Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-17 / 244. szám

6 KAPCSOLATOK KEDD, 2000. OKT. 17. Agrárképviselet: kinek, miért? Felénk, az agrárka­marai választások, amellyel már jó eszten­deje elindult az országos hatalomsegítö gépezet fogaskerekeinek újbóli összeillesztése, a múlt hét végén értek az or­szágos küldöttek indítá­sához. Tízen képviselik majd Csongrád megyét az országos választáso­kon. A kamarai törvény értel­mében a küldöttek összejö­vetele a legnagyobb fórum, ahol a tisztségek viselőit és a még nagyobb fórumok résztvevőit megválasztják. Mint ismeretes, azért szük­ségesek ezek a választások, mert az ország fő-fő sza­bályalkotói kimondták: ne legyen kötelező kamarai tagnak lenni. Álljon csak össze a csapat azokból, akik ezt nagyon akarják. Szűkebb pátriánkba kiválasztódott az a tíz személy, aki majd föl­megy a küldöttek pesti érte­kezletére. És, remélhetőleg, ott egy emberként áll majd ki Csikai Miklós és Kovács Lajos mellett, akiket az el­nöki poszt várományosai­ként is indítottak ebből a megválasztott tízből. A jelö­lők által kért megyei kama­rai elnök személyével - Fu­tó Tamás korábbi elnök új­raválasztásával - nem min­denki értett egyet. Csupán 22-en adták rá voksukat, és ez nem volt a törvény kérte fele szavazó (plusz egy voks), vagyis: 25! Mivel a titkos voksolás előtt többen, többféleképpen értelmezték a kamarai választási tör­vényt, a törvény őreként Szegedre érkező pesti fel­ügyelők szinte folyamatos telefonkapcsolatban álltak a fővárosi központtal, ahonnét megadták a választás lebo­nyolításának törvény szerin­ti értelmezését. így dr. Far­kas Miklós, a múltbéli ér­dekképviselet nagy koordi­nátora állandóan a kompro­misszumot hirdethette jogi értelmezésként, hiszen, mint kiderült, a régi teszövösök és a mostani új gazdák al­kották a két tábort. A hata­lom emberei nem állhattak egyik oldalra sem, semle­A szép portékát ma már nehezebb eladni, mint felszedni. (Fotó: Gyenes Kálmán) gesnek kellett maradniuk és a választás tisztaságára ügyelniük. A három és fél órás szavazatszámlálás is ezt a célt szolgálta. Lényegében ketten felügyelték, hogy me­lyik az érvényes, melyik az érvénytelen voks, hiszen a küldöttgyűlés azt határozta magára nézvést, hogy aki érintetlenül hagyja a szava­zólapra került neveket, az nem ikszel, nem karikáz ­mint ahogy kérték előtte többen - hanem a tiszta név­sorra adja a voksát. Aki va­lakivel nem ért egyet, azt ki­húzza a szavazólapról, és nem ír be helyette, nem jelöl másként. A szavazók több lepecsételt ládába dobhatták a voksukat jelölő választóla­pokat. Mivel egyenként bon­tották azokat a szavazat­számlálásra választottak ­két választott ember - a pon­tos fölmérés ideje jócskán kinyúlt. Amíg a végleges lis­ta, s azt hitelesítő jegyző­könyv elkészült, helyszínt is kellett váltania a várakozók­nak, a volt megyeháza nagy­terméből a szemközti agrár­kamarai épület (spenótház) pincéjébe tenni át az ered­ményhirdetés székhelyét. Miután végérvényessé vált, hogy a korábbi elnök, Futó Tamás, szatymazi őstermelő nem kapta meg az újjává­lasztásához szükséges 25 voksot, a már említett törvé­nyi felügyelők, szintén a jogi szakértő által emlegetett kompromisszum, és termé­szetesen a Pesttel való folya­matos rádiótelefonozás kap­csán arra kérték a küldötte­ket, hogy az új választás ide­jéig, s míg új elnöke nem lesz a megyei kamarának, maradjon hivatalában a régi. Bár röszkei Tanács Imre morgott ezért, s azt jelentette ki a környezetének, hogy ilyen nincs, a kormányt is ha leszavazza a nép, akkor an­nak mennie kell, de a több­ség meghagyta székében Fu­tó Tamást. (Aki csak azzal a kitétellel állt kötélnek, ha ez a cselekedete utólag is tör­vényes marad) Nyilvánvalóvá vált, ezek után, hogy a régi téeszes csa­pat összefogott. A maguk vi­torlájába szeretnék kifogni a szelet, mint a romba döntött szövetkezetek újgazdái. És, ebben sem lehet semmi ki­vetni való. A kamarai tör­vény nem tesz kivételt, gaz­dálkodó és gazdálkodó kö­zött. E sorok írója, ki már ti­zenhat éve nem nagyon volt részese a megyei gazdák acsarkodó agrártetteinek, úgy érezte magát ezen az ag­rárkamarai összejövetelen, mintha a régi téeszek érdek­képviseleti gyűlésébe csöp­pent volna vissza. Jórészt régi „teszövösöket", a korábbi irá­nyító hivatalok embereit látta maga körül. Majdnem mind őstermelőként. És ebben se lehet, semmi kivetni való. A földet az használja, aki ahhoz ért. (Ki tagadná, hogy a volt téeszek irányítói értenek a gazdálkodáshoz...) Mi több: fölismerték az új kamarában rejlő lehetőséget. Ezt azért merem mondani, és harmad­szorra azt, hogy ez nem baj, mert szemünk előtt zajlott a földosztás, és akik még emlé­keznek a földretjdező és a földkiadó bizottságok válasz­tására, azok tudják, épp az volt a baj, hogy nem a hozzá­értőkből alakultak ezek a tes­tületek és hoztak olyan dönté­seket, amelyeken mára az Is­ten se tudna kiigazodni. De, akkor, nekik adta a jogart a törvény. Mint most a kamarai őstermelőnek! És ez nem je­lenti azt, hogy a mostani ag­rárkamarások, akik eddig képviselték a kamarai ügye­ket, nem lennének megfele­lők a posztjukra. A küldöttek fele erre voksolt. A kérdés, hogy a volt téeszesek miért fognak össze? És a változást óhajtó korábbi gazdák nem ezt tették? A lehetősége mindkét félnek ugyanannyi. Ha kiválasztja magának - vi­gye! A törvény engedi... Az már más lapra tartozik, hogy a küldöttek választása, a korábbi osztálygyűlések miért voltak nesztelenek? Miért hiszi azt a gazdálko­dók jó része, hogy a leendő kamara is csak néhányak gazdulását szolgálja? Miért hihetjük mindnyájan, hogy ez az egész kamarai válasz­tás lényegében pofon a sem­minek? Miért? Na, miért... Példának hozzák mosta­nában a németek kamaráját. Évszázada működik, s ko­moly szavuk van az irányító hatalom előtt. Nem bántva a régi jó Teszövöt, ma már MOSZ-t, de ha jól belegon­dolunk az elmúlt évtizedek gyötrődéseibe: mit tudnak fölmutatni a saját gyarapodá­sukon kívül? A téeszeket szétverhették, az új gazdákat lehetetlen állapotokba kény­szeríthették. S még azt is tudja, látja mindenki, hogy olyan ember köré csoporto­sulhat az újhatalmi sisere­had, aki eddig csak handa­bandázott. Eleinte ordítozott a magyar paraszt nevében, mostanra meg szépen magá­ra hagyta. Milyen lett a mi világunk? Erre szavaztunk? No de, a kamarai küldöttek erről tényleg nem tehetnek. Rájuk, most már nagy teher nehezedik. Mint hírlik, ha jön az EU és véle a pénzes vevő, hozzájuk is be-bekuk­kant. Nem másért, csupán hozzá van szokva, hogy más­hol - mondjuk a nyugati pia­cokon - a kamarák nélkül nem nagyon vásárolhat... Messze vagyunk - egy­mástól?! Majoros Tibor Segít önökön a kamara? Id. Sípos István, kisteleki vállalkozó: - Abban a sze­rencsében vagyunk részesek a fiammal, aki szintén vállal­kozó, hogy két karikára, két kamarának is fizetjük a tag­díjat, mert a kereskedő ka­marának is tagjai vagyunk, Amikor alakult az agrárka­mara, sokat vártam tőle. Küldötte voltam. Megmpn­dom őszintén, azóta bebizo­nyosodott, hogy nem tud annyit segíteni, mint amennyit én gondoltam róla. Úgy vagyok igazságos, ha azt is hozzáteszem, hogy er­ről nem csak a megválasztott kamarai vezetőség tehet. A dolgok eddig nélkülünk ala­kultak... Bende Szilveszter, a röszkei gazdaszövetkezet el­nöke: - Voltam Olaszor­szágban a kamara szervezé­sében, és akkor megfogad­tam: soha többé! Először: olyanokat vittek, akiket nem érdekelt a mezőgazdaság. Aztán: úgy kellett utána ka­nyarodnunk egy farmernek, mikor láttuk, hogy lefordul az útról. És az az egy óra, amit vele töltöttünk, haszno­sabb volt, mint a hét nap. Nem láttunk tehénistállót, állattartó telepet, borászatot. A mezőgazdaság problémái­ról, mert ott is van, nem be­széltünk. Legközelebb csak akkor megyek, ha ismerem előre a programot... Dobák Sándor, ásott­halmi borász, ügyvezető: ­Elfogult vagyok az egyik kamarai vezetővel. Az irá­nyítók két tűz közé kerül­tek. Szerencsétlen húzás­nak tartom, hogy a falugaz­dászokat kivették a kamara kötelékéből. A termelő jo­gosan követelődzik, kíván­ná az eligazodási pontokat. A politika nem adja meg a lehetőséget a tisztességes kamarai munkára. Nagy az összevisszaság. Én áldoz­nék rá több pénzt is, ha tudnám, hogy hasznos in­formációhoz jutok. Sokan azt mondják, hogy a tagok csak a vezetőválasztáshoz kellenek... Németh Antal, domaszé­ki gazdálkodó: - Úgy tu­dom, ezután nem kell fizetni a kamarai díjat. Nekünk, gyümölccsel foglalkozunk inkább, olyan nagyon nem is hiányzik a kamara. Aki ér­telmes tanácsot szeretne, és egyre többen vagyunk, akik ezt igényeljük, az már kiala­kította a hozzá vivő utat. A jó boltos például, segít, ha nem ismeri az új szert az ember. Érdeke, hogy a jót ajánlja, azt, amelyiket vi­szik. A vetőmagosok is ad­nak ingyen magot a gazdá­nak, aki elveti, a többi meg folyamatosan figyelemmel kísérheti, hogy a növény mi­re ment a földben... Lódi György, Fehér-tói igazgató: - A halászok érde­keit a Csongrád Megyei Ag­rárkamarának az egyik tago­zata, itt, megyén belül, or­szágosan meg az Országos Kamara. A legnagyobb ér­dekérvényesítő szervezet a halászati terméktanács. En­nek az ülésein születik dön­tés, hogy az exportot, impor­tot hogyan tudják szabályoz­ni, hogyan lehet az árakat kordában tartani. Egyéb ér­dekeket is érvényesít, külön­böző pályázatokhoz, projec­tekhez, pénzekhez adja meg a lehetőséget. A Szegedfish halászati káefté gyümölcsö­ző kapcsolatot tart a megyei agrárkamarával... Kedves Környékbéliek! jzrönnyen mondjuk a héten: beszéljenek a nevek, szólja­J\ nak a számok. A mögöttünk hagyott hét végén ugyanis tényszerű dolgok történtek. Megválasztották az agrárkamara küldötteit. A gyönyörű napsütésben, amikor a küldöttek „ül­ték a választás torát", vagyis hosszadalmasan várták a sza­vazatokat számlálók összegzését, talán a kertben, a tanyaud­varon lett volna jó. Kupacolni a falevelet, kúpba rakni a szárkévéket, vagy éppen eső reményében sóhajtozni a Ma­gasságoshoz. Bármi jobb lett volna - gondolhatnánk az ülésre kényszerülő parasztember ősi sóhajtásával - csak ne a hivatal nagy termében ülni, s ott hallgatni, ki miért is gon­dolja másképp az agrárkamarai változásokat, mint a másik. Ezer szerencse, hogy a küldöttek ezt nem így gondolták... Ők határozottan kiálltak korábbi elképzeléseik mellett. Miután bekerültek a döntéshozó csapatba - Csongrád me­gyében 51-en kaptak megbízatást a különböző kamarai osz­tályok tagjaitól -, sokan gondolták: hallatják hangjukat. Változásra szólították a mostani agrárkamarát. Azért mon­dom, hogy a mostanit, mert a törvény október utolsó napjáig ad mandátumot a régieknek s november elsejétől számol az újak érkezésével. A minapi választáson, amely lehet, hogy egyedülálló a maga nemében, a korábbi húsz emberes el­nökséget kisebbre apasztotta. Tizenketten képviselik majd az új elnökséget, közülük hárman lesznek alelnökök. Mivel el­nököt és harmadik alelnököt nem sikerült egyértelműen vá­lasztani, pillanatnyilag senki nem tudja, mert nincs rá törvé­nyi előírás, hogy mi is lesz majd ezután. A kedves környékbéliek viszont jól tudják, hogy az élet mindennapjai, főleg ebben a szép októberi napsütésben nem állnak meg, közelít a borérés ideje, s ha kicsit megmor­cosítja majd magát a természet, már a disznóvágás gondola­ta is fölmerülhet sokunkban. Addig is komoly helytállást kí­ván mindannyiuknak: Volt, ami volt... Azt mondja a gazdasági ka­marákról alkotott törvény, hogy „az állam gazdasági szerepvál­lalásának csökkentéséhez szük­ség van a gazdasággal össze­függő közfeladatok egy részé­nek a gazdálkodó szervezetek által köztestületi formában, ön­igazgatás útján történő ellátás­ra. Ezért „az egyesülési jog alapján működő társadalmi szervezetek jogainak és érdeke­inek tiszteletben tartásával, a gazdaság fejlesztésével, támo­gatásával, az Európai Uniós in­tegrációval, a regionális fejlesz­téssel kapcsolatos tevékenysé­gek elősegítése céljából, a gaz­dasági tevékenységet folytatók önkormányzat alakításához va­ló jogát elismerve, az Ország­gyűlés a gazdasági kamarákról" törvényt alkot. Ebben leírják a jog alkotói, hogy mit, miért is kell tenniük, azoknak, akik tisztséget vállalnak. A lényeget több fejezetben foglalták össze s ez a köztudatba az 1999. évi CXXI. törvényként került. A közelebbi teendők végett szüle­tett még egy kormányrendelet, amely a 106-os számot viseli. Ebből következően, a kamará­ban elkülönült tizenkét osztály­ban korábban már küldöttnek választották: Csamangó Anikót, Kotogány Mihályt, (Szeged) dr. Petkó Bélát, Takács Ferencet (Hódmezővásárhely), Seres Gyulát (Makó), Vajnai Ernőt (Szikáncs); dr Csikai Miklóst, Lucz Imrét (Szentes), Fojta Já­nost (Szőreg), Gyuris Attilát (Zsombó), Hódi Pált (Móraha­lom), Nagy Árpádot (Szeged); Csóti Lászlót (Zákányszék), Farkas István, dr. Szekeres Lászlót (Pusztamérges), Gyöm­bér Lászlót (Szeged), Tóth Ist­vánt (Ásotthalom), Varga Já­nosnét (Csongrád); Bagi Lajost (Csongrád). Bodó Györgyöt (Szatymaz), Kiss Antalt (Tisza­sziget), Kiss Lajost (Újszenti­ván) Nógrádi Zoltánt (Móraha­lom), dr. Tóth Mihályt (Sze­ged); Bíró Mihályt. Farkas Endrét, Kispál Ferencet, Ko­vács Mihályt (Hódmezővásár­hely), Kiss Zoltánnét (Ásottha­lom); Berta Lajost (Hmvhely), Juhász Lászlót (Csanádpalota), Németh Editet (Ásotthalom); Balla Józsefet (Balástya), Szi­rovicza Péternét (Kübekháza), Sztanó Jánost (Szeged); Futó Tamást, Juhász Pált (Szeged), Polner Frigyesnét (Ásottha­lom), Wéber Jánost (Földeák); dr. Csányi Józsefet, Tóth Lajost (Hmvhely), dr. Csikai Miklós­nét (Szentes); ifj. Bóka Istvánt (Zákányszék), Borsi Sándort (Szeged), Kormányos Lászlót (Szatymaz), dr. Szabó Lajost, Siági Sándort (Hmvhely); Fe­renczi Györgyit (Ásotthalom), Gergulics Istvánt, Lancsa Já­nost (Szeged); Kovács Lajost (Hódmezővásárhely). Közülük 49-en voksoltak az új elnökség­re s a korábbi húsz helyett no­vember elsejétől 12-en látják el ezt a testületi tisztséget. lesz, ami lett Személy szerint: Hevesi Já­nos, Nagy Árpád, dr. Csányi Jó­zsef. Juhász Pál, Kispál Ferenc. Pinjung Emil. Kovács Lajos, Szirovicza Péterné. Hevesi Ist­ván, Kürtösi András, dr. Csikai Miklós és Belovai Pál. Az ellen­őrző bizottságba választották: dr. Petkó Bélát. Gyuris Attilát, Marton Györgyöt. Az etikai bi­zottságot Tóth László és Fráter Györgyné alkotja. Volt jelöló­és mandátumvizsgáló bizottság is, melynek vezetőit a pénteki küldöttgyűlés a hasonló orszá­gos testületbe javasolta. így: Hajas Lászlót, dr. Tóth Lászlót, Géczi Lajost és Nagy Ferenc Nándort. M. T. A küldöttek Munkatársunktól A Csongrád Megyei Agrárka­mara tisztújító közgyűlésén megválasztották azokat a küldöt­teket, akik a térséget a Magyar Agrárkamara országos küldött­gyűlésén képviselik: dr. Csikai Miklóst, Futó Tamást, Juhász Lászlót, Kis Lajost, Kiss Antalt. Kovács Lajost, Seres Gyulát, dr. Szabó Lajost, Szirovicza Péter­nét és Takács Ferencet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom