Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-30 / 253. szám

Szövetségbe fenve rj iába írunk 1997-et, az a szó, pontosabban rövi­ÍM. düés, hogy NATO, még mindig sokakban kelt önkéntelenül is rossz érzést. Hiszen amíg mi a Varsói Szerződés kötelekében óvtuk a békét, a szocialista tá­borban az a hír járta, hogy NATO-nak hívják az el­lenséget, s aki NATO-s, az nekünk rosszat akar. Az évtizedekig sulykolt propagandaszöveget nem lehet törölni egyetlen szűk évtized alatt. Arról nem is be­szélve, hogy annak idején eléggé egyértelmű volt, hogy a jó a VSZ, a rossz pedig az Észak-atlanti Szö­vetség és kész, nincs vita. Mára azonban tudomásul kell vennünk, hogy a világ nem fekete-fehér. A plurális véleménynyilvánítás amellett, hogy va­lóban több oldalról felsorakoztatott érvekkel dolgo­zik, egyben el is bizonytalanttja a (nép)szavazót. Ma már nem tudjuk egyértelműen kimondani, hogy igen, ez jó, mert ezen állítás ellen is fel lehet szólalni, több­nyire jogos érvekkel. A választókra bízták azt a fel­adatot, hogy mérlegeljenek, eligazodjanak a tenger­nyi nyilatkozat, dokumentum, ígéret, politikai kötele­zettségvállalás között. Ez, az amúgy a népfelséget hir­dető népszavazás intézményének árnyoldala. Mert hát döntsön az istenadta, ha már joga van rá. De ter­mészetesen annak fényében, hogy itt már az általuk megválasztott országgyűlés összes pártja a NATO mellett tette le a voksot. Újból felmerül a kérdés, ak­kor meg minek? És: most akkor mi van a földdel? Ugyanis ha NATO-ügyben totális egyetértés született, akkor földügyben totális zűrzavar alakult ki. És ez már felelőtlenség, főleg akkor, ha egy olyan fontos kérdésről van szó, mint a NATO-csatlakozás. Ebből a szempontból, és választói oldalról tökmindegy, hogy ki gerjesztette a káoszt, a lényeg az, hogy az egyik probléma elföldelte a másikat. Tf éretik tehát a népet nem hülyének és választási YY malacnak nézni. Hanem érdeklődő embernek, aki szükségszerűen nincs tisztában sem a követhetet­len hazai, sem a távolinak tűnő európai politikával, s még kevésbé ezek összefüggéseivel. A világ ugyanis nem fekete-fehér. ) íV Nem kell a másodosztályú tagság! A felvételi tárgyalá­sok időpontjának köze­ledtével egyre többen gondolkodnak arról, miről és hogyan tár­gyaljunk az Európai Unió delegációjával, mit tartalmazzon a meg­állapodás, milyen kö­vetkezmények várha­tók. Magyarország és a többi csatlakozni kívánó kelet- és közép-európai ország nem akar az Európai Unió má­sodosztályú tagországa len­ni. Olyan megállapodásra törekszik az EU-val, amély­ben kiegyensúlyozott átme­neti rendelkezések vannak ­hallottuk fél éve Inotai And­rásiéi, a Miniszterelnöki Hivatal Integrációs Stratégi­ai Munkacsoportjának veze­tőjétől, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Világgazda­sági Kutatóintézetének igaz­gatójától. A másodosztályú tagsá­got Brüsszel sem fogadná el, hiszen az ellentmond az EU-alapelveknek. Inotai meggyőződése ma is, hogy a tagországok jelenlegi befi­zetése, azaz a GDP 1,27 százaléka, elegendő az EU­bővités finanszírozására. Ugyanakkor tartani lehet at­tól, hogy az európai valuta­unióból kimaradó országok kompenzációt követelnek majd, és az EU esetleg a ke­leti bővítésre szánt pénzt is erre áldozza. A felkészülés, az EU­normáknak megfelelő törvé­nyek alkalmazása igen nagy költségekkel jár. E kiadá­sokhoz Spanyolország, Portugália, vagy Görögor­szág támogatást kapott, igaz, már tagként. Magyar­ország abból indul ki, hogy tagként nettó támogatott lesz az EU-ban. Ugyanak­kor a magyar költségvetési reform végrehajtása során azt is figyelembe veszik, hogy a támogatásokhoz csak a hozzájárulás fejében lehet hozzájutni. Reméljük, hogy a majdani új tagok egy kohéziós alap létrehozását kezdeményezik, amelyből a saját hozzájárulás összege csökkenthető. A magyar közgazdász megítélése szerint az EU­támogatás elosztása a kö­vetkező évek nagy problé­mája lesz, amely nemcsak a csatlakozók, hanem az EU stabilitását is érinti majd. Fontos a Phare-támoga­tás, de annak mértéke jelen­leg - más EU-támogatá­sokkal összehasonlítva ­elenyésző. Magyarország­nak évente egy főre számít­va 16 német márka jut, míg Írország esetében ez az ösz­szeg 1300, Portugáliában 800, Görögországban 500 márka. Inotai az EU-társulási szerződés egyik gyenge pontjának nevezte, hogy a társultaktól a belépés előtt követelik meg a kereskede­lem liberalizását. A korábbi EU-csatlakozóknak csak a teljes jogú tagság után kel­lett ezt megtenniük. Ma­gyarország EU-csatlako­zásának nagy gazdasági, szociális és talán politikai ára van, de még senki nem számolta ki, mennyibe ke­rülne, ha az ország nem lép­ne be az EU-ba. Annak a lehetősége sem zárható ki, hogy Magyaror­szág és a többi csatlakozó a növekedésre fordítandó ki­adások, valamint a költség­vetési reform miatt ismét egyensúlyi problémákkal küzd majd. Ugyanakkor Magyarország azt reméli, hogy a külföldi beruházások mértéke továbbra is évente 2 milliárd dollár körül ma­rad, és a külföldiek a nyere­séget is az országban hagy­ják majd. Ebben az összefüggésben Inotai túlzottnak tartja azo­kat a félelmeket, hogy a ma­gyarok majd tömegesen akarnak munkát vállalni az EU-országokban. A tőke oda megy, ahol kedvező fel­tételeket talál. F. Zs. tV Ú i: * "££,<4 T-V • 1956-1997 A semlegességtől a NATO-ig Kopogtat a XXI. század. (Fotó: Tésik Attila) Magyarország semle­gességét, a szovjet csa­patok távozását köve­tették az '56-os forra­dalmárok. Az akkori összhang most ismét ta­pasztalható. Ám a mai politikai szerepiák kóru­sa egyöntetűen az or­szág NATO-tagsága mellett sorolja az érve­ket. Erről is beszélget­tünk az '56-os forradal­márral, a Szabadde­mokraták Szövetsége országgyűlési képviselő­jével, a Parlament hon­védelmi bizottságának tagjával, Mécs Imrével. • Az ország külkapcso­latainak alakulásához mit ad 1956 és 1989? - Óriási a szerepe '56-nak abban, hogy Magyarországot annak ellenére meghívták a NATO-ba, hogy nincs egyetlen NATO-szomszédja se, s csatlakozása után afféle NATO-sziget lesz a térség­ben. A szabadság szinoni­májává vált Budapest az 1956-os forradalomnak kö­szönhetően, Amerikában pe­dig a magyar felkelő lett az év embere. Több NATO-tá­bornok is elmondta nekem: épp a magyar forradalom ha­tására választotta a katonai hivatást... Országunk meghí­vása a csatlakozási tárgyalá­sokra a rendszerváltás elis­merése is. Annak, hogy a magyar társadalom rendkí­vül higgadtan viselkedett, hogy a térségben a legstabi­labb demokratikus állam lett. 9 Milyen érveket ajánl a polgárok figyelmébe a népszavazás előtt? - Elemi érdeke Magya­rországnak az európai integ­rációba való bekapcsolódás. NATO-csatlakozásunk az első és legfontosabb lépés, ami megkönnyíti .teljes in­tegrálódásunkat. Csak az in­tegráció útján tudjuk a Kár­pát-medencei magyarság számára nemzetisége átélé­sft-megélését biztosítani. Az ország biztonságát a leg­hatékonyabban és legracio­nálisabban, vagyis a legol­csóbban a NATO-adta kol­lektív védelem biztosítja. Az elmúlt ötven évben a NATO léte akadályozta meg nagy konfliktusok és háborúk kitörését. Ám nem csupán politikai és katonai, hanem gazdasági jellegű előnyökkel is jár a NATO­ba lépés, mert a befektetők számára peremfeltétel a biz­tonság. 9 Nem ellentmondás, hogy Ön, az ország sem­legességéért, az idegen megszállás, az itt állomá­sozó szovjet csapatok el­len is harcoló forradal­már most Magyarország NATO-csatlakozása mel­léit érvel? - A semlegesség '56-ban progresszív és kemény kö­vetelés volt, mert egy sziget lehetett volna Magyaror­szág. E követelésnek mára, az integrálódó világban, a tudományos-technikai és gazdasági forradalom köze­pette semmi értelme. A NATO-hoz való csatlakozá­sunk nem jelenti az ország szuverenitásának föladását. E ponton az Európai Unió­hoz való csatlakozás más, ugyanis ebben az esetben lemondunk szuverenitásunk egy részéről egy nagyobb szuverenitás érdekében. NATO-tagságunk esetén egyetlen alapkötelezettséget vállalunk: ha e szervezet bármelyik tagját támadás éri, úgy tekintjük, mintha minket támadtak volna meg, segítünk helyreállítani az eredeti állapotot. Katonáink fölött mi diszponálunk, az alkotmányt nem kell meg­változtatni. A magyar kato­naság határon túlra való ki­küldéséhez az Országgyű­lés, illetve a kormány hoz­zájárulása szükséges. Mégis egy szövetségben, de szuVe­rén államoknak a védelemre összpontosuló szövetségé­ben leszünk. Ú. I. — • Tizenhárom ország teljesíti A valutaunió feltételei • Brüsszel (MTI) Az idén tizenhárom, jövőre pedig várhatóan legalább tizennégy or­szág teljesíti az európai valutauniós tagsághoz szükséges legfontosabb feltételt - derül ki az Eu­rópai Bizottság nyilvá­nosságra hozott gazda­sági előrejelzéséből. A dokumentum szerint idén csak Franciaország­ban és Görögországban, jövőre pedig legfeljebb Olaszországban lesz na­gyobb a költségvetési hiány a bruttó hazai ter­mék (GDP) 3 százaléká­nál. Ráma esetében rá­adásul az előrejelzés csalóka, mert nem szá­mol a még el nem foga­dott jövő évi költségve­tési tervvel. A tagországok gazdasági teljesítményéről szóló előre­jelzést Yves-Thibault de Silguy pénzügyi EU-biztos mutatta be az Európai Parla­mentben. A francia felelős hangsú­lyozta, hogy a meglehetősen derűlátó prognózis semmi­képpen nem jelenti a Gazda­sági és Pénzügyi Uniót (EMU) indító tagok előkivá­lasztását. Az EMU-tagságnak négy szerződéses feltétele van, ezek az úgynevezett maast­richti kritériumok. Ezek leg­fontosabbika a költségvetési deficit, amelynek a GDP 3 százaléka alatt kell marad­nia. Franciaországban az idén 3,1, Görögországban 4,2 százalék lesz a hiány a bizottság szerint, mlg jövőre csak Olaszországban lesz a határ fölött, 3,7 százalékkal. A másik három kritérium közül az előrejelzés alapján ugyancsak 14-14 ország tel­jesíti jövőre az infláció és a kamatlábak viszonylag ala­csonyan tartásának feltételét (Görögország a kivétel): az idei 2,1 százalékos átlag után jövőre is marad a rekordalacsony infláció. A negyedik feltétel, a GDP hatvan százaléka alatti ál­lamadósság még jövőre is csak öt országban teljesül, de az EU ez esetben beéri a kellő ütemű közelítéssel is. Ha a prognózisnak hinni lehet, az idei eredményeken és a jövő évi megszavazott költségvetéseken alapuló ki­választás tizenkét országnak teszi majd lehetővé az EMU-tagságot. Mivel Nagy­Britannia és Svédország ön­szántából nem lesz ott az 1999. január 1-jei startvo­nalnál, azzal lehet számolni, hogy optimális esetben tíz EU-tag indítja majd a gazda­sági és pénzügyi uniót. Az előrejelzés általában javuló helyzetet ígér az EU­gazdaságban: idén és jövőre összesen 1,3 millió új mun­kahely létesül, az idei 10,7 százalékos átlagmunkanél­küliség két év múlva 9,7 százalékra csökken, a gazda­sági növekedés pedig a tava­lyi 1,8 százalékról jövőre 3 százalékra ugrik. A gazdasági körülmények kedveznek az EMU beveze­tésének, ezt bizonyítja a pia­cok viselkedése is. Most az az EU-tagok feladata, hogy a lakosságot felsorakoztassák a történelmi jelentőségű va­lutaunió támogatói közé. NATO-ór • Budapest (MTI) Évente 12 millió dollár lesz Magyarország hozzájá­rulása a NATO közös költ­ségvetéséhez. A három tag­jelölt országé összesen 4,13 százalék lesz. Ebből hazánk részesedése 0,65 százalék, míg Lengyelországnak 2,48, Csehországnak pedig 0,9 százalék jutna. A közös kasszába a magyarok 11,7, a lengyelek 45, a csehek 16 millió dollárt fizetnének. A közös költség-hozzájárulás­sal együtt a magyar szakér­tők szerint évente 50-70 mil­lió dollár csatlakozásunk közvetlen költsége. A közös költségekhez a tagság kezde­tétől, várhatóan 1999 áprili­sától kell hozzájárulni. Nagykalap • DM/DV információ A NATO tavaly 1,85 mil­liárd dollárból gazdálkodott. A nagykalapban 188 milliós a polgári büdzsé, amiből a szervezet nemzetközi titkár­ságának 1200 alkalmazottját, tanulmányi és ösztöndíjas programokat fizetnek. Kato­nai célra, például hadgyakor­latokra, 826 millió dollár ju­tott. Infrastruktúrára 840 millió dollárt költöttek, a NATO főhadiszállása költsé­geire, a nemzetközi vezér­karnál szolgáló 400 katona és civil fizetésére, tudomá­nyos kutatások és műszaki központok kiadásaira is in­nen futotta. Ebből a bukszá­ból fizetik a közös fegyver­beszerzést, a föld alatti olaj­vezetékek karbantartását, a hadiflotta és a légierő tá­maszpontjainak korszerűsíté­sét, a radarok üzemeltetését. Drága? • Brüsszel (MTI) Az EU-csatlakozáshoz szükséges alkalmazkodás évente GDP-je 7 százaléká­ba kerül majd Lengyelor­szágnak, miközben az uniós támogatások a lengyel GDP 0,3 százalékát teszik ki majd - véli az EU-nagykövet, Jan Truszczynski. A lengyel becslések 2003-as belépést feltételezve készültek. A nagykövet nem követelte, hogy az EU növelje támoga­tását, mondván: „Nem az a dolgunk most, hogy többet kéljünk, hanem hogy a lehe­tő legjobban felkészüljünk." A lengyel kormány sze­rint a csatlakozási tárgyalá­sok 1999-2000 előtt aligha fejeződnek be. A nagykövet szerint a fő buktatók a mező­gazdaságban vannak, nem az árkülönbségek miatt - ame­lyek szerinte nem oly jelen­tősek •—, hanem a szerkezeti és környezetvédelmi problé­mák, eltérések miatt. A len­gyel EU-nagykövet arra szá­mít, hogy a csatlakozási tár­gyalások „márciusnál nem később" elkezdődnek, ha a decemberi luxemburgi EU­csúcson végleg megadják a zöld jelzést. „Szocsegély" • Szófia (MTI) Az Európai Unió 20 millió ECU szociális segélyt nyújt Bulgáriának a tél küszöbén a legelesettebb rétegek támo­gatására. Bulgária nagyon komolyan készül az uniós csatlakozásra, s Brüsszelt bá­torítja a szófiai kormány ez­irányú elkötelezettsége. Bár az ÉU brüsszeli bizottsága nem sorolta Bulgáriát azon államok közé, amelyekkel a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolja, van den Broek, az unió közép-ke­let-európai biztosa szerint ezt a többi EU-tagságra pályázó országnak nem szabad hátrá­nyos megkülönböztetésként felfognia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom