Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-16 / 39. szám

SZERDA, 2005. FEBRUÁR 16. • MEGYEI TÜKÖR* 7 A munkabírás mértékét nem lehet jogi úton szabályozni Kevesebb lesz az utazó tanár A legjobb órák /ól kibabrált a történelem Apucilival. Apró kölökkorától mostanáig egyfolytában raccsol. Szegényebb lenne a világ, ha ötven évvel ezelőtt nem bölcsészek lettünk volna, megállapítottuk, ilyen hibával trónörökös is lehetne a Habsburg-házban. Elkezdtünk összeállítani neki egy r nélküli szótárat. A koronáját említem: a karóra helyett mondjon kéziketyegöt. A történelem, ha beindul, meg nem áll. Olyan hirtelen szűntek meg a fölhúzós-ketyegös órák, ahogy a tanyai iskolák söprődtek le a térképről. Hosszú a nekifutás, de nem hagyhattam ki. Akkor jutottunk ki Bécsbe, amikor a kvarcórát márkilóra mérték, mint a cseresznyét. (Azt hiszem, a Ludas Matyi vicce volt ez.) Kirakatban láttuk, egy pohár vízben járt az óra. Óriásplakátnál is nagyobb reklám az ilyen, ráadásul kiköpött magyar az eladó. Ömlesztette elénk a sok kvarcot, kétszáz forintért - forintért! - adja a legolcsóbbat, és négyszázért azt, amelyik ébresztő muzsikát húz a fülembe, ha úgy kívánom. (A kenyér akkor még 3,50 volt.) Mondom neki, ha altatót tenne bele, azt venném meg, de fölébredni nagyon is tudok. A valutakeretből többre egyébként se futotta. főttünk tehát haza, egy szem csempészportékával megrakva. (Remélem, azóta elévült már ez a bűnöm is.) Másnapra, mintha előző életében gyorsfutó lett volna, úgy sietett. Szidtam pár napig a mocskos kapitalizmust, aztán a balástyai Kócsó mester kezére adtam. Beleforrasztott egy esernyödrótot, és attól kezdve akár a svájci óra. Nemzeti gyászt is hirdethetnék most. Huszonhét esztendős hűséges szolgálat után úgy beleesett az ördög, két óra alatt képes volt felet késni. Uramisten, mennyit szidtam miatta a 60-as buszt, mire rájöttem, karomon hordom a hibát. Ujat kellett vennem. Ez már nem számokat ad, mutatós. Nem Bécsben kaptam, itthon. És nem kétszáz forintért. Párnapos még csak, de egyelőre másodpercet se tér le az idők örök gyalogútjáról. Most látom, rá is van írva, ez már a huszonegyedik század órája. Azannyát! Csak így tartson ki a végéig! H. D. Latin-amerikai díjas szegedi egyetemisták Néha alig férnek el a hallgatók az előadóteremben. Túlképzés? illusztráció: Kamuk Csaba A Magyarországra akkreditált latin-amerikai nagykövetek több mint egy évtizede alapították meg a Premio Latinoamericano (Latin-amerikai Díj) elnevezésű tudományos, diákoknak kiosztandó díjat, hogy ösztönözzék a magyar felsőoktatás hallgatóinak a latin-amerikai országok iránti érdeklődését. A 2004-es pályázaton a Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének hallgatói szerezték meg az első három helyet. Első helyen a negyedéves Szebei Adrienn végzett, második lett a harmadéves Lénárt András, a harmadik helyet a másodéves Erdei Mariann szerezte meg. A díjakat - az Országos Tudományos Diákköri Tanács jelenlétében - fosé Luis Martinez mexikói nagykövet tegnap adta át Budapesten a Professzorok Házában. Végre áttekinthető lesz a helyzet, bár bizonyos egyetemi oktatókat rosszul fog érinteni. Nagyjából így lehet összegezni arról a minisztériumi tervről szóló véleményeket, amely szerint egy oktató legföljebb két intézményben lehet állásban. Ez az a téma, amelyikről senki nem tud semmi pontosat - fogalmazott a neve elhallgatását kérő egyetemi vezető. Bár évente nyilatkozni kell az egyetemi oktatóknak arról, melyik intézményben van a „főállásuk", azaz melyik egyetemen dolgoznak közalkalmazotti jogviszonyban, és hol máshol vállalnak még munkát az egyes intézmények nem öszszesítik ezeket az adatokat. Körbetanítják az országot Vannak olyan egyetemi oktatók, akik körbetanítják az országot - mondta a minisztériumi főtisztviselő, indokolva, hogy a tervezett felsőoktatási törvény legfeljebb két intézményben „engedi" főállásban dolgozni az oktatókat. - Senki sem teregeti ki szívesen még a rendelkezésére álló, szerintem elégtelen, vagy inkább pontatlan információkat sem vélekedett dr. Homor Géza, az SZTE • tanárképző főiskolai kar főigazgató helyettese, az intézmény oktatási igazgatója. Az utazó oktatók számának megnövekedése szerinte összefügg a megnőtt akkreditációs igényekkel. Ez azt jelenti, hogy számos intézményben csak úgy tudnak új szakokat létrehozni - akkreditáltatni -, ha „megvásárolnak" minősített oktatókat. Mármost miért híreiné magáról bármely intézmény, vagy kar, hogy „saját erőből" nem tudná megoldani egyik vagy másik szak oktatását? És fordítva: milyen alapon tartaná számon bármelyik nagy hagyományú egyetem, hogy melyik oktatója „segíti ki" az újabbakat, vállalva azt is, hogy egy héten két-három-négy városba kell elutaznia, megtartani az óráit? Soka jogi kar Az egyetemközi szóbeszédben a jogi karokat emlegetik úgy, mint ahol rengeteg az utazó tanár. - Biztosan vannak kollégák, akik két három karon is oktatnak, de nekem ehhez mi közöm lenne? - kérdez vissza dr. Szabó Imre. Az SZTE jogi karának dékánja szerint a szegedi kart semmilyen szempontból nem érinti hátrányosan a tervezett intézkedés. A munkabírás mértékét nem lehet a jog eszközeivel szabályozni - véli egy neve elhallgatását kérő oktató. Szerinte számos kollégája anyagi okokból kényszerül több helyen munkát vállalni. Ha ezt óraadóként teszi, ebben semmilyen jogszabály nem korlátozza. Az érem két oldala - Áttekinthető helyzetet fog teremteni a változtatás, ez a javára írható - mondta dr. Pukánszky Béla, az SZTE oktatási rektorhelyettese. - Másfelől megértem a kollégák érzékenységét: ha a tervezett intézkedéshez hozzáveszünk egy másikat, amely szerint minden egyetemi oktatónak heti tíz óra megtartása lenne kötelező, érthető, ha a tervek feszültséget, ellenérzéseket keltenek. Egyelőre nem világos, mit jelent ez a tíz óra. Az egyetemen a tanársegédek tartanak ennyit, vagy többet, és a professzorok jóval kevesebbet. Érthetően, hiszen idő kell a tudományos munkára, vagy a vezetői teendők ellátására. A minisztérium két legyet ütne egy csapásra - vélekedett egy egyetemi oktató, aki ugyancsak nem járult hozzá neve közléséhez. - Koncentrálná az erőket, vagy másképpen fogalmazva, gátat vetne a túlképzésnek: ne indíthassanak szakokat olyan helyeken, ahol nincs meg ehhez a megfelelő minőségű oktatói gárda. Másrészt takarékoskodna, hiszen a finanszírozás egyik elemében az is számít, hogy az illető intézménynek hány oktatója dolgozik közalkalmazotti jogviszonyban. S. E. Csikós Attila az épületekkel harmonizálva „öltöztetné fel" nyaranta a Dóm teret Főbejáratot vált a szabadtéri A domaszéki Pördiéknél hiányzik egy pici a családhoz Harminckilenc kisbabát ünnepeltek Egy ilyen összejövetelen sok anyuka és persze gyermek ismerkedhet meg egymással Fotó: Gyenes Kálmán Nemzetközi rangú fesztiválhoz méltó, egységes látványt szeretne kialakítani a szabadtéri új vezérkara a Dóm téren, amelynek „felöltöztetését" a játékok kiváló ismerője, Csikós Attila Kossuth-díjas szcenikus tervezi. Európa legszebb terei között tartják számon a szegedi Dóm teret, amit nyaranta elcsúfítanak a szabadtéri szedett-vedett építményei, a nézőtér, a világítótornyok és az egyéb kiszolgáló létesítmények. Ezek megjelenésén szeretne változtatni a játékok új vezetése azzal, hogy egységes látványterv kialakítását tervezi. Bátyai Edina, a fesztivált működtető kht. ügyvezető igazgatója elmondta: már ezen a nyáron főbejáratot váltanak, azaz nem a Somogyi-könyvtár felől, a WC-k mellett vezetik be a vendégeket, hanem az Aradi vértanúk teréről, a hármas boltív alatt. így a belépők elé a dóm két tornya tárul ünnepélyesebb hatású látványként. A Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas díszlettervezőjét, Csikós Attilát már felkérték a Dóm téri architektúrával harmonizáló látványterv elkészítésére. A neves alkotóművész - mellékállásban a bajor királyi család építésze - az elmúlt negyedszázadban rengeteg szabadtéris produkció színpadképét tervezte Szegeden, így jól ismeri a teret és a játékok működését. Hamarosan bejárást tart a vezérkarral a helyszínen, majd Kesselyák Gergely művészeti vezetővel is egyeztet Budapesten a részletekről. - A Dóm tér üresen monumentális és hallatlanul elegáns, egy igazi városközpont. Amikor nyaranta beépítjük a nézőtérrel és a színpaddal, elveszíti a nagyvonalúságát, építészeti szempontból leértékelődik. Burkolatokkal, valamiféle architektúrával harmonizáltatni kellene az idegen elemnek tűnő lelátót, a színpadi tornyokat és a takarásokat is az épületekkel. Ezeknek olyannak kellene tűnniük, mintha természetesen lennének ott. Nemrégiben kaptam a megtisztelő felkérést arra, hogy mindezt kitaláljam - mondja Csikós Attila, aki ezekben a hetekben Japán és Magyarország között ingázik, mert a nagoyai világkiállítás német nemzeti pavilonjának látványtervét készíti. Újdonság lesz Szegeden ezen a nyáron az is, hogy a Rerrich Béla téren fesztiváludvart alakítanak ki, ahol a korábbinál kulturáltabb formában szeretnék megoldani a vendéglátást. - A gasztronómiát is lehet színvonalasan csinálni, egy nemzetközi fesztivál nem engedheti meg magának, hogy gagyi térben történjék meg a vendégek kiszolgálása. A világban sok helyen, Amerikában, Párizsban, Münchenben is terveztem már nagy gasztronómiai tereket kicsit historikus formában. Szegeden is valami hasonlóra lenne szükség. Minden fesztivál arra törekszik, hogy minél egységesebb képet nyújtson, mert így már a látvány miatt is nagyvonalúbbnak hat. Bayreuthban az ünnepi játékok épületét, éttermét, de még a bisztrót is olyan egyneműen alakították ki, hogy azonnal igazi fesztiválközegben érezheti magát a látogató. Szegeden is az egész látványtervet előre ki kell találni, majd meg kell vizsgálni, hogy a projekt mely elemeire van épp pénz. A teljes programot évek alatt kell megvalósítani - javasolja a díszlettervező, aki azt is hozzáteszi: nem egy multival kell dolgozni, amelyik kizsebeli a várost, hanem szegedi és környékbeli cégekkel, amelyek büszkék arra, ha ők végezhetik el ezeket a munkákat. A szabadtérivel kapcsolatos további információ: a belépők árusítása néhány nappal azután kezdődhet, hogy február 22-én az önkormányzat pénzügyi bizottsága megtárgyalja a jegyértékesítő rendszerrel és a legnagyobb érdeklődéssel várt idei produkcióval, a Rómeó és Júliával kapcsolatos két szerződést. HOLLÓSI ZSOLT A tavaly született kisbabákat és szüleiket ünnepelte minap Domaszék. A falu hatodik éve rendezi meg a babatalálkozót, s ajándékozza meg egy jelképes összegű betétkönyvvel a piciket, virágcsokorral az anyukákat. A találkozóra a három hónapos Ábrahám Dávid Róbert és anyukája érkezett elsőnek. A szunyókáló piciről édesanyja elárulta, öt évig vártak rá, ezért most az egész család kényezteti. A két hónapos, fülbevalós l'app Nóra pedig csak akkor hagyta abba a sírást, amikor megérkezett a szintén 2004-ben született Máté. A picik ezután álmos szemekkel, tátott szájjal tanulmányozták egymást. - Másodszor veszünk részt babatalálkozón. Az első ilyen öszszejövetelen sok anyukával ismerkedem össze, és azóta közös sétákat szervezünk, vagy együtt megyünk tanácsadásra - mesélte ludit, aki ötödik gyermeke, Pördi Kira Dominika révén vett részt a rendezvényen. Arra a kérdésre, hogy tervezték-c a nagy családot, Judit elmondta, a gyerekek természetesen jöttek: „Mindig hiányzott egy pici ahhoz, hogy teljes legyen a család." De hogy elérkezett-e a teljesség, azt még nem döntötték el Pördiék, pedig a tervezésbe már a nagyok is beleszólnak: a két legidősebb fiú 18, illetve 15 éves. - Domaszék demográfiai mutatói szinte a legjobbak az országban. A község fejlődik, szorgos emberek lakják - magyarázta Börcsök Lajos. A polgármester szerint a község lakossága nem csupán a Szegedről ide települők miatt nő. G. ZS. A Somogyi-könyvtár mellől az Aradi vértanúk terére kerül a főbejárat Archív fotó: Miskokzi Róbert