Délmagyarország, 2000. november (90. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-07 / 260. szám

KEDD, 2000. Nov. 7. RIPORT 9 csöng Makó - Csíkszereda: testvértelepülések (5.) rad megye * * ' települései közül legalább tucatnyi váI a s ztott magának testvérközséget Romániában. Természetesen főként Erdélyből, a magyarok lakta helységek közül. A kapcsolat többnyire az önkormányzati küldöttségek, művészeti csoportok csereutaztatásából áll, a delegációtagok ismerősei pedig az élménybeszámolókkal, apró ajándékokkal lesznek gazdagabbak. Munkatársaink örömmel vállalkoztak arra, hogy néhány települést felkeressenek, ízelítőt adva azok életéből. Makó Csíkszeredával barátkozik. Hargita megye székhelye Csíkszereda. A városháza előtt egy tábla hirdeti, mely településekkel - 14 név sorakozik egymás mellett - szőtt testvérvárosi kapcsolatot. Ezek közül a legrégebbi a Makóval való együttműködés. a hetvenes évek közepén kezdődött: diákcsoportok cseréjével, ám az akkori tanácsok vezetői is keresték a találkozás lehetőségét. A rendszerváltást követően már volt mire építeniük a továbbiakat. Dr. Csedő Csaba István polgármester, bár váratlanul toppantunk be hozzá, örömmel szakított időt arra, hogy beszélgessünk. Először azt firtattuk, hogy a kulturális és sportkapcsolatokon túl lát-e együttműködési lehetőséget a gazdaság területén is. Idegenforgalmi paradicsom lehetne - Egész Romániának, azon belül Székelyföldnek és Csíkszeredának is érdeke, hogy külföldi beruházókban, vegyes vállalkozásokban is gondolkodjon - indított jó messziről a polgármester, aki nyáron azért nem tudott makói meghívásának eleget tenni, mert akkor a magyar orvosok világkongresszusán vett részt Budapesten. Konkrétan akár a két város között is elképzelhető a gazdasági kapcsolat. Mindez persze törvénykezés kérdése is. Nem gátlóknak, épp ellenkezőleg, segítőknek kellene lenniük a jogszabályoknak. A következő parlamenti ciklusnak az lesz az egyik fontos feladata, hogy ilyeneket alkosson. Megvetették lábukat zsugorodó magyar szigeten Hargita megyében jelenleg 450 vegyes vállalkozást jegyeznek, jó részében magyarországi a partner. Főként a turizmus terén várnának befektetőket, mivel a környék igazán vendégcsalogató, csakhogy az idegenforgalom fellendítéséhez manapság elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése, az meg pénzbe, sok-sok lejbe kerül. Dr. Csedő Csaba István nem akart panasznapot tartani, elújságolta, remekül működik Csíkszeredában a Nestlének egy ásványvíz-palackozója, a műanyagcsőgyár is folyamatosan termel. Mivel az ország közepén fekszik a város, így a termékek elszállítása nem okoz gondot. Amire pedig igen büszkék: éppen otljártunkkor volt esedékes a röpke 5 év előkészítés után megvalósult Mol-kút átadása. A megyeszékhelyen 47 ezren élnek, 86 százalékuk vallja magát magyarnak. Nincsenek nemzetiségi feszültségek, természetesen ez nem volt mindig így. Tiszteletben tartják az emberek a vallási hovatartozását, erre különösen kényes Csedő Csaba István, aki 8 éve irányítja a várost. A szeredaiak közül nem mindenki akarja elismerni, dc attól még tény: '89 nagy változást hozott életükben. A kétkedők azok, akik többet, kézzelfoghatóbbat, látványosabbat vártak a rendszerváltástól. Lett, ami lett. Ugyanakkor a városban megfogalmaztak egy fejlesztési koncepciót, amelyhez igyekeznek tartani magukat, és ennek már szemmel látható eredményei vannak és főleg lesznek, ha a finanszírozás is megteremtődik hozzá. Rossz utak, régi kanálisok Ismerősen csengő problémák, amelyeket a polgármester említett: - A szeméttelep korszerűsítése, a derítőállomás bővítése, az. utak, a régi kanálisrenszer felújítása - ezek a legfontosabb teendők a városban. Nemzetközi pénzekért is pályázunk, mert saját erőből nem menne, kifogna rajtunk. Patinás épületben tanulhatnak a Márton Áron Gimnázium diákjai Könyv a kultúráról Munkatársunktól Most, a 2000. esztendőben joggal és némi lokálpatrióta büszkeséggel elmondhatjuk, hogy városunk a Székelyföld egyik erős kulturális központjává nőtte ki magát. E büszkeségtől nem mentes mondatot dr. Csedő Csaba István, Csíkszereda polgármestere fogalmazta meg annak a kiadványnak a bevezetőjében, amely „Csíkszereda város kulturális évkönyve" címmel látott napvilágot a közelmúltban. Szép szavakból, nem túl sok alappal rendelkező (ön)dicséretekből sajnos már olvashattunk oly sokat, hogy - bocsássák meg bűnömet - én bizony egy kevéske kételkedéssel láttam neki a kiadvány olvasásához. S most örömmel közölhetem: a polgármester úr a realitásokról szólt. Csíkszereda történetének első kulturális évkönyvéből ugyanis nem csak az derül ki, milyen élményszerű előadásokkal munkálkodik az anyanyelv ápolásán a Csíki Játékszín. Betekintést nyerhetünk valamennyi olyan csíkszeredai kulturális intézmény életébe, amelynek finanszírozásról a helyi önkormányzat gondoskodik. A Szatmári László szerkesztette kötetből pontos képet kaphat az olvasó a nemzetközi sikerekben is gazdag Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes munkájáról, a gyimesi tánctáborról, a Csíki Székely Múzeum tárlatairól is. Szólnak a kötet írói a székelyföldi képzőművészet legfontosabb irányzatairól, külön fejezetet kapott a kiadványban a csíkszeredai kórusmozgalom, a 110 esztendős Csíkszeredai Dal- és Zeneegyesület, s a prímástalálkozó. Már ez a felsorolás is jól szemlélteti: Csíkszereda kulturális élete valóban olyan sokszínű, mint azt a polgármester szavai sejtetik. Ám nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk itt és most a megyei és városi könyvtárról, amiről a kiadvány sok egyéb mellett a következőket árulja el: 1999-ben 8 ezer 800 csíkszeredai, a lakosság 19 százaléka vette igénybe a könyvtár szolgáltatásait. Az olvasók több, mint 121 ezer kötetet kölcsönöztek ki, míg az elmúlt évben 5 ezer 600 új könyv került a polcokra. Ezekre összesen 212 millió 500 ezer lejt költött a város. Dr. Csedő Csaba István polgármester bízik abban, hogy a város kulturális központtá növi magát - Mit tudnak kínálni az itt élő fiataloknak, hogy valóban megőrizhessék magyarságukat? - Mindössze két magyar osztályunk maradt 1989-re a híres líceumban, amely 10 éve vette fel Márton Áron nevét. A rendszerváltást követően minden követ megmozgattunk a magyar iskolák visszaállításáért. Szilárd elhatározásunk volt olyan intézményrendszer kiépítése, amely feltétlenül a magyarságot szolgálja - szögezte le. - Sikerült létrehoznunk a főiskolai hálózatunkat. A kolozsvári Babes-Bolyai egyetem informatikai kara működik nálunk. Testvérvárosi kapcsolatunknak köszönhető, hogy a gödöllői agrártudományi, a Szent István Egyetem különböző karain az elmúlt években 560 csíkszeredai, illetve a környékből származó fiatal szerzett diplomát a távoktatás keretében. Es ami lényeges: Románia ezeket az okleveleket honosítja, elismeri. Hogy teljes legyen a kép, hasonló a kapcsolatunk a jászberényi tanító-, az egri tanárképző főiskolával és a soproni erdészeti egyetemmel. Az a cél, hogy a fiatalok olyan diplomákat szerezzenek, amelyekkel el is tudnak helyezkedni idehaza. Nem titkolt vágyunk, hogy Szeredában alakítsunk ki egy székelyföldi, erdélyi egyetemi központot. Ebben a törekvésünkben a magyar kormány támogatását is élvezhetjük. - Romániában is eltűntek a régi mamutcégek, a kisebb vállalkozások száma viszont jelentősen megugrott, mint ahogy említette. Miként rajzolódott át a város gazdasági térképe? Traktorgyárból a hegyoldalba - A Ceausescu-rendszerben itt is létezett az erőltetett iparosítás a maga nemzetiségpolitikai vetületével együtt. így jött létre Szeredában traktorgyár, hatalmas bútorgyár. Ezrek dolgoztak itt. Ezek a cégek felaprózódtak, lassan a csőd szélére kerültek. A traktorgyárban a 34 ezerrel szemben jelenleg 800-an dolgoznak, inkább már csak alkatrészeket készítenek. A szerencse az volt, hogy a munkások jelentős része a környékbeli falvakból járt be, a földtörvény visszajuttatott nekik egykori területeikből, így most azokon tudnak úgy-ahogy gazdálkodni, nem szaporítják a munkanélküliek számát. Ennek köszönhető talán, hogy az országos átlag alatti az itteni munkanélküliségi mutató, 8-11 százalék. Persze, ez virtuális adat. A kisebb vállalkozások váltakozó sikerrel szerepcinek a piacon. A faAdnak arra a csíkszeredaiak, hogy gondozzák környezetüket, felújították a városházát is. (Fotó: Gyenes Kálmán) ipari cégek, a bútorosok még exportra is termelnek. - És meg ne feledkezzen már a híres Csíki (Ciuc) sörről, amely sajnos a határon túl nem kapható... - Ez tényleg jól menő vállalat - bólintott mosolyogva Csedő doktor. - Vegyes cég, előbb az angolok fektettek bele tőkét, most osztrákok vették meg tőlük. Azért is örülünk a sikeres gazdasági társaságoknak, mert ők könnyebben nyúlnak zsebbe, hogy a civil szférának segítsenek. Túljelentkezés a magyar gimnáziumba Számos alapítványt jegyeznek a városban. A polgármester is létrehozott egyet, Salvatore néven. Az öregek házát szeretnék felépíteni. Sokan szorulnak rá szociális körülményeik miatt, hogy ilyen módon kerüljön biztos fedél fejük fölé idős napjaikra. Sokan fordítottak hátat szülőföldjüknek a rendszerváltás után, némelyek megfeledkeztek otthon maradt hozzátartozóikról. A parkokban és az állomáson ugyan nem alszanak a hajléktalanok, mivel menhelyet és szegénykonyhát is működtet a város. Négyszázötven rászoruló veszi ezeket igénybe. Csíkszereda kulturális élete üdén pezseg. Elég rápillantani az utcai hirdetőoszlopokra. Szinte heti rendszerességgel tartanak könyvbemutatót, író-olvasó találkozót. A színház magyarul játszik, a Hargita Székely Nemzeti Táncegyüttes - amely a Hannoveri Világkiállítás megnyitóján is ropta a magyar pavilonban - éppen azon a héten indult egy kárpát-medencei turnéra. A Márton Áron püspökről elnevezett gimnáziumot 1668-ban alapították, akkor a szomszédos Csíksomlyón működött kolostori iskolaként. Jelenleg ez a legnagyobb magyar nyelvű gimnázium Romániában. A patinás épületben 645 diák tanul 26 osztályban. A frissen megválasztott fiatal igazgató, Varga László elmondta, hogy kényelmes helyzetben vannak, mivel válogathatnak a tanulók között, tanévenként 50-60-naI többen jelentkeznek, mint amennyit felvehetnének. A direktor szerint mese habbal, hogy a szülők egy része azért nem akarja magyar iskolába adni lányát, fiát, mert akkor gondja lesz a továbbtanulással. Ez csak önigazolás, mert munkál a bűntudat... A legnagyobb gondot a tankönyvek jelentik. Egyrészt drágák (40 és 70 ezer között mozog darabja), kész anyagi csőd egy családnak két gyerek szeptemberi útba indítása, másrészt, mert nincsenek megfelelőek. Reformok jönnek, reformok mennek, mire egy tankönyv megjelenik, már használhatatlan. Könnyű lehet a magyarországi pedagógusoknak - így az igazgató. Nekik, nagyon így az újságíró. Vissza a városházára! A polgármester bizakodása töretlen, vélhetően ezért szavaztak neki bizalmat ismét a csíkszeredaiak. Jól tudja a doktor úr, addig lehet nyújtózkodniuk, amíg a takaró ér. Nem függetlenek a romániai gazdasági helyzettől. Ennek dacára úgy érzi, a zsugorodó magyar szigeten a lábukat meg tudják vetni. Meg tudnak maradni magyarnak. Ez nem kis dolog. V. Fekete Sándor