Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-13 / 111. szám

6 HAZAI TÜKÖR HÉTFŐ, 1996. MÁJ. 13. • Az ember szája nem laboratórium! Az ásotthalmi chardonnay szerelmese Somodi Sándor: - Bekötött szemmel nem lehet bort innil (Fotó: Miskolczi Róbert) • Illés - utoljára? A generációk koncertje jr r M J i „A fehér ing és nyakkendő még kőtelező volt... (MTI Telefotó) Király­terem Szegeden • DM-információ Nyílt napot tartottak a hétvégén Jehova Tanúi. Az egy éve felépült Szeged, Fadrusz utca 30. szám alatti királyság-terembe sokan el­látogattak. Az érdeklődők megtekinthették az épületet, melyet a helyi tanúk önerő­ből építettek fel. A király­ság-teremben kapott bibliai oktatás már jelenleg is sok száz család javára szolgál. Jehova Tanúi száma napról napra növekszik. Igény mu­tatkozik arra, hogy a város más pontjain is épüljenek termek. Magyarországon ed­dig 23 királyság-terem épült fel, és további 70 áll terve­zés és építés alatt. Fulbright • Munkatársunktól A posztgraduális hallgatói és kutatói programokat szer­vező Magyar-Amerikai Fulb­right Bizottság a jövő tanévi ösztöndíjas lehetőségekről tart tájékoztatót az érdeklő­dőknek május 13-án, hétfőn délután 14 órakor a JATE au­lájában. A tájékoztató után az Amerikai Felsőoktatási Infor­mációs Központban (JATE Egyetemi Könyvtár) lehet felvilágosítást és pályázati la­pokat kérni. A virágos városért • Tudósítónktól A szegedi egyéni önkor­mányzati képviselők által in­dított Virágos Szegedért ak­ció tovább folytatódik. A kezdeményezés újabb állo­mása holnap, kedden lesz, amikor is Radics István, a 10-es választókerület képvi­selője adományoz egynyári virágokat a lakosságnak a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolá­ban délután 5 órakor. Szeged Körút '96 A Városi Televízió Sze­ged Körút '96 című magazin központi témája a szegedi panellakásokkal, azok múlt­jával, jelenével és főleg jö­vőjével foglalkozik. Vendé­gek: Básthy Gábor alpolgár­mester, Nóvák István a város főépítésze és Szőlősi Béla a polgármesteri hivatal cso­portvezetője, akik válaszol­nak a nézők kérdéseire. Piaci körséta a Cserepes sori pia­con, és összeállítás a Ma­dách Iskola műszaki napok­ról. Szerkesztő-műsorveze­tő: Garda László. SZEGED. STEFANIA 10.. SAJTÓ H AZ ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT. REQQEL 7-T0L ESTE 7-IQI , déihaoyarorszaq kit. w [AUTÓS- I ISKOLA Szeged, Londoni krt. 10. Telefon: 62326-433­- Csend és nyugalom kell a bornak is, akár az embernekl - mondja az ásotthalmi tanyavilág­ban Somodi Sándor, aki­nél nagyobb szerettei embert még nem hallot­tam italról beszélni. A borgazdasági kft. „telep­helye" úgy simul az ásotthalmi fenyvesek csendjébe, mint vigaszta­lást kereső gyermek anyja ölébe. A szerb határtól két kilo­méterre igazán minden idilli: a borpince bejáratánál mus­kátlik, kívül lábtörlő, belül a lépcsősoron szőnyeg. Erre mondják, a padlóról enni le­hetne, bár itt inkább úgy ille­ne mondani, inni lehetne. - Ötszáz hektó bor pihen ebben a pincében - mondja a házigazda. - A legnagyobb hordónk 8640 literes, öreg tölgyfából készült. A pince falán oklevelek, számszerint tizenhat. Jó öt esztendő alatt szaporodott így össze, azóta működik ugyanis a Somodi Borgazda­sági Kft. A homoki dűlő csendjében, kifelé az úton, azon morfondíroztunk, nem a legvidámabb ma a borászok élete. Egy liter borért annyit adnak a piacon, mint egy liter tejért - márpedig mégiscsak könyebb megfejni a tehenet, mint egész évben művelni a szólót és kezelni a bort. - Nem dohányzom és nem is iszom! - mondja a bo­rász. • Bort sem? - Csak kóstolgatom, de az egészen más. 0 Belekortyol és meg­mondja melyik, milyen? Égi Igazi próbatétel várt a hét végén Szegeden megrendezett millecente­náriumi motoros rali-re­pülő Alföld bajnokságon részt vevő versenyzőkre. A pilóták felszállás előtt lezárt borítékban kapták meg a feladatot, majd néhány percnyi felkész­ülés után a levegőbe kel­lett emelkedni, s elindul­ni az útvonalon. Odafenn aztán főhetett a feje a személyzetnek - a pi­lótának és a navigátornak -, nem volt elég ugyanis, ha az ellenőrzőpontokra pontosan odaértek, mert a borítékban kapott fényképeken lévő te­- Nem laboratórium az ember szája, de azért nagyot nem tévedek. Tévhit, teszi azonnal hoz­zá Somodi úr, hogy minőségi nedűt csak a hegyvidéken le­het termelni. Az Alföld is ké­nyezteti a borivó embert, ha jól gondozza a szőlőt és oda­figyel a hordóra. - Teljesen saját erőből csi­náltam a céget, mert ma hi­telből bort fakasztani kész öngyilkosság. Ebben a szak­mában, főleg ha becsületesen csinálja az ember, nincs har­mincszázalékos haszon. És akkor még csak a kamat len­ne meg. Márpedig élni is kel­lene valamiből. • Nem üzlet a borászat? - Negyven négyzetméte­res a tanyám, úgy élek, mint a japánok, a Ladám meg ép­pen tizenhat esztendős, pedig én is szeretem a jó autót, de az igazi borász nem tud ka­szálni. Ha meg akarnám szá­molni, hányféle adót fizetek a hordók után, még a cipőmet is le kellene vetnem. Úgy va­gyok vele, nekem az az igazi boldogság, amikor Párizsból idetalálnak az elhagyott ta­nyámra, hogy megkóstolják az ásotthalmi chardonnay-t. Somodi úr állítja, a borban n^b) csak az igazság, de a minőség is fontos. Be szeret­né bizonyítani, az Alföldön is lehet jó itókát termelni, csak nem mindegy, ki tölti hordó­ba a mustot. - Reggeltől estig kell dol­gozni, hogy kihozza az em­ber a borból a maximumot. A szőlőben benne van minden, de hogy ebből hány százalé­kot sikerül átmenteni a bor­ba, az a borászon múlik. Hét hektár saját szőlőm van, azt reptárgyakat is azonosítaniuk kellett. Mindezek tetejébe pe­dig hazaérkezés után várt rá­juk a célleszállás. S akkor ne feledkezzünk meg az előre nem tervezhető nehézségről, az időjárásról. Pénteken az első feladatot még rendben „lerepülték" a pilóták - mindössze egyetlen gép fejezte be motorhiba mi­att hamarabb a versenyt -, ám délután a második kört már le kellett fújni a közeledd jégeső miatt. Bizakodva éb­redtek szombat reggel a ver­senyzők, ám az eső és a cik­lon gyorsan lehűtötte a kedé­lyeket. Rosszkedvű volt dél­után a verseny házigazdája, Podolcsák András is. „Most műveltetem. Másként nem megy. • Milyen a jó bor? - Arra nincs kaptafa! Sze­rintem addig jó egy bor, míg meg lehet különböztetni a többitől. • Van borkultúránk? - Másféle kultúránk sincs mostanában, miért éppen a bor lenne kivétel? A vevők kevés kivételtől eltekintve, azt se tudják, mit isznak. Rá­adásul a minőségi bor nem olcsó, a szegénység nem en­gedi meg, hogy tizenöt-hú­széves itókát igyanak az em­berek. Ott vannak például a franciák, olyan nekik a bor, mint másnak a levegő, de ott nemcsak szeretik, ismerik is a borokat. Bekötött szemmel pedig nem lehet bort inni! 0 A szánk nem elég hoz­zá? - De nem ám! Látni kell, meg kell illatolni, forgatni a pohárban, mielőtt magába szívná az ember. És akkor is csak apró kortyokban jó le­eregetni. • Szóval, nincs borkultú­ránk... - Nem kellene folyton menetelnünk Európa felé, jó helyen vagyunk itt, csak ép­pen a kelet-eürópai gatyát kellene végre levetnünk. Itt van például a gasztronómia. Menjen be egy vendéglőbe, s rendeljen az ebéd mellé bort. A pincérek nagy része azt se tudja, melyik húshoz, milyen bort kell felszolgálni. Hon­nan tudja akkor a vendég! Ezt is meg kellene tanulnunk. A borkultúrához pedig anya­gi háttér is szükségeltetne. Nálunk a bor kultusza egyen­lő a történelmünkkel. Az utóbbi évtizedekben azonban várhatunk újabb 900 évet a következő nagyobb nemzeti évfordulóig" - oldotta tréfá­val a feszültséget. S hogy mégsem kell várni addig, az vasárnap derült ki. Reggel ugyan még csepergett az eső, ám a mezőnyt útnak indították. Az idő a verseny­bírákat igazolta, hiszen dél körül még a napsütésben ér­tek vissza az utolsó pilóták. A később kitörő viharban már csak a zsűri dolgozott. A végeredmény egyébként a papírformát igazolta, a ver­senyre ugyanis benevezett a teljes válogatott keret is, amelynek tagjai nagyobb részt nagygépes Malév-piló­ták, s nekik ugyebár a kisuj­mindenki megtette a magáét, hogy ne így legyen. 0 A világon mégis min­denütt ismerik a borain­kat! - A tokajit igen, de ennél sokkal színesebb a magyar bor palettája. 0 Az ásotthalmi boros­pincéből meg lehet válta­ni a világot? - Nem, de sokat lehet ten­ni azért, hogy változzon. El­határoztam, csak jó minőségű italt töltök a palackokba. Nem mi vagyunk a legol­csóbbak most a piacon, még­is sok a visszatérő vevő. Rá­jöttem, csak akkor maradok versenyben, ha olyat csiná­lok, amit más nem tud. Annyit termelek csak, amennyit magam, meg né­hány segítő ember elbírunk. Azt mondja Somodi Sán­dor, a bor is él, olyan, mint az ember: felcseperedik, fej­lődik, majd megöregszik, ha nem figyelnek oda rá. A bo­rász igazi tudománya, hogy kitapogassa, mikor van a csú­cson az ital, akkor kell gyor­san palackba zárni. - Hát ettől szép a borá­szat! Hamisító pedig ma is akad bőven. Egyben van iga­zuk, a víz olfcsóbb, mint a bor. Sokat várunk most a hegyközségi törvénytől, ame­lyik még szakmához sem köti a borkereskedelmet. Azt mondja, akad néhány megszállott a környéken. Bennük bízik. - Nagyon jó, hogy a Dél­magyarország bemutatkozási lehetőséget biztosít évről-év­re a környékbeli termelők­nek. Sokat segít ez a borkul­túra fejlesztésében, még ak­kor is, ha a sör népszerűbb. A tanyaudvaron rekesz számra üvegek. Készülnek a fesztiválra. Somodi úr boros­címkéket halász elő? „Ásott­halmi Rajnai Rizling" - olva­som az egyiken. - A borfesztiválra nyo­mattuk. Lehetne éppen ele­gánsabb is, de most sietni kell. Lassan kapaszkodik a ho­mokban az öreg Lada, ami­kor elindulunk vissza, Ásott­halomra. Az ölemben egy üveg chardonnay, kint har­minc fokos a május, a pa­lackban még a pince hűvösét őrzi a bor. Az üveg fala ki­gyöngyözik, lassan peregnek lefelé az apró vízcseppek. A bor tényleg olyan mint az ember - éppen úgy képes iz­zadni... Rofoi Gábor • jukban vannak az efféle navi­gációs feladatok. A millecen­tenáriumi motoros rali-repülő Alföld bajnokság dobogóját teljes egészében kibérelte a válogatott, első lett a Bene­dek János/Ilosfalvy Péter pá­ros, második a Kállay Ti­bor/Nemes Sándor kettős, míg harmadik a Szabó Im­re/György Attila duó. Éppen ezért számít különösen érté­kesnek a Délvidéki Aero Club versenyzőinek helyezé­se - ők nem tagjai a váloga­tott keretnek -, hiszen dr. Nagy Sándor és Farkas Imre a negyedik, Gyórfi Tibor és Vass András pedig ötödik lett. Takóca Viktor Illés-koncert, május 11., Budapest Sportcsar­nok. Húszezer ember. Az állóhely 1500, az ülóhely 1900-ba kerül. Illés' 96 feliratú pólók. Kazetták 800-ért, CD-k 1800-ért, nyugta nincs. A perec 90, a dobozos sör 150-200. Az Illés­koncert ugyanis kőke­mény üzlet. Az előzete­sen megjelent fanyalgó írások nagy bajokat fel­tételeztek, ha a banda ennyi veszekedés, politi­kai nézeteltérés után új­ra összáll. Találgatták, hány milliót bazsevál­nak össze, 50-et, vagy még többet? Plusz a me­gint kiadott válogatá­sok, lemezek, CD-k, ka­zetták jogdíja...? Keresem a szót, a jelzőt a koncerttel kapcsolatban. De csak arra jutok, hogy nekem speciel jó volt. Egy megá­talkodott Illés-rajongó ugyanis pontosan tudja, mit vár Szörényiéktől. Mert aki elmegy az Illésre, Illés-szá­mokat akar hallani, élőben, látni az öregfiúkat, nosztal­giázni egy kicsit, újra beleél­ni magát a 60-as évek han­gulatába. És hallani, amint Bródy újfent köszönti azo­kat, akik jegy nélkül jutottak be, aztán külön a nagyma­mákat és a nagypapákat... És együtt énekelni a csapattal. Az Illés-koncerteken min­denki énekel. Az összes szá­mot kívülről fújja a közön­ség, az első sortól az utolsó­ig. Az Illéstől már rég nem követel új nótákat a rajon­gók tábora, az Illéstől a ré­gieket akarják hallani. (Nem véletlen, hogy az 1990-es „búcsúkoncertre" írt két va­diúj dal sem lett sláger.) A magyar Beatles zenélé­sének hírére pénteken és szombaton megtelt a Buda­pest Sportcsarnok. Az 1-től a 60 évesig mindenki eljött, aki mozogni tudott. A szó szoros értelmében. A küzdő­tér végén, közvetlenül a lelá­tók előtt tíz súlyosan moz­gássérült embert számoltunk össze. Végigtapsolták, vé­gigénekelték a koncertet, to­lókocsijukat előre-hátra mozgatva. Ez az Illés-koncert is a generációk koncertje volt. Pár éve még magam sem hit­tem volna, hogy majd 16 éves lányaimmal egy stílust szeretünk, hogy ugyanúgy értik Szörényi zenéjét, Bródy szövegeit, mint mi, valamikor. (Egyikük bölcs észrevételt tett: „az első kon­cert, amin nem tapostak agyon és nem öntöttek le sörrel".) Az öreg legények dereka­san végigénekeltek majd há­rom órát. Képzeljük el, ez mekkora teljesítmény, ami­kor Bródy, a legifjabbként ötven. Illés Lajos ötvennégy, és már rég nem koncertez­nek. Ne csodálkozzunk, ha Szörényi Szabolcs azt nyilat­kozza, már nem annyira sze­ret basszusgitározni és a hangja sem a régi. Egyikük elárulta a kulisszatitkokat, hogy orvosaiktól is tanácsot kértek. Szóval, ilyen előzmények után - saját maguk előze­nekaraként, a 60-as évek stí­lusában, „amikor a fehér ing és nyakkendő még kötelező volt" - elővezették azokat, a számokat, amikkel indul­tak: a Love Me Do-t, a Ca­dillac-et, az It's Ali Over Now-t. Angolul. Majd válto­zott a díszlet, immáron könnyű koncertviseletben, de nem jelmezben megjelent a zenekar. Öt kinagyított be­tű, öt ember. És jött Az ut­cán, a Sárga rózsa, az Óh, kisleány... A ráadásra hagy­ták a legnehezebb számokat, a Good-bye Londont és a Little Richárdot. A közönség tombolt. És mint az ősrégi koncerteken, a hátsó sorok­ban táncoltak a párok. Majd a zenekar Isten veleteket mondott, és lelépett... Lehet, hogy ezúttal tényleg utoljá­ra. F«ksto Klára Adria Tours Kft. 6722 Szeged, Gutenberg u. 23. Tel./fax: 62/323-922 ^ Kedvezményes előszezoni ajánlatainkból június 15„ 22., 29. ^ Montenegro autóbusszal, minden pénteken oda-vissza 7000 Ftfő Szálloda félpanzióval Herceg Novi Hotel Centar 16 200 Fvfó Lakókocsi 5000 Ftfő apartmanok 10 000 Fvfő Robinson turizmus teljes ellátással 19 000 Ftfő Továbbiakban horvát apartmanok és szállodák busszal, olasz, görög apartmanok és görög szigetek. Kérjen részletes tájékoztatást irodánkban mindennap 8-17 óráig, szombaton is. rali az esőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom