Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-19 / 16. szám

8 KITEKINTŐ PÉNTEK. 2001. JANUÁR 19. V HOGY * ÜZLETE SIKERES LEGYEN! Kedves Környékbéliek! F

ogyunk? Gyarapodunk! Maradunk annyian, mint voltunk?! Fél év és már nem találgatunk. Pontosan megtudjuk, mennyien vagyunk. Ugyanis mint kedves mindnyájukkal is tudatták már, februárban ismét megszámlálnak bennünket. Most a tízévenkénti országos adatkérés jegyében jönnek és ikszelik az ikszelendó't a sokrubrikás kérdezó'papírra. Számláltak már eddig is tavaly épp a főiddel bánókat, a mezőgazdaságból élőket írták össze, előtte a földtulajdonosokat, annak előtte meg a pártválasztásra kiszemelteket - úgyhogy: számolva vagyunk mi folyamatosan. Mégis az az érzése az embernek, főleg, ha netán pontos számokra lenne szüksége megszámoltatásunkat illetően, hogy „ahány ház" - annyi számolás! Adatok ügyében igencsak tarka a kép. Egyik ennyit mond, a másik annyit. Ha fizetnünk muszáj - sokunkat köteleznek; ha netán kapnunk kéne valamicskét az állami nagy kalaphói: szinte semminek számítunk! Ha az európai főközpontban kérik a megszámoltatásunk eredményét: megint más az összegzés ábrája, mint amikor a hazaiak megnyugtatására készül az. (lásd alább Torgyán miniszter és a „moszos" Nagy Tamás számolását a szövetkezeti üzletrészek tulajdonosainak számát illetően!) Mondhatnánk: ilyen a mi formánk! Es mondhatjuk is. Okkal! Azért is lehetünk mi mindig rosszul számon tartva, mert az egyik hivatal nem hisz a másiknak, egymás adatait nem használják s így mindegyik, amint csak alkalma adódik - ha ezért jár egy kis potyapénz a közös kalapból - szabadalmaztatja a kanálban a mélyedést. Pénzt szakít magának a meleg víz föltalálásáért. Mert ismerik magukról, s fiitételezik a másikról, hogy az milyen módszerekkel dolgozik. Csak egy közbevetés: a földek lajstromba vétele, a földhasználat regisztrálása igazából kinek is az érdekét szolgálta? Tudhatja jobban a gazda, hogy hol a két földdarab közti mezsgyéje, mint ahogyan az a hivatali térkép mutatja? Ahová egyszer akár véletlen is - utat rajzolt a földosztó ceruza, az, ha soha nem jártak rajta, ha a semlyék vizébe torkollik is út! (Merthogy rajta a térképen!) Hogy miért épp a most induló nagy országos népszámlálás kapcsán mondom ezt a kedves környékbélieknek? L

egyenek résen! Többet ne mondjanak az igaznál. Mert a megszámláltatásunk összegzése úgyis az lesz, ha majd a számtani közepét veszik a sokadalomnak, hogy az átlag jól érzi magát. Az is akinek a lába belefagyott a jégbe, a kezét meg égeti a tűz (az egyik mínusz, a másik plusz). A tisztesség jegyében köszönti kedves mindnyájukat: A fele sem igaz? A tények - tények! - halljuk. s értjük alatta, hogy ami történt, az nem lehetett másként, mint ahogyan történt. Ha leesett a hó Balástyán, és járhatatlanok az utcák, az akkor tény; bárki bárhogyan is ferdíti, hogy a hó lehet eső is, merthogy csapadék mindkettő. A hó, az hó... A minap hallhattuk, hogy a mezőgazdasági szövetkezők érdekvédelmi szervezete (MOSZ) szerint Magyarországon 300-340 ezer személy rendelkezik kiváltható szövetkezeti üzletrésszel. Ezt a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium 600 ezerre taksálja. E két igencsak eltérő adatból még a vak is láthatja, hogy Nagy Tamás MOSZ-elnök és Torgyán József FVM-miniszter igencsak eltérő álláspontról kénytelen hirdetni az igét, merthogy szövetkezeti üzletrészből annyi van, amennyi. Se nem több, se nem kevesebb. Ha azt vesszük, hogy amit a politikusok mondanak, annak általában fele sem igaz, akkor bátran rákérdezhetünk: akkor most mennyi is az annyi? Vagy mifelénk 300 ezer üzletrész nem oszt, nem is szoroz? M. T. Láncok 4280 Ft/db-tól, karláncok 1904 Ft/db-tól 3 C Ékszergarnitúrák már 3900 Ft/g-tói Domaszék vasútja Munkatársunktól A Domaszéki Hírmondó legfrissebb szaniaban a helyi kisvasúiról tudhatnak meg többet az olvasók. Nem is gondolnánk, hogy negyven éven keresztül közlekedett az a szerelvény, mely Szegedet „összehozta" a környékével. Az állomásokon tucatnyian szálltak fel, hogy elvigyék portékájukat a piacra vagy találkozzanak szeretteikkel. Az első utasok 1927. február elsején szállhattak fel arra a szerelvényre, mely az egészen Kiskunhalasig elnyúló tanyavilágot kötötte össze a megyeszékhellyel. A vonalon tizenegy állomás, hét rakodóhely és tizenhárom táblás megállóhely „várta" az utazóközönséget. Az egykori állomások fehérre meszelt falakkal, zöld, virágokkal teli futtatott ablakokkal várta az utasokat. A domaszéki állomáskezelő munkaideje naponta az első vonat érkezése előtt harminc perccel kezdődött és akkor ért véget, mikor az utolsó vonat a szomszéd állomásra megérkezett. Nemrég felújították a helyi boltot és új, minden igény kielégítő háziorvosi rendelőt adtak át a településen. A Jázmin nyugdíjasklub híreiről is olvashatunk a Hírmondóban. A domaszéki idősek többek között megismerkedhettek Budapest látványosságaival. megtudhatták, mik a legújabb befektetési tanácsok, illetve népdalköri bemutalónak is tapsolhattak. A domaszéki teleházzal, s az intézmény szolgáltatásaival kapcsolatos kérdőívet is kitölthetnek a domaszéki újság olvasói. Mint minden Hírmondóból, ebből sem hiányozhat a sport. A labdarúgó szakosztály legfiatalabb versenyzői szép eredményeket értek el. Az iskola és a szülők sokat segítettek a gyerekek előremenetelében. Sándorfalva Munkatársunktól A magyar kultúra napja alkalmából ünnepi műsort szerveznek január 22-én, hétfőn Sándorfalván. A helyi művelődési házban délután 5 órakor kezdődő rendezvényen az érdeklődők Farkas Ferencné, Kuklis Angelika, Kuklis Izabella és Dobó Ferenc sándorfalvi verselők, amatőr költők alkotásaival ismerkedhetnek meg a jelenlévők. A helyi történéseket, hagyományokat feldolgozó írások után a Naplegenda Társulat előadását nézheti meg a közönség. Zsombó Munkatársunktól Többször volt már szó a magas vérnyomásról, mint sokféle betegség rizikótényezőjéről Zsombón, a Wesselényi népfőiskolán. Hétfőn este az okok és következmények, valamint a gyógyítási lehetőségek legjobb ismerőjeként ismét erről beszélget hallgatóival dr. Sonkodi Sándor. Ásotthalmon vágják a kormos fákat A pusztító erdőtűz utón Rúzsai favágók is segédkeznek a terület megtisztításában. (Fotó: Gyenes Kálmán) Még tavaly augusztusban a tűz martalékává vált Rúzsa környékén csaknem 150 hektárnyi erdő. A Dél-alföldi Erdészeti Rt. ásotthalmi kirendeltségének munkásai a lakosság segítségével vágják az elszenesedett, megpörkölődött fenyőket, illetve lombos fákat. A terület megtisztítására azért van szükség, hogy tavasszal már elkezdhessék a csemeték telepítését. Motorosfűrészek berregésétől hangos napok óta a rúzsai erdő. Az ásotthalmi erdészet munkásai vágják a hatalmas fenyőket. A rendőrségi hírekből kiderült, hogy szándékos gyújtogatás áldozatává vált mintegy 150 millió forint értékű faállomány. Ez után „takarítanak" az emberek. Az elhalt fák kitermelését most kezdték el. Ezt azonban engedély nélkül bajosan lehet. A szükséges papírok beszerzése után az erdészet munkatársai és a segítőkész környékbéliek közösen kaptak fűrészhez, baltához. - A tűz hatalmas károkat okozott az erdőben - tudtuk meg Polner Frigyesnétől, az ásotthalmi erdészet igazgatójától. A lakosságot is bevonták a munkába. A „vörös kakas" által tönkre tett fenyők nagy része szinte használhatatlan. Csak minimális áron lehet értékesíteni a megégett törzseket. Az erdészet gondozta állomány csaknem nyolcvan hektárnyi területen sínylette meg a szándékos gyújtogatást. Ezeket a fákat ipari célra nem lehet hasznosítani. A fűtőértékük is szinte egyenlő a nullával. Azért ki kell termelni. A takarítást az egész területről el kell végezni, mivel az erdőfelújítás elengedhetetlen. Tavasszal már új csemeték sarjadnak a földeken. Legalábbis a szakemberek ezt várják. A tűztől elpusztult részen a fák többsége 20-30 év közötti fenyő. Az ilyen korú fa még igazán vastag anyagot nem ad - ezt tudják a szakemberek is. A kár így hatalmas. Hiszen az erdőt, fát védő- ápoló emberek több éves munkája veszett kárba. Az alföldi, homokos területen a fák között szinte csak a fenyő képes a megmaradásra. A rúzsai, ásotthalmi, öttömösi határban olyan szélsőséges az időjárás, aminek csak a fenyő képes megfelelni. A lombos fák ezeket a mostoha körülményeket nem viselik el. Az erdészet igazgatója a hetvenes évek eleje óta dolgozik itt, de még ilyen szélsőséges időjárást nem látott, mint most. Tavaly január és december között 280 milliméter csapadék hullott ezen részen. A fenyők vegetációs idejében, ami április és október közé esik, kevesebb, mint 100 milliméter eső esett. Ezt még a fenyők sem tűrik el hosszú távon. A homok olyan, mint a puskapor, így nem csoda, ha felcsapnak a lángok. Hát, még ha az ember is segít ebben. Karmos Tamás Mit gondol a népszámlálásról? Fodor Imre, röszkei karbantartó: - Már nem is emlékszem, mikor volt összeírás. Szerintem jó dolog, ha tisztában vagyunk a népességgel. Magam is kíváncsi vagyok, hányan is lakunk kis hazánkban. A személyes kérdésekre csak akkor válaszolok, ha titokban maradnak. Ha vagyonom után érdeklődnek, még nem tudom, hogy elmondjam-e. A képviselők se árulják el. akkor én minek! Az utóbbi években fogy Röszke törzslakossága. Szerencsére az olcsó telkeknek köszönhetően egyre többen költöznek ki hozzánk a városból. A betelepülés most egy kicsit alább fog hagyni, mivel jócskán emelkedik mindennek az ára, így az építőanyagoknak, földeknek is. Barth (Jyörgy, mórahalmi nyugdíjas: - Hát nekem teljesen mindegy, hogy lesz-e népszámlálás vagy sem. Nem foglalkozom ilyesmivel. Az adatok többsége már úgy is bent van a hivatalokban, így minek ezt az összeírást ennyire erőltetni? Ha jön a kérdező, azért beengedem a lakásba, s megpróbálok mindenre válaszolni, ha tudok. A személyes kérdéseknél azonban megfontolom előbb, mit mondok meg és mit nem. Beteg feleségemmel négy éve költöztünk át Bácsbokodról a mórahalmi rokonokhoz, így még nem ismerem annyira a települést. Azt viszont látom, hogy egyre többen halnak meg fiatalon. Úgy érzem, mintha öregedne a város. Vecsernyés Tibor, rúzsai favágó: - Szerintem az egész népszámlás nem más, mint hatalmas pénzkidobás. Amolyan szükséges rossz! Amúgy már volt részem összeírásban, de akkor jóval kevesebb kérdést tettek fel, mint most fognak. Nem mindenre válaszolok majd. Ha jól tudom, a személyes jellegű kérdésekre nem is kötelező. Hat én élni fogok ezzel! Ha már a népességnél tartunk, úgy vélem, egy kicsit öregszik a falum. Azért igen sokan költöznek Rúzsára. Jó néhány külföldi is itt vesz tanyát, leginkább németek. A családommal én is tanyán lakom. Az utóbbi pár évben a környékbéli lepusztult portákba ismét lakók jöttek, s felújították a házakat. Papdiné Megyeri Csilla, domaszéki köztisztviselő: - Fontosnak tartom a népszámlálást. Az önkormányzatok amellett, hogy megtudják a pontos létszámot, arról is tájékozódhatnak, milyen ellátásokat, szolgáltatásokat hiányol leginkább a lakosság. Eddig egyetlen összeírásban volt részem, de akkor még szegediként. Azóta családostul kiköltöztünk Domaszékre. Úgy gondolom, hogy személyes kérdéseket talán nem kellene feltenni, csak közérdekűeket. Nem szabad megsérteni a személyi jogokat. Az utóbbi tíz évben mintegy ezer fővel gyarapodott Domaszék lakossága. Ez leginkább annak köszönhető, hogy sokan jöttek ki Szegedről lakni hozzánk. Főleg fiatalok.