Délmagyarország, 2009. december (99. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-24 / 301. szám

2009. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK III. fc Atirlflf AS »Az ember legvégső mértéke nem az, hogy mi mellett áll ki a kényelem és a komfort wScílUcS Cl idején, hanem hogy mi mellett áll ki a kihívások és a viták idején." Martin Luther King Tízezer ember vonult utcára a decemberi napokban. A végsőkig kitartottak, ARCHÍV FOTÓ: TEMESVÁRI ÚJ SZÓ A mai Temesvár. Emlékhetet tartottak a forradalom 20 éves évfordulóján, amelynek csúcspontja volt az az operaházi megemlékezés, amelyen Traian Basescu a Román Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát adta át Tőkés László volt református püspöknek, európai parlamenti képviselőnek, aki először vehetett részt a hivatalos román ünnepségen. A Heti Új Szóban a forradalom civil résztvevői nyolc héten át emlékeztek a két évtizeddel ezelőtt történtekre, az Opera téren egy héten át tartott az a Szabadtéri fotókiállítás, amely a forradalomnak állított emléket. A helyi közlekedési vállalat pedig az egyik villamost villamosmúzeummá alakította át: kívülről a forradalom fotóival matricázták fel a szerelvényt, amely mozgó reklámként emlékeztet arra, mi történt a városban 1989 decemberében. ben oszlatott, rosszabb esetben lőtt a Securitate. - Ekkor nagyon úgy nézett ki, elhal a forradalom - emlékezett vissza Graur János. Ám teljesen váratlanul az Elektrobanat vállalatban sztrájkba léptek a munkások. Ennek a híre mindenhova eljutott, s a többi nagyvállalatból is megindultak a munkások, hogy szolidaritásukat kifejezzék. Ekkor már tényleg nem Tőkésről szóltak az események. Naponta voltak tüntetések: 8-10 ezer fős tömeg gyűlt össze az Opera téren és a Mária-szobor környékén is. Mindenki tudta, hogy a végsőkig ki kell tartani, nem szabad hazamenni. Az opera és a Mária-szobor, románul a La Maria olyan emblematikus helyszíne lett a decemberi eseményeknek, a szabadságnak, amelynél biztosan minden résztvevőnek van valamilyen emléke. Akik éltek, átélték az akkori eseményeket, azok sosem felejtik el ezeket a napokat. December 22-én hatalmas harangzúgás töltötte be Temesvárt, az Opera téren összegyűlt tömegben futótűzként terjedt a hír: Ceausescu megszökött. Óriási boldogság lett úrrá a városban. - Akkor derült ki, hogy korábbi lapunk, a Szabad Szó egy nappal korábban, december 21-én jelent meg utoljára. Az újság akkori vezetősége nagyon pozitívan állt hozzá az eseményekhez, ugyanakkor azt is átlátták, nem csinálhatják tovább a lapot, és lemondtak. Az újságnak a Temesvári Új Szó nevet adtuk, azért is, mert nem volt szabad leírni magyarul a helységneveket. így viszont örökre bevéshettük Temesvárt az újkori román sajtótörténetbe. S mi, újságírók nagyon hálásak vagyunk a Délvilág akkori munkatársainak, akik segítettek, támogattak minket az elindulásban - mondta Graur János. Nem csak a hitélet volt a fontos A Román Kommunista Párt hasonlóan a többi volt szocialista állam pártjához - az ateizmusban „hitt". Tőkés László temesvári megjelenése előtt nagyon kevesen jártak templomba, ám a református lelkész nemcsak istentiszteleteket tartott, hanem 1989 nyarától megpróbálta különböző színes programokkal megszólítani a város lakosságát: szavalóesteket szervezett minden korosztálynak. Az egyik Dsida Jenő-estre már a Securitate is felfigyelt, amely után a szavaló diákokat be is hívták a rendőrségre. A közösség mégis egyre jobban nőtt, s az istentiszteleteken is egyre többen vettek részt, s nem csak reformátusok hallgatták Tőkés prédikációit. romániai szinonimája lították bíróság elé. A tábornokokat elítélték, de hogy valójában ki fogta a géppisztolyt, és ki lőtt le valakit azért, mert 2-3 másik emberrel beszélgetett az utcán, soha nem fogjuk megtudni - mondta a főszerkesztő. Másnap, hétfőn pokolian nézett ki a város: az üzletek kirakatait betörték, törmelékek voltak az utcán. A városközpontot kordonnal zárta le a katonaság. Kedden már statárium volt, ha ketten együtt voltak az utcán, akkor jobb esetA gyanús magyar PANEK SÁNDOR panek.sandor@delmagyar.hu Aki egy napot is töltött a nyolcvanas évek Romániájában, az tudja, hogy a vége felé mekkora volt a vezetők cinizmusa és az emberek elégedetlensége. És azt is tudja, hogy ennek ellenére kilátástalanul távoli volt még a kommunista rendszeren belüli átrendeződés is, akárcsak az, hogy Ceausescu átadja a hatalmat valamelyik bizalmasának. Az éhség, a téli mínusz fokok a lakásokban, a napi pár órára üzemelő vízellátás, a zaklatások, az állandó gyanakvás dacára stabilan állt az egész reménytelen, elnyomó rendszer, amelyet pedig csak a politikai rendőrség és az adminisztráció tartott össze. Hiába tudjuk utólag, hogy egy kisebb esemény, a temesvári református „ lelkész, Tőkés László 9 9 Tokes Laszlo konok ellenállása elég 1989-es megítélése volta robbanáshoz. két évtized után is ^LT-ímtit esemenyre nem volt kettős Romániában. más jelentkező. Semmi romantika nincs ebben. Tőkés László 1989-ben pontosan tudta, hogy ha interjút ad a kanadai francia újságíró, Rejean Roy számára, majd a fdmet levetítik, azzal nagy kockázatot vállal. Tudta, hogy a falurombolási program ellen felszólalni elképesztő kihívás a Ceausescu-rendszernek, s az nem válogat az eszközökben. Tőkés László maga választotta ezt az életformát, azt, hogy ne konyhában suttogó, ne gyávaságból a rendszer jó oldalait emlegető, ne a „csak rosszabb ne legyen" filozófiát valló ember legyen, hanem vállalja a szembenézést. Nemcsak egy interjúban, hanem mindenben, ami rá vár. Abban a látszólag kilátástalan ügyben is, amelyben az érvényes bírósági végzés ellenére 1989 decemberében Temesváron maga köré gyűjtötte híveit. Ha belegondolunk, mennyi esélye volt egy rendőrállamban annak, hogy a kilakoltatás miatt hívei után a temesváriak tömegei is az utcára vonulnak, majd eltörlik a rendszert, és mennyi annak, hogy ő személyesen börtönbe kerül, és neve már csak a Szabad Európa rádió műsoriban marad még fenn egy ideig... Gondolnánk, hogy húsz évvel az események után, amikor már nem kell ilyen dilemmákon töprengeni, Tőkés és a temesváriak különleges helyet kapnak a román emlékezetben. Tőkés László 1989-es megítélése két évtized után is kettős Romániában: Traian Basescu a legmagasabb román kitüntetésben részesítette Tőkés Lászlót, miközben a román nyelvű Wikipédiában szerepel az a mondat, miszerint a temesvári református lelkész „a kommunista Magyarország ügynöke volt 1989-ig". Az állítás a Ziua című román lapból való, amely idén nyáron rángatott elő egy korabeli Securitate-t tisztet. Az idők változnak; a Temesváron többször is a tüntetők közé lövető szervezet egykori tisztje ma meglehetős erkölcsi magaslatról óvja az Európai Parlamentet a gyanús múltú magyartól. A vásárhelyiek visszafordultak azzal, hogy Aradon megvárják a reggelt, napközben ugyanis nem folytak harcok. - Az aradi kórházhoz irányítottak bennünket, ahol megálltunk a külső parkolóban. Sokan lepakolták a segélyt, s. indultak vissza, de mi maradtunk - idézte fel a történteket Ágoston Lajos. - Elindultam megkeresni az egyik sebész főorvost, akinek a nevét odahaza megkaptam. A rendész vagy egy forradalmár azonban szólt, hogy a kocsik ne maradjanak az utcán, álljanak be a kórház udvarára. Idebenn ugyanis biztonságban vannak. Visszaléptem az utcára, intettem, hogy forduljanak meg, s jöjjenek be a kocsival az udvarra, de csak azt láttam, hogy Sanyi gázt ad, s elindul, egyenesen a belváros felé. Gyalog nem értem volna utol. Irhás József taxijával Tóth Sándor Aviája előtt állt az utcán. - Azt még láttam, hogy elindul, ám ahogy beértem az udvarba, s belenéztem a viszszapillantóba, nem találom emlékezett vissza. - Leparkoltam, majd visszagyalogoltam a kapuhoz, hogy megnézzem, hol maradt. De sehol sem láttam. Az egyik felkelő azt javasolta, nézzem meg a másik bejáratnál, hátha csak ott fért be a kocsival. De hiába kerestem... Volt egy munkásruhát viselő férfi az utcán, aki úgy irányította a forgalmat, mintha rendőr lett volna. Utólag úgy véltem, ő szállhatott be Sanyi mellé, s kényszeríthette vagy irányíthatta el a belváros Őrzik emlékét Tóth Sándor holttestét az aradi forradalmi tanács december 27-én, dísz kísérettel adta át Nagylaknál özvegyének. Emlékét mindkét városban utca örökíti meg. Január 3-i temetésén százak kísérték utolsó útjára a római katolikus temetőben. Emlékét halála helyén kopjafa is őrzi, sírjánál azóta is lerója kegyeletét az aradi delegáció. Megrendítő volt Tóth Sándor halála. ARCHÍV FOTÓ: MÓRA FERENC MÚZEUM felé, hiszen a Maros felett húzódó új híd lábáig eljutott. Ott egy sorozatlövést adtak le az autójára. A szélvédőn keresztül a nyakán érte a halálos lövés. A kocsit több helyen is kilyukasztották a golyók, amiket a föld közeléből lőtt ki valaki. A vásárhelyieknek hajnali 2-3 óra között szóltak, hogy bevitték a sofőrjüket, s ők azonosították Tóth Sándor holttestét. Tóth Sándor nem egyedül indult útnak, jelentkezett ugyanis Irhás József taxis, hogy neki van helyismerete Romániában, autójával majd ő halad elöl. A szállítmánnyal tartott Ágoston Lajos is. A vásárhelyiek akadálytalanul lépték át Nagylaknál a határt, de Arad előtt megállították őket a forradalmárok azzal, hogy kerüljék ki a várost, mert ott heves lövöldözés zajlik, úgy menjenek Temesvár felé. Nem messze Temesvártól azonban olyan segélyszállítókkal találkoztak, akiktől megtudták, vissza kell fordulniuk, a várost ugyanis körülzárta, s ostromolja a hadsereg és a Securitate, a román titkosszolgálat egységei. Messziről hallatszottak is lövések és heves robbanások. Irhás József és Ágoston Lajos kísérték el a szállítmányt. Sándort az aradi kórháznál vesztették szem elől.