Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-13 / 241. szám

PÉNTEK. 2000. OKT. 13. KITEKINTŐ 13 Az ásotthalmi erdő rejtekében Kedves Környékbéliek! M

int ismeretes: Ausztriában minden zöldebb! Miért is? Mert szomszéd! És a mi közmondásunk szerint: a szomszéd rétje, mindig zöldebb! Nos. Aki járt már arra, látta: tényleg adnak magukra! Kertre, sövényre, gyepre. És az útszéli fogadókra, hegyoldali kisházakra, mindenre. Nevessenek ki érte: mintha nálunk is ilyen irányba haladnánk! Emlékeznek? Milyen szép volt a balástyai virágfesztivál... És, remélem, Önök is észrevették: Balástya szépen pofásodik: Arca, teltsége, színe mutatja ezt. (A csengelei főutca, a templomtól eredő Pántlika út még nem olyan fess, mint a bálba induló széplány, de a melléje soroló házakról, kisebb utcákról észrevehető, olyanok, mint, ahol adnak a szépre). Mint aminek van gazdája. A fák lombozatának tarkasága, a tisztán tartott gyep, a frissen vágott zöld, mintha már kicsit Ausztriát idézné... Persze, mondhatja ezt magáról más falu is! Forráskút, Asotthalom, Opusztaszer, Csengele, hogy csak találomra szálazzak Homokország szépeiből. Szemlátomást frissül, szépül köröttünk a táj. Tisztul az utak mentéje, földvégek árkai padkásodnak. Virulnak odébb a kerítésbe fogott udvarok házai. Az ásotthalmi üdülőtanyák egyikét a Délmagyar olvasói épp a minap (szerdán) láthatták. Azt, amelyik a falusi turizmus jegyében készült. Közel az öttömösi határhoz, ahol mutatós üdülőtanyák gangosodnak az erdőszéli tisztáson, szegedi asszony és Németországban dolgozó öccse áldozott szülei emlékének. Az ásotthalmi Berta család nagy vágya volt, amikor másokat szolgáltak, hogy legyen egyszer saját tanyájuk. Földdel, jószággal. % Mint Dr. Szabóné Marika mondotta: mostanra lett! iVL Az ősök nélküli, de gyermeki örömmel épülve. Nem is egyet, öt tanyát vettek Szabóék. Üdülőknek, pihenőknek. Oldalunk most az ott tapasztalt vendég fogó vendégfogadást ajánlja megtisztelő figyelmükbe. Köszöntve egyben minden kedves környékbélit, azokat is, (bár ilyen, nyilván kevés akad), aki nem szereti maga körül a rendet: A 'ö tiÁ, U-öcrr Sándorfalva: „Lenyúlják" a tavat? Tanya a turizmus dzsungelében. (Fotó: Gyenes Kálmán) A címben föltett kérdésre határozott nem a válasz tudtuk meg Lódi Györgytől, a Szegedfish Kft. termelési igazgatójától. (A mai szóhasználatban a „lenyúlás" a más által összehordott javak jogtalan elvétele és leginkább is a közös tulajdon magánosításával úszott be a köztudatba.) Esetünkben - vagyis a 2000 hektáros fehértói halgazdaságban - az őszi lehalászás a halastavak hasznának a szedését, a szüret kezdetét jelenti. Ottjárttunkor - tegnap reggel - szorgos halfogók hatalmas hálóval terelték gumiszalagra a fürge viziállatokat, onnan kerültek azok, mármint a halak, a halhordó kisvasút kocsijain a másik tóba. Kérdezhetné bármelyikünk, aki nem igazi ismerője a halutaztatásnak, hogy nem volt ott jó helyük, ahol voltak, s azt a választ kapná ismét, hogy nem. A halakat is mint más állatot, „a gazda szeme hizlalja", vagyis rendszeres számolással, alkalmakkénti méréssel tudható meg igazán, hogy mi, mennyi is? Hogy a Kitekintő oldal olvasói a jövő héten igazi képét kapják: „mire is jutottunk, így együtt" a sándorfalvi vizeken, néhány dolgot kifigyeltünk. Párra rá is kérdeztünk például: hova zárják a rab halakat?, s ha élhetünk - mint hal a vízben - közzé is teszszük... M. T. Vendéget várni jó. Vendé g n e k menni öröm. Vendégfogadásra berendezkedni? Már nem olyan egyértelmű a kérdésre adandó válasz. A fizető vendég - válogatós. Mi több: igényes! Naná! Azért fizet, hogy vendég legyen. Kedvének, kényének megfelelően. A vendéglátás, a vendégfogadás emiatt is lett külön szakma. Szállodákban, panziókban... A tanyai vendégfogadás - más. Az a jó szállodás, a jobb gazdálkodó és a még jobb vendéglős helytállásának keveredéséből áll össze. Létezhet ilyen? Persze. Épp most van alakulóban... Átvergődött az ásotthalmi sürgönyös úton a festett busz meg az autósok tarka konvoja. A tisztás egyik tanyájánál álltak meg. Erdőirtáson ritka az ilyen sereg, azonmód látszott, hogy nem famunkára, de mégcsak nem is gombászásra érkeztek. Jól öltözöttek voltak mindkettőhöz. Tanyát látni jöttek. El is lepték hamar a vendéglátó Szabóék udvarát. Értő szemmel mustrálták a górét, az ólakat, a főépület gangját, szobáit. Berregett a tévékamera, készséges volt a kérdezett, egyszemükkel pásztáztak mindent a videósok, ami mozgott. Zaj volt, zsongás. Mutatós portékák az asztalon, italok. kis és nagy poharakkal a tálcákon. A szegedi Katedra Alapítvány iskolájának hallgatói és a vendéglátással, turizmussal foglalkozók beszélgetésének szobai moraja volt ez. Oka, hogy Dr. Szabóné Berta Mária megnyitotta előttük az ásotthalmi tanya ajtait. A tárulkozással mutatni meg másoknak, hogy a városi család Tiszaszigeti bizottságok Munkatársunktól Eddig öt bizottságban tevékenykedtek a tiszaszigeti önkormányzati képviselők. Az egészségügyi és szociális, pénzügyi és számvizsgáló, sport és közművelődési, oktatási, illetve településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságok ülésein két-két képviselő, valamint egy-egy külsős vett részt. A szigeti testület, a polgármesterrel együtt tíz főből áll. A kis létszám miatt több képviselő több bizottságban is érdekelt volt egyszerre, így túl megterhelték őket. A jövőbeli könnyebb munkavégzésért összevonták a bizottságokat. Kettő, az egészségügyi és szociális - a legtöbb feladat miatt növelték a taglétszámát - illetve a pénzügyi és számviteli marad külön, a másik hármat pedig összevonják. Erről a napokban fog dönteni a szigeti testület. Őstermelők Munkatársunktól Domaszéken október 13án, pénteken 18 órai kezdettel a polgármesteri hivatalban őstermelőknek, vállalkozóknak, gazdasági társaságoknak az adózásról tartanak előadást a Szegedi Tudományegyetem Szaktanácsadási Központjának szakemberei. miképp gondolja el a mai tanyai életet. Úgy gondolja el, hogy az másnak is jó legyen. Üdülésre, pihenésre rendezik az épületeket, hagyományos ízeket, magyaros ételeket gondolnak majd az ide érkezőknek. A robajos alkalomra malacot sütöttek, rétest kínáltak. Úgy, ahogy a régiek csinálhatták, mondjuk, ha nagyon ki akartak tenni magukért. A cél elérése sikerült, mert az érkező vendégek, ha nem is faltak föl mindent, de eszegettek. Tapasztalt tapasztalatcseréző módjára. főttek, láttak, hazamentek - így lehetne találóan összefogni a történések lényegét, annak, aki nem szakembere a falusi, tanyai vendégfogadásnak. A hozzáértők nyilván más szemmel nézték az ásotthalmi fogadást. A jövőt látták az üdülő házaiban, megelégedetten csomagoló vendéget a tisztaszobában, húsos paprikát, hamvas gyümölcsöt a ifj. Sipos István, kisteleki vállalkozó: - Azért jöttünk ásotthalmi tanyanézőbe, hogy lássuk, mi kell majd a mi méhészturizmusunkhoz. Apám, amióta az eszemet tudom, méhészkedik. Főfoglalkozású méhész, járja az országot. Innen az ötlet, hogy mi lenne, ha Kisteleken lenne az a hely, ahová a vendégek a méhészet miatt jönnének. Adva az alkalom, hogy bekapcsolódhassunk a falusi turizmusba. Látványméhészettel, szakmai konferenciákkal, méhészmúzeummal ide lehetne csalogatni a külföldieket. A méhészet, a tanya, a hely a vendégfogadáshoz - mind megvan. A többit meg majd alakul... kertben és angolul, németül, franciául társalgó házigazdát, amint éppen a lovakat fogja a homokfutó batár elé. A szakember mindig a lehető legjobbat gondolja, ha elmegy máshoz egy kis nézgelődésre. nyilván azt ő maga is jól tudja, hogy a fizető vendég soha, semmivel nem elégedett, kevés pénzért akar forró habfürdőt, fillérekért dupla kosztot és a minden hajnalban ezer színében pompázó napfölköltéhez még őzikét is kíván, és így tovább... Tudja, hogy errefelé is a tanyai vendéglátás akkor érné el igazán a célját, ha a vendég semmiért nem fizetne, hozna, amit hozna, vinne, amit óhajt és kénye kedve szerint járna-kelne a tanyában, ahol a sohasem fáradható háziak mindig frissen, mosolygósan társalognának akár három nyelven is. A jó vendégfogadósok ezt jól tudják. Ilyen helyeken, mint az ásotthalmi Szabó-rezidencia, komoly elismeréssel bólogatTeleki Ferencné, mórahalmi irodavezető: - Nem foglalkozom vendégfogadással, nincs ilyen tanyánk. Ásotthalmra szomszédnézőbe jöttem. A homokháti kistérség, ide tartozik Ásotthalom is, turizmusára ügyel a mórahalmi iroda. Vannak helyeink, ahol a vendég, legyen az hazai vagy éppen külföldi, szép környezetben, tiszta tanyában, hozzáértő gazdák segítségével, pihenhet, szórakozhat. A szállások nyilvántartása, a programok kialakítása és a statisztika készítése irodai feladat, de az épületek megszemlélése, a berendezési tárgyak szemrevétele mozgást kíván. Húsz-huszonöt ilyen tanyánk van már errefelé... nak: le a kalappal a háziak előtt! Rengeteg munkát, tömérdek pénzt fektettek a tanyák újjáélesztésébe. Ezt tetten is érhetjük hamar, hiszen a tanyát cserép fedi, falai erősek, tiszták. A bútorok használhatók, bent a víz, a villany. (Csakhogy a vendégfogadás nélkülözhetetlen kellékeit vegyük először észre). Az utánuk következőket a hivatalos ember mondja el, aki, kicsit már ellenőrként volt jelen Szabóéknál. íme: - A kemence meg a gémeskút másodlagos a tanyai szállások, vendégfogadó helyeknél, a fő szempont, amit már a jogszabályok is kötelezővé tettek, hogy a technikai fölszerelések az előírásnak megfeleljenek. Biztonságos legyen a környék, és a hely be legyen jelentve. Rajta legyen a vendégfogadósok listáján. Ha az valamelyike hibádzik, nem pályázhat az állami pénzre. Makalicza Lajos, baksi fogadós: - A kétnapos tapasztalatcsere kimondottan abból az apropóból jött létre, hogy megnézzük: zöldebb-e a szomszéd rétje?, vagyis: mások, máshol, hogyan fogadják a vendéget? Részesei voltunk, több fogadóstársammal együtt egy projectnek. Beszámolót tartottunk, hogyan működik mifelénk az agroturizmus. Számomra az újdonság erejével hatott, hogy ezeregy kezdeményezés van, és mindegyikkel az európai fölzárkózást segítjük. Az agroturizmus lelke, hogy a saját portékánkat szolgáljuk föl. Itt malacot sütöttek, nálunk Bakson, marhát főztünk. Nemsokára disznótort csapunk... - Szabóék az egyik szerencsések - tudjuk meg Kabódi Istvánnétól, aki a Katedra Alapítvány iskolavezetőjeként kétnapos programot szervezett, köztük az említett ásotthalmit -, mert sikeresnek ítélték a pályázatukat. Öt tanyára kétmillió forintot kaptak. Halgassuk meg, mit mond erről az ásotthalmi születésű, de már szegedi háziasszony: - Szegény szüleimnek volt a vágyásuk, hogy egyszer saját tanyájuk legyen. Nem szégyen, de cselédek voltak, akkoriban erre gondolni se lehetett. Amikor kint voltunk az öcsém barátjának a tanyáján, őt nagyon megfogta a környezet, a táj. Elhatároztuk, hogy mi is megpróbáljuk, olyan szép ilyen helyen minden, meghát a szüleim is mindig ezt akarták. Összejött a rávaló, megvettük a tanyákat és úgy gondolom, hogy a szüleink álmait valósítjuk meg. Az öcsém kint él Németországban. És nem győzi olyan gyorsan keresni a pénzt, amit én, itt el ne tudnék költeni... A múltidézésnek itt végét vetettük, mert nemcsak a ház asszonyát szólítoták: menjünk a másik tanyára, elhűl a malacpecsenye! Mivel a vendégek ismerték a dörgést, mint már említettük: a témával foglalkozó, vagy most belekóstolni éppen kívánkozók hada volt, az első invitáló szóra, a cseréptetős tornác felé vette az irányt. S, hogy ki milyen hasznos dolgot vitt onnét haza a saját portájára, pár év múlva úgyis kiderül. Ismeretes az igyekvő magyar emberről, ha nem is pontosan úgy, mint Szabóék vendégfogadó helyén, de valami hasonló be lesz majd építve a látottakból, át lesz formálva a hallottak miatt. Már, miért is ne lenne? A jó falusi vendégfogásról ismert osztrákok se a kisújjukból szopták a tudományukat. És, milyen híresek lettek... Különben is: a sógoraink. Majoros Tibor Kucsora Sándorné, ópusztaszeri vállalkozó: Húsz éve libázom és lehet, hogy 10 évet már nem akarok, ezért könnyebnek gondolom, ha belevágok a vendégfogadásba. Látni, tapasztalni jöttem, mert az én ópusztaszeri házam még csak félig kész a Pálmapresszó mögötti erdősoron. Ez bent van a központban, az Erdei Ferenc utcában, az erdei vendégháznál. Először a leendő házat láttam meg, beleszerettem, de kicsi korom óta vágyam, hogy vendégfogadós legyek. Ahová csak hívnak el is megyek, ami pénz kínálkozik, azt mind megpályázom. így bízhatok abban, hogy a nyárra a tetőtér is be lesz építve... Az öszi lehalászás tegnapi képe. (fotó: Gyenes Kálmán) Zöldebb a szomszéd rétje?