaival és nagy tetszéssel fogadott elbeszéléseivel ért el sok sikert."1 Kathy Lajos (1813-1864) ugyancsak színműveket és elbeszéléseket írt. népszerűségének tetőpontját azonban 1846/47-ben megjelent "Hazai rejtelmek című regényével érte el.’'’* Vajda Péter (1808-1846) túl ajdonképpen a szabadság és a természet romantikus lelkületű, rajongó költője volt, de drámákat és “ / árosai Bende címmel bonyolult szerkezetű történeti regényt is írt. LJj hangot ütött meg s ezzel a magvar széppróza fejlődését is előmozdította. Különösen Jókai M orra volt hatással. Nagy Ignác (1810-1854) verselgetéssel kezdte, drámaírással folytatta irodalmi tevékenységét, majd a Jelen kor munkatársaként ,— főként Za/fcíy névaláírással >— bevezette az újdonságok rovatát s ebben a mindennapi élet különös jelenségeinek mesteri megörökítőjévé lett. ' 7 is^tújítás rí árui drámájával 1842-ben elnyerte a Magyar I udományos Akadémia jutalmát, a legnagyobb sikert azonban 1844/45-ben megjelent Magyar titok című társadalmi regényével érte ekvamelyet a 1 randa Sue Eugéne Párizsi titkok című regépyének hatása alatt írt. Kisebb elbeszéléseinek gyűjteményei az 1840-es évek legkedveltebb olvasmányai közé tartottak.5^ a sok munka azonban kimerítette. 1846-ban "Menny és pokol címmel elkészült, de meg nem jelent regénye már a hanyatlás jeleit mutatja. Életének utolsó Öt éyé.n át sokát betegeskedett, csak az 1849 november 15-én megindított, “Hölgyfutár” szerkesztésével foglalkozott, ezzel azonban — sok zaklatás, bebörtönzés árán — a magyar irodalomnak igen kiváló szolgálatot tett. mert Szilágyi Sándor. nyajd Tóth Kálmán segédszerkesztői közreműködésével az önkényuralom legnehezebb éveiben nyilvánosságot biztosított a pia gyár költőknek és íróknak, az utóbbiak között Jókai Mórnak is. I ha n ke nhurg A doff (181 1-1884) megint újabb szépprózai műfajnak, a tárcának lett magyar megalapítójává. Gornv János 1841-ben megindított Regélő -jében Budapesti levelek” címmel írt a főváros társadalmi életéből vett rajzokat, illetőleg tárcákat. Ugyanakkor Magyar életkép címmel szépirodalmi havi lolyóiratot indított, amelyet 1842- ben életképek címmel hetilappá szervezett. 1844-ben Estikék címmel két kötetben jelentek meg azok az elbeszélései, amelyek az irodalomtörténetírás megállapítása szférint a németes regényesség túlzásaival szemben a magyar széppróza fejlődését kedvezően befolyásolták. Irodalmi tevékenységének további eredményei már a következő korszakban bontakoztak ki. Bernát Gáspár (1810-1873) a korszak folyóirataiban közölt a magyar életből vett, vázlatos nagyvonalúsággal és bizarr meglátással festett képeket, amelyek ismét új prózai műfajt alkottak. Ezeket 'Freskóképek címmel össze is gyűjtötte és négy kötetben kiadta. Munkásságát a következő korszakban is folytata. A gyűjeményes művének címe után “feskókép nek nevezett műfajt ápolta még Lan ka Géza (1818-1902). aki 1848-ban az első magyar élclap, a ( harivari-Dongó szerkesztője lett. Élete vége felé több regényt is írt.’ * Széplaki Petrichevich Horváth Lázár (1807-1851) a korszak szépprózájának több európai nyelvet beszélő, képzett művelője volt, nagyobb sikert azonban sohasem tudott elérni, mert felfogása és magatartása ellenkezett az országszerte uralkodó demokratikus szellemmel. 1834-ben lett hírlapíró. Cikkeit kilenc kötetben gyűjtötte össze. 1843-ban “Honderű címmel külön szépirodalmi és divatlapot inclí tott, amely azonban tartalmi gyengesége s a nemzetietlen arisztokráciával való feltűnő rokonszenvezése következtében már 1848-ban megszűnt. Hasonló sorsra jutott német nyelven kiadott lapja, a "Morgenstern is. Egyetlen regénye ‘‘Az elbujdosott, vagy egy tél a fővárosban címmel 1836- ban jelent meg. FÁY ANDRÁS A korszak szépprózájának művelői sorába az első magyar társadalmi regény szerzőjeként került. A drámai költészetben is kiváló volt. Irodalmi munkásságát még az előző korban kezdte. 1786 május 30-án a zempléni Kohány községben született. Előkelő református nemes családból származó nagyapja gálszécsi és gombai birtokán nőtt fel. I anulmányait Sárospatakon és Pozsonyban végezte. Ügyvédi oklevelet szerzett, de már 1818-ban visszavonult Gombára, ahol a gazdálkodás mellett költészettel foglalkozott. Versekei és kis elbeszéléseket írt. Ebben az évben Friss bokréta címmel immár a második kötete jelent meg. (Az elsőt Bokréta címmel 1807-ben adta fi.) 1823-ban Pestre költözött, ahol háza egykettőre a fiatal írók és költők találkozóhelye lett.1'1 I820-han maga is új hói a nyilvánosság elé lépett. Mesék és aphorismák című szépprózai műve váratlan sikert aratott. Öt éven belül három kiadást ért el. 1828-b an Újabb mesék és aphorismák címmel művének folytatása is megjelent. A kél... kötetben közel 800 rövid állatmesét, szellemes mondást közölt. Éles szemmel, de józan szeretettel és derűs humorral mutatott rá a korabeli társadalmi élet fonákságaira s azoknak megszüntetésére is rögtön talpraesett tanácsol is- adott, ha éppen szükségesnek látszott. Példaként érdemes idézni Az öszvér és szamár meséjét: Az öszvér Szevilla utcáin helykén lépdelt cifra szerszámjában: szemközt jöll vele a szamár.-— Ki az útból, lirles bályja! —< ezt kiáltja gőgösen ennek. Mosolyogva felel a szamár: — No. el ne• felejtkezz szegény atyádról, szép öcsém! Ehhez. I ’óv nem fűz jó tanácsol, meri a fonákság nyegszüntetésének előleltéteíe a mese szövegéhől világosan kitűnik. A gyolcsQS tót és majoros című meséhez azonban, amely valójában szintén állatmese, mert nem a tótról és a majorosról, hanem a major kutyái -ról szól. már hozzáfűzi azt is. íme: Égy vásznas tólol körülvettek n major kutyái Mérgesen hadakozott ez réf-hátú botjával előre s hátra maga körül: de az ingereltetetf ebek még dühösebben ostromolták. — Állj meg. vagy ballagj csendesen, ne hadazz! — kiált a kiriadt majoros hozzá. Úgy cselekvők: nyugvásra lévé hémalja ala botját — s o kutyák egynrá sután e I h a 11 ga I ónak. írótársam. így Irániatok a gáncsoskodókkal! Nekem ugyan minden feleletem hozzájuk csak ez leend: írjatok jobhat! Érthető, hogy ezek a mesék általános letszéssel talá^ koztak nemcsak az ország határain belül, hanem azokon kívül, német és angol Iordításban is. Napjainkban is rendkívül tanulságosak. Láty András írói hírnevét végérvényesen' megalapozták, előbb ismertetettf,) drámái azt már csak növelni Indiák. Hírneve az irodalom berkein kívül is egyre na gyobb leli. 182 > ben ,— Széchenyi István gróf fellépését megelőzőn 'az ország művelődési és gazdasági elmaradottságának felismerésén alapuló javaslatokat terjesztett elő, később pedig a vármegye gyűlésein, 1855 után pedig mint követ az országgyűléseken szállt síkra Széchenyi elgondolásainak megvalósítása érdekében. Mindenütt ott Voll, ahol tenni kelleti, segíteni lehetett. Nemcsak a Magyar 1 udományos Akadémia és a Kisfaludy-!ársaság tagságát fogadta el,“21 hanem 1834/35-ben a budai színtársulat igazgatását is elvállalta. 1859 március 19-én a pesti megyegyíílésen a Pesti Első Hazai I akarékpénztár megalapítására tett javaslatot, összegyűjtölte az alaptőkét s a pénzintézet 1840 január 1 I -en már meg is, kezdte működését. Fáy András ekkor már neves író volt. 1832-ben regénye is megjeleni. A szabadságharc idején gombai birfo kára vonult vissza, de népszerűségének ez sem ártotl. Amikor újból Pestre költözött. írótársai 1857-ben, első verskötete megjelenésének ötvenedik évfordulóján, melegen ünnepelték. Szemere Púi, aki /'(ívnak unokabátyja volt, ekkor mondta róla, hogy ó a haza mindene (a haza mindenese). Valóban az voll es később is az. maradt. Hitét és tetterejét a világosi végzet sem tudta megrendíteni. A nemzet jövőjébe vetett bizalommal iolvlatta tevékenységét 1864 július 26-án. Pesten bekövetkezett haláláig. Első regénye s egyben az első magyar társadalmi regény, “A Béltekyház , két testvérről szólt. Az egyik csak a régi világ folyton pörösködő, szórakozó, erőszakos, fölényeskedő nemesét személyesítette meg, a másik a törekvő, szorgalmas, művelt, minden nemzeti szolgálatra kész új magyar nemest mutatta be. A megújuló Magyarország jövőjenek az elavult régi renddel való szembeállítása a regényt társadalmi irányregénnyé tette, magyar szelleme, természetesen gördülékeny nyelvezete pedig nemcsak a maga idején tette népszerűvé, hanem a szópróza fejlődése szempontjából is értékessé, a regényirodalom terén pedig korszakalkotóvá. A szabadságharc után Fáy András még három regényt írt. A Jávor orvos és Szolgája 1855-ben. A szutyogfal viak 1856-ban. A Hal may család pedig 1858-ban jelent meg. Elbeszélései közül az. Frzelgés és világ folyása (1844) érdemel külön figyelmet, mert ez levélalakban készült.'”' JÓSIKA MIKLÓS BÁRÓ A romantikus regényírás tulajdonképpeni elindítója s egyben a magyar regényírás atyja Branyicskai Jósika Miklós báró lett, aki Erdély egyik legjelentősebb régi családjából I 794 április 28-án, I ordán született. Középiskolai, majd jogtudományi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 181 I -tői 1815 -ig a franciák ellen folyó bábomban katonai szolgálatot teljesített. Vitézül harcolt s ennek eredményeként hamarosan főhadnaggyá, majd kapitánnyá nevezték ki. Párizsban is megfordult. Ezt követően három évig Bécsben állomásozott, amikor azonban 1818-ban Kállay Erzsébettel házasságot kötött, á katonaságtól megvált és gazdálkodni kezdett. Házassága szerencsétlen volt, azt hamarosan fel is bontotta, de gazdálkodását szurdoki birtokán tovább folytatta. Az erdélyi közügyek iránt csak a 30-as évek elejétől mutatott érdeklődést. Nevét 1855-ben két politikai röpirata (az Irány és a Vázlatok ) tette ismertté, pedig inkább az irodalom érdekelte, ezért Pestre költözött, abol 1836-ban kiadta néhány évvel korábban elkészült első regényét, amely Abafi címmel nagy sikert ért el. Jósika Miklós báró a magyar széppróza legkiválóbb művelőjének bizonyult. A Magyar Tudományos Akadémia I és a Kisfaludy-Társaság rögtön tagjai közé választotta,61' A siker további munkásságra ösztönözte. Egymásután jelentek meg írásai. 1847-ben újra házasságot kötött. Podmaniczky Júlia bárónőt vette feleségül. Bekapcsolódott a politikai életbe is. Mint a felsőház tagja, később a honvédelmi bizpttmányba került. Kossuth Lajoshoz meleg' barátság és rendületlen elvhűség fűzte. A kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra is követte. Időközben kinevezték a legfőbb kegyelmi törvényszék bírójává is. A világosi fegyverletétel után ezért menekülnie kellett. Rövid lipcsei, majd brüsszeli tartózkodás után Drezdában telepedett meg. Élénk részt vett az emigráció tevékenységében s a regényírást is folytatta, annak jövedelméből tartotta fenn magát. Munkatársa, jó barátja és önfeláldozó élettársa haláláig felesége maradt, aki a betegeskedő, sok csalódáson átesett, lelki nyugalma ban is megrendült, a magyarországi bírálatok miatt is elkeseredett többször anyagi gondokkal küszködő regényíró mellett hűségesen kitartott. Jósika Miklós báró 1865 február 27-én, Drezdában húnyt el. Felesége, Podmaniczky Júlia bárónő továbbra is Drezdában maradt. Ura sírjál szeretettel gondozta. Divattudósításokat, hasznos cikkeket, elbeszéléseket és regényeket irt.'”' 1895 január 10-én I iáit meg. A következő évben az író-pár hamvait ifj. Jósika Sámuel báró Kolozsvárra vitette és ott helyeztette örök nyugalomra. Jósika Miklós báróról a Magyar Tudományos I ársaságban 1866-ban Greguss Ágost, a Kisfaludy-Társaságban 1867-ben Jókai Mór mondott emlékbeszédet. .v. Irodalomtörténeti jelentőségét a történelmi regényírás megalapozásán kívül termékenysége és hatása adja meg. A történelmi regényírás terén az angol Sir Walter Seolt (1771 1832) példáját követte nemcsak az események valóban költői I eírása és a korrajz terén, hanem abból a szempontból is, hogy amint Seolt regényei a nagy iró szőkébb hazájának, Skótországnak múltjából merítenek, ugyanúgy Jósika is szőkébb hazája, Erdély történelmét idézi, Erdélyország gyönyörű tájait, regényes várkastélyait írja le. Első és legismertebb regénye, az Abali . az önkényesen uralkodó Bá.thori Zsigmond fejedelem uralkodása idején (1581-1598) játszódik le. Főhőse, Abafi Olivér ifjúkori korhely életmódját a nemesen gondolkozó özvegy, Mikola Margit kedvéért változtatja meg. aki csodálatos akaraterővel lemond Abafi szerelméről, hogy a főhős a kedves gyermekleányt. a szépséges Csáky Gizellát vehesse feleségül. A fennkölt gondolkozású Báthoriné érzéseivel ellentétben megnyilatkozó lejedelmi önkény, amelynek megszemélyesítője Báthori Zsigmond, az akaratán diadalmaskodó főhőst aztán arra készteti, hogy a közéletben is kitüntesse magát. Jellegzetesen romantikus történél ez, amely a múltban megy végbe, de mégis Széchenyi István új korszakot nyitó szellemének időszerűségével szól az, olvasóhoz. Nyelvezetének szeml élt été sőre a semmire kellő lovag jólétiének leírását idézhetjük: "A tágas völgynek, melyet Erdély legszebb folyója öntöz, termékeny szőnyegét menedékes virító begyek öveelzik. kétoldalt szőlőkkel, sűrű erdőkkel és nébol szántóföldekkel, melyek vagy feketén tüntetik ki felszaggatott kebleiket a zöld gyep közül, vagy sátga kalászokkal dúsan ingának aranyhullámokban. “E szép vidéken látunk halkkal léptetni egy lovagol. Szép barna kancája leereszti fejét fáradtan, kantárja hosszan lóg le, vagy mint kímélet, vagy mint gondatlanság gazdájától, ki iromlását kísérni látszatik összhangzó teste lógatásával. Fiatal, amint látszik: alig' húsz huszonkét évű; bosszú arca be van esve s fakó sápadtság terül rajta; inkább rendetlen élet, éjszakázás s kiállott fáradtság következménye, mint betegségé. Nagy fekete szemei szinte idegenül világainak ki e töri vonásokból s Vékonyodott orra. sápadt ajka mintegy meghazudtolják a szem elevenségét, mely azonban in kább szeszes nedvek lángtartalmát szikrázza vissza, mint lelkének lobogáxál. f ejét nyuszi-kajpag lödi betört tetővel, alig billegve feje hátulsó részén; ez alól fésületlen omlanak ki sölél bajhullámok portól s verejtéktől összecsapzottan. “Már a nap a bércek mögé banyaion, haldokló sugarakkal aranyozva taréjukat s végig nyújtva a völgybe a begyek árnyait. A Maros zöld tükre hosszú vörös vonallal mosolyogva vissza végső világát: midőn lovagunkat távoli nyögés teszi figyelmessé. Emberünk eszmélni látszatik. de fájdalmatlan egykedvűsége tillja a további fürkészést: azonban a nyögés haladtában mindinkább közeledik s az úttól nem messze egy bokor alatt megpillant egy gyermeket. “A lovag darab sajtol vévén ki nyeregkápájában függő tarisznyájából. odaveté azl az esdeklőnek úgy, mint ki az ebnek vet falatot, nem félelemből, nem szánakozásból, csakhogy ugatni szűnjék. — Ki fia vagv? kérdé nem a legszelídebb hangon — s-hol jársz itt? A gyermek fájdalom s kétségbeesés rángásával vonásaiban szólni, akart, de nem volt ereje arra. Alvinc tornya emelkédék gőzleplében az esti szürkületnek távolról s födelének csúcsai a búcsúzó napnak aranyában csillámlottak: arra mutatott visszarogyva fekvő helyére. Lehetetlen voll ezen ártatlan kisdedet így elhagyva s megtörve borzasztó fájdalmában látni részvét nélkül; de a durva kalandor szívének jégkérge nem oszlék el s megfordítván lovát, távozni kezdett. A gyermek észrevévén szándékát, minden erejét egybe szedé s oda vonszolván magát közelébe, fojtott s fuldok- Iástól rebegő hangon kiáll a. vagy inkább visító égbeemelt kezekkel: — ló uram. az Istenért, ne hagyj ill! A lovag távozék. Úgy látszott arcának békétfen vonásaiból, mintha unalmára volna a szerencsétlennek esdeklése. A gyermek elnémult, eleresztő magát s földhöz szorult arccal zokoga alig hallhat ólug. A lovag megállt végre s nemét a belső harcnak érzé szívében: mélyen s kétesen nyilatkozott keblében valami, ami késztető segíteni, egy belső szózat, a lélek önkénytelen mozdulata. Darabig határozatlan állott, végre megfordítván lovát, a gyermekhez ügetett s leszállván lováról, fölemelő azt, maga elébe helyezvén a nyeregbe. A fiú hála s váratlan örömtől elragadtatva, mintha újra ereje éledne, nyaka körül foná karjait: szép. ártatlan arca sűrű könnyek zápora közt nevetett, sírt egyszerre, A durva férfi érzett valamit, maga sem tudta, mit. de szívének elfogódása kellemes volt. Ügy lálszék arcából, hogy szinte megdöbbent. Egv jótett önjutalmának soha nem ismért képe újságának bájával karolá szívét körül. Ez a leírás az “Abafi főhősének jó írtra térését valóban költői művészettel tárja elénk. Az “Abafi -t gyors egymásutánban követte Jósika többi regénye. Még ugyanabban az évben a “Zólyomi”, 1837-ben a Könnyelműek és "Az utolsó Bátory ’, 1859- ben pedig másik híressé vált történelmi regénye, a Csehek Magyarországon amely Mátyás király korába varázsolja olvasóit s a cseh Giskra felvidéki pusztításairól szól. Főhőse Szokoli Mihály, aki mint ‘Elemér lovag , hősiesen harcol a rablók ellen és vezérüket, Komoróczi Pétert le is győzi. A király azzal jutalmazza, bog yaz időközben hűségére szegődött Giskra lányát adja hozzá feleségül. 1843-ban megjelent Zrínyi, a költő című regénye már' gyengébben sikerült, aminek talán éppen az volt az oka. hogy ebben szakadt el a történelmi valóságtól a legjobban. Az 1847-ben kiadott "Jósika István" öt kötetben a szerző családjának első híres tagjáról szólt, aki 1593-ban Gyulai Pál özvegyét, a Báthoriakkal rokonságban lévő Füzy Borbálát vette feleségül s így Báthori Zsigmond fejedelem udvarába került, ahol gyorsan emelkedett, 1595-ben Branyicska birtokát is megkapta, de aztán kegyvesztett lett s I 598-ban. vérpadra került. ■ L Ezt megelőzően, 1844/45-ben Alt Móric álnéven adta ki Ifjú Békési Ferenc kalandjai című regényét s a drámaírással kísérletezett, Adorjánok és Jenők", valamint “Két Barcsay című drámája azonban gyenge sikert aratott. A szabadságharc után a történelmi regényírástól eltávolodott. A francia regényesség, főleg Sue Eugéne szertelenségei felé hajolt és inkább társadalmi regényeket írt. Vannak, akik azt állítják, hogy népszerűségét ez csökkentette s az újabb regényeivel szemben megnyilvánuló bírálatot is ez tette kedvezőtlenebbé, sokkal valószínűbb azonban, hogy Jósikának a romantikus történelmi regényíráshoz volt igazán különleges tehetsége. Újabb regényei közül 1855-ban bárom, később kilenc regényét névtelen jelentette meg. Az utóbbiak között szerepel a Jő a tajtár (1856) és A hat Uderszky leány (1858). Elbeszéléseinek négy kötete után 1861-ben adta ki megint saját nevével “Második Rákóczi Ferencz című történelmi regényét, 1865-ben pedig a “Várt leány várat nyer aímű regényt és Emlékiratai -t, amelyekben ifjúkori álig sejtett költőiség -ének tudatát idézi s élete végének elkeseredését önti ki. Az előbbire vonatkozó rész különösen figyeleture jméltó: így hangzik: “Ha első ifjúságomban már valami általam is alig sejtett köllölség honolt keblemben, ha a képeket, melyek jöttek: és tűntek, a képzelet prizmáján ál tekintette: ennek oka az, hogy a klasszikusok olvasása, s tanulmányozása mellett, mire akkor a fiatalságot rászorították, egész első ifjúságom a természet töndérsz ép képei közt és körözeiében fejlett ki. Már Ó Penes, a magas Csicsallal, — mely atyám natjy kiterjedésű kertjében emelkedett. — a szemközti agg és sűrű Szentlászlói tölgyes erdő s aztán ama. leírhatatlan szépségű és üdeségű, hol vad, hol szelidebb havasok, hol a sasok és medvék honolnak, s melyek Magyar Lététől nyolc órai hosszaságban majdnem Abrudbányáig terjednek: szememet, szívemet, képzelőtehetségemet megszoktatták a természet szépségeihez, a tág kilátású csúcsokhoz s aion Utánozhatatlan zománcos völgyekhez, hol csend és béke honolnak, E havasok alján van a létai várrom; akkor tájban még körfalinak egy része s egy félig romba dőlt csonka tornya léteztek; valahányszor a romokat meglátogattam, felébredt bennem áz ókor egész férfias élete. Szereltem volna hetekig ott mulatni s hányszor lettem fel magamban, ha majd egykor e rom birtokába jutok, hogy azt helyreállítom: a nyár nagyobb részét a cukorsüvegalakú sziklán töltöm, melyen e festői rom emelkedik, s mely alatt a havasi folyamok egyik legszebbike, a piszlrángos és galócás fára vize, mint olvadt kristály rohan el a tarka kavics felett, E romot párszor leírtam regényeimben is. Ez azon általam említett Castrum Léla. Különös az. hogy sok ideig atyám, kié s rom és annak határa volt, semmit sem tudott róla. Egyszer vadászat közben megpillantotta azt: ~ Hát ez kié? — kérdezte prefektusától, Kozmától. / — Ez a nagyságodé. Ha e visszaemlékezéseket itt — egész ifjúi melegségükben — feltámasztom lelkemben, azért van, mert kedélyem, szokásaim, hajlamaim megfejtéseid, talán indokolásául szolgálnak. Szurdok is tele van a természet szépségeivel; e kedves, rokonjszenues hely, hol nagyanyám védőszárnyai alatt futott el, mint lombok közt a csermely, első gyermekkorom; s hol. később életemnek örök emlékezetű s legboldogabb hat hét hónapját töltöttem kedves, szelíd, derült nőmmel, ki úgy odaillett e csendes völgyekbe s háztájam virágai közé. mintha csak ott született volna. E kedves hely, magas szikláival a rejtett völgyekben, az itt már széles Szamossal, hűs barlangjaival, nem távol a festői őrmezei szikláktól s a Zsibóval szemközti Rákóczi-hegytől, képes volt mindig üdén és elevenen tartani lelkemnek akkor még fiatal gondtalansággal vegyült költői irányát. Később más, szentebb érdek is kedvessíé. tette nekem e helyet; Egy félig kopár sziklatetőn, hol II. Rákóczi Ferenc Szurdok akkori birtokosával, Csáky Istvánnal költötte el a karikai ütközet után az utolsó ebédet Erdélyben, nyugszanak atyámnak földi maradmányai, saját óhajtása szerint. Ily benyomások után nem csoda, ha reám még a tél iszonyai között is a fellebb említett szorosok feledhetetlen hatást tőnek. A komor sziklák elfogyott vízsugáraikkal, a zúz ős, szakállas erdők, a medrében kővé váll patak s a bozontos alakok, kikkel itt ott talap koztunk: mindez pillanatokra feledtette velem a hideget, mely notion-nőtt. míg a szél felkavarta a havai s egész Jellegzömökben hajtotta, arcunkba. Olykor szemem odatapadt egy vadregényes szakadásra, máskor a létai havasok tűntek elő képzelődésemben, &. minden valami költöiségel öltött magára, mi nekem jólesett, olykor felmagasztalt.’’ Ez után az idézet után felesleges kutatnunk, mért volt Jósika Miklós báró írásainak páratlan sikerük és nagy ha-, lásuk. miért tudtak azok Dugonics András kissé kezdetleges regényei óta megint szélesebbkörű olvasóközönséget vonzani. A szépprózai nyelvnek az a költőisége szerencsésen találkozott Jósika termékenységével, amely több mint száz kötetnyi regény megírására tette képessé s amelyet csak Jókai Mór alkotóereje tudott felülmúlni. A róla való megemlékezés azonban nem lenne teljes, ha elhallgatnánk, hogy 1851-ben, száműzetése idején történeti tanulmányt is írt Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes” címmel németül, 1852-ben pedig korrajzot készített, amelynek címe: "Egy magyar család a forradalom alatt". JEGYZETEK 50) A ‘ ‘próza ’ szó az "oratio prorsa" (előrehaladó beszéd) latin kifejezés jelzőjéből (prorsus, -a, -um) származik, mint ahogy a “vers” szó is az “oratio versa” (visszaforduló beszéd) latin kifejezés jelzőjéből (versus, -a. -um) ered. Magyarul az előbbit kötetlen, az utóbbit kötött beszédnek is mondhatjuk. A költészet prózai nyelven is elsősorban gyönyörködtetni akar, a szép kifejezésére törekszik, prózájában is a művészi szép uralkodik, ezért mondható a költészet kötetlen nyelve szép prózának, mint a műfaji alakszerűség fogalma pedig “szépprózádnak. A dráma, mese, elbeszélés (novella), regény kötetlen nyelve rendszerint széppróza, de más irodalmi műfajok művészi szépre törekvő nyelve is lehet széppróza. 51' Lásd Somogyi i. m. 174. oldal. 52' “Az arany perecek” (1794), “A gyapjas vitézek” (1798), “A szerecsenek (l803), “Jolánba” (1808). 53' Somogyi i. m. 210. oldal. 51) Elbeszélései “Beszélyfüzér” címmel 3 kötetben 1841 és 1846 közt jelenlek meg. Az értéktelen, főleg német eredetű, bohózatokat 1838-ban előadott Peleskei nótárius”-a szorította ki a pesti színpadról. 56) Ezt a regényét 1901-ben és 1906-ban újra kiadták. “A királyné olvasója” című regényét 1860-ban a Budapesti Hírláp közölte. Folytatjuk '-r-ú'' -M'* bíilL \ Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1925-ig r i— Folytatás <L e1 6. #v.,
