Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-08 / 236. szám

Szombat, 2005. október 8. SZIESZTA 13 A FIZIKA ÉVSZÁZADAI Maghasadás és napenergia A fizika évének részeként a tudományt népszerűsítő előadások hangzanak el Szegeden. Október 10-én, hétfőn 17 órakor Magenergia földön és égen - hasadás és napenergia címmel Német Judit ( akadémikus, az ELTE TTK Elméleti Fizikai Tanszékének professzora beszél a szegedi Deák Ferenc gimnáziumban. A magfizika egyik legfontosabb fejezete a magreakciók elmélete. Már a harmincas években rájöttek legfontosabb szerepére: ennek köszönhetjük a Földön az életet, mert a Nap sugárzása magreakcióknak köszönhető. (E megállapításért H. A. Bethe 1939-ben Nobel-dijat kapott). Az atomenergia egyik „hasznosítását", az atombombát a negyvenes évek elején hozták létre. Ennél fontosabb volt a reaktorok létrehozása, hiszen például Magyarországon az elektromos energia 40 százaléka Paksról származik. Az előadó röviden áttekinti, amit tudni Illik a csillagokban lejátszódó magfizikai folyamatokról, illetve a reaktorokról. Szó esik az e területen kutató magyar tudósok szerepéről is. Németh Judit (Dr. Dörnyei Józsefné) 1932-ben született, 1950-ben érettségizett és 1955-ben végezte el az ELTE fizikus szakát. A fizikai tudományok doktora 1972-ben lett, 1998-ban pedig megválasztották az MTA levelező tagjává, 2004-ben rendes taggá. Rövid megszakításoktól eltekintve az ELTE TTK Elméleti Fizikai Tanszékén dolgozott, közel 30 évig volt egyetemi tanár, harmadik éve nyugdíjas. A Nobel-díjas Bethe profeszszor meghívására 1965-ben egy évet töltött a Cornell egyetemen, 1975-ben fél évet az MTI-n volt meghívott full professzor. 1980 és 1990 között többször járt Franciaországban, Saclay-ban és az Orsay-i egyetemen, 1990 és 2000 között pedig a darmstadti GSI-ben és a frankfurti egyetemen. Kutatási témája magfizikai soktest-fizika, nehézion-ütközések és asztrofizika. Számos egyetemi jegyzetet írt mindegyik témakörben. A fizika éve programjait az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csongrád megyei csoportja szervezi. www.fizikaeve.szeged.hu EGYES KÓROKOZÓK SZELÍDÜLNEK, MÁSOK EGYRE VESZÉLYESEBBEK Vírusok, madarak, emberek „Léteznek vírusok, amelyek sokkal jobban hasonlítanak ránk, emberekre, mint más vírusokra" - mondja Duda Ernő professzor. A himlővírus például alighanem egy leegyszerűsödött baktérium - a herpeszvírus DNS-e viszont tökéletesen olyan, mint az emberé. Az influenzavírus melytől mostanában olyannyira tartunk - biológiai abszurdum, semmivel sem rokonítható. - Véleményem némileg ellenkezik a hivatalos rendszertannal, mert az azt tartja, és mi azt oktatjuk, hogy a vírusok azok vírusok. A helyzet szerintem nagyságrendekkel bonyolultabb - mondja Duda Ernő , az Orvosi Biológiai Intézet professzora. A himlővírus, mely rengeteg embert elpusztított a történelem során, valószínűleg, leegyszerűsödött baktérium. A tökéletes parazita Egyes parazita szervezetek ugyanis minél hatékonyabban tudnak fölhasználni más élőlényeket saját maguk életben tartására s szaporodásra, annál inkább egyszerűsödnek ők maguk. Egy ilyen folyamat végeredménye lehet a himlővírus. S honnan tudjuk, hogy a baktériumokból egyszerűsödött le? A DNS-szekvenciák alapján azonnal látszik: a himlővírus DNS-ei olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint bizonyos baktérium-DNS-ek. Fordított keletkezési sorrend elképzelhetetlen, tehát nem a vírusból jött létre a baktérium, mert a vírusnak az életben maradáshoz mindenképpen nála fejlettebb élőlényre van szüksége. Tehát attól, hogy a vírus minden élő szervezetek közül a legegyszerűbb fölépítésű, nem következik, hogy elsőként ő jelent meg a Földön. Vagy a technika területéről véve példát: ahogyan a számítógép is előbb volt - és csak utána következhetett a „számítógépes vírus". Lássuk a herpeszvírust! Bizonyíték nincs rá, DNS-fölépítése azonban arra mutat: önállósodott emlősgénekből keletkezett, genomunk egy darabja lehetett, amely „elszabadult". Egész genetikai berendezése tökéletesen olyan, mint az emberé. A harmadik példa az influenzavírus - melyről ma anynyit beszélünk viszont az égvilágon semmiféle élőlénynyel sem rokon, létezése biológiai abszurdum - mondja a professzor. Semmivel sem rokon Hozzátéve: az egyetlen faj egyedeit gazdaszervezetként használó vírusokkal kapcsolatban meg lehet figyelni mindig keletkezésük vagy egy bizonyos népességen belüli fölbukkanásuk elején a legagresszívabbak, s az idők folytán egyre szelídülnek. A himlővírus például, melyet a keresztes lovagok hurcoltak be a Közel-Keletről a középkorban, az általa megfertőzöttek kilencvenkilenc százalékát elpusztította annak idején - ezzel azonban a bennük élősködő vírus is elpusztult. Az a megmaradt néhány ember, akit nem pusztított el a vírus, Hük „ - .. * : A madárinfluenza-járvány 2003-ban kezdődött azért maradt meg, mert az őket megfertőző vírus a törzsalakhoz képest kicsit enyhébb volt. És mert ezek az emberek nem haltak meg, a bennük lévő enyhébb forma is több embert tudott megfertőzni. Ugyanakkor az emberek is egyre ellenállóbbak lettek a vírussal szemben, hiszen mindig az ellenállóbbak voltak a túlélők. Az eredmény: amikor a második világháború után ismét felbukkant a himlő, a megfertőzötteknek már csak húsz-harminc százaléka halt meg. Ugyanaz a sejt a cél -Az influenzavírus esetében azonban bonyolultabb a helyzet - folytatja a professzor. Ugyan védettséget szerezhet ellene az ember, ám csak az ellen a típus ellen, mely már egyszer megfertőzte. Márpedig az a típusú madárinfluDuda Ernő enza, mely mostanában fenyeget, legalább száz éve nem mutatkozott, így védettséget sem szerezhettünk ellene. Ha azonban emberek, háziállatok s vadmadarak mintegy „kevert" közösségben találhatók és a sűrűn lakott Délkelet-Ázsiában, az óriási területű rizsföldek, vizes élőhelyek környékén ez a helyzet -, előF0TÓ: TÉSIK ATTILA fordul: a madárinfluenza s az emberi influenza ugyanazt a sejtet veszi célba. A kétféle vírus különálló alkotórészei a sejten belül keverednek, és az utódegyedekben már mindkétféle kombináció megtalálható. Ezek után semmi akadálya, hogy az emberre is veszélyes influenza „madárszárnyakon terjedjen tovább", nagy területeken okozva fertőzést. S a madárvírus „nem abban érdekelt", hogy áldozatát ne ölje meg - hisz eredeti gazdája, a madár a szabadban egyébként is viszonylag rövid ideig él -, hanem abban: minél gyorsabban szaporodjon, minél több élőlényt fertőzhessen meg, továbbörökítve mintegy önmagát. így nagyon is fertőzőképes. Éz, a jelek szerint, az a helyzet, amikor a vírus nem szelídül - hanem épp az ellenkezője játszódik le. FARKAS CSABA ígéretes eredmények Nagyon sokat várnak a kutatók egy új - még kísérleti szakaszban lévő - immunizálási módszertől. - Idáig mindig azt az antigént „mutattuk meg" a szervezet immunrendszerének, aminek hatástalanítására ellenanyagot kell termelnie. Csakhogy például a herpeszvírustól az ellenanyag nem tud megvédeni, mert a vírus az emberi sejtek belsejében „lakik" mondja. Az új eljárás lényege: aktivizálni az immunrendszer úgynevezett ölősejtjeit, amelyek nemcsak a vírusokat, hanem a vírusok lakta sejteket is fölfedezik, s elpusztítják. Evolúciós verseny A vírusok és gazdaszervezetek - így az ember - közötti evolúciós versenynek nem látszik a vége. Az influenzavírus és az ember illetve az emlősállatok közti harc már több százezer éve folyik. A vírus olyan sejteknek a felszínén lévő képződményekhez kapcsolódik, amelyeket föl tud használni saját céljaira. A vörösvértest nem ilyen sejt, ez alkalmatlan vírusszaporítás számára. Ebből kiindulva az emlősállatok szervezete egyszer „kitalálta": a vörösvértestek felszínét telerakja csalianyagokkal, akkor a vírusok legnagyobb hányada bedől a cselnek, és ezekhez kapcsolódik, majd hatástalanodik. Ez egy ideig megfelelő is volt a vírus ellen, de aztán a kórokozó „beszerzett" egy gént, ami kódol egy olyan enzimet, melynek segítségével mintegy leborotválhatja magát a vörösvértestről. Szabaddá válik, kvázi második élete kezdődhet. S e második életében már rátalálhat olyan sejtre, melyet meg tud fertőzni. Van remény Azért különösebben nem kell pánikba esni a madárinfluenzáról szóló hírek hallatán - mutat rá az Orvosi Biológiai Intézet profeszszora, Duda Ernő. A gyöngített vírust tartalmazó vakcinát ugyanis elő tudta állítani Magyarország, és szükség esetén rendelkezésre állhat az a mennyiség, amelynek alkalmazása képes megszakítani a vírus „terjedési láncát". Az influenzavírus tipikusan február-márciusban jelentkezik - ekkor a legideálisabbak a föltételek a cseppfertőzéssel való tovaterjedésre -, s ha egy-egy embercsoporton belül akad olyan személy, aki, köszönhetően az oltásnak, immúnis a vírusra, az már nem betegít meg - mondjuk - harminc olyan, további embert, akit különben megbetegített volna. A harminc egészségesen maradt emberrel érintkező, harmincszor harminc további ember megintcsak megfertőzetlen marad - és lehetne folytatni a sort. A vírus nem tudja elérni a népesség döntő hányadának megfertőzéséhez szükséges „kritikus tömeget", szaporodása vontatott marad, és már itt is az április-május, amikor az influenza magától „lecsöng". Vírus, baktérium infarktust is okozhat Az infarktusról és az egyéb keringési megbetegedésekről sokáig föl sem tételezték, hogy kialakulásukban a vírusoknak is szerepük lehet. Ma már föltételezik - mondja Duda Ernő professzor. Úgy tűnik ugyanis: bizonyos herpeszvírusoknak - és a Chlamydia nevű baktériumnak - szerepe van az érfalakon kialakuló, infarktushoz is vezethető plakkok kialakulásában. A kórokozó képes megfertőzni az érfalat, az immunrendszer védekezik, igyekezve elpusztítani a behatolót, s eközben egyre nagyobb plakkot alkot. Tehát a koleszterin önmagában nem tehető felelőssé a plakkok kialakulásért - igaz, hozzájárulhat azok méretének további növekedéséhez. Mindez egyébként csak elmélet, aminek valószínűségét azonban növeli: létezik csirkeherpeszvírus, mely ha megfertőzi a baromfit, annak az erei nemsokára egy elaggott New York-i brókeréhez kezdenek hasonlítani. VIROLÓGUS A vírusokkal foglalkozó tudóst nevezzük virológusnak. Sejtparazitának nevezi a vírust Béládi Ilona virológus professzor, mert csak sejtekben képes szaporodni, de e bölcsőit legtöbbször tönkreteszi. Nagy „túlélő" tulajdonsága, hogy könnyen és gyorsan alkalmazkodik, kialakul akár többféle mutánsa Is. Ezek lehetnek az emberiség számára hasznosíthatók is. Például a génterápiában vivő anyagként felhasználható a vírus, mert szoros kapcsolatot alakít ki a sejttel, tehát a DNS-ét megváltoztatva bevihető az a gén, melyet az ember hasznosítani akarna. Ugyanakkor a vírusmutánsok lehetnek olyan nukleinsavúak is, amelyek az addig szelíd, emberben betegséget nem okozó vírusokat potenciális gyilkosokká vadítják. Például ha megváltozik az RNS-e, akkor a madárinfluenza is fertőzést okozhat az emberben. Sok ezerre tehető a vírusok száma - ha ide soroljuk az emberben megtalálhatókon kívül az állatpatogén, vagy a növényekben fellelhető vírusokat. Béládi Ilona kedvence, az adenovírus mikroszkopikus képe akár szépnek is mondható: hatszögletű, csúcsain kimenő szálak, azok végén göb... Ugyanakkor valószínű, az ember még nem ismeri az összes vírust.