Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-04-25 / 17. szám

2. OLDAU. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 1975. ÁPRILIS 25. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden pénteken Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Főszerkesztő — Editor in Chief KÖTAI ZOLTÁN Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-5655 A detroiti szerkesztőség és kiadóhivatal hívható (hétfőn és csütörtökön este 5:50 és 7:50 óra között) Telephone: (515) 955-4666 ELŐFIZETÉSI ÁRAK SUBSCRIPTION RATES Egy évre..................$12.00 For one year .. $12.00 Fél évre................... 7.00 For 6 months .. 7.00 Egyes szám .... 0.20 Each copy............ 0.20 Second Class postage paid at Cleveland, Ohio JELENTÉS AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG MŰKÖDÉSÉRŐL Mint az Amerikai Magyar Szövetség elnöke hivatali kötelességemnek tartom, hogy Igazgatóságunkat, az ameri­kai magyarságot, tag-egyesületeinket és osztályainkat tájé­koztassam Szövetségünk munkájáról és arról a valóban nagyjelentőségű tevékenységről, amelyet az újjászervezett vezetőség közgyűlésünk óta végez. Szövetségünk 70 éves múltjához méltóan, mint az amerikai magyar egyesületek és egyházak legrégibb orszá­gos szervezete minden lehetőt megtett a legmagasabb fó­rumokon itteni és a rabságban éjő óbazai magyarságunk érdekében. Tiltakozásaink, távirataink, memorandumaink, ame­lyeket közgyűlésünk határozata értelmében elnökünkhöz, külügyminiszterünkhöz és az Egyesült Nemzetekhez eljut­tattunk, soha ilyen visszhangot nem keltettek. A Kong'resz­­szusban soha ennyi szenátor képviselő nem tiltakozott a ma­gyar népen elkövetett igazságtalanság ellen, az orosz csapa­tok 50 éves megszállása és aZ erdélyi 5 milliós magyarság elnyomása és rendszeres kiirtása ellen. Ez az első eset, hogy beadványunkra az Egyesült Nem­zetek válaszolt és alkalmat adott, hogy adatainkat előter­jeszthessük? az erdélyi magyarság ügyét kivizsgálják. A történelmi jelentőségű tárgyalásra fel kell készülnün k. Az adatokat gyűjtjük. Külügyi Bizottságunk elnökével felhí­vással fordultam az amerikai magyarsághoz és egyházaink­hoz, hogy minden lehető adatot Erdélyre vonatkozóan jut­tassanak el hozzánk. Hisszük, hogy annyi millió magyar­nak szenvedése és jaj-szava felhat az egekig és megrázza a hatalmon ülőknek a lelkiismeretűt, s az Isten reánk fog tekinteni és elhozza annak a sokat szenvedett népnek a szániára az igazi felszabadulás és szabadság áldott napját. Szövetségünk vezetői az ország különböző városaiban tartottak március 15-én és április 4-én ünnepi beszédeket. Tüntetések keretében olvasták fel az országos szervezetek­kel karöltve szerkesztett közös tiltakozásunkat az 50 éves orosz megszállás évfordulóján: Dr. Nádas János intéző bi­zottságunk elnöke Clevel anclban, Pásztor László igazgató­ságunk elnöke Pittsburghban és McKeesporton, Eszenyi László külügyi bizottságunk elnöke Philadelphiában, én New Yorkban tartottam beszédet, Wass Albert kulturális bizottságunk elnöke cikkeivel rázza és készteti tettre a meg­lankadt lelkeket. Harcoltunk az ellen is, hogy a jelenlegi magyar kor­mány hazánk durva leigázásának napját a '‘leiszabadulás ünnepeként kezelje. A Kongresszusban idáig hat képviselő nyilatkozott hasonló értelemben és kérte az orosz csapatok kivonását Magyarországról. 1 ovábbi felszólalások várhatók á Szenátusban is. bagegyesületeink sorozatosan tiltakozó gyűléseket tartottak április 4-én a magyar konzulátusi va­csorákkal kapcsolatban. Kivettük részünket abból a küzdelemből, hogy a Sze­nátus ne szavazza meg a Most Favored Nation státust a Szovjetuniónak és a közép-európai államok nagyrészének, ameddig kormányaik akadályokat gördítenek a kivándorlók elé, akik amerikai családtagjaikhoz akarnak jönni. Ez a küzdelem sikeres volt, mert a Helms pótjavaslatot a két Ház elfogadta és törvényerőre emelkedett. Az erdélyi, magyarországi és kivándorlási törvényho­zási tevékenységünkben kiváló munkáji ikkal és képességeik­kel élen jártak külügyi bizottságunk elnöke, Eszenyi László alelnök, valamint külügyi tanácsadónk Dr. Száz Zoltán. Magyar örökségünk és a nagyközönséggel való meg­ismertetése Szövetségünk nagyfontosságú célja. Részvettünk a kuli urális bizottságunk elnökével, YVass Albert nemzet­közi hírű írónkkal együtt az American Revolution Bicen­­tennary Administration nemzetiségi és kisebbségi osztályá­nak nagygyűlésén, s engem beválasztottak az osztály végre­hajtó bizottságába. Beterjesztettük terveinket a bicentennális évvel kapcsolatban, amelyik között első helyet foglal egy tudományosan szerkesztett olvasókönyv American Hunga­rians from Colonel Kovats to the Present, amelyik az Ame­rikai Magyar Szépmives Céh kiadásában jelenik meg majd az év végén. A pamflet formájú Our Hungarian Heritage pedig már most készül és őszre kapható lesz. Gyimessy Kásás Ernő, a Külföldi Magyar Művészek Világszövetségé­nek elnökével Clevelandban közgyűlésünkkel egyidejűleg kiállítást rendeztünk, amelyet Los Angelesben 1975 őszén, 1976-ban pedig Washingtonban, a többi nemzetiségi cso­portokkal együtt megismétlünk. Mór a Ferenc: A HONTI IGRICEK Jókai megírta annak idején, hogy hogy terem a ma­gyar nóta, ki erdők sűrűjében, ki csordakútnál, hol kutya­tejes parlagon, hol csárda asztalánál. Én meg megírom, hogy ami megvan még a magyar nótából, hogyan lesz abból tudomány és múzeumok kincse. Mert most már igen csqjc az lesz belőle, hála azoknak a jótét lelkeknek, akik számot vetnek a jövendővel is. Mit lehet tudni, mikor danoljuk el az ezeresztendős országunkat egészen, hát legalább a fo­nográflemezeken maradjon meg a nyoma annak, hogy szé­pen danoltunk. S nehogy száz esztendő múlva valami zene­mandarinnak majd az a gyanúja támadjon, hogy ezeket a fölvételeket is hamisítottuk, külön kávéházi tandalórákon, hát föl jegyzek róluk egy hiteles történetet. (Csak előbb még a tandalóráról mondok valamit, hogy félreértés ne legyen ebből is. A Tandalóra nem valami kaukázusi királylány volt, hanem remekbe készült magyar szó. Az én kisdiák koromban így hívták a tantervben azt az órát, amelyiken dalra tanítottak bennünket. Természe­tesen magyar népdalra, még természetesebben csak olyan­ra, amitől az erkölcs nemesedik. Mivel azonban a dalköltők a régi világban is csakolyan istentelen emberek voltak, mint most, s mikor az ihlet kerülgette őket, nem gondoltak az er­kölcsnemesítésre. a népdalokat át kellett költeni tandalokká. Én például csupa ilyen megnemesített tandalt tanultam an­nak idején, s ennek köszönhetem, hogy öregkoromra se ju­tok zavarba, ha vidám társaságban meg kell vallanom, mi az én nótám. Ez az ni: Eyuk-lyuk lyuk-lyuk lyukas a kis táskám közepe. Kiesett a tankönyvem belőle, Elvesztettem könyvem, az olvasót, Nem az a tanítóm, aki vöt. Ez szép is volt, magyar is volt, s az ártatlan lelkeket se rongálta meg. Belőlem éppen azért lett ilyen erkölcsös ember, mert ilyen daldarabokon növekedtem a tandalórá­kon. Kár, hogy kimentek a divatból ,— meg is látszik az ifjabb nemzedéken.) 1910-ben az ipolysági vármegyeházán egy pesti úr állított be az alispánhoz, Marek Károlyhoz. Szép piros­pozsgás képe volt az úriembernek, a termete is tagbasza­kadt, valóságos vidéki földesurat mutatott, azért is igen meglepődött az alispán, mikor a nevét és a mesterségét meghallotta: ,—■ Györífy István vagyok, a Néprajzi Múzeum őre, gyűjtő úton járok Honiban. ,— Úgy? -— mosolyodon el az alispán. <—- No, igen örülök. I alált-e már sok kanásztülköt, doktor uram? Mert azokat nem ártana, ha mind összeszedné, és elvinné Pestre. Vagy legalább azt az egyet, amelyikkel engem fölkurjon­gatnak minden hajnalban, mikor legjobb ízüt alszom. A tudós igen kapott a szón, mert éppen kanászok irá­nyában kopogtatott be a vármegye urához. Nem elég a ka­­nászhangszert berakni a múzeumi üvegszekrénybe, a belőle kizengő dallamot is meg kellene valahogy fogni, és skatu lyába rakni. A módja is megvolna annak, csak éppen hogy a kanász nem akar kötélnek állni. Nemcsak hogy nem pro­dukálja a tudományát, ha kérik rá, hanem akkor is abba­hagyja, ha rajtakapják, mikor a maga gyönyörűségére tutul. Hát ha a vármegye itt segíteni tudna, nagy hálára kötelez­né a tudományt. A néprajzi tudósnak szerencséje volt. A honti alispánban olyan emberre talált, aki mindjárt elértette, miről van szó. Se ki nem nevette a tudóst, se azt nem mondta neki, hogy majd jövő ilyenkorra tessék jönni, mert most nem érünk rá, hanem nagyon is komolyan vette a dolgot. Kiadta az ordrét a lovas hajdúkak. hogy szalad­ják be tüstént a szobi meg a háti járást, s aki kanászt talál­nak, azt erre meg erre a napra állítsák elő. De mind hozza magával a muzsikát is, kürtöt, dudát, furulyát, ki minek a mestere. Amikor Györffy látta, hogy itt nagy dolog van készü­lőben, ő is segítségért szalajtott haza egy sürgönyt. S mire ötven kanász föl gyülekezett az ipolysági megyeház előtt, ak­korra Pestről megérkezett a segítségül hitt másik garabon­ciás is. Az pedig nem vo ll más, mint — Bartók Béla. Meg­borzadt a boldogságtól, ahogy a szűrös igricek hadát meg­látta. Pántlikás kalapu bámész sihederek, tölgyfából fara­gott délceg legények, bocskoros. komor nézésű öreg magya­rok, akiknek úgy csavarodik a bajusza, mint a kos szarva. Hont megye zegzugaiból előparancsolt maradványa a Vatba népének. Ha fokosra kaphatnának, lenne itt mind­járt olyan ördögi “huj-huj , hogy a föld alatt is elszörnyed­­nének bele a néhai premontreiek. (Az Árpádok idejében ők voltak a sági földesurak.) Ügy látszik, a verekedésre nem is igen kellene őket biztatni. De ki fogja ezt a pogány né­pet megmuzsikáltatni meg megdanoítatni? — Bízzák azt csak énrám az urak — pödörgette a ba-Szövetségünk elnöke és külügyi bizottsági elnöke reszt­vettek a Budapestre utazó amerikai követ zártkörű konfe­renciáján is, s tartjuk a közeli kapcsolatot úgy az elnöki külügyi tanácsadóival, mint a külügyminisztériummal és a Kongresszus két Házának vezetőivel is. A jövő héten ke­ressük fel Carl Albert Ház elnököt az erdélyi magyarság sérelmeinek ügyében. E nagy munkánkban fizetéses alkalmazottaink nincse­nek. Önként, avagy csekély költségmegtérítésért dolgozunk mindnyájan, szabadidőnket és sokszor hivatali óráink egy részét is a magyar ügy és az amerikai magyarság szolgá­latába állítva. Anyagi erőforrásaink sekélyek, csak a magyar áldo­zatvállalás szelleme teszi ezt a tevékenységet is lehetővé és reméljük, hogy a jövőben nemcsak az egyházak és egyesü­leteket, de a jelentősebb anyagi eszközökkel rendelkező hon­fitársaink is megértik munkánknak a jelentőségét és segítsé­günkre lesznek. Addig is becsülettel tartjuk fel zászlónkat és követjük azt a szellemet, amelyet Kováts óbestertől Teller Edéig min­dig bű maradt a befogadó hazához és jelentősen hozzájárult az. amerikai nép kultúrájához és társadalmi fejlődéséhez. Dr. Béky Zoli ári juszát az alispán. ,—< Lesz itt annyi nóta, hogy nem győzik kottával, lemezzel. Azzal odalépett a Vatlia népéhez. — Melyiktek az a Guga Péter? Álljon élői A bad közepéből előtaszigaltak egy keménykötésű le­gényt. Kelletlenül odakeszegelt az alispán elé. ^ Ne félj, fiam, nem élek én kanászhússal. Nézd, le­velet kaptam Bécsből király őfelségétől, azt kérdi, te vagy-e az a híres százdi kanász? —( Eén vaónék — vont vállat a legény. —■ Azt is kórdezteti, volna-e kedved fölmenni hozzá Bécsbe, mert szeretne megösmerkedni veled. A fiú természetesen azt felelte, hogy menjen Bécsbe a hólyagos himlő, az alispánt azonban ez se hozta ki a sod­rából. Szép nyugodtan magyarázott tovább. —< Mert tudod, fiam, az a baja király őfelségének, hogy mindig elalussza a reggeli kirukkolást. Nincs, aki ide­jében fölébressze szegényt, hát ahogy a te híredét hallotta, mindjárt azt mondta, hogy no, fogadom, az a százdi kanász föl tudna engem tülkölni. r— Én föl /— csillant föl a legénynek a szeme, s elő­kapva a szűr alól a kürtjét, olyan ébresztőt cifrázott ki rajta, hogy nyilván Guge úr is fölkapta rá a fejét valahol Hadúr lábánál a íüvellő égi mezőkön. (Guge úr is honti földesúr volt, árpádkori oklevelekből ismerjük. Lehet, hogy az ősapja volt Guga Péter kanásznak.) Hát érted a mesterséged, fiam ,— veregette meg az alispán a legény vállát <—% én rád is voksolnék szívesen, de nem tudom, ezek az urak mit szólnak hozzá. Ezek a király őfelsége pedinterjei. A pedinterek azt szólták, hogy ők csak akkor tudnak igazságot tenni, ha mindenki megmutatja, mit tud. Király őfelségét nemcsak ébreszteni kell, hanem vidítani is, mert bizony sokat erőt vesz rajta a szomorúság, mióta Kossuth Lajos meghalt. Hanem azért a dudaszótól még táncra is szokott kerekedni, este pedig csak furulyaszó mellett tud elaludni. Azaz hogy most sehogy se tud az istenadta, mert csupa német kanászai vannak, azok pedig nem tudnak sem­mit. Még a dudát csak elmekegtetik valahogy, de se a tül­köt, se a furulyát nem győzik szusszal. Ezért aztán király őfelségének most minden bizodalma a honti kanászokban van. Ennél egyéb aztán nem is kellett a Vatba népének. Előálltak szép1 sorjába, és tülökkel, furulyával, dudával rendeztek olyan dalnokversenyt, hogy olyant Wagner Ri­­chárd álmában se pipált. (A dudaverseny volt a legszebb, mert azt nemcsak fújták, hanem járták is. Úgy csinálja azt minden rendes dudás.) És a megyeház tér megtelt olyan különös ősi dallamokkal, amikre tán még Dúl király lányai lejtettek táncot, mikor a maeotisi réteken tündérséget tanul­tak. Ezer esztendő után kanásznóta lett belőlük, mint ahogy diszriópásztor lett Guge úr sarjadékából. Az igricek versenyét természetesen végignézte az egész "város, déli harangszóig. Akkor a publikum elszéledt, s a Pedinterek észrevették, hogy a kanászokban is kezd elcsön­­desedni a virtus. Nem is csoda, hiszen nagy részük még hajnalban útnak indult hazulról, s megunja az ember a dicsőséget is, ha éhkoppot kell mellette nyelni. A két-tudós javasolta is az alispánnak, hogy meg kellene söröztetni a művészeket, mielőtt a dalverseny megkezdődne, de az azt mondta, hogy arról szó se lehet. ■—■ Ezt a társaságot az Isten se szedi így össze többet, ha egyszer elszéled. Danoltassák meg az urak őket, még együtt vannak. Nagyobb biztonság okáért Lelereltette az egész hadat a vármegyeház udvarára, bezáratta a kaput, és megkérdez­te tőlük, hogy tudják-e a Simon nótáját? Hát hogyne tudták volna. Az a legismertebb kanász­nóta. Mindjárt el is fújta egy öreg szittya. Elment Simon disznót lopnyi, Nem jó helyre talált mennyi. Ottan várta egypár fegyver: így jár, kit az Isten megver. Nincs Simonnak siralója, Nincs is annak pártfogója: Cifra szűre koporsója, Bikkfalevél takarója. Hát van-e még több ilyen szép kanásznóta? Bizony van ennél még szebb, csak tessék ide hallgatni a pedinter uraknak. Délután öt órakor még mindig ontották a sose hallott nótákat. Hanem akkor Guga Péter félreintetle Györffy Istvánt: — Ha Istent ismer az úr, csak tíz percre eresztessen ki. Csak egy kortya italra. Az egy óráig való életemre mon­dom, tíz perc múlva megint itt leszek. >— Hja, cantores amant liquores — esett meg a, tudós szíve a legényen, és lesuttyantotta a kapun, hogy a többi észre ne vegye. Hiszen abból nem is lett volna baj, hogy elment, az volt a baj, hogy állta a szavát, és tíz perc múlva visszatért. Rúgdosta a kaput, hogy csak úgy rengett bele a megyeháza, és ordított veszettül: — Erisszenek be, mert én vagyok a király kanásza. Úgy be volt állítva, hogy alig tudott a lábán állni. Pedig igazán nem ivott többet egy kortynál, de azt sörös­bordóba itta. Az egy részeg ember aztán megvadította az egész tár­saságot. A két tudós ugyan reggelig eltanulmányozta volna őket étlen-szomjan, de most már nem volt hatalom, amely visszatarthatta volna Vatba népét. Megindult az egész hack végigkáromko dták a nagy utcát, a város szélén találtak egy kocsmát, abban éppen csel édbál volt, arról a férfinépet ki­verték, csak a cigányt fogták vissza, és megkezdődött a mu­latozás úgy szentgalleni módon. A toronyba ugyan nem másztak föl a honti pogányok, hanem csináltak annál bolondabbat. Hajnalfelé elfogyott a dohányuk, akkorára Guga Péter kijózanodott annyira, hogy el lehetett küldeni, kerítsen valahol egy korán kelő trafikost. A király kanásza aztán addig bolyongott az alvó városban, míg a hajnal szőkülésében meglátta egy házon a magyar címert, amivel a dohányárulók szokták díszíteni a boltjukat. Ott elkezdte döngetni az ajtót ököllel, aztán folytaiba lábbal, s mikor az se használt, akkor elővette a Iokost is, közben pedig elimádkozla a mindenszentek litá­niáját kanászos stilizálásban. Azonban az ilyen keltegetésre a legudvariasabb trafikos is keresztet vet magára, a fülére húzza a dunnát, és igyekszik nagyot álmodni. Utoljára aztán igazán megharagudott a legény, és megfenyegette az öklével a házat: — No, megállj, kutya, majd teszek én a bajodról mindjárt. Azzal kiment a szérűskertbe, fölszedett egy nyaláb1 szalmát, abból csóvát sodort, azt bedugta a tető alá, és meggyújtotta: —- No, kutya, tudd meg, kivel volt dolgodl Piac kezdetére aztán szépen le is égett az ipolysági m. kir. posta. I uclniillik annak a magyar címerét nézte a király kanásza tralik-siltnek. SZÜKSÉGTELEN BALESETEK KIKÜSZÖBÖLÉSE 1974 március 5-án a török repülőtársaság egyik “DC- 10 utasszállító gépe Párizson kívül lezuhant s a fedélzetén lévő 546 személy életét vesztette. A szerencsétlenség talán sohasem történt volna meg, ha a DC-10 ajtóinak elkészí­tésével megbízott alvállalat, a Convair Division of General Dynamics’ mérnökének, Seaforth C. W-nek előzetes ész­revételét figyelembe vették volna. Seaforth 1969 augusztu­sában még mielőtt a legelső DC-10 elkészült volna, előre megmondta, mi történik, ha az ajtók tervét meg nem vál­toztatják. Az ajtó teljesen kinyílik, a légnyomás ennek következtében a gépen belül hirtelen megváltozik, a gép alsó része megrongálódik és így tovább. A párizsi repülő­szerencsétlenség alkalmával pontosan ez történt. 12.000 láb magasságban a gép hátsó ajtaja kinyílt, a robbanás­szerűen ható légnyomás-változás következtében a kabin padlózata szétszakadt s a gép lezuhant. Két évvel a szerencsétlenség előtt az ontarioi Windsor felett az American Airlines DC-10 gépének hátsó rakodó ajtaja — röviddel detroiti felszállása után *-> szintén kisza­kadt. Ugyanazok a jelenségek mutatkoztak, mint a későbbi (tavalyi) baleset során, de a pilóta bámulatos gyakorlata és valami csodálatos szerencse folytán a baleset nem vált végzetessé. 15 nappal később a Convair egyik mérnöke, Applegate Dan újból megállapította mindazt, amit már Seaforth felismert s a DC-10 ajtainak átépítését javasolta. A McDonnell Dougl as vállal at az ő javaslatát sem fogadta el. így következett be a tavalyi párizsi szerencsétlenség, amelynek következtében a 546 áldozat családja megszám­lálhatatlan milliók erejéig kártérítési pert folytat a McDon­nell Douglas ellen. Azóta a kifogásolt ajtókat is mind átépí­tették már. Ez az egyetlen példa világosan mutatja, milyen lényeges, hogy a repülőgépek építésére különös gondot for­dítsanak. A statisztika bizonysága szerint az utazás legbiz­tonságosabb módja a légi közlekedés. Ennek ellenére egye­dül a múlt év folyamán vagy 1700 ember pusztult el repülő­szerencsétlenség következtében. Valószínűleg a legtöbb szükségtelenül. AMERIKA-ELLENES HANGULAT A Kongresszusnak a dél-vietnamiak és kambodzsaiak segélyezését megakadályozó magatartása megérlelte gyü­mölcsét. Az észak-vietnami kommunista egységek szinte akadálytalan előrenyomulásával párhuzamosan Saigonban egyre inkább Amerika-ellenes hangulat alakul ki. Az elnök biábá lendelt ki három amerikai hajót a da-nangi menekül fokozatos Elszállítására. A Pioneer Contender , a f ioneer Commander és a I rans Colorado a Da Nang városát elfoglaló kommunista csapatok ágyútűze következté­ben a menekülők elszállítását nem tudja folytatni. A vietnami nép _ az egyik amerikai tanító szerint aki Saigonban működött — úgy érzi, hogy Amerik a cser icn hagyta. A vietnamiaknak az a meggyőződésük, hogy az. amerikaiak belevitték őket a háborúba, amelyből aztán kivonultak. A dél-vietnami katona úgy érzi, hogy az ameri­kaiak hátulról leszúrtak. A legtöbb elei-vietnami katonának az a meggyőződése, hogy az amerikaiaknak gondoskodni kellett volna legalább a lőszerellátásról, bogy a háborút, a­­melyet az amerikaiak segítettek elindítani, tovább folytat­hassák. Azt mondjak, az amerikaiak oda mentek az ő orszá­gukba s azt mondták, együtt kell küzdeniük a kommunizmus ellen. Harcoltak is váll váll mellett. Bajtársak lettek. Aztán az amerikaiak egyszerűen haza mentek és azt mondták a del-vietnamiaknak, hogy egyedül kell a harcot folytatniuk. Még lőszert sem adnak. Az Amerika-ellenes hangulat — a INew York I imes tudósítója szerint — a napilapok szerkesztői megnyilatko­zásaiból. politikai beszédekből és hivatalos tényezők magán­­véleményeiből táplálkozik és erősödik. Nguyen Van Thieu elnök sem kivétel. Látogatói előtl kijelentette, bogy sok viet­naminak az az érzésé, belecsalták őket a küzdelembe, aztán cserben hagyták őket. Nguyen M inh Dang, a kiváló ellen­zéki törvényhozó, az amerikai szövetséges árulásáról nyi­latkozott. A “Trang Den” című független napilap kímélet­lenül bírálta az amerikaiak felelőtlen és áruló szellemét . A szomorú valóság pedig az. hogy ez az Amerika-ellenes hangulat nem szorítkozik Dél-Vietnam területére, hanem hamarosan elönti az egész Délkelet-Ázsiát. Okát pedig nem ott, hanem itthon, a Kongresszus magatartásában kell keresnünk. Már csak az a kérdés hogy a Kongresszus való­ban az amerikai népet képviseli-e. ELHAGYOTT KINCSEK Az idahoi Burley egyik pizza-étkezőjében két vendég értéktelen játekszeres doboznak látszó dobozt talált az el­foglalt asztalon. I ermészetesen becsületes megtalálókhoz illően a talált tárgyat azonnal átadták az étkező helyettes vezetőjének. Bower Chrisnek. aki a doboz tulajdonosának megállapítása céljából azt felnyitotta. Legnagyobb megle­petésére a dobozban több mint 5000 darab drágakövet — gyémántot, zafírt, rubint és smaragdot — talált, miközben a tulajdonos nevét és címét kereste. Az utóbbi szerencséjére erre is rábukkant. Rögtön értesítette a newyorki ékszerüz­letet. Hamarosan kiderült, hogy a drágakövek értéke 260.000 $, az azokat tartalmazó dobozt pedig a cég egyik futárja felejtette az étkezőben. A doboz tartalmának gondos átvizsgálása után megállapították, hogy a drágakövek közül egyetlen darab sem hiányzott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom