Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-14 / 137. szám

SZERDA, 2006. JÚNIUS 14. "MEGYEI TÜKÖR* 7 A duó a Kaláka együttes különdíját is besöpörte Ketten, gitárral 25 évvel ezelőtt a Bartók Béla Művelődési Központban dolgo­zott Pacsika Emília és TVabalka István. Egyikük énekelni, mási­kuk gitározni tudott. Barátaik biztatására zenés műsorokat ad­tak elő gyerekeknek. Később csatlakozott hozzájuk Csigér Ist­ván tanár. Egy gitár, két énekhang, meg a kollégák, barátok biztatása. Ennyi kellett ahhoz, hogy ne­gyedszázaddal ezelőtt Trabalka István népművelő és Pacsika Emília duót alapítson. Aho­gyan mások, ők is Halász Judit és Bródi János dalaival kezdték, gyerekeknek játszottak. Míg­nem egyszer felkérték őket, lép­jenek fel egy kiállítás megnyi­tóján. Basqualetti Zsófia kép­zőművész Nemes Nagy Ágnes Bors néni ciklusára készített textíliái annyira megragadták Pacsika Emíliát, hogy előbújt belőle egy-egy dallam. így kez­dődött tehát a versek megzené­sítése. Zenét írtak Tamkó Sira­tó Károly, Weöres Sándor, Ve­ress Miklós, Kányádi Sándor és a szegedi -Simái Mihály költe­ményeire. Amikor Trabalka Ist­vánt elvitték katonának, Csigér István tanár ugrott be helyette - először csak másfél évre. A másfél évből aztán évtizedek lettek. A Ságvári gimnázium tanáráról kevesen tudják, hogy szabadidejében gyermekeknek zenél. Ám az iskolában rendre ő a muzsikás krampusz Miku­láskor. - A katonaság után alkotó­hármas lettünk, minden ked­den összejöttünk - meséli Csi­gér István. - Kerestünk verse­ket, megmutattuk egymásnak az ötleteinket. Hárman vol­tunk, színesebbé vált a műsor, amit már a saját megzenésített dalainkból állítottunk össze. Említik még: 20 évvel ezelőtt az I. énekelt versek fesztiválján a Kaláka együttes különdíját kapták, 1996-ba pedig megje­lent egy kazettájuk is, Kass Já­nos készítette a borítóra a grafi­kát. Végül duó maradt a trióból, a két férfi vitte tovább a műsoro­kat, s negyedszázad alatt begyűj­töttek 3-3 gitárt is. Az elmúlt év­tizedekben felléptek iskolákban, óvodákban, könyvtárakban, mű­velődési házakban - mindenho­vá szívesen mentek és mennek, ha hívják őket. - A dalokat soha nem lehet megunni - vallja Trabalka Ist­ván. - Akkor is tudnánk mű­sort adni, ha álmunkból ébresz­tenének fel minket, annyira bennünk vannak ezek a nóták. Ráadásul nagyon szeretünk gyerekeknek játszani, mindig van köztük egy csillogó szemű kislány, egy nagy fülű, szem­üveges, kisfiú, akiről sugárzik az értelem. Mindig vannak olyan gyerekek, akikkel lelki közösséget lehet vállalni arra az időre, amíg együtt vagyunk. NYEMCSOKÉVA Működik a sorozathatás - Szegedi a szerkesztője a Fekete István-könyveknek Egyszer csak megnyílt a zsilip A nóta szegedi doyenje - Kikli Tivadar 85 esztendős Utcát és csatornát szeretnének a Felső kikötő soriak Újszegeden A városnak nincs pénze a terület kisajátítására nemsokára követi a Kísértések, mely Fekete 1950 előtti elbeszéléseit fogja egybe, majd a Tűz mellett, mely az 1950-70 között írtakat gyűjti össze. - Fekete Istvánnak óriási olvasórétege van, a kiadónak ezért éri meg folytatni a so­rozatot. Nekem pedig, mint irodalmárnak, az a célom, hogy a rengeteg felé szétszórt, kötetben olykor Csonkítva megjelent íráso­kat az eredeti szöveg szerint adjam közre. És hogy végre olvasni lehessen az életmű egészét, ne annak csak egyes kitüntetett da­rabjait - mondja Fekete István kutatója. Az „anyag" egyelőre elfogyhatatlan. Az elbe­szélések és más kisprózák után külön köte­teket lehet szentelni Fekete István versei­nek, drámáinak, illetve publicisztikáinak is. - Ornitológia! írásaiból teljes madártani szakkönyv is összeállítható - mondja a so­rozatszerkesztő. Az életmű szerkesztése, közreadása közben az irodalomtörténész újabb és újabb fehér fol­tokat térképez föl Fekete István életéből. Ed­dig nem lehetett tudni, hogy a korábban sike­res, de 1945 után mint osztályidegent mel­lőzni kezdett szerző hogyan tudott „magára találni" kunszentmártoni tartózkodása alatt, amikor halászati szakkönyvet írt. Megírásá­nak lehetőségéhez is alig-alig jutott hozzá ­ám miután ez megjelent, megnyílt a zsilip, s egyre-másra jöhettek ki a későbbi nagy Fekete István-kötetek. Az író életét új dimenziókból is láttató kutatási eredményeket a harmadik ­készülő - Fekete István-tanulmánykötetében publikálja az irodalomtörténész. F. CS. Regényt ír, újságot szerkeszt, szervezi a nótás életet a Szegeden élőJnyolc­vanöt esztendős Kikli Tivadar. Szülőhelye, Angyalföld angyalairól írja legújabb regényét szegedi belvárosi ott­honában a nyolcvanöt esztendős Kikli Tivadar. Világéletében legalább két lovat ült meg. Hogyan? Az ünnepelt válasza: mindent lehet, külön-külön. - Tízévesen írattak be a fővárosi zene­débe, a zeneszerzést egri középiskolás koromban kezdtem tanulni. Tizenhét évesen írtam az első, azóta világot bejárt „Szerelem, szerelem" csárdásomat ­emlékezik. Kínos pontossággal idéz fel mindent, évszámokat, neveket, címe­ket. Mesél és mesél. Édesapjáról, a na­gyon szigorú, de művelt és jóságos tűz­oltóról, aki tehetséges fiát féltette a mű­vészettől. Amikor például a polgári isko­la igazgatója a képzőművészet felé irá­nyította, apja azt vetette ellene, hogy nem nevel koldust a fiából. Először húszévesen, első zeneakadémiai szerzői estje után ismerte el a tehetségét. Kikli Tivadar az irodalmi hatásról is mesél: a felsőkereskedelmi iskolában az iskolaorvos Németh László tanította az egészségtant, lyukasórákon pedig iro­dalmat. Biztatta tanítványait, ne figyel­jenek másra, adják ki, ami bennük van ­legalább a maguk örömére. Az élet úgy hozta, hogy a zene és az irodalom is a kenyérkereset mögé szorult Kikli Tiva­dar életében. Jogot, újságíró-iskolát vég­zett, dramaturgiát tanult. Egyebek mel­lett a Délmagyarország is közölte tárcá­it, a rádió sugározta hangjátékait. Válla­lati lapot szerkesztett, külsős tudósító volt. Közben lépkedett a polgári ranglét­rán: segédmunkás, előkalkulátor, majd évtizedeken keresztül hivatalnok. A majd negyven éve Szegeden élő Kikli Tivadar neve az írás mellett a nótával forrt össze. 1952-ben, amikor megszün­tették a szalonzenekarokat, amelyek ad­dig népszerű slágereit, keringőit játszot­ták - maradt a nóta, más nevén cigány­zene. Annak is az a hányada, amely a magyar nóta- és sanzonbizottság szigo­rú szűrőjén átfért. A nótások között azu­tán klasszikus szerzőkkel futott be, be­kerülve a népies zene véráramába. A mai napig hallhatók a dalai, számtalan lemezét forgatják a rádiók, televíziók. DOMBAI TÜNDE fi nqtaszerz0 Kikli Tivadar két nótalexikonja, újságjai, a Bánfalvi Józseffel együtt alapított Dankó Pista egyesület, valamint a szegedi nótaes­tek tartják életben a cigányzene világát a városban. Kikli a Magyarnóta-szerzők és Énekesek Országos Egyesületének díszel­nöke, a kitüntetésbizottság vezetője, a nó­taszerzők egyesületének délmagyarországi alapítója, díszelnöke. Szegeden csak két ál­landó vendéglátós cigányzenekar játszik, a műfaj országos elismertsége viszont erősö­dik. Művelőit a közelmúltban Artis jus-díj­jal. köztársasági érdemkereszttel és Kos­suth-díjjal tüntették ki. Kikli Tivadar zenei munkásságát számos elismerése mellett az Artis jus Dankó-díja, Szeged életműdíja, és a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt fémjelzi. Kikli Tivadar még ma is aktív - ír és olvas fáradhatatlanul Fotó Schmidt Andrea Közel két évtizede nincs há­lózati ivóvíz Szegeden, a Felső kikötő soron, ahol a lakók még árnyékszéket használnak. Ah­hoz, hogy az ingatlanokat csa­tornázni tudják, utcát kellene nyitni. Az önkormányzatnak nincs pénze a kisajátításra. A problémát úgy lehetne felolda­ni, ha a mintegy húsz ingat­lantulajdonos ingyen felajánla­na hét métert a portájából a városnak. Tizennyolc éve nincs ivóvíz a sze­gedi Felső kikötő soron, mert a hálózatot lezárták. Még a közkifo­lyót is leszerelték 2003-ban a Kö­zép fasor végén, így az ingatlantu­lajdonosok víz nélkül maradtak. A legtöbb lakó elmenekült, az ut­ca szinte elnéptelenedett, a töltés tövében a legtöbb ingatlanon em­bermagasságú a gaz. Tülkösné Orovicz Márta viszont kitart. Há­za udvarára azonban ő sem tud beállni az autójával, mert a töltés­re egyetlen telektulajdonos sem hajthat fel, máshonnan viszont az ingatlanokat nem lehet meg­közelíteni. Ezért a Közép faso­ri rendezvényház parkolójában hagyja járművét, és hogy ne kell­jen több száz métert kerülnie, a kerítésen bújik be a portájára. Az asszony több éve kéri az önkor­mányzatot, hogy nyisson utcát a kertek végében, és közművesítse a területet. - Itt addig senki sem kap építé­si engedélyt, amíg a területet nem közművesítik - mondja az asszony, aki már úgy jár a hivata­lokba, mintha haza menne. Be­vallása szerint ha az ajtón kidob­ják, visszamászik az ablakon. Az önkormányzat városüze­Tülkösné Orovicz Márta már évek óta kéri az önkormányzatot, hogy nyisson utcát, és közművesítse a területet Fotó: Segesvári Csaba meltetési irodájának vezetője, Molnár László elmondta: a város­nak nincs pénze kisajátításra és a négyszáz méter hosszú utca meg­nyitására, viszont az is igaz, hogy az ISPA-pályázatban szerepel a te­rület csatornázása. Ezt Nóvák Gyula, a Szegedi Vízíközmű Mű­ködtető és Fejlesztő Rt. vezérigaz­gatója úgy szerette volna megol­dani, hogy a töltésen vezetik végig a csatornát. Először kapott is erre engedélyt, ám azt később az Ati­kövizig visszavonta. Nem marad más megoldás, mint az utcanyi­tás a Felső kikötő sor és a Tároga­tó utca között. Ahhoz, hogy elké­szülhessen a 14 méter széles út ­az előzetes tervek szerint - az in­gatlantulajdonosoknak portájuk­ból hét métert ingyen fel kell aján­laniuk az önkormányzatnak. - Ha a Tárogató utcaiak és a Fel­ső kikötő soriak mindannyian le­mondanak a telek egy részéről, ak­kor nemcsak a csatornát, hanem a vizet is bevezetjük, és szilárd bur­kolatú utat építünk szeptember végéig- jelentette ki Nóvák Gyula. Egy biztos, a lakosság már har­madik éve fizeti havonta az 1250 forintos csatorna-hozzájárulást. Ha a terület csatornázása meg­hiúsulna - ehhez elegendő, ha a mintegy húsz telektulajdonosból egy nem ajánlja fel a földrészét akkor az SZVMF Rt. visszafizeti a pénzt, de az ISPA-pályázat el­számolásánál magyarázkodnia kell, miért maradt el a közmű ki­építése a Felső kikötő soron. Tülkösné szerint a lakók hajla­nak a kiegyezésre, sőt vállalnák az összesen nyolcszázezer forint­ba kerülő gázbevezetést és a fe­jenként 140 ezer forintos vízhá­lózat-kiépítési hozzájárulást is. CS. G. L. Folytatódik a Fekete István-életmű kiadása Szegeden. A könyvhétre új tematikus vá­logatás jelent meg az író életművéből, ben­ne olyan szövegek is, melyeket korábban csonkítva közöltek. A sorozatszerkesztő, Sánta Gábor irodalomtörténész az írói élet­út újabb és újabb fehér foltjait térképezi föl. TVabalka István és Csigér István - régóta együtt Fotó: Segesvári Csaba Működik a sorozathatás a Fekete István-élet­művel kapcsolatban. Aki korábban megvett egyet-egyet a Lazi Kiadónál Sánta Gábor sze­gedi irodalomtörténész szerkesztésében megjelent kötetekből, az nem tudja megáll­ni, hogy ki ne egészítse a gyűjteményt, s ne tegye teljessé. Most, a könyvhétre az Erdély című tematikus - az író erdélyi tárgyú novel­láit tartalmazó - gyűjtemény jelent meg. Ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom