Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-14 / 112. szám

KEDD, 1996. MÁJ. 14. HANGSÚLY 5 Születésnap S

záznégy évvel ezelőtt e napon közigazgatási ünnepnapot tartottak Szeged-Alsótanyán. Közigazgatási telep épült, felszentelték a kultúrközpontot, kápolnát avattak, urak jöttek a fővárosból is, ott volt Tisza Lajos, Mikszáth. A krónika azóta megíratott, a leltár kész A tanyai aranyszálak csomósodásából - ma már tudjuk - akkor, ott, város született... Kedves és élesszemű Bálint Sándorunk az 1970-es évek elején azt Irta Mórahalomról, hogy „az egykori szegedi határ legéletrevalóbb új tanyaközsége, kertészkedő és szőlőműves kistáj szíve. Minden lehetősége megvan rá, hogy mezővárossá fejlődjék." Úgy is lett. Ahogy a város korábbi és mostani elöljárói vallják, Mórahalom eleve fejlődésre ítéltetett, hisz az itt élő emberek munkához való hozzáállása, a mindig többet és jobbat akarása, igényessége, meg is követeli a település mindenkori vezetőitől a maximális helytállást. E mostani születésnapot felhasználtam hát arra, hogy kipuhatoljam: az elmúlt negyedszázadban ki-ki milyen módszerekkel igyekezett az iménti várakozásoknak megfelelve pénzt, lehetőségeket, előnyöket szerezni a településnek. Murányi György húsz esztendőt húzott le a tanácselnöki székben, működése alatt egymást érték a tízmilliókban mérhető fejlesztések. Nagy „kijáróként" emlegetik. Mondták is akkortájt feljebb, „mit partizánkodik ez a Murányi annyit?" ő maga azt mondja, szinte minden támogatáshoz, forráshoz, lehetőséghez a megyei tanácson - elsősorban az osztályvezetőkön keresztül vezetett az út. A lehetőségekről szóló információkat is első kézből tőlük lehetett beszerezni. Katona László, a rendszerváltás első polgármestere, ami a kapcsolatrendszert illeti, a nulláról kezdhette. A megye mint hatalmi tényező eltűnt. A polgármester rátalál a térség országgyűlési képviselőjére, Király Zoltánra, aki segít, összehoz, konkrétan, s általában is. Mórahalom kapcsolatai elérnek az FM-ig, a BM-ig, a kultusztárcáig, s a címzett- és céltámogatások méltányos támogatottságáig. Nógrádi Zoltán, a legifjabb polgármester 1994. végén megint mindent kezdhetett elölről, hiszen Király Zoli sem volt már porondon, a hatalom is cserélődött, az önkormányzatokhoz fűződő financiális viszonya meg pláne. Új stratégia a városmarketing, megismertetni, elfogadtatni, s vonzóvá tenni a várost a legszélesebb nyilvánosság előtt, jöjjenek ide az emberek, nézzenek körül, s tán egyszercsak csábul, mozdul majd a tőke is homokország irányába. • Magyarországon aligha jelenhet meg úgy pályázati 1VA felhívás, hogy a kis homoki városban ne tudnának róla. így csippentik össze a pénzeket a legkülönfélébb elmeken ahhoz, hogy az intézmények drasztikus megszorítások nélkül működhessenek, s új programokba foghassanak. Az intézmények, a civilszervezetek önállóan is próbálkoznak pályázatokkal. Bárki nyer, mindig a város nyer. Boldog szülinapot Mórahalom! Órfl F*r*nc Mórahalmi mesterhármas • Homokháti Területfejlesztési Egyesület Tizenkét település szövetsége Mórahalom már a rendszerváltozás előtti időben is „kiemelt jelentőségű település" volt. Az egykor „régióközpontnak" nevezett városból mára a térség szolgáltatóközpontja lett. Az 1995. februárjában megalakult Homokháti Önkormányzatok Kistérségi Területfejlesztési Egyesülete tizenkét település egyenragú szövetségeként működik. Röszke, Domaszék, Ásotthalom, Zákányszék, Öttömös, Pusztamérges, Rúzsa, Üllés, Forráskút, Bordány, Zsombó és Mórahalom alkotja a Homokháti Kistérségi Területfejlesztési Egyesületet. Közülük Mórahalom csak teherviselésben és a többi településnek nyújtott szolgáltatások terén játszik vezető szerepet - az egyesület működését minden más vonatkozásban az egyenrangú partneri viszony jellemzi. Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármester szerint az egyesület tevékenységében az a legfontosabb, hogy esélyegyenlőséget teremtsen a térség összes települése számára. A Homokháti Egyesület az ország egyik legfiatalabb kistérségi szövetsége, s bár megalakulásuk óta még kevés idő telt el, máris meghatározhatók az egész régió számára hasznot hozó munkafolyamat első állomásai. így például készül a tizenkét település komplex informatikai programja (pályázaton nyert pénzből), s a térségre átfogó gazdaságfejlesztési tervet dolgoznak ki. S ami már kézzelfoghatóan működik is: közös vízműrendszert tartanak fönn. Nógrádi Zoltán többször is hangsúlyozta, hogy Mórahalom semmiképpen sem törekszik a kisebb települések „maga alá gyűrésére" -, úgy véli, minden tekintetben egyeztetni kell az együttműködés lépéseit, s a központi feladatokat integráltan kell megoldani. „A legrosszabb választás az, ha az egyes települések egymás rovására akarnak boldogulni. Az érdekérvényesítés terén fölül kell emelkedni ezen a szemléleten" - mondta a mórahalmi polgármester. My. P. Mórahalom életében meghatározó volt az elmúlt negyedszázad. A kistelepülésből nagyközség, a nagyközségből város lett, a városban erőteljes a polgárosodás. Az utóbbi 25-26 esztendő akár szakaszolható is, a legkézenfekvőbben tanácselnöki, illetőleg polgármesteri intervallumokra. Húsz év Murányi Györgyé, a rendszerváltás utáni négy esztendő Katona Lászlóé, s a mostani választási ciklusból másfél év már Nógrádi Zoltáné. Három generáció, három világ, három lehetőség. S most együtt kávéznak. Nem csak a DM asztaltársaságát fogadva el készségesen, de egymásét is. Sőt. Olyan „társasjátékra" kértük az urakat, hogy értékeljék az egyes „érákat", de úgy, hogy előbb mindig a másik kettő kolléga jellemezzen, amit aztán végül az érintett rendre kiegészíthet. Murányikorszak K. L.: - A hatvanas-hetvenes évektől tényleg látványos változások következtek, a település infrastruktúrája táltos lépésekkel kezdett kiépülni. Vezetékes ivóvíz, szennyvízhálózat, gázbekötés, telefon, bizony, mindmind elsőként jelent meg nálunk a környező települések közül. A belterületi lakásépítés is ebben az időben lendült föl, és akkor még a mezőgazdaságnak is jól ment. N. Z.: - Kisgyermekként illetve serdülőként megérve azt a kort, inkább csak emlékfoszlányaimra hagyatkozhatom. Egyet azonban tudok: az én generációmnak adatott meg először, hogy akkor még falusi gyermekekként, mi már olyan körülmények között nőhettünk fel, mint a városiak. A színvonalas közszolgáltatásoknak köszönhetően a mórahalmi diákok hátrányok és kisebbségi érzések nélkül tanulhattak tovább, s ezt visszaigazolva, meg is állták helyüket mindenütt. M. Gy.: - 1970-ben, az árvíz évében kerültem Mórahalomra, szinte összeomló Kávészünet egy negyedszázadról. Balról jobbra: Katona László, Murányi György és Nógrádi Zoltán. (Fotó: Gyenes Kálmán) félben volt a település, a belvíz miatt nem győztük aládúcolni a középületeket. Ezen alkalmas bemutatkozó év után nekiláttunk a nagy munkának: elsőként egészségházat építettünk; aztán megindult a többszintes, valamint a célcsoport lakásépítés; a vezetékes ivóvíz, majd később a szennyvízhálózat kiépítése; itt már 1975-ben Crossbar telefon működött; 1986-ban bevezettük a gázt; úszómedencét és sportcsarnokot építettünk; középületek sorát tettük rendbe. Mindez persze nem ment magától, akkor sem potyogtak tele erszények az égből, talpalni, kilincselni kellett a forrásokért, lehetőségekért... Katona-korszak N. Z.: - Ami először eszembe jut, az a rendszerváltás fantasztikusan szép, s ugyanakkor hátborzongató hangulata. Az elmúlt negyven esztendő szinte minden eresztékében megroskadt, beleértve a közgondolkodástól a gazdaságon át a közigazgatásig sok mindent. Katona László szelíd határozottságának köszönhető, hogy az alatt a négy év alatt beállt, természetessé vált a demokratikus önkormányzatiság, s további fejlesztésekkel gazdagodott a település. M. Gy.: - A rendszerváltás után nem volt rám szükség, nemcsak hogy a testületbe nem kellettem, a véleményemre sem voltak kíváncsiak a négy év alatt. Legfeljebb külsó szemlélőként fogalmaztam meg magamban, hogy ezt most jól, vagy rosszul csinálják. Akadt nem egy olyan döntés, amivel bizony én nem értettem egyet. Ettől függetlenül, magam sem tartom rossznak azt a négy esztendőt, tovább gyarapodott a település, s ekkor lett teljessé több olyan fejlesztés, amit még mi indítottunk el. K. L.: - Laikusokként mindenekelőtt az önkormányzatiság jogintézményével kellett megismerkednünk. Mindeközben már agonizált a szövetkezet, s ott álltak a hoppon maradt termelők. Ezen a kiszolgáltatott állapoton igyekeztünk változtatni. Egy lépéssel tovább, megalakult a gazdasági egyesület. Ami pedig az intézményhálózat bővülését illeti: harmadik orvosi körzet, rendőrőrs, művészeti iskola, új óvoda (alapkövét még Göncz Árpád rakta le) létesült. Bővült az ivóvízhálózat, utakat építettünk... Nógrádikorszak M. Gy.: - Tetszik ez az időszak, s korántsem csak azért, mert képviselőként ismét közvetlen kapcsolatba kerültem az önkormányzati munkával. Annak ellenére, hogy beszűkültek a fejlesztési lehetőségek, egészséges ambíciót, jó irányú dinamikát tapasztalok az önkormányzati munkában, melynek eredményei szemmel láthatók. Most a legfontosabb kérdés és feladat: ráébrednek-e közös érdekeikre, s a jó ügyekben összefognak-e a mórahalmiak? K. L.: - Én is tagja vagyok a képviselőtestületnek, így magam is látom, miként szűkülnek, apadnak el a fejlesztési források. Éppen ezért különösen is tisztelendő az az erőfeszítés, mely a romló feltételek ellenére is képes ellátni nemcsak a kötelező, de az önként vállalt önkormányzati feladatokat is. Sőt: minőségi változásnak lehetünk tanúi a szociális ellátásban, s modernizálódhat az oktatás. Mégis! N. Z.: - Épül egy kis út; megcsináljuk a négy új tantermet, s igenis a legkorszerűbb nyelvi- és számítástechnikai feltételeket biztosítjuk a mórahalmi gyerekeknek; városi szintű ellátást igyekszünk nyújtani a tanyán élőknek; magasabb szintre emeljük a szociális szolgáltatásokat; s általában: pénzszűke időket élve, legalább az életünk minőségén próbáljunk javítani. Aztán talpra kell állítanunk a gazdaságot! Ezért is alakult meg az új szövetkezet, ezért a termelésintegrálás. Jövőnk záloga, hogy a mórahalmi ember csoportokba, autonóm közösségekbe szerveződve képes legyen megfogalmazni, megjeleníteni érdekeit, akaratát, szándékát, elvárásait, s persze a felajánlásait is. Ettől lehet még erősebb, sokkal erősebb Mórahalom. örfi Ferenc A város számokban Demográfia Népesség (1996): 5741 fő (2794 férfi, 2947 nő). Kormegoszlás: 0-2 év: 189 fő, 3-5 év: 197 fő, 6-14 év: 568 fő, 15-17 év: 234 fő, 18-54 év: 2882 fő, 55-59 év: 309 fő, 60 év fölött: 1382 fő. A népességszám alakulása: 1990-ben: 5529 fő; 1993ban: 5405 fő; 1994-ben: 5715 fő; 1995-ben: 5722 fő. Infrastruktúra Lakások száma: 1380. Vízhálózat: 100 százalékos lefedettség; gázhálózat: 89 százalék; telefon: 33 százalék; hulladékgyűjtés: 99 százalék. Szennyvízcsatornahálózat: 25 km; a bekötések 84 százalékban fedik a területet. Szennyvíztisztító-telep is működik. Úthálózat: 28 kilométer, ebből pormentesített út: 13 km. Közlekedés: körforgalom (részleges). Tömegközlekedés (buszjárat): 5.00 órától 22.00 óráig, átlagosan két járat/óra. Kerékpárút: 1215 folyóméter. Oktatás Napközi otthonos óvoda gyermeklétszáma: 250 fő. Móra Ferenc Általános Iskola - Deák Ferenc Gimnázium 6 osztályos gimnázium: 11 fő. Az általános iskolába 471 gyerek jár. Szakiskola (zöldségtermesztő betanított munkások képzése) tanulószám: 17 fő. Egészségügy A Gondozási Központ költségvetése: 26 millió 148 ezer forint. A központ biztosítja a bölcsődei, fogorvosi ellátást, a védőnői szolgálatot, az orvosi ügyeletet. Itt működik a laboratórium, a gyógytorna, reumatológia, fizikoterápia. A központ finanszírozza a szociális étkeztetést, az idősek klubja működését és a házi szociális étkeztetést. Az egészségügyi ellátást szolgálja a településen vállalkozóként működő három háziorvos és egy gyermekorMit tenne ön Mórahalomárt? Szabó Zoltán (postai kézbesítő): - Általában elégedett vagyok a város fejlődésének alakulásával. Nagyon jó, hogy az utcákat szilárd burkolattal látták el, ugyancsak fontosnak tartom, hogy kialakították a helyi buszközlekedést. De a kábeltelevízió például hiányzik még. Úgy hallottam, tervezték, de aztán mégis elakadt a dolog. Föltehetőleg pénzhiány miatt maradt abba a kezdeményezés. Karsainé Czékus Zsóka (kertész): - Szeretném, ha több virágos park lenne Mórahalmon, például itt, a központi parkban is volna még hely virágágyások kialakítására. Az önkormányzat eddig minden támogatást megadott ehhez, csak kevés a parkosításra költhető pénz. De akár a helybeliek is segíthetnének: egy virágos már fölajánlott százhatvan petúniát, és én is hoznék palántákat... Jójárt Pál (a Móraép Kht. vezetője): - A mi társaságunk feladata Mórahalom közterületeinek kezelése és a hulladékgazdálkodás. Jó lenne, ha minél több pénz jutna a parkokra, terekre: a telepítés, locsolás, szakszerű növényápolás bizony sokba kerül. Minden azon múlik, az önkormányzat tudja-e finanszírozni ezeket a célokat. Helyeslem, hogy adóemelés helyett pályázatokon próbálnak pénzt szerezni. Dentus István Lászlóné (háztartásbeli): - Nagyon fontos lenne a munkahelyteremtés, mert a munkanélküliség egyre több családot érint. Ez komoly gond, s nyilván nehéz segíteni. A városszépítés, az iskolák fejlesztése állandó feladat. Az egészségügyről szólva: a reumatológiai rendelés jobb volt régen, amíg itt volt a fürdőben, mert akkor több idő jutott a betegekre, mint most, a rendelőben. Szekeres Sándor (vállalkozó): - A pénzhiány komoly akadály, de nem csak ezen múlik a siker. Nagyobb összefogással jelentős célokat is megvalósíthatna ez a város. Ilyen feladat a sportpályák rendbehozatala, aztán működőképessé lehetne tenni új szakosztályokat is, például a teniszt. A polgármesterünk fiatal, és úgy látom, hogy lendületet vitt a város életébe. Remélem, így lesz ezután is.