Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)

1974-09-27 / 37. szám

1974. SZEPTEMBER 27. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 5. ÖLDALi KARDINÁLIS UR ÜZENETE az Egyesült Államokban, Akron, Ohioban lévő Lóránt)jy Zsuzsanna otthon megáldásának ünnepélyére. Rév. Dörnö tör Tibor református esperes kérésére. Becs, Pázrnáneum, 1974. szeptember II. ünneplő akroni Keresztény Magyarok! A zsoltáros azt mondja: "Hacsak az Ur nem építi a híjzat, hiába fáradoznak az építők!" Örülök annak, hogy az akroni épitő magyarok fel­tehetik a koronát fáradozásukra, Isten dicsőségére, a magyarok lelki javára és szociális gondozására. Innét küldöm üzenetemet, hogy lélekben jelen va­gyok és Isten áldását kérem a háznak és a benne la­kóknak a működésére! Mindszenty József ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT FELAVATTÁK A LORÁNTFFY OTTHONT Szeptember tizenötödikén nagy ünnepélyeséggel fel­avatták a LorántHy Otthont Akronban. Messze vidékekről, sőt Kanadából is jöttek a nagy ünnepségre azok, akik ag­gódva figyelték Nt. Dömötör Tibor áldozatos munkáját. 1956-os Szabadságharc után reményt vesztve, csüg gedfen tekintettünk a magyar jövő elé. Ekkor jött a har­cokból ide egy lelkes, izzó szívű magyar pap, Nt. Dömötör Tib'ór. Ahol csak megjelent hazafias beszédeivel életre kel­tette az elcsüggedt, reményt vesztett magyarokat. Ö volt az, aki v. Serényi Istvánt végigkísérte Magyarország szabad­ságáért Végzett távfutásában. Útja során beszélt az újság­­írókkal, rádión és TV rendezőkkel. Felhívta Amerika népé­nek figyelmét Magyarország helyzetére. Nt. Dömötör Tibor esperes három évvel ezelőtt óriási munkába kezdett. Látva az idős, beteg véreink sorsát, elhatározta, hogy magyar agg­­menházat épít. Közel az Istenházához, ahol öregjeink hitben és lélekben fel készíthessenek a nagy útra. Arra is gondolt, hogy míg megmaradnak magyar környezetben és nem kell idegen helyen befejezni életüket. Ehhez a nagy munkához mélységes Isten hit és lobogó hazaszeretet kellett. Megértették magyarjaink a célt és mun­káját siker koronázta. Most vasárnap erre a csodára gyűl­tünk össze először az Istenházában hálaadó Isten tiszteletre. A Magyar Himnusz hangjaival kezdődött, majd Nt. Elek Áron református püspökhelyettes mondott imát. Bibliából magyar nyclyen Nt. Márton Sándor, angolul pedig Nt. dr. Szabó István olvasott fel. Dr. Béky Zoltán püspök úr szárnyaló beszédében többek között ezeket mondta: A reformátusok és magyarság legcsodálatosabb alkotásá­nak felavatására gyülekeztünk itt össze. Van idő, amikor gz ember lelke mélyéig meg van hatódva és nem tud sza­vakat találni a megszentelt pillanatban. Néhány évvel ez­előtt még ide? építettétek ezt a templomot, amit elképzelte­­£?* tek. Ez a Iánglelkű pap, aki fajtáját, magyarságát szíve ... mélyéből szereti, megállt itt és látta ezt a templom melletti részt üresen állni és Iátomát Iát, hogy ő otthont épít a mi megfáradt magyarjaink számára. Az irigyek gúnyolták és jósolták, hogy majd félbemarad. Az Dr, Isten segítségével csoda történt és megszületett a Lorántífy Otthon. A ma­gyarság szíve ma itt van, veletek örül. Az idegenbe szakadt magyarság templomokat épít, évtizedekig építettünk mi is. Nt. Dömötör I ibor pár év alatt aggmenházat épített. Megható volt a zászlók áldása. Zászlóanyák voltak: az amerikai zászlónál A. Glenn asztronauta leánya; a ma­gyar zászlóé Mrs. Bangalik, a Szabadságharcos zászlóé Nt. Dömötör Tibomé. ■ Nt. Dömötör Tibor meghatódotlan állt a szószéken és megrázó beszédében hálatelt szívvel mondott köszönetét: Életem nagy pillanata előtt állok, amikor elmondhatom, köszönöm az Úr Istennek, köszönöm apám magyarságát, anyám hitét. Köszönöm, hogy ide vezérelt, köszönöm, hogy megtanultam szenvedni, sírni. Köszönöm, hogy a ma­gyarság mellettem volt, köszönök mindent, mert az Isten akaratából volt. Az Úr Jézus együtt jár ma is a szegény magyar néppel . . . Lángok ragyognak az éjszakában, az otthoniak is imádkoznak. Imádkozzatok, mert minden Isten akaratából van. Köszönöm a segítséget! Higyjétek, hogy lesz még szabad Magyarország! A hálaadó Istentisztelet után a papság dr. Béky Zoltán püspök, Nt. Elek Áron püspökhelyettes, Ft. Bartkó Alajos, Ft. dr. Kólái Zoltán, Nt. Bernhardt Béla, Nt. Brach­­na Gábor, Ft. dr. Szabó István, Nt. Endrei Ferenc, Nt. Csutoros István, Ft. Nagy Lajos v. püspök, Ft. Mészáros György, Nt. dr. Harang László, Nt. Zugor Ervin, valamint Kálnoki-Kis I ibor az MHBK Északamerikai területi vezetője, Dr. Nádas János a Magyar Társaság elnöke, Dr. Nádas Rózsa, YVZAK-FM rádió vezetője Kossányi Miklós és felesége Mária valamint az ünneplő közönség átvonult a Lorántffy Otthon elé. A Copley High School zenekara kisérte a menetet és megérkezve el­játszotta az Amerikai himnuszt. Az Otthon alelnöke Dr. Banda Árpád angol és magyar nyelvű üdvözlő beszéde után Nt. Csutoros István beszélt a Lorántffy otthon meg­alapításáról. Mindnyájunkra mély hatással volt és nagy örömünkre szolgált Mindszenty hercegprímás úr telefonon küldött áldása és üdvözlete, amit teljes egészében hozunk e cikk felett. Elien Gilligan, a kormányzó leánya adta át a proklamációt melyet, édesapja küldött, aki nem tudott el­jönni az ünnepségre, de meleg érzés van a szívében a ma­gyarság iránt. A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének Észak­­amerika területi vezetője Kálnoki-Kis Tibor üdvözlete kö­vetkezett: “Hálás köszönetemet fejezem ki Nt. Dömötör Tibor esperes úrnak és a mai ünnepség rendezőinek, hogy erre az emberi és nemzeti szempontból nagyjelentőségű ün­nepségre meghívtak . . . Az idősebbek tisztelete, az elhagy­­' töttak gondozása a betegek gyógyítása a nyomorultak meg-FÖLDRENGÉS (OJGUINEAI IDILL) — Már én rögtön láttam Magán, kogy valóságos szé­kely lehet, tán éppen máramarosi. Merthogy mikor abból a repülőből kiszállott a batyujával, hát csak megéreztem, hogy székely testvérek lehetünk . . . — Én bia az lennék, mégpedig Borkútról. No de az es igaz, hogy ezek a pápua hegyek is majdcsak olyan szé­pek, mint a máramarosiak, estik éppen hó nincs rajtuk . . . — Hát bia itt Újganajban soha sincsen hó, mert ha lenne, az es olyan fekete lenne, mint a pápuák pofája. <— Nono, a bivaly es fekete, de a teje mégsem az! Mert a tej az tej, a hó meg az hó! — Majdcsak megszokja Maga es lió nélkül, de még a ruháját is megátkozza, hogy viselni kell, mert itt melegebb vagyon, mint a pokol fütőházában.-— Aztán Maga hogy szoká meg? I án (ülő volt az­előtt a máramarosi gőzmalomban? Mert úgy látom, olyan kézmíves-fajta lehet Maga es. — Kézmívesnek kőmives vagyok, mégpedig olyan sza­bad kőmíves, mert a magam jószántából szegődtem egy építő vállalathoz, aztán mink summában dolgozunk. Ám­bátor a löldrengés . . . — Az es van itten? — Az igen. Csak éppen semmit sem árt az új pápua alkotmánynak. Most építjük az új alkotmány-épületet. Ott AZ ORVOSOK JÖVEDELME - A W resszusi könyvtár kongresszusi kutató szolgálata legutóbb az orvosok jövedelmére vonatkozó adatokat gyűjtötte össze. Ezekből kiderült, hogy az orvosoknak mintegy fele nagyon rosszul keres, mert az üzleti kiadások leszámítása után évi jöve­delme csak valamivel több, mint átlag 42.700 $. Az orvosok másik fele már lényegesen jobb helyzetben van, mert annak évi átlagos bevétele már 62.500 $ körül mozog. Egyes szak­orvosok, mint például a rőntgénológusok és pathológusok a kórházak révén 1972-ben 89.000 $-t is megkerestek. Ér­demes megemlíteni, hogy a kutatási adatok szerint a gyógy­kezelés költségei 50%-kal gyorsabban emelkednek, mint a közszükségleti cikkek árai. Az évi átlag 4. \% volt, május­­július hónapokban azonban 19.1% lett az emelkedés mér­téke. 1972-ben az orvosi rendelőkben működő orvosok jö­vedelme 42.700 $ körül járt. Ugyanakkor a vegyészek 18.581 $-t, a mérnökök 18.268 $-t, a jogászok 23.448 $-t tudtak —< átlag keresni. És mégis orvoshiány tapasztal­ható. Ez azonban könnyen érthető, ha meggondoljuk, hogy az orvosi pálya nem kenyérkereseti foglalkozás, hanem első­sorban hivatás. MEGNYÍLT a magyar iskola Ismét megindult a tanítás a New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskolában és Óvodában, Tizenötödik tanévét kezdte el szeptember 21-én az iskola, hogy ez, évben is lehetőséget biztosítson a magyar nyelv és kultúra tanulására. Örvendetes módon világszerte növekszik a fiatalok és szülők érdeklődésé származásuk nyelve és kultúrája iránt. A New Jersey-i Art Center szeptember 14-i nagysikerű Magyar Fesztiválja is fényes bizonyítéka ennek. A sokezer résztvevőt szebbnél-szebb művészi magyar műsorszámokkal gyönyörködtették a szereplők, köztük a Hétvégi Magyar Is­kola sok korábbi és jelenlegi tanulója és tanítója is. A New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskola és Óvoda 4-18 óves korú gyermekeket tanít magyar beszédre, olva­sásra és írásra, magyar irodalomra, történelemre és föld­rajzra, magyar népdalokra és népművészetre minden szom­baton délelőtt 9-től délután 1 -ig. Angol anyanyelvű fiatalok és felnőttek magyar nyelvtanulására is lehetőséget nyújt az iskola minden évben. A felnőttek számára külön is tart az iskola népművészeti hímző tanfolyamot. Az Óvoda a Washington Public School helyiségei­ben működik New Brunsvvickon a French és a Louis St. sarkán. Az Iskola a Rutgers Egyetem Campbell Hall épü­letében tanít a George Streeten. Beiratkozásra még mindig van lehetőség. Szakképzett óvónők, tanítók és tanárok a magyar kultúra gazdag kin­cseivel szeretettel várják a magyar gyermeket, fiatalokat és szülőket minden szombat délelőtt! segítése, mind emberi kötelességeink közé tartoznak, melyet mindenkinek érezni kell, kiket a jó Isten fejlődésre alkalmas lélekkel áldott meg. Ilyen lelkek irányították azokat a tette­ket, melyek segítségével az akroni Lorántffy Otthon felé­pült. Kérem a jó Istent, hogy lakóinak váljék az ép ület igazi otthonává és vezetőjének Nt. Dömötör Tibor esperes úrnak adjon erőt, hogy vezető munkáját Isten törvényei szerint az emberiség javára, nemzetünk céljaira eredményesen foly­tathassa . Kossányi Miklós, a WZAK-FM Rádió vezetője, igaz magyar érzésből fakadó üdvözlete hangzott el. Ugyan ezen napon esti adásukban közvetítették a Lorántffy Otthon templomi és megnyitó ünnepségeit, ahol Gilligan Ohio kormányzója is üdvözölte az otthon megnyitását. Az ünnepségek után beléphettünk a Lorántffy Ott­honba, ahol Lorántffy Zsuzsánna gyönyörű festményére pillantottunk. A gyönyörű festmény Vudy József festménye, mely mindnyájunkra mély benyomást tett. Egyik csodálat­ból a másikba estünk, a sok szoba, társalgó, könyvtár mo­dern konyha, mind az előírásoknak megfelelően van elké­szítve. Valóban nagy munka volt ezt megcsinálni, ide pénz kellett és még sok pénzre van szükség. Hálásak vagyunk a szép öregotthonért Nt. Dömötör T ibor esperes úrnak, mert az ő kitartó munkája nélkül nem készülhetett volna el. Az Újság is szeretettel üdvözli a Lo­rántffy Otthon megteremtőit és kérjük a jó Istent áldja meg és segítse továbbra is munkájukban. Sog dolgozni Maga es, lia egyszer, idehozták Ausztráliából. Majd mink felépítjük az új pápua alkotmányt, azt ránk bízhatják. — Dejszen a kapu laragásál rám es bízhatják; értem én még a rovásírást es. — Ott ugyan kapu nem lesz. csak cölöpök, hogy a íöld­­rengés el ne borítsa. — Aztán milyen az, mikor földrengés vagyon? — Hat az úgy megbillentett az embert, hogy még a tapodtnyi helyéből is kiveti. Én es úgy jártam, mikor az alkotmány-oszlopokat emelénk. Bia engem es levetett az áll­ványról, aztán vagy négy métert zuhantam, azt mondják. Csak arra emlékszem, hogy a fejemet jól belevágtam az oszlop alapkövébe. r— Aztán mi baja lett? *-> A kőnek? Az bia összetört a nagy ütődéstől. De aztán csak megvakolták sáragyaggal. — Hát Maga? — Én es segítettem volna, ha akkor rögtön tudtam volna, hogy össze ne dűljön ez az új alkotmány. Fel es avatták az új alapkövet, de csak a misszionáriusok kántora tartotta a beszédet, merthogy az már tud pápuái, vagy ahogy itt mondják: pidzsinül. ,—■ Kántor is vagyon itt? Aztán milyen felekezetű? —< Azt én nem tudom, mert még nem tapasztaltam meg, hány liter bort tu dmeginni együltiben. <— Szóval akkor amolyan presbiter lebet. ,— Az meg mi? ,— Öreg ivó, aki csak óbort iszik. Mert tudja, ez görög szó, ámbátor én csak kicsit tudok görögül, mert Sydneyben először egy görög szülészorvosnál szolgáltam. Segítettem neki. Szülni-é? Vagy csak olyan bába-ember volt? —• Én csak kőmíves voltam, mert ő es csak a követ mivelte. S mivel szülészorvos is volt, hát meg is kaptuk a szülészeti klinikát, már tudniillik a klinika női árnyékszéké­nek vakolási munkálatait. Dejszen csak jó az, mikor az em­bernek protekciója vagyon. ~ Hát mégse orvos volt, hanem kőmives? *—i Orvosnak orvos Volt ő, de kőmíves is, csakhogy nem volt bolond gyerekeket segíteni a vilára az anyjuk mé­­kéből, mikor mint kőmívesnek nagyobb volt a napszámja! Otthagyta hát az orvosi mesterséget s kőmívesi pályára lépett. Én es az lettem, mert birkapásztor voltam. De ez a szülészorvos még a gyerekeit is kivette az iskolából, nehogy tanuljanak, Azt mondta, bogy már nem kell a tanult em­ber. minek a kultúra? Lehet az ember buta es, műveletlen es, csak pénze legyen hozzá? — És Maga es jól keresett? .— Én aztán igen, akár tán Maga es. Van egy kis házam Sydney mellett és benne egy kis szövőüzemem. De mőte Erdélyországból eljövék, seholsem lelem a helyen, mindig csak csavarogni szeretnék. Debát mondja már csak tovább azt a bizonyos földrengést, mert. én még a Szamos­­parton se tapasztaltam olyat. Az még kincses Kol ozsváron se volt és áll is még ott Mátyás király szobra. Hát szóval aztán bogy a földrengés ledobta magát az állványról, mikor tért magához a kábulatából? Sokára-é? ,—> Én csak akkor, mi kor a részeg kántor hamisan kezd­te énekelni a búcsúztató zsolozsmát a ravatalomnál. Dej­szen erre menten fel is ugrottam, mert nekem olyan finom hallásom vagyon, hallja-e, hogy még a csekői dalárda is megbámulta a templomban, hogy már suttyókoromban is milyen szívhezszólóan tudtam taposni az orgonafujtatót. Szóval azóta a pogány páupák is hisznek a feltámadásban. A misszionáriusok örömükben mindjárt le is akartak szer­ződtetni, mint örökös hites feltámadási tanút. ~ Aztán mégsem szegődött hozzájuk bűnjelnek? — Én aztán nem, merthogy unitárius vagyok, mint az egész falu minálunk odahaza. Mink minden embertársun­kat Isten fiának tekéntjük, persze ki jobb, ki rosszabb, de Atyaisten csak egy van. Egy az Isten, hiszi-e? « Dejszen ha Magik ne mkeresztények, hogyan hi­hetnek akkor a feltámadásban? — Mink úgy, hogy például én es feltámadtam. Dej­szen ha valaki nem hiszi, üssön csak meg, úgy visszaütöm, hogy az is menten hinni fog a leitámadásban! A két "pápua-székely ezzel megtömte a pipáját s csendesen pöfékelni kezdett. A jövevény nagyokat szívott a kékesen szállongó füstből s elismerően jegyezte meg: — Ez meg bovayalósi dohány? Mert jó óm! Ián még hazai? Ez nem. Ez már az én termésem, mert tudja-e, ne­kem es vagyon itt egy kis dohányföldem, merthogy, itt nin­csen finánc, az ördög vitte volna el a fajtájukat! Én aztán a terményemet el szoktam adni a helybeli cigarettagyárnak. — No hallja, én még nem se láttam pápuákat pipázni. —> Azok bia nemigen dohányoznak, merthogy itt nin­csen finánc. Mert ha lenne, akkor még az elemista kislá­nyok is egész nap szívnák a szűzdohányt, csakhogy bosszantsák őket s szidnák az újganaji dohányjövedéket. De bizony ezek se nem isznak, se nem dohányoznak, csak szaporodnak. Mert látja, itt ruha se igen van rajtuk, bát könnyebb is új alkotmányt szaporítani önállóan is, minek oda az ausztrálok segítsége? . . . >-< No magának is csak mindig ilyeneken jár az esze kereke, de még sem beszél a földrengésről, pedig én es el­mesélném majd az onokáimnak egyszer, bogy milyen az. Nono, majd megtapasztalja maga es, mert az tán minden nyolc órában megismétlődik. Nem is a föld inog ám olyankor, hanem az ember! Merthogy a föld gömbalakú, amiről az ember könnyen lecsúszbatik, ha meginog. Mert a gömb az gömb. Aztán ha gömb, hogyan tud méges rengeni? _i Az úgy, hogy párszáz kilométerre innen van egy tűzhányó, Bogárvillának hívják (Bougainville sziget), de nem hány tüzet, mert hiába hányna, a közbeeső tenger mind elnyelné. így aztán csak olykor lök egyet rajtunk. Mink már megszokánk azt es, Maga is csak megszokja majd, mint cigány a verést. Hát én már csak azt ajánlom, ha földrengés vagyon, csak vágódjék hasra és kapaszkod­jék egy fába, vagy ba az nincs a közelben, akkor meg jól támaszkodjék neki a saját eszinek, hogy kitanálja, mitévő légyen ... _ Hát ba megreped a föld alattam és elnyel? Én meg odal eszek! Akkor is pedig valamiképpen majdcsak feltámad. Akár keresztényi, akár unitárius alapon. Nem mindegy a módja magának, ba már úgyis megholt? De mondom, leg­jobb, ba egy fába kapaszkodik, azt a löld el nem nyeli jó étvággyal, mert ilyenkor pápuák rajta . . . Lám, volt itt egy kis pápua menyecske is, aki jobb Inján la helyett belém kapaszkodott és Csak jó későn jött rá, hogy én nem is va­gyok fából. Azóta aztán földlökés nélkül is belém kapasz­kodik. Csak legalább ő is tartana nyolc óránként pihenőt, mint a Bogárvilla! . . . ■—1 No látom, hogy jól megy itt a sora, még a föld­rengés is hoz vajmi hasznot. Tán majd én es megszokom, mert mink, ha a jég hátán is megéltünk, akkor megállunk a tűzhányó oldalán is. Mi ugyan bírjuk a hideget is, mele­get is! Én igen! <—' Hát hányni tud-e? Mert bia itten ba a földlökések megforgatják az ember gyomrát, olyasforma lesz, mint a Bogárvilla: csak hány és hány, csak éppen lökni nem tud az egyszerű ember, —i Hanem hallja-e már Komé? . . . Ebejt közeledik a földrengés, hogy ha már úgy megkívánta a lökéseket. . . Hallja-e, miként mennydörög a föld? . . . Na, ennek fele se lesz tréfa! . . . Ez nem közönséges és földren­gés, most jön a hadd-el-hadd! . . . Most aztán jól kapasz­kodjék meg a pipa szárába, vagy méginkább fussunk be ide a banásnoba, aztán úgy ölelje át a fát kézzel-Iábbal összekulcsolva, hogy szinte eggyé váljék vele! Mert ez nem közönséges löldrengés lesz!. . . De már szinte el is késtek: A két székely kétségbeesve szemlélhette a pokol tornamutatványait a Természeten, mi­közben görcsösen ölelgették a banánfákat. Bizony eszükbe se jutott, vajon la-e a banán, vagy pálma, vagy bokor, vagy cserje, mert ilyenkor még a botanikusok is elfelejtenék. Itt oly dús növényzet ölelte át őket, hogy akár fellöki őket a föld, akár megnyílik alattuk, mindenképpen puhára esnek. Csakhogy a 1 ermészet erői nem törődtek velük. Po­koli égdörgés hallatszott köröskörül, mintha a föld méh«* menydörgött volna, százszámba gurítva félig kaviccsal telt üres hordókat... A föld csak aprókat rengett, a növényzet vibrált, mint a rezgőnyárfa. Millió vadmadár kezdett riká­csolásba a fákon. Az egyik íelsikoltott: " Háá . . . diaszpó­­vik . . .’ , a másik Dzsó fitcer -t kiáltott, a harmadik Csak­­csek-csuk-csukk- -ot, mert kétségbeesésében mindegyik megtalálta az anyanyelvét. . . Csak a megközelíthetetlen, ékes paradicsommadár ült méltóságteljesen a fán. Sárga és zöld tollai úgy csillogtak a napfényben mintha karácsonyfa­­dísz lenne. Hosszú, élénkpiros, strucctollszerű farka mélyen himbálózott a levegőben, amint a rezgő légáramlat meg­lengette ... A paradicsom-madár, az újguineai erdők ki­rálya, sohasem veszti el méltóságát! Emberi szem is alig láthatja. Lám, a lepkék bezzeg gyerekes pajkossággal rep­kednek a napsütésben. Ök mitsem éreznek, nem tudják, mi a földrengés, mert a Teremtő a léghez kötötte őket. Annál inkább azonban a tenger! Neptunus isten há­romágú szigonyai haragosan repkedtek a vitorlások felé, pedig azok már úgyis kínlódva vesződtek a roegkergült hul­lámokkal. Mert hiszen rengtek a hullámok is s méltatlan­kodva fogadták magukba a begyekről beléjük gördült kő­sziklákat, melyek a becsapódástól hatalmas gőzfelhőt rob­bantottak ki. A trópusi bőség évszázadok alatt összegyűjtött hője szabadult most fel belőlük, erősen dacolva Neptunus istennel. A kisebbek menten szét is robbantak az ütődéstől. Ahol pedig egyik-másik még a hegyen fennakadt, a sok ütődéstől még forróbbá szikrázott s erdőket gyújtott fel. A pokol összes erői működésbe léptek, cölöpépít mények dől­tek romba, a föld sok helyen megrepedt. Derült égből zuhogott az eső, vagy tán csak a felkor­bácsolt tenger vize hullott vissza a szárazföldre, halak tö­megét sodorva magával. Ember és á Hat kimerültén csúszott­­mászott az ősvad rengetegben. A kígyók bemerészkedtek a lakott területekre, de inkább csak a légből pottyant hala­kat fogyasztották. Az emberrel megbékéltek. Mert hisz csúszó-mászó lett az is, semmi köze a teremtés koronájához! A Teremtés két székely koronája pedig éppen lecsú­szott a banánfákról. Az egyiknek véres volt sápadt arca, homlokától az áliáig, a másiknak meg deres a düh tői s ék­telen káromkodásban tört ki: —■ Hej, a sujj egye meg ezt a földrengést! Llát nem eltörte a papámat, aztán most hol vegyek másikat? Hát magának mitől véres a képe? — Nekem es a pipa miatt. Mert én már megúntam ezt a kapaszkodást és rá akartam gyújtani. Hát aztán pont ak­kor lökött fel valami istenverte erő s Visszakapaszkodtam, de a fa törzsén felfel é csúsztam, ami végighorzsolta a ké­pemet. Ennek is Maga az oka, mert nem beszélt nékem a földrengés fordított természetjéről! Most aztán meg se bot­iam, fel se támadtam, mit csinálj ak már véres képpel ebben az Üjganajban? Még azt hiszik, emberevő pápua vagyok... 1 Várja ki tisztességgel az igazi földrengést is, mert ez hamis volt, nem az igazi! Ezt nem a Bogárvilla lökte, hanem a föld korgó gyomra. A mű bites földrengésünk zaj­talan, ez meg morajló volt. Nagy különbség pedig s ba jól emlékszem, ezt tektonikusnak hívják az okosok. Az pedig itt olyan ritkaság, mint odahaza a kántorok józansága. Örül­jön bát, hogy az ilyet is megtapasztalta. Hej, csak a pipám össze ne tört volna! ... — Ebejt az enyém, tartsa meg, nekem bárom es va­gyon. Aztán tömjünk még egyet abból a jó pápua dohány­ból . . . S a két viharvert, elsodort székely megbékélve eregette a kékes füstöt a megnyugodott levegőbe ... A lég se rez­­dült már, a füst szinte karikákban szállingózott felfelé az alkonyaiban. A levegő kissé lehűlt, az ég azonban beborult. Az alacsonyan szálló, ritkás felhők szinte mozdulatlanul go­molyogtak az újguineai begyek körül . . . — Látja, Komé, ez most a mi ideiglenes hazánk . . , Kicsit hasonlít is a mű Erdélyünkhöz . . . Csak a fenyők hiányzanak . . . Azoknak az illata pedig csak kedvesebb nekünk, mint ez a trópusi növényzet kábítóan édes levegő­je .. . Hiányzik a hó is ... a mi jó meleg székely ruhánk, a harisnyánk, a kucsmánk, a Iájbink . . . Pedig Iátja-e, nem es fázunk ... Itt csak hiányzanak a kalákatáncok, a csür­­döngölő, a juhászsíp, a kutyáink csaholása . . . De az Egy Isten alkotta Természet itt is olyan gyönyörű ! Mint odaha­za .. . Mint odahaza ... S én most is odahaza képzelem magam a mi isteni Erdélyünkben . . . Nézze csak, Testvér, azt a magas begyet ... a körülötte gomolygó felhőkkel. .. Bizony, én azt látom most, hogy az szakasztott olyan. . . mint mikor Erdélyben . . .-pipál a Hargita! . ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom