Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-23 / 19. szám

Az állatok előre jelzik a veszélyt. A 2004 es cunamit megelőző pár napban a vadőrök furcsa jelenségre lettek figyelmesek. Az India déli partjainál lévő flamingók megmagyarázhatatlan módon hirtelen az erdők felé menekültek több órával a szökőár előtt. A Sri Lanka-i kutyák megtagadták rendszeres kora reggeli sétájukat, egy thaiföldi faluban pedig a bivalyok rohantak fel pánikszerűen egy dombra. Ezzel egyébként megmentették a falubeliek életét, akik az utolsó percekben követték őket. Az állatok eme félelmetes előrejelzéseit már az i. e. IV. században is feljegyezték. Egy történész arról számolt be, hogy a patkányok, férgek és bogarak tömegével hagyták el a görögországi Helike városát körülbelül öt nappal azelőtt, hogy a város egy heves földrengés következtében a tengerbe süllyedt. Egyedül a koporsókészítő dolgozik Csak úgy összejárogatnak, hogy múlassák az időt, találkozzanak a barátaikkal, hülyéskedjenek, megpróbálják feledni a földrengést, a halottakat, a szomorúságot. A haiti főváros, Port-au-Prince egyik utcájában mindennap összegyűlnek műhelyeik előtt a kisiparosok, de csak a koporsókészítő dolgozik. A port-au-prince-i Charreron utcát meglegyintette az élet szele. Fagylaltot, rizst, banánt árulnak, zsibongó tömeg, nők mosótálak fölé hajolva mosakodnak, fiatalemberek hetykén bámulják a föl-le járkáló embereket, énekelnek a gyerekek. És ott vannak a kisiparosok is, akik csak lézengenek a január 12-i földrengésben romba dőlt vagy azóta roskadozó műhelyeik előtt. Minden áldott nap reggel nyolctól délután ötig ott vannak, ahogyan tették azt a természeti csapás előtt is. „Minden összetört (a műhelyben), semmit sem tudok csinálni. Megszokásból viszont eljövök, hogy találkozzak az emberekkel, hülyéskedjünk. Mindenről és a semmiről beszélgetünk, arról, amit elvesztettünk, a terveinkről; megpróbáljuk feledni kicsit a szomorúságot" - mondja Jean-Jacques Dániel hatvanéves műbútorasztalos. Az utcában mindenki elvesztette valamelyik hozzátartozóját, vagy megsérült valakije a katasztrófában. A szabad ég alatt vagy sátorban élnek, mert a házuk összedőlt vagy az utórengésektől tartanak. Elfoglalják magukat azzal, hogy reggel úgy tesznek, mintha dolgozni készülnének. „Otthon" ugyanis túl sokan vannak, túl sok a félelem, és túl sok az emlék. „Otthon nagy a szomorúság, nincs tennivaló, mindenki pánikba esett. Itt meg eltöltjük az időt, szórakozunk" - meséli Alexandre Freed 34 éves műszerész. Az emberek csoportokba verődve beszélgetnek, az egyik műhelytől a másikig sétálnak, nagy zsivajt csapnak, amely csaknem elfeledteti velük a halottak tízezreit, a városban szanaszét heverő fémés betonkupacokat, pedig azok arra emlékeztetnek, hogy semmi sem múlhat feledésbe. „Jó együtt lenni. Találkozunk a barátokkal, akik életben maradtak. Úgy köszöntjük egymást, hogy: »Te élsz! Hát a családod?« - meséü Emmanuel Herland 29 éves műbútorasztalos. Mindenki elmeséli, hogyan élte meg és túl a földrengést. „Szívesen beszélgetünk, segít levezetni a feszültséget" - magyarázza Herland. A Charreron utcába most nem járnak ügyfelek. Az újjáépítés ideje még nem jött el. Egyedül a koporsókészítő dolgozik, naponta két-három koporsót is elkészít. „Azért dolgozom, hogy megpróbáljak felejteni, de nem megy. Az emlékezetembe vésődött. Megrázott, amit láttam - sok halottat -, barátokat veszítettem el, minden pillanatban képek suhannak át az agyamon" - mondja Charly Jean-Louis, a 47 éves mesterember. Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós nyolc napot töltött a világűrben - éppen harminc évvel ezelőtt. Azt mondja, az űrutazás fizikailag és pszichésen is megviseli az űrhajóst, de az utóbbit nehezebb elviselni. - A súlytalanság kritikus az emberi szervezet számára. Lenn, a Földön gravitációs térben élünk, a világűrben pedig ennek hiányában súlytalanság van. Az orvosok nem tudják előre megmondani, hogy ilyen környezetben ki fogja jól érezni magát, ki marad jó lelkiállapotban és ki tud dolgozni. Ez csak ott derül ki. A magyar kozmonauta az űrutazás előtt két évig tartó kiképzésen vett részt. Ezalatt megfelelő kondícióba került és centrifugában is fokozatosan terhelték. Földi túlélési gyakorlaton is volt, mocsaras és tengeri változatban is. Erre azért volt szükség, hogy ha a Szojuz műszaki probléma miatt nem ott száll le, ahol várják, hanem az óceán közepén, túlélje azokat az órákat, napokat, amíg rátalálnak. - Nem ezek vettek inkább igénybe, hanem a pszichés terhelés. Már a Bajkonur űrrepülőtéren éreztem, ahol tíz napot töltöttünk az indulás előtt. Igaz, ott annyira elfoglaltak voltunk, hogy nem maradt időnk másra. Fönn az űrben nem a visszatérés sikere jár az ember eszében, hiszen akkor a gép közelébe sem menne, de mivel nincs fizikai munka, minden előjön. Az utazásban a földet érés viselt meg. Nem működött négy mikrohajtómű, amelyek egyébként a földet érési sebességet csökkentik. Akkor azért idegesek voltunk. Hatalmas erővel csapódtunk be végül, mi kaptuk az űrrepülés történetében a legnagyobb túlterhelést leszálláskor. HAITIN EGY HÉTTEL A FÖLDRENGÉS UTÁN IS TALÁLTAK TÚLÉLŐKET tűrőképesség határa? Árvíz, földrengés, erdőtűz, bányaomlás, hurrikán, lavina, hajótörés... A tudósítások ontják a szörnyű képeket az összedőlt házakról, az elveszett szeretteiket sirató emberekről, árván maradt gyerekekről. Aztán sorra érkeznek a hírek: a Haitin történt tragédia után több nappal is élve találnak meg embereket. Azt mondjuk: csoda vagy szerencse. Igazából mindkettő. KATASZTRÓFA BERECZKY DIÁNA A legfrissebb adatok szerint csaknem 200 ezer ember vesztette életét a január 12-i haiti földrengésben. Naponta több tízezer ember testét földelik el tömegsírokban. Egyre kisebb az esély, hogy túlélőket találjanak, bár ennek a katasztrófának is vannak „csodás" túlélői. Több mint egy héttel a tragédia [ után élve mentettek ki egy 23 napos kisbabát a romok alól. Egy hetvenéves asszonyt az összedőlt székesegyház alatt találtak meg, aki daba fakadt, mihelyst ismét biztonságban érezte magát. Egy tizenegy éves kislány is több napig raboskodott egy ház törmelékei alatt, mielőtt kiszabadították. De hogy bírták ki ennyi ideig? Szimplán csak szerencséjük volt? Egyáltalán hol van az emberi tűrőképesség határa? - Egy ember oxigén nélkül pár percig, de legfeljebb ötig folyadék nélkül akár egy hétig, ennivaló nélkül pedig egy hónapig is, ha megfelelő mennyiségű vizet fogyaszt. Persze a tűrőképesség függ a kortól, az alapbetegségektől és a körülményektől is - mondta Durai Péter belgyógyász, reumatológus. Az, hogy a csecsemő ennyi ideig életben maradt, szerinte is igazi csoda. - Folyadék nélkül az emberi test kiszárad. Károsodnak a létfontosságú szervek, mint az agy. 'gy az idegrendszer is, a szív, a tüdő és a vesék. Úgy tűnik, igaz a mondás: fejben dől el minden. Hiszen ha kellően motiváltak vagyunk, sokkal több mindent kibírunk, eltűrünk. Szinte mindenki látott már filmekben székhez kötözött hadifoglyokat, akiket ütnek, vernek, kínoznak, és mégsem árulják el titkukat. Egyes törzseknél pengével vagdossák a férfiak hátát, amit szó nélkül kell tűrniük, hogy bátorságukat bizonyítsák. A fakírok is tűrőképességük határait feszegetik, amikor kardot vagy üveget nyelnek és szögekkel sebzik meg testüket. Lehoczki László, a miskolci Spider Mentőcsoport vezetője eddig 22 katasztrófa sújtotta országban járt. Ő úgy látja, a gyerekek sokkal nagyobb túlélők, mint a felnőttek. - Azt A SÚLYTALANSÁG KRITIKUS AZ EMBERI SZERVEZET SZÁMÁRA ADÉLMAGYARO A SZÜKSÉG TŐRVÉNYT BONT Az egész világot bejárta annak a repülőgép-szerencsétlenségnek a híre, amely 1972 novemberében történt. A gépen az uruguayi Keresztény öregfiúk rögbicsapata utazott, akik nevükkel ellentétben végzős, illetve végzett diákok voltak. Céljukat azonban nem érték el, hegyoldalnak ütköztek. Az utasok egy része azonnal meghalt, de sokan túlélték a balesetet. Tiz nap után dönteniük kellett: vagy éhen halnak, vagy esznek halott társaik húsából. Két fiatal átkelt az Andokon, és hetven nappal a szerencsétlenség után életjelt tudtak adni magukról. A történetről könyv és film is készült. kus pontokat. Erre a felnőttek nem képesek. Ők hallják a mentést végzők hangját, a gépek dübörgését, de még így is kétes a megmenekülés, ugyanis lehet, hogy nem veszik észre őket, és egy markológép alatt lelik halálukat. Persze elképesztő csoda túlélni egy katasztrófát, de lélekben feldolgozni ugyanekkora kitartást igényel. Hétfő Kalendárium, A hét témája, » NAPRÓL NAPRA MINDIG MÁS Lakberendezés Kedd Gyógyír Szerda Légyott, Lurkókuckó Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár, Utazó 1 Szieszta wmKmBmM hiszem, azért, mert ők még nem fogják fel, mi történik valójában. Főleg, ha álmukban éri őket a tragédia. A hároméves kislány például, akit 1999-ben a törökországi Izmitben mentettünk ki egy ház romjai alól, azt hitte, repülőgép zuhant az otthonukra. A másik, hogy ha hiába hívják az anyjukat, vagy bármiféle hiányt szenvednek, elkezdenek sírni, ettől pedig elálmosodnak, és átalusszák a kriti99 LEHOCZKI LÁSZLÓ Azért szoktuk gyorsan és nagyon-nagyon óvatosan átkutatni a romokat, nehogy további emberek halálát okozzuk. Maga a mentés egy csoda, ha segíteni tudunk.