Délmagyarország, 2009. szeptember (99. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-22 / 222. szám

Londonban is ott lehet. Mira tud még jobbat is - szabadkozott Andrássy Árpád, amikor a jövőről kérdeztük. - Fel tudja venni a ver­senyt az épekkel, nem véletlenül szerepel a junior válogatottban. 2010-ben Szingapúrban rendezik az ifjúsági olimpiát, és ott nagy esélye van a győzelemre. Ha nyer, egyenes útja van a londoni olim­piára - jósolta a szakember, aki úgy határozott, mindent megtesz annak érdekében, hogy Mira teljesítményét is oly módon ismerje el az állam, ahogy az olimpiai és a paralimpiai győztesekét. A felgyői gimnazistának ugyanis csak az épeknek járó jutalom 30 százaléka jár a jelenlegi szabályozás szerint. 2009. SZEPTEMBER 22., KEDD „Elgáncsolhattam volna Farkas Bercit" MEGYEI TÜKÖR ] BIATOVSZKI MIRA, A FELGYŐI SPORTLÖVŐ LÁNY A LONDONI OLIMPIÁN IS OTT LEHET Mira világcsúccsal lett bajnok a siketek közt A POLGÁRMESTER SZÍVÜGYE AZ Új MÚZEUM Kétméteres nagylaki gombolyag Magyari Béla számára nem maradt keserű emlék a ma­gyar-szovjet űrrepülés. A leg­kevésbé sem neheztel Farkas Bertalanra, úgy érzi, maga is része volt a csodának. BUDAPEST GYÖNGYÖSI BALÁZS - Előbb vadászpilóta, majd pedig űrhajós lett - mi érdekelte gyer­mekként? - Egyik pillanatról a má­sikra fertőzött meg a repülés. Még csak tizenöt éves vol­tam. Rossz jegyet kaptam matekból, ezért az apukám eltiltott a kosáredzésektől. Nem a sport ellen szólt a büntetés, hanem a tanulás mellett. De mozogni azért mégiscsak kellett, így hát a hétvégén elmentünk bicikliz­ni. A repülőtér mellett le­Ugyanúgy ff Büszke vagyok arra, hogy én foghattam először kezet az első magyar űrhajóssal. Magyari Béla szálltam a bringámról, és tá­tott szájjal bámultam a le- és felszálló gépeket. Az ottani­ak többsége ismerte a szülei­met, megkérdezték, akarok-e repülni. Csak öt perc volt, de milyen csodálatos öt perc! - Hogyan debütált pilótaként? - Május végén ismerked­tem meg a repüléssel, június elején visszamentem, és ott töltöttem az egész nyarat. Óriási megtiszteltetés volt lemosni a gépek szárnyát a hangárban. Egyszer odajött hozzám Miklósi Sanyi bácsi, a titkár, és azt kérdezte, ké­szen állok-e arra, hogy én magam repüljek. Majd kibúj­tam a bőrömből. 1966-ban az ölembe pottyant egy lehe­tőség. Még 17 éves sem vol­tam. Kecskemétre várták to­borzásra azokat, akik va­dászpilótának készültek. Egyszerre két megyéből ér­keztek a jelentkezők, pülés kerül szóba, gyönyörű emlékek elevenednek meg, vagy pedig felszakadnak a régi sebek? - Miféle sebek? Büszke va­gyok arra, hogy részese lehet­tem ennek a csodának. Elgán­csolhattam volna Bercit, hogy törjön el a lába, és én repül­jek, de ilyesmi meg sem for­dult a fejemben. Büszke va­gyok arra, hogy én foghattam először kezet az első magyar űrhajóssal. - Annyiféle mendemonda övezi a kiválasztás módját, elárulná, mi történt valójában? - A legtöbben azt hiszik, hogy az utolsó pillanatban dőlt el minden. Ez nem igaz. Az űrrepülés előtt másfél év­vel tudni lehetett, hogy Far­kas Bertalan lesz a pilóta, Ma­gyari Béla pedig a dublőr. végigcsináltam mindent, de tudtam, hogy én csak a tar­talék vagyok. Berci parancs­noka Kuba­szov volt, az enyém meg Dzsanyibekov. Márpedig a szovjeteknél Ku­baszov következett a sorban, így egyértelmű volt, hogy ket­tőnk közül az megy fel, aki ve­le alkot egy legénységet. Büszke vagyok arra, hogy mindvégig kiválóan együtt tudtunk működni. - Újabb ugrás az időben és a tér­ben: amilyen emlékezetes volt az első repülése, olyan feledhetet­len lett volna az utolsó is... - Kirúgtak. Mindenkit el­takarítottak az útból, aki a Szovjetunióban végzett, köz­tük engem is. A pályámra büszke vagyok, a sereg vi­szont leszerepelt qlőttem. A 2000. október 31-i repülés csupán a MIG-29-es miatt ment élményszámba, a körül­mények miatt feledhető. Azért viszont mégis különös jelentősége volt, hogy akkori­ban már nem repültem, más­fél évtizeddel azelőtt a szív­A repülés előtt másfél évvel már tudni lehetett: Farkas Bertalan repül, Magyari Béla a dublőrje. FOTÓ: DM/DV Bács-Kiskunnal Sza­bolcs-Szatmár-Bereg volt párban. A 25-30 főből a má­sodik napra maradtunk nyolcan, a harmadikra hár­man. Űgysem találná ki a három nevet: Széles Béla, Magyari Béla és Farkas Ber­talan. Bercivel ekkor talál­koztam először, itt kezdő­dött a barátságunk. - Lépjünk egy nagyot az időben, 1966 után következzen 1980. Amikor a magyar-szovjet űrre­izomgyulladásom miatt félre­állítottak. - Összességében azért mégis­csak elégedett a pályafutásával, igaz? Mindent egybevetve igen, de bárcsak ne látnám a végét. A vadászpilóta és az űr­hajós karrier után az egyetemi tanulmányaim és az anyagtu­dományi kutatásaim során sem lehetett okom a panaszra, a minisztérium és a honvéd­ség viszont nem becsült meg. A magyar csapat első aranyér­mét szerezte meg a tajpeji si­ketlimpián Biatovszki Mira, aki a légpuskás lövészetben nem talált legyőzőre. A17 éves fel­győi lány születése óta hallás­sérült, azt is inkább csak érzi, ha elsül kezében a fegyver, mégis mindig pontosan céloz. FELGYŐ BÍRÓ DÁNIEL Biatovszki Mira tiszteletére játszották le először a magyar himnuszt a XXI. nyári siket­limpián Tajpejben. Mira nem ismeretlen olvasóink számá­ra: majdnem napra pontosan két esztendővel ezelőtt, 15 évesen világcsúccsal lett aranyérmes a siketek sportlö­vő Európa-bajnokságán. An­nak a sikernek köszönheti, hogy szeptember 2-án felszáll­hatott a járatra, ami a hallás­sérültek világjátékára repítet­te a magyar küldöttséget. A 17 éves felgyői lánynak és sport­társainak 13 órás repülőúttal I Sí ^ i „Csak az járt a fejemben, hogy bármi történjen, visszavágok, és nem engedem, hogy legyőzzön." Biatovszki Mira és 6 órás időeltolódással kel­lett megküzdeniük. Bár ötcsil­lagos szállodában helyezték el őket, a klíma és az európai gyomor számára szokatlan menü megnehezítette a ver­senyre hangolódást. A lando­lás után négy nappal kellett csatasorba állnia: 50 méterről kisöbű sportpuskával bejutott a 8-as döntőbe, ahol egy he­lyet javítva végül hatodikként végzett. Szeptember 11-én a légpus­kás lövészet következett, ahol 10 méterről 40 lövést kellett leadnia. Az alapversenyen 395 körös eredményével beállítot­ta a korábbi világcsúcsot, és nem mellesleg első helyen ke­rült a döntőbe. Ott az ukrán ­31 éves, többszörös siketlim­piai győztes - Olga Komaren­ko utolérte. Büszke szülők és a papír céltábla - Nagyon büszkék vagyunk rá, és arra, hogy a helyszínen láthattuk versenyezni. Boldog volt és meghatott, amikor a dobogó tetejére állt. Hullottak a könnyei, de mi is sírtunk ­nyilatkozta lapunknak Mira édesapja, aki feleségével együtt lányuk után utazott Tajpejbe. - Csak az járt a fejemben, hogy bármi történjen, vissza­vágok, és nem engedem, hogy legyőzzön - mondta az izgal­mas párbajról Mira. Edzője, a szegedi Andrássy Árpád el­árulta, abban a kritikus hely­zetben már nem tudott segíte­ni, nem is hallotta volna tanít­ványa, mit tanácsol, hiszen a fegyver elsülését sem hallja igazán, inkább csak érzi. Ah­hoz pedig, hogy a szájáról le­olvassa az utasítást, túl mesz­sze volt. Végül a felgyői tehet­ség maga jött rá, hogy elkap­kodta az első négy lövést. Visszaállt saját ritmusába, és a végén 0,2 körrel nyert. - Győzni mentem Tajpejbe. Számítottam rá, hogy kiélezett versenyben kell bizonyíta­nom, de arra nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz - nyilat­kozta Mira, amikor megérke­zett Felgyőre, ahol ünnepi fo­gadtatásban részesült. Ahogy ő az érmet, úgy hordozták őt a tenyerükön a falubeliek, akik magyar zászlókkal, ujjongva jöttek köszönteni a bajnokot. A diadalt követően még egy Óriás Gombolyag Múzeum né­ven a kenderfeldolgozást be­mutató tárlatot szeretne létre­hozni Nagylakon a polgármes­ter. Egy 2 méter magas, 6 milli­méteres kötélből font gombo­lyag lenne a turistacsalogató. NAGYLAK KORMOS TAMÁS - Könnyűipari szakemberként 1972-ben kerültem a nagylaki kendergyárba - meséli a határ­falu polgármestere, Gyarmati András, miért is szívügye a több mint 100 esztendős múlt­ra visszatekintő helyi kender­feldolgozást bemutató állandó tárlat. - Egészen 1983-ig dol­goztam itt, és mielőtt eljöttem, 130 embert irányítottam. így nem csoda, hogy nagyon ra­gaszkodom ehhez az iparág­hoz, szeretném, ha múzeum­hetet tölthetett Tajvan fővá­rosában: szurkolt a többi ma­gyarnak, esténként pedig a bőröndjére fektetett medálián pihentette a szemét. Ráfért egy kis szusszanás, mert neki most kezdődik a tanév. Nem jár speciális iskolába, az órá­kon a tanárai szájáról olvas. Október elején újabb nemzet­közi versenyre utazik, ezúttal Koppenhágába. dig nem nyugszik, míg meg nem valósul az álma. - Nem önálló épületben gondolkodunk, hanem a meg­lévő kultúrházunk egy termét és folyosóját szeretnénk átala­kítani. Itt méltó helyen állít­hatnánk ki a jelenleg egy régi konditeremben őrzött kender­ipari eszközöket, amelyek kö­zött vannak 100 éves szerszá­mok is - folytatta a faluvezető. Háromszáz kilométeres kör­zetben nincs hasonló múzeum. Ezért Gyarmati nagyon bízik abban, hogy többen fognak emiatt a faluba látogatni. Per­sze ehhez valami turistacsalo­gató is kell. Ez pedig egy 2 mé­ter magas gombolyag lenne, amely a 15 dekás, boltban kap­ható gombolyag hű mása vol­na. 6 milliméteres kötélből fon­nák az óriási labdát, ami a jel­képe is lehetne a múzeumnak. ban is emléket állítanánk a szakmának - tette hozzá. Az 545 lelkes falu évente mindössze 70 millió forintból gazdálkodik, így önerőből nem tudják előteremteni a be­ruházáshoz szükséges 4 milli­ót. Már pályáztak, de nem jár­tak sikerrel. Ennek ellenére jövő tavasszal ismét beadják a dokumentumokat. A település első embere azt mondta: ad­Mira édesanyja is nagyon büszke lánya teljesítményére. FOTÓ: TÉSIK ATTILA Ezt a kézi gerebent úgy 100 évvel ezelőtt használták a helyiek - mutatja Gyarmati András. A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom