Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-28 / 253. szám

2 KÜLFÖLD SZOMBAT, 2000. OKT. 28. A béke útján járva A Z izraeli-palesztin viszonyt elemezve, talán legjobb lenne a kályhánál kezdeni. Arra azonban nincs sem elegendő idő, sem pedig hely, hogy a két nép nem éppen felhőtlen kapcsolatát a kezdet kezdetétől vizs­gáljuk, úgyhogy marad a közelmúlt. Szivem szerint nem élnék azzal az agyoncsépelt szófordulattal, hogy a békéhez vezető út rögös, de a két nép viszonyát látva, kijelenthetjük: esetükben ez az út inkább bombatöl­csérekkel teli, mintsem rögös. Egy esztendővel ezelőtt az izraeli és palesztin dele­gáció tagjai aláírták az Egyesült Államokban a Wye l'lantation-i néven elhíresült egyezményt. Ez egyér­telműen azt mutatta, hogy a szembenálló felek jó úton haladnak a megbékélés felé. E folyamatot gyorsítandó az Európai Unió, az Egyesült Államok és más orszá­gok közel hárommilliárd dollár értékű támogatást ajánlottak fel a palesztinoknak. Hogy miért ígértek pénzt? Mert akkor mindenki ágy érezte, hogy valami megmozdult a Közel-Keleten, s ragyogó alkalom nyílik arra, hogy az ellenfelekhői korrekt békepartnerek le­gyenek. A történelmi dokumentum aláírását követő ti­zennegyedik napon azonban robbant a bomba. Jeru­zsálem központi piacán. A pokolgépes merénylet nyo­mán az izraeliek azonnal felfüggesztették a további tárgyalást a palesztinokkal. Arafat - akinek legfonto­sabb célja egy önálló állam létrehozása Ciszjordánia és Gáza területén, Kelet-Jeruzsálem fővárossal - érez­te a bajt, s Washington közbenjárását kérte az egyez­mény megmentése érdekében. A szerződés úgy, ahogy érvényben maradt, de - mint láthatjuk - onnantól fog­va törékeny a béke a Közel-Keleten. A palesztinok és az izraeliek jól tudják: a békefolyamatnak mindkét ol­dalon vannak ellenzői, akik kíméletlenek a harcban, legyenek azok ortodox zsidók vagy Hamasz-aktivisták. M ost a másik oldalon robbant a bomba. A paleszti­nok fel is függesztették a béketárgyalást. így megy ez már évek, évtizedek óta a békéhez vezető rö­gös, homhatölcséres úton. Muzulmán Világkongresszus Iszlámábád (MTI) A 44 országot tömörítő Muzulmán Világkongresszus pénteken felszólította az isz­lám államokat, hogy szüntes­senek be minden együttműkö­dést Izraellel azért, ahogyan a zsidó állam a palesztinokkal bánik az egy hónapja tartó za­vargások kirobbanása óta. „Az ártatlan palesztinok le­mészárlása fájdalmasan emlé­keztetett arra. hogy az arab és muzulmán államok részérói nem született közösségi vá­lasz, és a kollektív válasz el­maradása bátorítólag hatott Izraelre és támogatóira" ­hangzik abban az állásfogla­lásban, amelyet a szervezet kétnapos iszlámábádi konfe­renciáján fogadtak el. „A Végrehajtó Tanács fel­szólítja az Iszlám Országok Szervezetének (OIC) tagálla­mait, hogy ne folytassanak semmilyen hivatalos vagy nem hivatalos tevékenységet a béketárgyalások sokhatalmi keretei között, és szüntesse­nek be minden olyan lépést valamint tevékenységet, amely az Izraellel való regio­nális gazdasági együttműkö­désre irányul" - idézi a nyilat­kozatot a Reuters. Mádl és Rau Berlin (MTI) Magyarországon jól műkö­dik a demokrácia és a piacgaz­daság. az ország az integráció révén, több évtizednyi elszakí­tottság után, ismét Európa része kíván lenni. Az uniós csatlako­zást szolgáló erőfeszítéseinkben számítunk Németország tevőle­ges támogatására - jelentette ki pénteken Berlinben Mádl Fe­renc. A Magyar Köztársaság el­nöke németországi bemutatkozó látogatásának programját német kollégájával. Johannes Rau szö­vetségi elnökkel folytatott meg­beszéléssel kezdte. A Bellevue kastélyban délelőtt lezajlott kö­tetlen légkörű, mindvégig né­met nyelven folyt eszmecserén a magyar államfő hangsúlyozta: az integrációt illetően egybees­nek Magyarország és Európa érdekei. Közös óvás Ungvár (MTI) Pénteken Ungváron közös nyilatkozatot adtak ki arról az ukrán-magyar találkozóról, amelyen Szakács Zoltán, a Ma­gyar Köztársaság ungvári főkonzulja és Mihajlo Delehan, a kárpátaljai megyei levéltár igazgatója elsősorban a bereg­szászi levéltár magyar és közép­európai vonatkozású okmányai­nak megóvásában való magyar­országi részvétel lehetőségét vi­tatta meg. A felek felvázolták, milyen szerepet vállalhat Ma­gyarország a jövőben az ukrán nemzeti és a kárpátaljai megyei levéltári állományban, de min­denekelőtt a beregszászi levél­tárban található okmánykülön­legességek megóvásában. Kostunica oroszhonban Oroszország azonnali gázszállításokkal siet Jugoszlávia segítségére, s a szakértők már egyeztetik az ügylet részleteit - közölte a Kremlben folytatott tárgyalásai után Vojiszlav Kostunica jugoszláv államfő, s ezt megerősítette Vlagyimir Putyin orosz elnök is. Kostunica azt hangoztatta, hogy Belgrád „az európai, orosz és amerikai balkáni befolyás egyensúlyának" híve, s jelezte: Jugoszlávia többet nem lesz a Balkán „puskaporos hordója". Felvételünk előterében: a két államfő. (MTI Telefotó/EPA/Viktor Korotajev) w m m w w PLAZA NAPTÁR CSALÁDI PROGRAMOK A SZEGED PLAZÁBAN1 • Október 28-29-én, szombaton és vasárnap, reggel 10-től TOM CAT PLAZA KUPA Robbanómotoros modell-autó verseny a Szeged Plaza parkolójában Szombaton, 16 órától Gyermeknap! Misi meséje - V. Nagy Iván és társulatának előadása • Október 29-én, vasárnap 10 órától: Elektromos modell-autók futama És EXTREME járműmodellek bemutatója 17 órától várjuk a szokásos 5 órai teára! Mini Playback Show és Zenei időutazás a hatvanas évek jegyében! Magyarnak lenni (58.) Új kisantant? Nagy­szüleink és szüleink elbeszélé­seiből, no meg a számtalan dezinfor­mációt is tartalmazó történe­lem tankönyvekből tudhat­juk, mit jelentett az akkori magyar nemzedékek számá­ra a Trianont követő időszakban a kisantant. Frissítésül: a kisantant nem volt más, mint Csehszlová­kia, Románia és Jugoszlávia 1920-2 l-ben megkötött, lét­rehozott szövetsége, amely arra szolgált, hogy az első vi­lágháború után megszerzett területeket örökre biztosítsa és a kialakított közép-euró­pai erőviszonyokat tartósan fenntartsa. A kisantant a há­rom ország kétoldalú szövet­ségein alapult. Első számú támasza Franciaország volt. Értelemszerűen a német­osztrák egyesülési szándék, illetve a Habsburg-restaurá­ció ellen irányult, miközben határozott magyarellenesség jellemezte. A magyar közvé­lemény elsősorban ezt érezte a kisantantról, amely 1938­ig „élt", amikor Csehszlová­kiát a müncheni egyez­ménnyel a francia és angol politikusok feláldozták a hit­leri Németországnak. Mindezt azért tartottam említésre méltónak, mivel Romániában - a választási küzdelem részeként - túlon­túl is érdekes híreket közölt a sajtó. Miről van szó? (iheorghe Ceausescu pa­rasztpárti képviselő, a román képviselőház külügyi bizott­ságának alelnöke arra a kér­désre vár választ az illetékes román testületektől és szer­vezetektől, hogy valóban kö­tött-e Románia olyan titkos megállapodásokat 1992 és 1996 között Jugoszláviával, illetve Szlovákiával (az egy­kori Csehszlovákia egyik utódállamával...), amelynek értelmében „katonai konflik­tus esetén" a három ország kölcsönösen segítette volna egymást, beleértve a katonai segítségnyújtást is - írta a Rontania Libera című napi­lap. A román lap beszámolt arról, hogy a parasztpárti képviselő a Román legfelső Védelmi Tanácsához, a ro­mán külügy- és védelmi mi­nisztériumhoz fordult ezzel a kérdéssel. A képviselő kérte azt is, hogy a külügyi bizott­ság hallgassa meg Ion Ilies­cu volt államfőt és Teodor Melescanu volt külügymi­nisztert abban az ügyben: milyen kapcsolatokat tartott Románia az említett időszak­ban Jugoszláviával, beleért­ve a Bosznia-Hercegoviná­ban egyoldalúan kikiáltott úgynevezett Szerb Köztársas­ággal. (Ez egy érdekes fejle­mény lenne...) Gheorghe Ce­ausescu szerint 1992 és 1996 között az akkori román kor­mánykoalíció „privilegizáll kapcsolatokat" tartott Szlo­bodan Milosevics rezsimjé­vel, „nyíltan és titkon" segí­tette Milosevicset az egykori Jugoszlávia lerombolásában. A román képviselő emlé­keztetett arra, hogy jelenleg a román igazságszolgáltatás próbálja megállapítani, mi­lyen büntetőjogi felelősség terheli az akkori román ve­zetőket a Jugoszláviába tör­tént olajcsempészéséért. Ezeknek a kapcsolatoknak és üzleteknek a politikai ve­tületét a parlamentnek kell feltárnia - indokolta kérését a román parlamenti képvi­selő. Azt tudjuk, hogy Zsombo­lya (Jimbolia, Hatzfeld) ha­tárállomásnál az embargó idején minden éjjel két és három óra között a kivilágí­tottan állomásról sötét sze­relvények indultak Kikinda irányába; az is kiderült, hogy a Temesvár-Pancsova vezetéket alkalomadtán üze­meltették és ismeretlen mennyiségű üzemanyagot juttattak Szerbiába Iliescu emberei. Most előbb-utóbb kiderül, hogy a fejünk fölött létezett egy „háló", amit Meciar, Ili­escu és Milosevics szőtt ­egyelőre ismeretlen szándék­kal, de a kisantant szellemé­ben. Csak egyetlen kérdésünk lenne ezzel kapcsolatban: mivel nyolcvan év alatt bebi­zonyosodott, hogy a magyar „kisebbség" Romániában, Szlovákiában és Jugoszlávi­ában a világ és Európa leg­békésebb kisebbsége - egyet­len atrocitás sem kapcsolha­tó a nevünkhöz -, nos, min­dezek után a három ország és vezetői vajon milyen „ve­szély" ellen szövetkeztek? Mindez még Magyaror­szág NATO-tagsága előtt történt - s a három fősze­replő közül Iliescu újra ha­talomközeibe kerülhet... Pataki Sándor # . ml a j. 31 bl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom