Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-29 / 50. szám

KEDD, 2000. FEBR. 29. A HELYZET 7 Történetek a Cégvesztőből (10.) A szovjet ponyva 1991. szeptember I-je a Heavytex Újszegedi Szövő Rt. születésnapja. Száz százalékban állami tulajdonú részvénytársa­ság alakul mintegy 400 millió fo­rintos törzstőkével. A Heavytex­nél ekkor 500-an dolgoznak. Innen kellene kezdődnie az új időszámításnak, ha nem kísérte­ne a múlt. Újszegednek ugyanis nehezebb dolga lesz, mint a test­vérvállalatnak. Nehéz kitörölni az emlékezet­ből azt a tervutasításos rendszert, amely rányomja a bélyegét a cég gazdálkodására. Az egész tevé­kenységet meghatározzák a kor­mányszinten eldöntött magyar­szovjet államközi megállapodá­sok. Aki ezekre nem emlékszik, semmit sem ért meg az 1991-93. közötti eseményekből. Széli Já­nos vezérigazgató - akinek az el­múlt egy évtizedben sikerül meg­őriznie a humorát - így látja a történteket: - A számokat sosem fogom elfelejteni: hatmillió négyzetmé­ter ponyvát szállítottunk a Szov­jetunióba. Ez úgy működött, hogy a kormány eldöntötte, a Szovjetuniónak ponyva kell, ne­künk volt, tehát ki kell szállítani. A gyár nagy részét erre állították rá. A nyolcvanas évek végén az államtól 100 millió forintos nagyságrendben, vissza nem térí­tendő ajándékként kaptunk pénzt, hogy vegyünk új gépeket, növeljük a kapacitást négymillió­ról hatra. Na most, kiment a ponyva, a magyar állam pedig kapott érte valamit. Speciel tud­tuk, hogy mi az alumíniumipar­hoz voltunk kötve. (Ezeket a dol­gokat felső, Marjai-szinten ve­zették össze.) Egy négyzetméte­rért kaptunk - ezt a Pénzügymi­nisztériumban mondták - 2 rubel 11 kopejkát, holott az önköltsége négy rubel volt, halálpontosan emlékszem rá. A különbséget az állam állta a „tékáté", a termelés­korszerűsítési támogatás formá­jában, amit igényelnünk kellett. - A szerződések úgy szület­tek, hogy minden évben január 15-ig kiment egy delegáció Moszkvába, ott volt a Hungaro­tex egész vezérkara is, mi hú­szan, az oroszok kétszázan, aláír­tunk, majd jól leittuk magunkat. Még pár napig mászkáltunk Moszkvában, aztán hazajöttünk. Az egész egy aláírás volt és négy óra hossza masszív ivás. Hogy a ponyvával mi lesz, nem tudtuk, csak a kikészítéséből meg a szí­néből lehetett sejteni - katonai. - Hogy valamilyen változás lesz, azt látni lehetett. Nem úgy történt, mint valami istencsapása, hogy '89 december 31-én még azt hitte az ember, lesz január 1 ­jén KGST, aztán fölébredtünk Szilveszter után, hogy nincs. A nyolcvanas évek második felé­ben már iszonyúan szenvedtünk attól, hogy ahogy nehezedett az ország helyzete, egyre bonyolul­tabb volt hozzájutni ehhez a bi­zonyos támogatáshoz, vagyis az árkiegészítéshez. Mentünk a mi­nisztériumba, hogy gyerekek, ad­játok a pénzt, mert tönkre me­gyünk. Mindig jobban faragták, egyre nehezebben adták, viszont a ponyvát kötelező volt gyártani. - Akkor már nagyon utáltuk a szovjet exportot. Nem politikai megfontolásból, hanem azért, mert egyszerűen nem kerestünk rajta. Az más kérdés, hogy azok­ban az időkben voltak nagyon jó termékeink. Langyos vízre se fu­totta abból, amit kaptunk a szov­jet ponyváért, miközben tele vol­tunk olyan termékekkel, amikből nem tudtunk eleget gyártani. Hi­szen csak a kapacitásunk felét kötötte le a szovjet üzlet. Például nagyon jól ment a farmer alap­anyag, kétmillió négyzetméter helyett a dupláját is megvette volna a piac, de nem lehetett gyártani, mert - ha nem is ávós módszerekkel, de - köteleztek a szovjetre. (Széli Jánosnak a Heavytex megalakulása óta ugyanaz a szo­bája. Irodaház, első emelet, jobb­ra az első ajtó. Csukott szemmel is odatalálnék. A berendezés is állandó. Nekem leginkább a rok­ka tetszik, amely a fonó mester­ség örök jelképe - nem csak Új­szegeden. Széli János szívesen nyilatkozik az újságíróknak, leg­feljebb azt kéri időnként, most, ha lehet, ne, majd ő szólna in­kább. Ilyenkor általában vagy „beléjük száll egy bank", vagy éppen kifelé tart egy pénzintézet. Széli mindig kedves, mindig ba­rátságos, no és örökifjú. Arcán nem hagyott nyomot az eltelt vi­haros évtized.) Fekete Klára (Folytatjuk.) (A szerző Cégvesztő címő műve 1999 végén jelent meg. Hat szegedi vállalat sorsán ke­resztül mutatja be az elmúlt tíz esztendő fordulópontjait, a sike­res és sikertelen privatizációk, a kiutak és a csődök sorozatát A Cégvesztő kapható a Sajtóház portáján, a Móra Ferenc és a Sík Sándor Könyvesboltban, a Fókusz Könyváruházban, a Nagyáruházban és a Tescóban.) A Mars téri Enter Kft. húsboltjában Amíg a készlet tart! Mars téri vásárcsarnokban, a halassal szemben bőrös hátsó sonka 420 Ft/kg bőrös első sonka 400 Ft/kg bőrös karaj 400 Ft/kg bőrös n yakas 400 Ft/kg császárszalonna 400 Ft/kg abálnivaló szalonna (has- és toka-) 280 Ft/kg bőr nélküli tepertő 300 Ft/kg ARVERESI HIRDETMENY! Ásotthalom Község Önkormányzata nyílt árverés útján eladásra meghirdeti az Ásotthalom, Felszabadulás u. 27. szám alatt található, ásotthalmi 359/1. helyrajzi számú, 732 nm alapterületű ingatlanát. Az induló licitár: 2,5 millió FL Az árverés helye és időpontja: 2000. március 16., 14 óra, polgármesteri hivatal tanácskozóterme. Ásotthalom, Szabadság tér 1. Árverési előleg: 100 000 forint, amelyet az árverés kezdete előtt a helyszínen kell befizetni. Az ingatlannal kapcsolatos, további részletes információ a polgármesteri hivatal igazgatási irodáján kérhető (Ásotthalom Község Polgármesteri hivatal Ásotthalom, Szabadság tér /.. telefon: 62-291-519/107). Bordányi tanácskozás Munkatársunktól Képviselő-testületi ülést tartottak tegnap Bordányban. Ezen tizenöt napirendi pontot tárgyaltak meg a képviselők. Szeged és a 16 megyei telepü­lés közösen pályázatot szeret­nének benyújtani az ISPA­programhoz egy regionális hulladékgazdálkodási projekt megvalósítására. Az egyezte­tés megtörtént, most a 17 ön­kormányzatnak külön-külön kell jóváhagynia. Bordány is tagja a Mórahalmi Térségi Vízműnek. Mórahalom város­fejlesztési szempontból csere­szerződést ajánlott fel, amit el­fogadtak. A MOL Rt. Algyő és Zsana között kábelt fektetne. Bor­dánynak azonban most készül a rendezési terve, így nem já­rulnak hozzá, hogy a települé­sen a cég elkezdje a munkát. Az önkormányzatnak idén 250 millió forint lesz a kiadása, amiből hiányzik 24 millió. Emiatt ÖNHIKl-s pályázatot adnak be. Az Utazás 2000. ki­állításon a kistérség részt kí­ván venni, Bordány ehhez hozzájárul. Domaszéki előadás Munkatársunktál A domaszéki önkormányzat január közepén egy előadás­sorozatot indított el „Milyen lesz a jövőnk?" címmel. A me­gye több településén rendezték meg a találkozókat, melyeken hazánk Európai Unióhoz való csatlakozását, a mezőgazdasá­gi regisztrációt és az ezekhez szükséges feltételeket, követel­ményeket beszélték. A sorozat utolsó állomása Domaszék. A helyi művelődé­si házban délután 5 órakor kezdődő összejövetelen La­sancz Tibor, az Eurogreen munkatársa tart előadást a mi­nőségi követelményrendsze­rekhez történő igazodás felté­teleiről. mel szemben, nem fogadják el például, hogy a pénztárak­nál sorba kell állni. Nos, ép­pen emiatt a Corában nincs is várakozás a kasszáknál. Ha pedig a vásárló visszahoz egy cikket, mert meggondolta ma­gát, mert egy másikat, például kisebb vagy nagyobb tévét szeretne, nem vitatjuk az okát, kicseréljük, vagy kíván­ságára visszafizetjük az árát. Nálunk alapvető szempont, hogy a vásárlónak joga van tévedni. - Hoztak-e olyan döntése­ket az eltelt időszakban, amelyekről bebizonyoso­dott: nem váltak be? - Az elmúlt négy hónapban mindennap kerestük a lehető­séget, hogy valami újat nyújt­sunk, és azt a lehető legjobb minőségben. Minden igyeke­zetünk ellenére azonban kide­rült, zöldség-gyümölcs osztá­lyunkon eleinte nem a legki­fogástalanabb árut kínáltuk. Felülvizsgáltuk hát beszállító­inkat, és rövid időn belül megoldást találtunk a minő­ségbeli hiányosságokra. Soha nem állítottuk, hogy mi va­gyunk a legtökéletesebbek, in­kább csak azt, hogy az e perc­ben végzett munkánk már jobb, mint a tegnapi, de még nem olyan jó, mint amilyen holnap lesz. Tudjuk, a vásár­lóknak eközben, főleg a kez­deti technikai hibák miatt okoztunk egy-két kellemetlen­séget, ezért utólag is elnézést kérünk. Egy négy hónapos áruház leginkább egy kisded­hez hasonlítható, amelynek vétkei még megbocsáthatók. F. K. Az „exkancellár" az egyetem főtitkára A törvényesség öre Dr. Szabó Imre főtitkár: Ha a 20 milliárdos egyetem gazdálkodásának irányítását is elvállaltam volna, szívinfarktus lett volna a következmény. (Fotó: Schmidt Andrea) A József Attila Tudo­mányegyetemen Szabó Imre kancellár felügyelte és irányította az intéz­mény gazdálkodását és igazgatását, természete­sen a rektor vezetése és egyszemélyi felelőssége mellett. A Szegedi Tudo­mányegyetemen ezt a tisztséget kettévágták. A gazdálkodás irányítója a gazdasági főigazgató lett, az adminisztráció vezető­je pedig a főtitkár. Ez utóbbi pozícióra az „ex­kancellár" pályázott - és nyert. Szabó Imre kineve­zése öt évre szól. - Mi indokolta a kancel­lári feladatok megosztá­sát? - A döntés szubjektív hát­tere az, hogy ha a 7 milliárd forintos költségvetésű JATE után a 20 milliárdos SZTE gazdálkodásának irányítását is elvállaltam volna, azonnali infarktus lett volna a követ­kezmény. A tíz karú tudo­mányegyetem már akkora in­tézmény, hogy egyetlen em­ber nem vállalhat felelőssé­get egyszerre a gazdasági hi­vatal és az igazgatás megfe­lelő működtetéséért. A fel­adatok szétválasztása mellett szólt az is, hogy a magyar felsőoktatásban inkább a most kialakított struktúrának van hagyománya. - Mit csinál a főtitkár? - Az egyetemi igazgatást irányítja, illetve - tekintettel arra, hogy újonnan létrejött intézményről van szó - szer­vezi. A rektor közvetlen munkatársa. A főtitkár fel­adata a rektori hivatal, így a külügyekkel, a személyi ügyekkel és a pályázatokkal kapcsolatos adminisztráció irányítása, valamint az okta­tással, kutatással kapcsolatos adminisztratív, igazgatási te­endők felügyelete. A főtitkár felelős a hatóságokkal való kapcsolattartásért, az intéz­mény működésének törvé­nyességéért is. - Melyek a legsürgősebb feladatok? - A rektori hivatal felállí­tása, valamint az új intéz­mény, mint szervezet sza­bályzatainak megalkotása. Jelenleg ugyanis még nagy a bizonytalanság; az emberek nemigen tudják, milyen kér­déssel, üggyel kihez kell for­dulniuk. Mielőbb létre fo­gunk hozni egy jogi és mar­ketingirodát. A lehető legha­marabb el kell kezdeni az egységes tanulmányi nyil­vántartási rendszer felépíté­sét. Ebben a munkában a ka­ri tanulmányi osztályok, a gazdasági hivatal és a hallga­tói szolgáltatói iroda együtt­működésére van szükség. - A rektor és a rektorhe­lyettesek kinevezése 2002 végéig szól, a főtitkáré vi­szont öt évre. Miért? - A rektor mandátumának lejártát törvény írja elő, a fő­titkáréról viszont az intéz­mény dönthetett. Azért öt év­re szólt a pályázati kiírás, mert ez a megszokott gya­korlat. A főtitkár kinevezése egyébként elképzelhető hatá­rozatlan időre is. Keczer Gabriella Egy kö­zel féléves áruház leg­inkább egy hasonló korú gyer­rn e k h e z hasonlítha­tó. Lehetnek még botlásai, ám pontosan azért, mert hi­hetetlenül gyorsan fejlődik és alkalmazkodik, ezeket hamar levetkőzheti. Dániel Audoine, a Cora Szeged igazgatója szerint az új hi­permarket mára a szegedi­ek életének részévé vált. Lassan négy hónapja, hogy 1999. november 4-én megnyílt a szegedi Cora áruház. Ennyi idő már elegendő arra, hogy a nyilvánosság előtt mérleget vonjon a vezetés. Az összeg­zésre Dániel Audoine-t, a Cora Szeged igazgatóját kértük fel. - Milyen tapasztalatokat szereztek a vásárlókról? - Rengeteg vásárlóval nyílt alkalmunk találkozni itt az áruházban, nemcsak szegedi­ekkel, hanem kecskemétiek­kel, békéscsabaiakkal, sőt a határokon túl élőkkel is. Ez számunkra azért érdekes, mert Budapesten nem lehet ilyen közvetlen kapcsolatba kerülni a vevőkkel, ott egészen más a vásárlói mentalitás. Az első két hét alatt különben Szeged lakosságának a duplája, mint­egy 340 ezer vásárló járt a hi­permarketben, mostanában pe­dig átlagosan napi 15-30 ezer vevő fordul meg nálunk. - Az első vidéki Cora hi­permarket beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? - Természetesen konkrét A vásárlónak joga van tévedni a Corában „Növeltük a vörös vonzerejét" Dániel Audoine. Az első hetekben dupla annyian fordultak meg a hipermarketben, mint ahányan Szegeden élnek. (Fotó: Karnok Csaba) célkitűzések birtokában adtuk át Szegeden a hipermarketet és már elmondható, hogy az elő­zetesen meghatározott tervein­ket mintegy 5 százalékos elté­réssel sikeresen teljesítettük. Ez azért nagyon fontos, mivel Szegeden a kereskedelemben köztudottan jelentős a konku­rencia. S mégis, amikor az áruház megnyitotta kapuit, so­ha nem tapasztalt érdeklődés­sel találkoztunk. A felfokozott figyelem, a vásárlók kíváncsi­sága azért volt kedvező a hi­permarket számára, mert meg­mutathattuk, mire vagyunk ké­pesek. Arra is büszkék va­gyunk, hogy minden ígéretün­ket sikerült betartanunk. - Amikor kidolgozták a Cora stratégiáját, milyen szempontok élveztek el­sőbbséget? - Egyrészt növelni szeret­tük volna a város vonzerejét ­ami úgy érzem, meg is való­sult másrészt, hogy a lakos­ság számára folyamatosan ala­csony árakon kínáljuk a ter­mékeinket. Januárban az alap­vető fogyasztási cikkekről fel­mérést készítettünk, amelynek elemzéséből az derült ki, hogy az eltelt időszakban Szegeden - a Corának köszönhetően - 4 százalékkal csökkentek az árak. Ez azért nagyon fontos, mert olyan régióban vagyunk, ahol nehezebb a helyzet, mint az ország más térségeiben, ahol a belvíztől kezdve a szá­momra is nagyon fájó Tisza­pusztuláson keresztül a mun­kanélküliségig sok baj sújtja a lakosságot. Harmadszor: szol­gáltatásaink minősége is leg­alább olyan fontos szempont, mint a termékek ára. A vásár­lók egyre magasabb igényeket támasztanak a kereskedelem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom