Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-10 / 212. szám

10 SZIESZTA-REJTVÉNY 2005. szeptember 10., szombat Farkas Bertalan második születése HUSZONÖT EWEL EZELŐTT REPÜLT AZ EGYETLEN MAGYAR ŰRHAJÓS Kilencvennegyedikként járt a világűrben. Soha nem ké­szült űrhajósnak, mégis: a magyarok közül ö volt az első ­és eddig egyetlen asztronauta. Farkas Bertalan 25 évvel ezelőtt, 1980 májusában az orosz egységgel nyolc napot töltött az űrben, a Szoljut és Szoljuz űrkomplexumokon vé­geztek kutatást. Nemrég a Szegedi Ifjúsági Napokon fiata­lok százai faggatták űrutazásáról, s mi is ezt tettük. - Már gyerekkorában is űr­hajósnak készült? - Nem, sőt nagyon sok kol­légámmal ellentétben még pi­lóta sem akartam lenni. Fo­cistának készültem, tűzoltó­nak, mozdonyvezetőnek, mint a korombeli gyerekek. A fa­lumban, Gyulaházán volt egy barátom, az édesapja vadász­pilóta volt. Ez egy kicsi kö­zösségben óriási teljesítmény. Amikor hazajött, megfogtam a bőrkabátját, elkértem, hogy belebújhassak. Talán ez volt, ami megfertőzött. Ráadásul később tanárommá lett, ami­kor a Kiliánon pilótatojás vol­tam. A fiatalok is ismerik - A vadászpilóta hivatástól már csak egy lépés az űr? - Az teljesen más műfaj volt, olyan távoli, megfoghatatlan dolog, hogy meg sem fordult a fejemben. Könyveket olvastam erről a témáról, de a nyolcva­nas években tisztában voltunk azzal: nagyon nehéz és hossza­dalmas az űrpilóták kiválasztá­sa, kicsi az esély arra, hogy el­jussunk az űrbe. A hatvanas években például nem repülhe­tett az, akit műtötték, vagy tö­mött foga volt. Húsz évvel ké­sőbb azonban már ez is meg­változott, egyik sem volt aka­dály. Tömött fogam is volt és vakbélműtétem is. Maga a re­pülés valami felfoghatatlan dolog. Amikor egy vadászpiló­ta szuperszonikus géppel re­pül, 18 ezer méteren, többszö­rös hangsebesség fölött - az maga a csoda. S ha az ember egyszer belecsapott a repülés­be, akkor mindig az újdonsá­got, a megmérettetést keresi. Az űrrepülésre önkéntes volt a jelentkezés. A magyar honvéd­ség katonái voltunk, de ez a program, amelyben részt vet­tem, a békés célú űrkutatás programja volt. S ezt nagyon szeretném hangsúlyozni. Óriá­si lehetőséget kaptak az akkori szocialista országok a Szovjet­uniótól. Hiszen tudjuk: sem műszereket, sem űrhajósokat nem egyszerű felkészíteni az űrrepülésre. - Végül önt jelölték a nagy útra, Magyari Béla maradt a Földön. Meg tndták tartani a baráti-bajtársi viszonyt? Nem lett sértődés a rivali­zálás vége? - A kérdés önmagában na­gyon jó. De minden jelentkező - a kubaiak, a csehek, a bolgá­rok, és mi, magyarok is - tuda­tában volt annak, hogy csupán két pilóta kerül Csillagvárosba, és közülük egy fog repülni. Ezt tudta Magyari Béla, és tudtam én is. Ami engem illet, kicsit másképp látom a dolgot. Egy szuperszonikus pilóta életé­ben nem lehet annál csodála­tosabb, mint hogy részt vehet egy űrhajós kiképzési prog­ramban, legyen az a világ bár­melyik részén, a Szovjetunió­ban vagy az Egyesült Államok­ban. Már a földi kiképzés is majdnem olyan, mintha repül­ne az ember. Az űrbe eljutni persze egészen más dolog. Bé­lával nagyon sokszor beszél­tünk erről. Ha már kint vagy, és részt veszel a kiképzésen, per­sze, hogy szeretnél repülni. Eddig csupán 434-en repül­tünk a hat és fél milliárd em­berből. És a 434 mögött sok-sok ezer dublőr van, akik nem jutottak soha a világűrbe. Magyari Béla hihetetlen embe­ri oldalát mutatta meg, amikor én a világűrben voltam. Sokat töprengtem rajta, de persze nem tudom, én hogyan fogad­tam volna, ha nem repülhetek. De nekem ez adatott, ezt kel­lett végigcsinálni. És nagyszerű dolog, hogy 25 év után, bárho­vá is megyek az országban, emlékeznek rám, faggatnak, kérdezősködnek. És a fiatalok is tudják, hogy van egy magyar űrhajós, és ismerik a nevét is. Az emberek nem felejtettek el, és ez tartja bennem a lelket. TUdom, még egyszer nem ju­tok a világűrbe. Égy ilyen prog­ram rengeteg pénzbe kerül, és nincs az a magyar kormány, amely ezt biztosítani tudná. 90 perc alatt a Föld körül - Mire gondolt az űrhajó fellövésekor, amikor a start­nál hallotta a visszaszámlá­lást? - Nem volt könnyű. A startra ma is emlékszem, mind a ket­ten izgultunk. Kubaszov is, pe­dig ő akkor repült harmad­szor. Én meg örültem, hogy minden másodpercet túlél­tem. 9 perc 20 másodpercig repültünk, ehhez egyetlen va­dászpilóta sem szokott hozzá. Nehéz elviselni, hogy ilyen hosszú ideig tart a 4,5 G-s túlterhelés. Sokszor megkér­dezték, hogy hol jobb, fönt vagy lent. Erre az a válaszom, hogy a Földön a legjobb - az űrrepülés után. Amikor visz­szajössz élve, egészségesen, és kívülről püföli a kabinodat a mentőcsapat - ettől csodála­tosabb nincs. Ez egy második születés. A startnál magadra maradsz a társaddal, de a visz­szatérés során érzed azt a hi­hetetlen szeretetet, azt a ha­talmas tiszteletet, amelyet azok tanúsítanak, akik soha nem kerülnek a világűrbe: a háttérszemélyzet. Még min­den porcikád meleg, még szkafanderben vagy, és sután öleljük egymást, mert nem férnek oda hozzám, végül csak az orrunkat dugjuk össze. Ez valóban olyan mint egy gyer­mek születése. Ott van valaki, aki nagyon messziről érkezett - és nem tudnak mit kezdeni vele, akkor az öröm. - Milyen volt kinézni az űr­hajó ablakán? Gondolom, nem volt tériszonya. - Persze, az nem volt. Nem sok ember repült 18 ezer mé­teren a vadászpilótákon kívül. Nem sok ember látja olyan magasból a Kárpát-medencét. De 350 ezer méterről nézve megint más. Akkor, amikor 90 perc alatt megkerülöd a Föl­det, gyorsan maradnak el mö­götted a kontinensek. Az em­beri értelemben vett évszakok ott változnak alattad 90 perc alatt: a déli félteke jégsapkái után Dél-Amerika sivatagjait látod, amikor beesel az Egyen­lítő fölé. Aztán jön Európa ­májusban repültünk, tavasz volt -, majd az ausztrál si­vatag. Amit megkomponált Vivaldi A négy évszak című művében, az az űrhajósoknak ott fent nagyon sokszor eszük­be jut. Tizenhatszor kerülöd meg a Földet 24 óra alatt! Min­dig más és más a napkelte és a naplemente. Ez egyrészt hi­hetetlen, másrészt elmondha­tatlan. Ezt át kell élni! Nem lehet elmesélni az első sze­relmet, sem az első űrrepü­lést. Tudomány az űrben Számos tudományos munkát végzett az űrben ­ezek szerint egy jó értelemben vett polihisztort tisztelhetünk önben. - Az űrkutatás nagyon ösz­szetett dolog. Ha csak a főbb területeket veszem: környe­zet- és természetvédelmi cél­zattal felvételek elkészítése, analízis, orvosbiológia. Fan­tasztikusan komoly dolgok. Ha ez nincs, a Mars körüli repülés nem működik. Anyag­technológia - a különböző chipek és kristályszerkezetek kialakítása, a világűrben tör­NÉVJEGY Farkas Bertalan űrhajós, re­pülőtiszt Született: Gyulaháza, 1949. augusztus 2. Képzések: Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskola, repü­lőtiszti kiképzés a Szovjet­unióban. 1972-1978: vadászpilóta a pápai vadászrepülő alakulatá­nál. 1978-1980: űrhajós kikép­zés a szovjetunióbeli Csillag­városban. 1980. május 26-június 3.: az Interkozmosz-program kere­tében Valerij Kubaszov, Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósokkal nyolcnapos űrre­pülést hajt végre. Az űrben orvosbiológiai, fémtechnoló­giai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket folytatnak. 1986: elvégzi a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedés­mérnöki Karát. Ez évtől az MTA Interkozmosz Tanács kutatócso­portjában dolgozik. 1995: dandártábornokká léptetik elő, a Magyar Hon­védség repülőszemlélő-helyet­tese. 1996-1997: katonai attasé az Egyesült Államokban. 1997 óta nyugállományú dandártábornok. Az At­lant-Hungary nevű légitársaság résztulajdonosa. 1989-től a Nemzetközi Űrhajós Szövetség intézőbizottságának tagja. Hobbi: sport, természet, ze­ne, könyv ténő gyártása. Mikrobiológia ­manapság olyan csodálatos kísérleteket végeznek fent a tudomány összes területein, amelyek egyszer nagyon sokat jelentenek majd az emberiség számára. - Sok cikk jelent meg arról néhány éve, hogy sem az ame­rikai Holdra szállás, sem Ga­garin űrrepülése nem volt va­lóságos. - Farkas Bertalan űrrepülé­sét is megkérdőjelezték a rendszerváltó '90-es években. Pedig jelentem: ott voltam. Amit Gagarinról és az ame­rikaiakról mondanak, termé­szetesen nem igaz. - Ügy érzem, egy boldog, elégedett emberrel beszélget­tem. - A nemzetek sorában he­tedikként vihettem fel a vi­lágűrbe a piros-fehér-zöld lo­bogót. A 94. űrhajós voltam a 6,5 milliárdból. Méltán lehe­tek ezért büszke, boldog és megelégedett. NYEMCSOKÉVA Új csillagászati hírportál mm Egy hónappal az október 3-i napfogyatkozás előtt a Magyar Csillagászati Egyesület mun­katársai új hírportált indítot­tak, amelyet egyaránt szánnak a nagyközönségnek és a tu­dományág iránt komolyabban érdeklődő amatőr csillagá­szoknak, pedagógusoknak is. A csillgaszat.hu címen elér­hető portál nemcsak e tudo­mányág nemzetközi eredmé­nyeiről tudósít, hanem a ma­gyarországi eseményekről, ak­tualitásokról is. Mit esznek majd a Mars-utazók? MTI Mars-kenyér zöldparadicsom-lekvárral, „spirulina-galuska" (vitaminban és fehér­jében gazdag mikroalga), burgonyából és paradicsomból készült krémes - néhány azokból a finom ételekből, amelyeket a francia Alain Ducasse-társaság (ADF) és a GEM kereskedelmi hálózat gondolt ki az Európai Űrügynökség (ESA) számára a jövőbeli Mars-missziókhoz. Az eddigi pirulák, kiegészítők, előre készített ételek már nem elégségesek. A múlté már az „egyenízű" szendvics, vagy püré, amit Stanley Kubrick 2001: Űro­düsszeia című filmjében esznek. A 2030-ra tervezett űrutazás 24 hónapot vesz igénybe, az űrhajósoknak változa­tosabb és friss élelemre van szükségük fizikai és pszichológiai kondíciójuk meg­őrzése céljából. Az ESA Melissa-programjának kereté­ben végzett kísérletek alapján kilenc zöldség termeszthető az utazás alatt az űrhajóban, vagy a célplanétán egy spe­ciális üvegházban, amelyben a levegőt, a vizet és a hulladékot elemekkel recik­lálva létre lehet hozni a megfelelő öko­rendszert. Ezek a növények a szója, a saláta, a paraj, a kukorica, a rizs, a bur­gonya, a hagyma, a spirulina és a para­dicsom. Kísérleti termesztésük gravitá­ciómentes körülmények között most fe­jeződött be. A felsorolt növények képe­zik majd az űrhajósok menüjének negy­ven százalékát. A többit és az olajat, a vajat, sót, borsot a Földről viszik ma­gukkal. - A legnagyobb kihívás az volt, hogy ebből a kilenc növényből kellett változa­tos ételeket kigondolni, méghozzá egy­szerű elkészítési móddal. Ezenkívül ke­vés sót használhattunk, igaz, engedé­lyeztek több zsírt és cukrot, mivel ezek alapvető szerepet játszanak az íz foko­zásában - mondta el a La Repubblica című olasz napilapnak Armand Arnal, az ADF séfje. Mivel az űrhajósoknak a hagyományos terítékről is le kellett mondaniuk, a GEM kikísérletezett egy sor praktikus űr­edényt és egy Glace (jég) nevű önhűtőt, amely percek alatt lehűti az ételt. Elve egyszerű és évszázadok óta alkalmazott: a vízpára szolgál az anyag- és kecske­bőredények tartalmának hűtésére. Ezt a fizikai jelenséget szinte véletlenül fedez­ték most fel űrszámítások szimulációja során, és pontosan ellenőrizni tudták, hogyan jön létre a hűtő hatás. Ennek alapján tervezték meg a Glace-t. Sokszor megkérdezték, hogy hol jobb, font vagy lent. Erre az a válaszom, hogy a Földön a legjobb - az űrrepülés után FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom