Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-03 / 102. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2007. MÁJUS 3. A színház kórusának tagja, Kónya Krisztina magánénekes szeretne lenni Előadást mentett a beugrás Kérdés, hogy lesz-e pénz a folytatásra Megerősítették a pitvarosi sváb házat Már a tetőt cserepezik a pitvarosi sváb házon: befejeződött a vitatott műemlék felújításának első fázisa, immár nem dőlhet rá a járókelőkre az épület. Azt viszont nem tudni, lesz-e pénz a folytatásra, azaz a belső felújításra. A mester és a tanítvány: Gyimesi Kálmán és Kónya Krisztina DM/DV-fotó A színházi kórus tagját, Kónya Krisztinát több főszerepben is hallhatta már a közönség. Don­na Annát például beugrással énekelte, megmentve a Don Giovanni egyik előadását. A fiatal szoprán jelenleg Gyimesi Kálmánnál tanul, és magánéne­kes szeretne lenni. Kónya Krisztina a szegedi zene­művészeti karon szerzett egyete­mi diplomával a zsebében az ötö­dik évadját tölti a színház kóru­sában. Szólistaként is foglalkoz­tatják: először a Grófnét énekelte a Figaro házassága beavató elő­adásain, majd Melindaként ta­lálkozhatott vele a közönség a Bánk bánban. - Ezután szinte minden évadban kaptam két-há­rom szerepet. Ebben a szezonban a legnagyobb feladatom Donna Anna volt: vállaltam, hogy meg­betegedett kolléganőm helyett beugrással elénekelem. Úgy vol­tam vele, bármi történik is, nincs vesztenivalóm, hiszen megmentem az előadást. Ez tel­jesen feldobott, talán emiatt is sikerült minden olyan jól. Még tavaly nyáron megtanultam a szerepet, mert hallottam, hogy bemutatjuk a Don Giovannit. Eredetileg ugyan nem rám osz­tották, végül mégis elénekelhet­tem. Felajánlották ugyan, hogy hagyjam ki az egyik vagy akár mindkét áriát, de azt mondtam: ha végre színpadra kerülhetek, énekelni szeretnék.' Ezt a közön­ség is megérezhette, mindkét ária után nagy tapsot kaptam ­meséli egyik énekórája után Kó­nya Krisztina, aki egy éve a szín­ház örökös tagjától, Gyimesi Kálmántól tanul. - Sajnálom, hogy nem jöttem Kálmánhoz már sokkal hama­rabb, mert akkor már előrébb tar­tanék. Mindig őszintén meg­mondja a hibáimat, de azt is, ho­gyan javítsak. A határozottság és a kemény kritika nagyon jót tesz egy énekesnek - véli Krisztina. Hogy mennyire, azt bizonyítja: az idei hét zenés produkcióból ötben már szólistaként kapott feladatot. A szegedi közönség is­meri, kedveli, és a színház veze­tése is számít rá. Szeretné azon­ban, ha énekkari tagból végre magánénekessé léphetne elő, mert akkor folyamatosan csak a szólista feladataira koncentrál­hatna. - Krisztinából igazi, sűrű lírai szoprán lesz, aki megfelelő tech­nikai felkészültség birtokában más jellegű szerepeket is meg tud majd oldani, ha kedve tartja - hangzik mestere, Gyimesi Kál­mán jóslata. - Őt és a hozzá ha­sonló tehetségeket ki kellene GYIMESI NOVENDEKEI VOLTAK Gyimesi Kálmán 1962-ben lett a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, né­hány év múlva a Tömörkény zenei tagozatán kezdett tanítani. Később már csak néhány magántanítványt vállalt, hiszen volt olyan évad, amikor 100-120 elő­adást is énekelt a színházban. Ma azt vallja: tanítani csak annak lenne szabad, akinek ideje és türelme is van hozzá, és mindennap foglalkozni tud a növendé­kével. Ö is azt a bel canto énekiskolát adja tovább, amit egykor világhírű olasz mestereitől, Tito Schipától és Gina Cignától tanult. Növendéke volt többek kö­zött Tokody Ilona, Szendrényi Katalin, Vajda Júlia és Frankó Tünde is. emelni, és még több bizonyítási lehetőséget adni nekik. Akkor ta­lán nem tűnne a mai fiatalok számára olyan perspektíva nél­külinek ez az ország. A kiváló baritonista óriási hi­bának tartja, hogy gyakran nem megfelelő tanárok tanítják az énekeseket, és nem elég gondo­san választják ki a növendéke­ket. Hiába zongorázik és olvas kottát valaki kiválóan - ha nem született megfelelő hangi adott­ságokkal, akkor sohasem lesz be­lőle jó énekes. Heti kétszer egy órában persze nem is lehet meg­tanítani az éneklés művészetét. - Volt már olyan ifjú kollégám, aki a harmadik óra után itt ha­gyott, mert sokallta a mindenna­pi munkát, amit kértem tőle. Ez a pálya rengeteg gyakorlással, le­mondással is jár, ezt tudomásul kell venni - állítja Gyimesi Kál­mán. A szegedi publikum ked­venc Rigolettója ma ritkán néz opera-előadásokat, mert sokszor már a rendezés is idegesíti. Úgy véli, nem azt mutatják meg egy-egy jelenetben, amiről az va­lójában szól. H. ZS. Ha régi pompáját nem is nyer­te még vissza, legalább már nem rettegnek a pitvarosiak a Kos­suth utcai sváb háztól. Mint an­nak idején megírtuk, a tulajdo­nos, Kincstári Vagyoni Igazgató­ság (KVI) januárban kezdett hoz­zá a munkához. Az elmúlt évek­ben alaposan leromlott, aládú­colt, csavarokkal, pántokkal ösz­szefogott, lényegében alap nélkü­li vályogházat először lépésről lé­pésre újraalapozták, majd lebon­tották és újjáépítették, megerősí­tették a menthetetlen falakat. A felújítás első szakasza most a be­fejezéshez közeledik: már a tetőt cserepezik újra a szakemberek. A beruházásra a KVI 15 millió fo­rintot fordított, a munkálatok el­végzésére pedig az Alföldi Mű­emlék-helyreállító Kft.-t kérte fel. A pitvarosi sváb házat egyéb­ként egy Dunántúlról ide tele­pült sváb család építtette nyolc­van-száz esztendeje, tornáca ezért a sváb építkezési szokáso­kat tükrözi, ugyanakkor magán viseli a helyi kisebbség, a szlo­vákok stílusjegyeit is. A helybe­liek éppen e különös keveredés miatt nem tartották szívügyük­nek megóvását, és azt sem ér­tették, miért került az épület a tanácsrendszer végóráiban mű­emléki védelem alá. Az amúgy rendezett főuca szégyenfoltja­ként emlegetett düledező házat a polgármesteri hivatal ezért a legszívesebben lebontatta vol­na. Ezt szerette volna vele tenni a tulajdonos, a Kincstári Vagyo­ni Igazgatóság (KVI) is, a Kultu­rális Örökségvédelmi Hivatal azonban pert kezdeményezett a felújítás érdekében. A pert, amelyben az állam tulajdon­képpen önmagával hadakozott, végül annak ellenére a műem­lékvédők nyerték meg, hogy a felújítás gazdaságosan nem vé­gezhető el. Pénzt azonban csak tavaly nyá­ron kapott erre a célra a kincstár, ráadásul ez is csak a rekonstruk­ció első, állékonyságot szolgáló fázisára jutott. Hogy lesz-e pénz a folytatásra, azaz a belső felújí­tásra is, arra Lele Gyula, az igaz­gatóság regionális irodájának műszaki előadója nem tudott vá­laszolni lapunknak. SZ. I. M. ... Cserepezik a pitvarosi sváb házat Fotó: Gyenes Kálmán A fiatal lány tervezi, hogy visszamegy zenét tanítani a kínai gyermekeknek Derdák Andrea útja Makótól Makaóig Három hetet töltött nemrégiben Dél-Kínában magyar barátjánál a ma­kói Derdák Andrea. A szegcdi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola har­madéves gordonka szakos hallgatója tervezi, hogy visszamegy zenét taní­tani a kínai gyermekeknek. Derdák Andrea - aki a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola harmadéves gor­donka szakos hallgatója, és a makói Overdream együttes tagja - pár hete ma­gyar kedveséhez ment látogatóba a Kína délkeleti részén lévő Shenzenbe. Barátja szeptember óta dolgozik a többmilliós iparvárosban. - A felhőkarcolók magasságától kezd­ve az utcákon hömpölygő embertöme­gen át a végtelennek tűnő metróvonala­kig minden sokszorosa a Magyarorszá­gon tapasztalhatónak - mondta Andrea, hozzátéve, napokban tellett, mire mind­ezt megszokta. A fiatalok ellátogattak a közeli Hongkongba és az egykori portu­gál gyarmatra, a kereskedelméről hí­res-hírhedt Makaóra. A makói lányra nagy hatással volt a hétmilliós Hong­kong. - Itt sem a kommunikáció, sem az eu­rópai külső nem jelentett gondot, ugyanis mindenki beszél angolul, és za­vartalanul el lehet vegyülni a sokszínű tömegben. Nem így az alig negyven kilo­méterre fekvő Shenzenhcn. A fiatal lány nagyon meglepődött azon, hogy a kínai Derdák Andrea Makaón Fotó: DM/DV iparvárosban szinte senki sem beszél angolul, és hogy kisebbfajta szenzáció­nak számított, pedig barna haja és barna szeme van. Furcsa volt számára, hogy sokan leplezetlenül megbámulták, má­sok pedig meg is álltak, hogy lefényké­pezzék. Fejtűnő volt ugyanakkor a kínaiak kedvessége, és az, ahogyan ragaszkod­nak értékeikhez, hagyományaikhoz. Andrea éppen holdújévkor tartózko­dott Kínában, ami a legnagyobb ünnep az ázsiai országban. Az óév zajos, pe­tárdás búcsúztatására mindenki láza­san készül. A.makói lánynak nagyon tetszett a kertkultúra. Az égig érő épü­letek között ugyanis egymást váltják a szépen gondozott zöld területek, ame­lyek inkább botanikus kertre, üdülő­övezetre emlékeztetnek, mint egyszerű parkokra. A szökőkutakkal, vízesések­kel tarkított kertekben mindenki vi­gyáz a tisztaságra. Andrea nem emlék­szik rá, hogy bárhol is látott volna el­dobott szemetet. Mint ahogyan kövér embert sem. A zöldség- és gyümölcskí­nálat hatalmas. Andrea életében elő­ször evett sárkánygyümölcsöt, mara­cuját és licsit. Örül annak, hogy a kí­nai konyha remekeiből is válogatha­tott, és állítja, sokkal fűszeresebbek, il­latosabbak a távol-keleti ételek, mint a magyarországi éttermekben kapható változataik. A jövőre gordonkatanári és kamara­művészi diplomát szerző lány komolyan elgondolkodott azon, hogy tanulmányai befejezésével visszautazik a távoli or­szágba. Úgy látta, hogy a gazdaságilag fejlett területen van jövője a szakkép­zett, fiatal munkaerőnek. Szívesen taní­tana például kínai gyerekeknek zenét a nemzetközileg is elismert Kodály-mód­szerrel. VARGA MÁRTA A 4705. EV AZ ARANY MALAC ESZTENDEJE A kínai újév. a holdújév a világ népességé­nek egynegyede számára az év legnagyobb eseménye. A keresztény húsvéthoz hason­lóan vándorló, többnapos ünnep, idén feb­ruár 18-ára esett. Ennek a tavaszköszöntő hagyománynak elengedhetetlen hozzátar­tozói a piros lampionok és ajándék tasa­kok, valamint a narancsfák. A piros szín a bőség és a gazdagság jele, a narancs szó jelentése kantoni nyelvjárásban megegye­zik az édes és az arany jelentésével. A régi kalendárium szerint Kínában ma 4705-öt írnak, és ez az arany malac éve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom