Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-06 / 259. szám

SZOMBAT, 1999. Nov. 6. HELYI TÜKÖR 7 RANDI-rovat Hogyan hirdethetsz a RANDI-rovatban? Vágd ki a mellékelt ábrát, és ragaszd a beküldendő szöveget tartalmazó borítékra. Az ábra hetente változik, s csak azokat az üzeneteket jelentetjük meg, melyek borítékján az előző heti szerepel. Várjuk névvel, lakcímmel kiegészített üzeneteiteket, hirdetéseiteket, amelyeket ingyen közlünk, de értük felelősséget nem vállalunk. (Neveteket, címeteket természetesen nem tesszük közzé). Címünk: Délmagyarország/Délvilág szerkesztősége, 6740 Szeged, Stefánia 10., Sajtóház. A borítékra írd rá: RANDI-rovat! Jó megjelenésű, ápolt, szöszi és vörös lányok vagyunk. Ha 18-24 év közötti srácok vagytok, és egy kis szeretetre vágytok, jelentkezzetek! Mi szeretjük a romantikát, a jó zenét, táncolni, és moziba járni is szeretünk. Jelige: „Baibamos". Az „Örök szerelem" jeligére üzenem: Sajnos, a hirdetésem a múlt héten nem jelent meg, ezért nem tudtunk találkozni. De remélem, hogy most már sikerülni fog. Szeretnék veled találkozni és beszélgetni, én is elég sokat csalódtam már. Barna hajú és barna szemű lány vagyok. Ha szeretnél velem találkozni, akkor legyél nov. 8-án, hétfőn, 16-kor a Tesco első bejáratánál. Hogy felismeijelek, legyen nálad egy ilyen újság, és egy szál virág. Ha az időpont nem jó, akkor írj „Napsugár" jeligére! A „Nyár" jeligére: Felkeltette érdeklődésemet, amit írtál. Kérlek, írd meg, hogy mikor és hol találkozzunk. írj ismertetőjelet is, hogy fel tudjalak ismerni. Ha nekem nem lenne jó az időpont, akkor írni fogok, de remélem, sikerül találkoznunk. Várja válaszod a „Gyémánt" jeligéjű lány. Kedves Dóra, vagy esetleg a barátnője! Elnézést, hogy az okt. 3l-re kért találkozó meghiúsult, de sajnos egy kis technikai problémából eredően késve értem oda. Ha nem haragszol, és lenne kedved/kedvetek találkozni velem, akkor a helyszín legyen megint a Tesco kávézója, vasárnap 15-kor. Lesz nálam egy ilyen újság. „Live at Edgár Gyöngye". Kedves, „Love Story" jeligéjű lány! Szegedi, 20 éves srác vagyok. A csalódások után komoly kapcsolatra vágyom. Hiszek az igazi szerelemben. Egy romantikus sétán kiderülhet, hogy összeillünk-e. Ha felkeltettem érdeklődésedet, akkor írj „Szerelem" jeligére, vagy találkozzunk nov. 6-án, az Annakútnál. Ha az időpont nem felelne meg, akkor 7-én, ugyanott, ugyanabban az időpontban várlak! Szegedi, 16 éves, 164 cm magas, félhosszú hajú, kék szemű, jó humorú, vidám, romantikus lány vagyok. De sajnos magányos. Szeretem a sportot, a mozit, és az éjszakába nyúló, kéz a kézben való romantikus sétákat. Ha te ilyen, hozzám illő srác vagy, és kb. 17-19 éves, szegedi, aki színesebbé tudná varázsolni szürke napjaimat, akkor írj „Kék rózsa" jeligére. Kedves, „Remény" jeligéjű lány! 170 cm magas, 25 éves, vásárhelyi fiú vagyok. Én is szeretem a zenét, bár diszkóba ritkán járok. Felkeltetted az érdeklődésem, mert régóta szeretnél megismerkedni egy helyes lánnyal, tartós kapcsolat céljából. Ha te is ügy gondolod, találkozzunk a hirdetés megjelenésének napján, este 8-kor, a PMK előtt. Ha nem jó az időpont, írj a „Skorpió" jeligére. Szia. A „Várom a párom" jeligére üzenem: Egy magányos, 17 éves, vörös, rövid hajú, zöld szemű, 168 cm magas lány sorait olvasod. Szeretek olvasni, sétálni, és tartós, őszinte kapcsolatra vágyom. Számomra nem a külső a fontos, hanem a belső értékek. Ha te is úgy gondolod, és szeretnél találkozni velem, akkor találkozzunk az üzenet megjelenése napján, 16-kor, az Anna-kútnál lévő újságárusnál. Ismertetőjeled egy szál vörös rózsa legyen. Ha nem megfelelő az időpont, írj „Kék rózsák" jeligére! Kedves, „Milka" jeligéjű lány! Bocsáss meg, de nem tudtam elmenni abban az időpontban. Ha még mindig szeretnél velem találkozni, akkor legyél a Mars téri telefonfülkéknél, vasárnap 16kor. Az „Édes élet" jeligéjű lánynak üzenem: 172 cm magas, szegedi srác vagyok. Idősebb vagyok az általad megadott korhatárnál, de remélem, ez nem veszi el a kedved egy találkozástól. Az állatokat én is szeretem, a diszkót viszont szívből utálom. Vékony, esetleg sportos alkatú lányt keresek, nem rövid távú kapcsolatra. Ha megfelel, találkozzunk nov. 6-án, du. 3-kor, a Centrum előtti újságosbódénál. Addig is szia! 25 éves, vásárhelyi fiú vagyok. Szeretnék megismerkedni egy olyan lánnyal, aki éppúgy magányos, mint én. Szeretem a romantikus sétákat, a zenét, a diszkót. De nem egyedül. Ha úgy érzed, hogy te is ezeket szereted, írj! Jelige: „Végtelen szerelem". 17 éves, állandóan vidám, bulizós, Szegeden tanuló lány keresi azt a 18-22 éves, igényes srácot, aki igazán tudná szeretni. Ha magadra ismertél, írj „Huncutka" jeligére. A „Milka" jeligéjű lánynak üzenem, hogy hirdetése nagyon megtetszett. 16 éves, vásárhelyi fiú vagyok. Szeretek moziba járni, sétálni, sportolni. Ha érdekelnek a leírtak, a hirdetés megjelenése napján legyél a vásárhelyi buszmegállóban, az l-es megállónál, 15-kor, és legyen a kezedben egy ilyen újság. Nálam is lesz. Ha nem jó az időpont, íij „Magány" jeligére. A „Remény" jeligéjű lánynak üzenem: 172 cm magas, káros szenvedélyektől mentes, 24 éves srác vagyok, én is szeretem, hozzád hasonlóan, a jó zenéket, és a diszkót én sem vetem meg. Most már remélem, lesz egy komoly barátnőm. Ha felkeltettem az érdeklődésed, várlak a hirdetés megjelenése napján, 19-kor a Hódtói Sportcsarnok előtt. Egy ilyen újság lesz a kezemben. Ha nem jó az időpont, íij „Csak a szerelmen át" jeligére. A közelmúltban felhívással fordult az iskolákhoz a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Csongrád megyei szervezete. A felhívásban arra kérik a tanintézmények igazgatóit, tanárait és diákjait, hogy vegyenek részt a szegedi és környékbeli hősi emlékhelyek és emlékmüvek rendszeres gondozásában, s ezáltal ápolják a hazáért életüket áldozó hősök emlékét. Dr. Maschek Rudolffal, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Csongrád megyei szervezetének elnökével a hagyományőrzés fontosságáról és a felhívás nyomán kibontakozott akcióról beszélgettünk. Maschek úr elmondta, hogy az egyesület 1990A bácsi beengedett bennünket a házába. A konyhába vezetett. Ott egy asszony ült az asztalnál. Odaszólt férjének, vidd be őket a kisszobába. Magunkra hagyott bennünket. A szoba ablaka a Vár falára nézett. Kérdeztem a lánytól, hogy pontosan hol is lakik. Azt válaszolta, a Déli felett a Márványban. Az egész éjszakát szó nélkül töltöttük az egyetemista lánnyal. Fáradtan bámultunk kifelé az ablakon. Az öreg időnként benézett hozzánk. Egyszer megkérdezte, hol lakunk. Bizalmatlanságból hazudtunk neki, mert azt mondtunk, Csepelen. Az éjszaka csendesen telt, nem csattogtak a fegyverek. Reggel kisétáltunk a kapun, elindultunk a Vérmező felé. Furcsállottuk, hogy egyetlen holttestet sem láttunk, csak a vérfoltok árulkodtak. Eldobott fegyvereket, véres ruhadarabokat kerülgettünk. A Vérmező sarkán már járkáltak az emberek. Szinte alig kaptunk levegőt, amikor megláttuk a hatalmas katonai erőt, amely beásta magát a ben alakult, néhai Kéri Kálmán vezérezredes, országgyűlési képviselő - néhány bajtársával együtt - indította útjára e szerevezetet. Először Budapesten, majd a megyékben is létrejöttek az egyesületek. Csongrád megyében 1992-ben alakult meg a HOHE területi szervezete. Akkor még kevesen kapcsolódtak be a hagyományőrzés nemes feladatába, ám idővel egyre többen csatlakoztak hozzájuk, úgyhogy mára körülbelül 100 tagja van a csongrádi szervezetnek. - Kik lehetnek tagjai az egyesületnek? - A volt és a jelenlegi honvédség kötelékében szolgálatot teljesítő személyek bajtársi összefogásban élnek a hagyományőrző egyesületben, de a következő katona-nemzedékre, s mindazokra számítunk, akik szívügyüknek tekintik Vérmezőn. Értetlenül bámultuk a szétlőtt házakat, romokat, páncélautókat és lövegeket. A csönd megszakadt. A diáklány, utolsó harcostársam felém fordult és csak annyit mondott: - Nagyon rendes voltál, köszönöm. És elindult a Déli pályaudvar felé, mint aki csupán egy randevúról távozik. Életem legnagyobb álma, hogy valaha még találkozzam vele. Elindultam a házunk felé. Pár lépés megtétele után két civil állt elém. - Hová mégy, kölyök? - Megyek haza. - Aztán, hol laksz? - Krisztina körút 26. - válaszoltam. - Na, akkor takarodj! Értettem a szóból, nem kellett kétszer mondaniuk. Ők már léptek is oda a következő járókelőhöz. Megmarkoltam a lakásunk kilincsét és úgy gondoltam, a katonai hagyományok ápolását, megőrzését. Egyébként politikai pártoktól független az egyesület. - Voltaképpen mi a feladatuk? - A többi között a katonai emlékanyag gyűjtése, a rokkant és rászoruló bajtársaink, a hadiözvegyek támogatása is a feladataink közé tartozik. A történelmi hagyományok, a nemzeti szellem tisztelete, a múlt értékeinek átörökítése is egyik célkitűzésünk. - Önök felhívást tettek közzé a hősi emlékművek gondozása érdekében. Mi volt a céljuk ezzel? - A szegedi és környékbeli hősi emlékművek, emléktáblák legtöbbje igen elhanyagolt állapotban van, kevésről visel valaki gondot - rendszeresen. Sokat benőtt a gaz és a fú. A legnagyobb gond mégis, hogy számomra ezen a ponton véget ért a forradalom. Beszélgessünk '56-ról! Gyakran megfeledkeznek a szabadságharcra való emlékezéskor a vidék szerepének méltatásáról. Pedig példaadó volt, ahogyan a falvakból, kisebb városokból igyekeztek eljuttatni a segítséget a barikádokon harcolókhoz. Egyesek Pesten ragadtak, maguk is fegyvert fogtak, mások pedig élelmiszerrel látták el a harcolókat, a kórházakat. Az utcákon osztogatták a kenyeret. A vidékről érkező kocsikat sokszor egyetlen pisztollyal kisérték el a fővárosig. És éppen a vidéki emberek, bajtársak voltak azok, akik bújtatták a forradalmárokat, avagy megmutatták nekik a zöldhatáron átvezető menekülő utat. A szabadságharcban Budapesten mintegy 20 ezer lakás, épület sérült meg, 87 ház dőlt össze. A fővárosban 1557-en nem látogatja ma ezeket senki sem. Elképzelésünk szerint az iskolák patronálnának egy-egy ilyen emlékhelyet, melyekből összesen 30 van a városban és a környéken. Ezzel voltaképpen elérnénk, hogy egyetlen hely sem maradna gondozatlan, évente legalább egyszer tisztelgő megemlékezést tartanának mindenütt. Mert csak úgy adhatjuk meg e hősök számára az utókor háláját és tiszteletét, ha a mindenkori ifjúsággal az élen rendszeresen gondozzuk emlékhelyeiket. így pedig Petőfi Sándor jóslata is beteljesülhet: „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak..." Egyébiránt, már több szegedi iskola is jelentkezett a felhívásra, ezért bizakodással tekinthetünk a jövőbe - mondotta lapunknak dr. Maschek Rudolf. Kisimre Ferenc haltak meg, az országban több mint 2000 volt az áldozatok száma. A megtorlás idején közel 400 személyt végeztek ki, 20 ezren kerültek börtönbe. Meggyőződésem hogy az 1956-os forradalom a magyar nép legfényesebben ragyogó szabadságharca volt. Külön kell foglalkozni a fegyveres részével, külön a munkástanácsokkal, a nemzetőrséggel és a vidék szerepével. A felsoroltakat a megtorlások idején az igazságszolgáltatás összemosta. Lássunk egy példát: Ha valaki egy munkástanács tagja volt, simán kapott ezért 2-6 évet, netán azonnal kivégezték. És most jön az ellentmondás, ha valakit bevitt az AVH, megkérdezték, hogy a szomszédja részt vett-e a forradalomban, akkor az illetőt 15-20 napig bent tartották, kihallgatták, utána kiengedték. Soha az életben nem tudjuk meg, valójában mit mondott, minek írt alá. (A papírok általában előre el voltak készítve.) Sőt még az is előfordult, hogy a „jó szomszédot" meg is dicsérték, később kitüntették. Ma már emelt nyugdíjat kap. A rendszerváltás után meg a forradalom szóvivőjévé lépett elő. Igaz, kijárta ehhez az MSZMP iskoláját is. Ugyanakkor mások, akik végigharcolták a forradalmat, csöndesen viselik sorsukat. A megtorlás idején akár harmincszor is berángatták őket kihallgatásra. Megfigyelés alatt tartották őket. Kényszer- és nevelő munkára kárhoztatták. Megalázó módon csupán segédmunkát végezhettek, akkor is, ha diplomájuk volt. Csodák csodájára ezeknek a bajtársaiknak a papírjai eltűntek, nem lehetett dokumentálni múltjukat. Ők nem szónokolnak. Felveszik havonta a 20 ezer forintos nyugdíjukat, rendszeresen leülnek beszélgetni a régi harcostársakkal és megmosolyogják azokat, akik döngetik a mellüket 1956 apropóján. Pedig azok az események, nagyon nem erről szóltak... (Folytatjuk) Hol sírjaink domborulnak... Diákok a hősi emlékművekért A Szabadkai út-Palánkai utca kereszteződésében lévő, 1928-ban közadakozásból épült I. világháborús emlékkeresztre virág ugyan került, de a felújítására is gondolni kellene... (Fotó: Schmidt Andrea ) Lévai István Szegedi hősi emlékművek Közterületen: 1. Hősök kapuja (Aradi vértanúk tere), 2. Negyvennyolcas honvéd emlékmű (Aradi vértanúk tere), 3. Aradi vértanuk emléktáblája (Aradi vértanuk tere), 4. Az 5. honvéd gyalogezred I. világháborús emlékműve (Dóm tér, az épület falán), 5. A 3. honvéd huszár ezred I. világháborús emlékműve (Tisza Lajos körút 71.), 6. Az L/II. és a 2/5 honvéd lovas túzérosztag I. világháborús emléktáblája (Rókusi templom falán), 7. A 4. közös huszár ezred I. világháborús emléktáblája (Rókusi templom falán), 8. I. világháborús emlékkereszt (Szabadkai út-Palánkai utca sarkán), 9. Felsőipari iskola I. világhábrűs emléktáblája (Kálvária tér 7.), 10. I. világháborús emlékmű (Dorozsma, Negyvennyolcas utca), 11. I. világháborús emlékmű (Tápé, templomkert), 12. II. világháborús emlékmű (Tápé, Honfoglalás utca), 13. Emlékfal (Szőreg, Hősök tere). Zárt területen: 1. SZAK sportolói I. világháborús emlékműve (Újszeged, Kisstadion), 2. Tanítóképzősök I. világháborús emlékműve (Temesvári körűt 28.), 3. Klauzál Gimnázium I. világháborús emlékműve (Tisza Lajos körút - Radnóti Miklós Gimnázium), 4. I. világháborús emlékmű az elesett tűzoltók emlékére (Kossuth Lajos sugárút 15., Tűzoltó laktanya), 5. I. világháborúban elesett zsidó katonák emléktáblája (Hajnóczy utca 15.- régi zsinagóga), 6. I. világháborús emléktábla a 3. huszár ezred emlékére (Huszár utca 1. - Kábelgyár), 7. Piarista diákok I. és II. világháborús emléktáblája (Munkácsy utca 9. Kolostor). Temetőkben: 1. Belvárosi temető, 2. Dugonics temető, 3. Református temető, 4. Görögkeleti szerb temető, 5. Zsidó temető, 6. Szőregi temető (mind I. világháborús emlékművek), 7. Belvárosi temető (II. világháborús emlékmű). Idegen katonák hősi emlékművei: 1. Német emléktábla (Belvárosi temető), 2. Román emlékmű (Belvárosi temető), 3. Szovjet emlékmű (Dugonics temető). Széna tér, 1956 (12.)