Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-21 / 248. szám

SZOMBAT, 2006. OKTÓBER 21. • MEGYEI TÜKÖR* 3 Csak kevesen tűzik ki a nemzeti lobogót az ünnepen Fotó: Schmidt Andrea EURÓPÁBAN MÉG RITKÁBB M - Az olaszok adnak arra, hogy a közintézményeken ott lobogjon a trikolor a nemzeti ünnepeken, de magánházakon nem szokás kitűzni - mondta el Pál József professzor, a szegedi Olasz Kulturális Központ vezetője. Az egyes régiók zászlaival inkább találkozni a június 2-i és április 25-i nemzeti ünnepeken. A franciák is visszafogottak a nemzeti jelképhasználatban. Antony Congnard, a szegedi Alliance Francaise lektora például megdöbbent a magyar iskolák fellobogózásán, mert ez gallföldön nem jellemző. Három nemzeti ünnepükön - július 14-én, május 8-án és november 11-én - szinte csak a polgármesteri hivatalokon vagy az állami tulajdonú cégek épületein látni a francia trikolórt. A franciák - bár állítólag tőlük származik - a kokárdát is furcsának találják. kitűzve - mondta el Kaposvári Péter, a MAV területi igazgatója, aki szerint mindig van zászló épületeiken a nemzeti ünnepeken. - Nálunk egész évben kint leng a magyar zászló, de párszor már ellopták, ezért magasabbra költöztettük - magyarázta Krízsán István, a Szegedi Nemzeti Színház műszaki igazgatója. Akkor szokták levenni, ha időnként mosásra szorul, de ilyenkor is van helyette másik. T.R. Ötvenhat kibírja DARVASI LÁSZLÓ Ez az évtizedeken át elhallgatott, befeketített, meggyalázott ünnep újra mozgásba hozza a társadalmat. A társadalom persze magától is mozog, nyugtalankodik, tüntet, bevonul és kivonul, miközben az Ünnep mint valami tanító bácsi újra és újra a repedésektől csúf nemzeti palatáblára írja a maga aktuális kérdéseit. Kínos kérdések ezek, és bizony kínos rájuk válaszolni is. Még sincs semmi szokatlan a tartalmukban. Vajon ki ünnepel, és aki ünnepel, az hol ünnepel, ki kivel ünnepel ? De kérdezzük meg azt is, mi ötvenhat titka. Valószínűleg az a felejthetetlen történelmi részegség, az a szabadságmámor, mely azon a ragyogó októberi napokon végigfénylett az országon. A forradalmat szenvedélyes értelmiségi viták előzték meg, de kirobbanása spontán módon, ösztönösen történt. Nem volt forgatókönyv. Nem volt vezető mag, tudatosan készülődő élcsapat. Ötvenhat olyan volt, mint egy hatalmas boldog kiáltás, melyben az értelmiség szopránja együtt szólt a munkásság basszusával. A szabadság elementáris vágya egy pillanatra valódi, élő nemzeti közösséget teremtett. Az ilyesfajta történelmi mámor azonban hosszú ideig nem tartható ki. Ha a forradalom győz, a mámor akkor is elszáll, belőle kiábrándulás, harag, gyűlölet és félelem lesz. S hogy ötvenhatot vérbe fojtották, még inkább így történt. Erős és kitartó közhely, hogy váratlanul érkező rendszerváltásunk után az egykori forradalmárok nem kapták meg azt az elismerést és megbecsülést, amely hitük szerint járt volna nekik. Idős, keserű, sokat bántott emberek figyelték egyre kiábrándultabban és dühödtebben a vagyonátmentés arcpirító műveleteit, a privatizáció trükkjeit illetve annak a hatalmi kontinuitásnak a továbbélését, mely a forradalom egykori leverői és az új rend képviselői között, mondjuk így, árnyalódott. Antikommunista magányukkal többnyire a társadalom sem kívánt osztozni, miközben gyakorta ők váltak szélsőséges artikulációk forrásaivá, ritkán volt valódi közük modernizációs folyamatokhoz, az egykori forradalom dühödt és vad perspektívájából néztek, és néznek gyakran ma is a világra, amely egyre idegenebbül és érthetetlenebből változott. A szabadság mámora kétségbeesett nosztalgia tárgya maradt, soha nem kapták vissza. A rendszerváltás óta szenvedélyes vita tárgya, ki ötvenhat „igazi" örököse, a Fidesz-politikus Wittner Mária, netán a méltatlanul kifütyült Göncz Árpád, vagy a „pesti srác", aki szorosabb szülői felügyelet híján már tizenöt évesen dobálta a Molotov-koktélt, vagy lődözte az égő tankból menekülő orosz katonákat. A kommunista Nagy Imre azzal vált a forradalom és szabadságharc emblematikus figurájává, hogy a gyámoltalan és szorongó kezdet után beállt az események fénykörébe, majd elárultatása és megkínzása után is az „Egészét" képviselte/vagyis azokat is, akik vele nem érettek egyet, akik többet és radikálisan mást akartak, s akik - ha győz ez a forradalom - valószínűleg őt magát is félreállítják végül. Ötvenhat másik titka, hogy ez volt az utolsó, hagyományos, az egykori tizenkilencedik századi polgári forradalmakkal rokonságot tartó társadalmi mozdulat, amely ráadásul komoly lelki, érzelmi konvertibilitással bírt, fősodra pedig elkeseredett szabadságharcba torkollt, a kicsi, az esélytelen küzdött a lomha és brutális nagy ellen, mint ahogy megesett már a magyarok történetében oly sokszor. Ötvenhatot folyamatos marakodás, türelmetlen és kirekesztő képviseleti igény kíséri. Kibírja. Ahogy ötvenhat mint eszmény kibírta Kádárék hazug rongyszőnyegeit, kibírja az egykori forradalmárok keserűségét is, és kibírja az aktualizálás szánalmas kaparászását, a giccset, Hollywoodot, a rockoperát, a tömjént. Ötvenhat kibírja a Köztársaság téri lincselés színpadi bemutatóját. De kibírja azt is, hogy forradalmároknak neveznek olyanokat, akik legfeljebb kódobálásban és autógyújtogatásban jeleskednek, ha éppen úgy hozza a helyzet. A csodák azért lehetnek csodák, mert elbűvölően állóképesek. Lopják a magyar trikolórt, de nem tűzik ki a nemzeti ünnepen otthon Ünnep - zászlók nélkül Az Egyesült Államokban megszokott, sőt elvárt, hogy a polgárok kitűzik házukra a csillagos-sávos lobogót a nemzeti ünnepen. Itthon ez egyre kevésbé jellemző. A közintézményekre ugyan van helyi szabályozás zászlóügyben, de szegedi magáningatlanok úgy járnak el, ahogy akarnak. Természetesnek vesszük, hogy nemzeti ünnepeiken a nemzeti jelképek fontos szerepet kapnak - a magyar zászlók például kikerülnek az épületek homlokzatára. Ez azonban sokaknak egyáltalán nem magától értetődő: jelzi ezt az ünnepnapokon a számtalan „csupasz" szegedi magán- és társasház, sőt jó néhány közintézmény is. Vannak épületek, ahol még zászlótartó sincs, ahová a nemzeti trikolor kitűzhető lenne. Molnár László, a szegedi polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodájának vezetője elmondta: egy 1995-ös törvény az önkormányzatok hatáskörébe utalja a nemzeti zászlók, lobogók kitűzésének, felvonásának szabályozását. Szegeden egy 2003-as önkormányzati rendelet részletesen leírja, mikor, hova, milyen nagyságút kell kitűzni. A közigazgatási és közfeladatot ellátó intézményeken például mindig kellene zászlónak lengenie, más városi közintézményekre és a város frekventált pontjaira május l-jén, 21-én - Szeged napján -, augusztus 20-án, október 6-án és 23-án kerülnek ki a trikolorok. A zászlókat az ünnep előtti napokon tűzik ki, az azt követő munkanapon szedik össze. Már, ami megmarad belőlük. A zászlók ugyanis kapósak: Molnár szerint három-négy évente a teljes állományt le kell cserélniük - pontosabban magától lecserélődik, mert ellopják őket. Pótlásuk több millióba kerül az önkormányzatnak. Az irodavezető hozzátette: ismeretei szerint a magáningatlanokra nem vonatkozik semmiféle szabályozás, így az tűzi ki a társas- vagy családi házára a nemzeti zászlót, aki akarja. Aki nem így tesz, azt sem büntetik meg. A Szegedi Tudományegyetem épületein folyamatosan leng a trikolor, az állami ünnepeken kikerül melléjük az uniós és a kari zászló is - árulta el Merényi Mária, az egyetem főtitkára. - Tőlünk még nem loptak el zászlót, mert magasan vannak Évente mintegy száz Csongrád megyei ingatlan kerül külföldi magánszemély tulajdonába Ujabban egyre kevesebb vevő érkezik Szerbiából Csongrád megyében évente mintegy száz ingatlan kerül külföldi magánszemélyek tulajdonába. A határon túli vevők főleg magánházat vagy lakást, közülük a németek szinte kizárólag tanyát keresnek. Az elmúlt években meglepően alakult a külföldiek ingatlanszerzése Magyarországon, azon belül Csongrád megyében - derül ki az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium adataiból. Csongrád megye azért is érdekes, mert sokan, elsősorban a szakemberek, arra számítottak, hogy a délszláv válság negatív hatásai, Szerbia-Montenegró gazdasági helyzetének romlása, az ottani emberek folyamatosan csökkenő életszínvonala miatt rengetegen hagyják el az országot (Vajdaságot] és telepednek le az uniós állampolgársággal is kecsegtető Magyarországon. Államilag ellenőrzött a vásárlás A Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal hatósági főosztály vezetője szerint az adatok ezt nem támasztják alá. Gömöri Katalin mielőtt erre részletesebben is kitért volna hangsúlyozta: a külföldiek ingatlanvásárlása államilag ellenőrzött. A közigazgatási hivatalok engedélye, hozzájárulása hiányában külföldi állampolgár nem szerezhet tulajdont magyarországi ingatlan felett. (Az EU-csatlakozás óta erre is van kivétel. | Az „állami kontroll" egyébként azért szükséges, mert a föld a nemzeti vagyon része, és az sem elhanyagolható szempont, hogy egy-egy ingatlan tulajdonosváltása sérthet köz- vagy önkormányzati érdekeket is. Ez alól kizárólag az a valamelyik uniós országból érkező magánszemély kaphat felmentést, aki az adásvételi szerződés megkötésekor a földhivatalban nyilatkozik, hogy a megvásárlandó ingatlant elsődleges lakóhelynek vásárolja és használja. Ilyen esetben a külföldi vevőt semmi sem különbözteti meg a magyar állampolgároktól. A másodlagos lakóhely vételéhez már az uniós polgároknak is be kell szerezniük a közigazgatási hivatal hozzájárulását, amit egyébként gyakorlatilag szinte mindenki megkap. A megyében főleg németek és románok a vevők Visszatérve Csongrád megyéhez: az elmúlt tíz év adataiból kiderül, hogy a térségben évente mintegy száz ingatlan kerül(t) külföldi magánszemély tulajdonába. Kétharmadukat szerb, román és német állampolgárok vásárolták meg, de míg a németek és a románok vásárlókedve nem csökkent, addig a szerbeké jelentősen visszaesett. Tavaly mindössze négy szerb állampolgár vásárolt a megyében ingatlant, feleannyi, mint amerikai. Még az olaszok és az osztrákok is több házat, tanyát vettek tavaly, mint a szerbek. A különben hivatal nem tartja nyilván, hogy a különböző országokból érkezett vevők milyen nemzetiségűek. A lakás és a ház kelendő Gömöri Katalin azt is elmondta, hogy Csongrád megyében a külföldi magánszemélyek által megvásárolt ingatlanok többsége lakóház vagy lakás. A németek szinte kizárólag tanyákba fektették pénzüket, főleg Ásotthalom és Rúzsa környékén. OLÁH ZOLTÁN KÜLFÖLDIEK ALTAL MEGSZERZETT INGATLANOK A 2005-ben vásárolt ingatlanok száma megyénként Forrás: DM-gyüjtés DM-grafika EGY H0NAP AZ ATLAG A külföldiek Ingatlanszerzésében a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal átlagosan 30 napon belül meghozza a határozatot - tudtuk meg a főosztályvezetőtől. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ez az alig egy hónap azért is figyelemreméltóan rövid, mert mielőtt a hivatal áldását adná a határon túlról érkező vevőnek, be kell szereznie az adott település polgármesterének hozzájáruló nyilatkozatát, hogy az eladás - mint arra fentebb már utaltunk nem sért-e önkormányzati érdeket. Sőt a legutóbbi szabálymódosítás óta sokszor a földhivatalt is meg kell keresnie a vásárlónak a hiteles tulajdoni lap beszerzése céljából.