Délmagyarország, 2009. március (99. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-26 / 72. szám

Csütörtök, 2009. március 26. Bizalmasan 111 ©AZ IGAZI SZEMPILLA DARVASI LÁSZLÓ Várni a gyerekre Szigorú protokollhoz kötött a díszterítés, árulták el a Hansági díjnyertes felszolgálónövendékei KÉT VILLA JÁR A FARSANGI FÁNKHOZ Régen akartunk már szólni róluk. Általá­nos fogalommal illetve ők a szülők. A szomorúak, a becsapottak, az elhagyot­tak, a szülők, akiknek a szemefénye, vi­sító hangú kislánya, szőrös gorillafia kül­földre ment tanulni, dolgozni, vagy csak kalandvágyó viszketés miatt. E nem azo­nos mértékű aggodalomban élő, koro­sabb embereket mindig látjuk légikikö­tők fényes termináljaiban, ott állnak az izlandi, ulánbátori járatra várakozva, s gyakran arról beszélnek, ugyan leesett útközben a gép, de aztán fel tudott száll­ni, igaz, már csak egy szárnnyal, kicsit billegve és füstölve közeledik. Ezek az emberek, leginkább nagy­mamák, minden dicséretet megérdemel­nek. Unokáikat évente kétszer látják, amikor repülőjegyet kapnak. Mindig va­sárnap tizenegykor hívja őket a fiuk, a lányuk, a vonal visszhangzik, sistereg. Ha kiutaznak idegenbe, nem értik a ve­jüket, a menyüket, nem értik, mit ka­rattyol a másik nagyszülő, idegenként téblábolnak a gyerekük országában, naphosszat tolják a nyüszítő babakocsit, és csak mosolyogva bólogatnak, ha dü­hösen ordít velük a szupermarket pénz­tárosa. Egész nap tesznek-vesznek a la­kásban, mosogatnak, port törölnek, két­szer is kivasalnak, és valamit mindig el­rontanak a házban. Sokat figyeltük e szomorú szülőket mindenféle repülőterek várótermeiben, és végül arra jutottunk, a nációknak vannak jellegzetességeik. A magyarok sokáig ölelik az érkező fiút, lányt, s az örömük is mintha azt mondaná, itt vagy, de hamarosan el fogsz menni. Az oro­szok arisztokratikusak, kicsit feszültek, és a szabadban ölelkeznek inkább. Az olaszok hangosak, a kínaiak hangosab­bak, a német szülők udvariasak, ragyog a cipőjük, és a kezükben slusszkulcs fénylik. New Yorkban láttuk ezt a jelenetet. Felfigyeltünk a szép, negyvenes, jól öltö­zött anyára, szorongott várakozás köz­ben. Félt! Hisz ez annyira nem jellemző a pozitív amerikaiakra! Aztán megláttuk az érkező bakfist, és megértettünk min­dent, metálos, sátánista kislány gyászfe­ketében, fekete rúzs és fekete körmök, neki már a Cure is csak mézes giccs le­het. Ám az osztálykirándulásról érkező lány zokogva ölelte az anyját, gyerek lett, eltűnt a sötét szerepe, csak sírt, szi­pogott az anyja nyakán, akinek végre ol­dódott a félelme, megnyugodott, majd kissé eltolta magától a lányát, és meg­szabadulva a félelemtől, hogy bármi baj történt vele, hogy megerőszakolták, hogy túllőtte magát, hogy megütötte az intézkedő rendőrt, boldogan kérdezte tő­le: Kate, Kate, csak nem megint elköltöt­ted az összes pénzt a bankkártyádról?! Úgy kell teríteni, hogy a vendég könnyen feltalálja magát, miközben a formalitásokat is illik betartani. Biztosan sokakkal előfordult már, hogy családi rendezvényekre - szü­letésnapra, eljegyzésre - díszes asz­tallal lepték meg hozzátartozóikat. Sokszor azonban ez nem is olyan egyszerű. MUNKATÁRSUNKTÓL Felszolgálónak tanuló szegedi diák­lányok mutatták meg nekünk a díszte­rítés fortélyait, beszéltek a külföldi trendekről. A Budapesti Operabál szi­gorú protokolljába is beavattak. Bizo­nyítja szakértelmüket: országos szak­mai versenyen aranyéremmel jutal­mazták munkáikat. Csak a fantázia és az anyagiak szabnak határt a díszítésnek. Egy na­gyobb bál megszervezésénél több millió forintba is kerülhet az asztalok dekorációja. A nívós rendezvényeken FOTÓ: MISKOICZI RÓBERT OLASZ DIÁKOK ÉRKEZTEK VEN­DÉGSÉGBE. A héten 100 olasz kö­zépiskolás szakács, cukrász és fel­szolgáló érkezett a Hanságiba, hogy tanuljanak magyar társaik­tól. Már jártak Szegeden, a jó ta­pasztalatok ösztönözték őket, hogy az idén is ide látogassanak néhány napra. Kulturális és szak­mai programon vesznek részt, mert vallják: ismerniük kell a ma­gyar szokásokat, hagyományokat ahhoz, hogy kielégítően szolgálják ki a hazájukba látogató turistákat. nyi távolságban kell feltenni azokat. Minden fogáshoz váltás evőeszközt adunk, és a desszert elfogyasztásá­ra alkalmasat mindig a tányér fölé rakjuk - részletezte a tudnivalókat Krisztina osztálytársa, Tatjana, aki egyébként légiutas-kísérőnek ké­szül. Hozzáfűzte: azért ennyire nem egyszerű a dolog, a fánkhoz két vil­la, de a dobostortához például egy kés és egy villa szükséges. A har­madik szorgoskodó, Irénke arra is felhívta a figyelmünket, hogy ha egy valódi díszterítést készítené­nek, fehér kesztyű nélkül hozzá sem nyúlhatnának a terítékhez. • Krisztina, Tatjana és Irén tavaszi asztala az Operabál előírásainak is megfelelne telménynek. A középiskolások azt is elmondták, egy aprólékosan elkészí­tett díszterítés akár másfél óráig is el­tart. - Főbenjáró bűn, ha a szalvéta lelóg a bal kéz felőli zsemletányérról, és hozzáér az asztalterítőhöz, a villa alá pedig kizárólag otthon kerülhet. A vendégnek nem szabad fejtörést okoz­ni: csakis olyan szalvétahajtogatási technikát lehet használni, amit két mozdulattal bárki kinyit - magyarázta a trükköket Krisztina. Egy hónapot töl­tött szakmai gyakorlaton Finnország­ban, megfigyelt néhány új trendet. Az alap asztalteríték része a vizespohár, és az italfelhozataltól függően a tányér felett jobb kéz felől további poharakat raknak fel az asztalra a pincérek. Kü­lön fehér- és vörösborosat. Háromszög alakban, egymástól olyan távolság­ban, hogy egy golyóstoll elférjen kö­zöttük. Újdonságnak számít a négy po­hárral történő terítés és a négyszögle­tes tányér is - tudtuk meg a diáklány­tól, aki azt is elárulta, nehéz, de szép szakma ez egy nőnek. Külföldön, talán Londonban szeretneérvényesülni, sze­rinte itthon nem jók a kilátások. - Az asztalon legfeljebb három pár evőeszköz lehet, és vagy kintről befelé, vagy bentről kifelé terítünk. Az asztal szélétől pontosan egyujj­Rabbi segített a felkészülésben A diáklányok bizonyítottak is, megtanulták a terítés csínját-bínját: Kis Irén és Pokrovszkaja Tatjana a márciusban megrendezett országos versenyen, a Pelikán Gasztronómiai Kupán a zsidó húsvét alkalmára készített díszterítéssel aranyérmet szerzett. A szegedi zsinagóga rabbija és Kozák Hajnalka szakoktató segített nekik a felkészülésben. Barna Krisztina Budapesti Operabál mottójára készült versenyasztalát aranyéremmel és két különdíjjal is jutalmazta a Szolnoki Főiskola zsűrije. A másodéves, festészetben is jártas Liptai Gábor szakácstanuló pedig zöldségszobrával bronzérmet nyert a megmérettetésen. Több mint 12 órát dolgozott a műalkotásán. zák meg a rendezők. A terítés szigorú protokoll szerint zajlik, vétek a legap­róbb hiba is - a szegedi Hansági Fe­minap. A mintadekoráció akár a fővá­rosi operabál asztali díszterítése is le­hetne, megfelel ugyanis minden köve­• • Főbenjáró bűn, ha # # a szalvéta lelóg a zsemletányérról, és hozzáér az asztalterítőhöz. Barna Krisztina a hófehér abrosz, a székszoknya elen­gedhetetlen kellék, és a női vendége­ket sokszor a szék háttámlájának masnijába rejtett rózsával ajándékoz­renc Vendéglátóipari és Idegenforgal­mi Szakiskola és Szakközépiskola nö­vendékei megismertettek bennünket is a felszolgálószakma csínjával-bín­jával és buktatóival. Ki tudja, a „tudo­mányra" otthon is szükség lehet. Kö­zeledik a húsvét, minden jó ötlet hasznosnak bizonyulhat. - Hol a szalvéta helye? - kíváncsis­kodtunk, próbáltuk ellesni a fortélyo­kat, amíg a másodéves Kis Irén és Pokrovszkaja Tatjana, illetve a har­madéves Barna Krisztina megterített egy tulipánokkal, aprócska, zöld pa­pírvirágokkal díszített, tavaszias han­gulatú asztalt iskolájuk ebédlőjében a ZSÉDA VALLJA: PRECÍZEBBÉ TETTE AZ ANYASZEREP Zsédenyi Adrienn március 19-én el­nyerte a Magyarországon először meghirdetett Glamour Women of the year legjobb énekesnőjének járó dí­jat. A magazin olvasói hat kategóriá­ban szavazhattak: megválasztották a legjobb sportolónőt, és a legsármo­sabb férfit is. A 34 éves Zsédát új stí­lusáról és az anyaságról is kérdeztük telefonos interjúnkban. KANCSÁR TÍMEA - Gratulálunk. A hét végén önnek ítél­ték oda a Glamour Women of the year legjobb énekesnőnek járó diját. Meg­lepte az elismerés? - Az olvasók szavaztak, ilyenkor nem lehet előre borítékolni az eredményt. Mivel a közönség visszajelzése nagyon fontos számomra, nagyon izgultam a gá­la előtt. Nemrég jelent meg legújabb le­mezem, és azóta ez volt az első közön­ségszavazás. Kamaszkorom óta a szín­padon állok, sokan azóta követik pályá­mat. Talán ennek is köszönhető a siker. - A díjkiosztó gálaesten sötétbor­dó miniruhát viselt egy trendi „gla­diátor" szandállal, legújabb klipjé­ben is dinamikus, fiatalos öltözék­• Az énekesnő a díjjal FOTŐ: DM/DV ben láthatjuk. Minek köszönhető a stílusváltás? - Soha nem játszottam szerepet. Ami­kor a kisfiamat vártam, több időm volt gondolkodni. Azóta máshogy látom a média és a zene világát, és persze ma­gamat is. Nemcsak a lemezem, a sze­mélyiségem is érettebb lett. Kislányként indultam el a pályán, beburkolóztam a ruháimba. Mára bátrabb lettem: meg merem mutatni azt, amim van. Az új, Rouge című albumomon már nem a lí­rai, poétikus, kissé naiv Zséda dominál. Nyitottam a fiatalabb közönség felé, és az új lemezzel a szórakoztatáson kívül más céljaim is voltak: olyan komoly dolgokra szeretném felhívni a figyel­met, mint a családon belüli erőszak problémája. A ruhatáram is megújult. Aki ismer, az tudja, rajongok a divatos holmikért. Egy énekesnő számára elen­gedhetetlenül fontos, hogy lépést tart­son a divattal. A Glamour díjátadóján a legújabb, Louis Vuitton tervezte ruha­és táskakollekciót viseltem. A lábbelim pedig kész műalkotás volt: toll és gyöngy is díszítette. Szeretem, ha vala­mi játékosan elegáns, sikkes. - Mit szól a változáshoz a férje? Nem féltékeny? - öt nem sokkolja, hogy néhány cen­tivel rövidebb a szoknyám. Sőt! Inkább örül neki. Nyitott ember, és én sem adok rá okot, hogy féltékeny legyen. Másrészt őt nem érte nagy meglepetés, hiszen fo­lyamatában szemlélte a változást. - Kisfia, Nimród már másfél éves. Megfér egymás mellett a lemezbemu­tató turné és az anyaság? Ki vigyáz Nimródra, amíg ön koncertezik? - Minden programomat igyekszünk úgy szervezni, hogy a kisfiam ne érezze a hiányomat. Az anyaszerep sokkal pre­cízebbé tett. A mai világban természe­tes, hogy egy nőnek hivatása és család­ja van egyszerre. Orvosok, pedagógu­sok és még sorolhatnám, milyen sokan, milyen komoly munkákat egyeztetnek össze az anyasággal. A koncertek idején az apukája vigyáz a kisfiúnkra, illetve van egy képzett segítségünk is. - A szentesi Horváth Mihály Gimná­zium drámatagozatára járt néhány évig. Szívesen jön vissza a környékre nosztalgiázni? - A Szentesen töltött évek nagyon meghatározóak voltak az emberekhez és a művészethez való viszonyom ala­kulásában. Néhány hónapja koncertez­tem Szentesen, megéreztem az ismerős illatokat, előtörtek a kedves emlékek. Két hete a szegedi lemezbemutató kon­certen is lelkes közönség fogadott. Sze­geden élmény játszani, a környéken van az egyik legaktívabb rajongói klubom. A legtöbb fellépésemre elkísérnek. - Várja a május 28-i koncertet a Bu­dapest Sportarénában? - Minden előadó életében eljön az a pont, hogy meghódítsa az Arénát. Iga­zi ünnepre készülünk: minden ott lesz, ami én vagyok és voltam. LAPUNK 95. SZÜLETÉSNAPJÁN ÉNEKELT. Zsédenyi Adrienn már születésnapot is ün­nepelt a Délmagyarországgal: nagy sikerű koncertet adott a Klauzál téren rendezett egész napos mulatságon, amellyel lapunk fennállásának 95. évfordulóját köszön­tötte 2005-ben. „Csápolás, sikongatás, örömfütty, eksztázis!" - írtuk a neves éne­kesnő koncertjéről: a születésnapi bulin több ezren vettek részt. Nagy sikert aratott Zorán, Csonka András és a Fiesta is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom