Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-20 / 168. szám

CSÜTÖRTÖK 1995. JÚL. 20. Nyári melódiák E

mlékszem, tizenvalahány éve, gimnazista koromban milyen nehezen sikerült nyári munkát találnom. Ismeretség révén jutottam be egy gyárba, ahol egy hónapig napi nyolc órában a szárazvizsgálóval meóztam a futó kábelszálakat. A napi robotot csak az tette elviselhetővé, hogy tudtam, nem tart sokáig, s azt is gyanítottam, ha tehetem, hasonló monoton munkát többé nem vállalok. Kiábrándultságomat fokozta a hónap végén kézhez kapott fizetés, az 1990 forint, amiből miután megvettem az 1800 forintos rég áhított sportcipőt. nem sok maradt. A pénzszerzés később, amikor már magántanítványaim voltak, sem volt sokkal könnyebb, csak a körülmények változtak keveset... Az utóbbi években egyre több diák szeretne (vagy kénytelen) munkát vállalni. 1991 óta Szegeden is működik az országos hálózattá nőtt Meló-Diák szövetkezet, amely tagjai számára szerződéses alkalmi munkákat próbál szerezni. Belelapozhattam a júniusban készített tanulságos információkat tartalmazó reprezentatív felmérésükbe, amiből sok minden kiderül. A szegedi középiskolások 50 százaléka 2 ezer forint alatti havi jövedelemmel rendelkezik, 24 százalékuk 2-4 ezerrel, míg 3 százalékuk 10 ezer forintnál is több havi zsebpénzt kap. Az JATE-hallgatók 22 százaléka havi 8 ezer forint alatti összegből gazdálkodik, 41 százalékuk 8-12 ezret, és 36 százalékuk 12 ezer forintnál többet költ havonta. Arra a kérdésre, hogy akarnak-e a tandíj bevezetése miatt munkát vállalni, a felsőoktatási intézmények tanulóinak 73 százaléka (a SZOTE hallgatóinak „csak" 53 százaléka) válaszolt igennel. A középiskolás korosztály fele a nyári alkalmi munkáért 100 forinthoz közelítő órabért tartana reálisnak, 35 százalék 100-150 forintosat, míg 15 százalék kettőszázat vagy még annál is többet. Az egyetemisták 21 százaléka vállalna akár száz forintos órabérért is alkalmi munkát, és 12 százalékuk csak 200 forint feletti órabért tekint reálisnak. Az egyetemisták körében továbbra is a magántanítás a leggyakoribb, az alkalmi munkát vállalók 53 százaléka keres pénzt ilyen módon. 11 százalék vállalkozik, 14 százalék a Meló-Diák révén kap munkát. Nyaranta a nagy számban kínálkozó idényjellegű fizikai munka ellenére is nehéz munkához jutni, hiszen jóval több a jelentkező. A nyelvszakos, vagy legalább középfokú nyelvvizsgákkal rendelkező egyetemista lányok iránt nagy a nyári kereslet, titkárnőnek mehetnek: a számítógépprogramozók is könnyen találnak pénzkereseti lehetőséget. Sajátos formában újjáéledni látszik az építőtáborozás, szegedi diákok a szentesi baromfifeldolgozóban kaptak napi 8 órás munkát, három hétre nettó 12 ezerért, plusz szállásért, ebédért, szabad hétvégéért. P

ersze vannak a nyári pénzszerzésnek kalandosabb módjai is. Sok magyar lány tengerparti butikokban, vendéglátóhelyeken, kempingekben keresi a kenyerét. Egy építészhallgató ismerősöm csoporttársaival tanára nyaralóját építi a Mátrában. Egy több nyelven beszélő negyedéves medika skandináv körútra kísért egy egyedülálló betegeskedő idős úriembert... Egyre kevesebben vannak, akik két hetes nyaralásra, és egyre többen, akik a tankönyvekre, tandíjra, albérletre gyűjtenek. Egy anyuka nemrég 12 éves fiának keresett volna munkát a közvetítőirodában. <3 már sejti, hogy a hosszú, forró nyár után milyen tél következik... Hollósi Zsolt Felsőőri csaló Ötmillió schillinges csalással vádolják Harald G. felsőőri (Oberwart) üzletembert. Az illetőt a napokban letartóztatták, és Kismartonba szállították. Néhány károsult már feljelentést tett. A rendőrség keresi a férfi további áldozatait. Az igazságügyi szervek számára Harald G. múltja egyáltalán nem ismeretlen. Már 1993-ban is súlyos csalás gyanújába keveredett, és nagy értékű hitelhamisítással, továbbá más törvénytelen pénzszerzési üzelmekkel vádolták. Az ellene tett feljelentés után a férfi Magyarországra utazott, és különböző cégeket alapított. A magyar származású német állampolgár férfinak két autója volt: a képünkön láthatóval összetörte a másikat, de a megsérült kocsi rendbe hozatalára már nem került sor. • Rutinellenőrzés keretében egy ladás férfit szondáztatnak a járőr tagjai. (Fotó: Nagy László) • Bejelentés érkezett a szegedi Gál utcából: orrfacsaró bűz terjed az egyik lakásból, a tulajdonos pedig semmi életjelet nem ad magáról, a csengetésre sem reagál. Egy járőr azonnal a helyszínen termett, s Romhányi László törzsőrmester berúgta az ajtót, majd Soltész István őrmester társaságában keresni kezdett. Nem volt túl nehéz dolguk, talán még zseblámpára sem volt szükségük. Szag után mentek, azt találták, amire számítottak: egy bomlófélben lévő hullát. Az elhunyt bérelte a lakást, magyar származású német férfi volt. - Rendes ember volt az - mondta az idős szomszéd. - Találkoztam vele gyakran, csak öreg volt már. Hetven körül. Volt baja a szívével is. Aztán én éreztem, hogy valami nagyon büdös. Felmentem hozzá, csengettem, de semmi jelzést nem adott. Aztán már olyan bűz lett, hogy kénytelen voltam kihívni a rendőröket. Az a fiatal rendőr meg egy rúgással betörte az ajtót, s hát ott volt a halott. Romhányi László nem először volt ilyen helyzetben: - Láttam már vízi hullát, az m Éjszakai járőrözés Egy hulla, sok garázda csúnyább volt. Láttam akasztott ember, öngyilkost, múltkor pedig ott voltam annál, aki szerelmi bánatában felgyújtotta magát. Soltész István nem ilyen tapasztalt, ő számos társával együtt jelenleg tanulja a szakmát. A miskolci fiatalember rendőriskolába jár, nyáron pedig gyakorlószolgálatot teljesít. Szegedet alig ismeri, azonban már a második hullával van dolga. - Tulajdonképpen azért vagyunk itt, hogy az elméletet, amit az iskolában tanulunk, a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni. Az idősebb rendőr (a mentor, ez esetben Romhányi törzsőrmester) mindig elmondja, mit miért csinálunk, hogyan történnek a dolgok. Egyébként pedig nagyon tetszik Szeged, szép város számolt be élményeiről Soltész őrmester. Amikor már a halott férfi körül rutinmunkálatok zajlottak, mi továbbálltunk. A járőrkocsi egész éjszaka a városban köröz, s ha hívás, segélykérés van, indul a helyszínre. A legtöbbször garázda jellegű cselekmények miatt kell kiszállniuk, ilyenkor a hangoskodókat általában sikerül szép szóval megfékezni. Hétvégeken, teliholdkor, frontátvonuláskor, fizetésnap tájékán, hó elején és végén nő a hívások száma - sorolják a lehetséges okokat. Megtudtuk azt is, hogy igen gyakori vendégek a Sörszanatórium című műintézményben, de más - úgynevezett - szórakozóhelyeken is gyakran akad ok rendtételre. Rutinellenőrzés keretében két autót állítanak meg a rendőrök. Mindkettő esetében rendben voltak a papírok és a sofőrök is. - Van úgy mondja Romhányi László hogy egész éjszaka csak egy autót ellenőrzünk, s gyakran éppen az bűnös valamiben. Az inspekció során egy segédmotor száguld el nem messze tőlünk, két utassal. Mit lehet tenni? - tárják szét a karjukat az egyenruhások. Kiszámíthatatlanok ezek az éjszakák. Egy darabig csend és semmi sem történik, aztán pedig egyszerre megindul a lavina, egymást érik a riasztások. Mindezzel együtt, vagy éppen ezért nem lehet megunni a szolgálatot, hiszen nincs két egyforma napjuk. Az is kiderül, hogy összeszokott és összetartó csapat dolgozik éjszakánként. Ha kell, pillanatok alatt több járőr is megjelenik a helyszínen. Mivel sokáig nem akartuk akadályozni a rendőrök munkáját, megköszöntük a számunkra ritka élményeket. Orrunkban még érzett a „szag", így egy alkalmas helyen whiskyvei fertőtlenítettünk. S hogy „ellenőrizzük" a rendőröket, útba ejtettük a már említett Sörszanatóriumot. Nem is kellett odáig mennünk. Nem messze a kocsmától két férfi kitartón csépelte egymást egy bizonyos - szinte jelen lévő „büdös kurva" miatt. Utóbbi próbálta magára terelni a figyelmet, nem sok sikerrel. A küzdelem egyébként fair volt. Az egyik - nem derült ki, hogy a férj, vagy a szerető - rendszeresen földre került, a másik megvárta, míg felkel és a lovagiasság szabályai szerint folytatták, ahol abbahagyták. Közben a már említett b. k. visítozott. Szép kép, azonban a közbelépés egyáltalán nem volt indokolt. S láss csodát: a Sörszanatórium csendes és békés volt. A tanulságokat leszűrve, immár szolgálat után arra gondoltam, hogy valószínűleg az ország összes járőre kevés lenne egyetlen komolyabb szegedi betonrengeteghez és lakóihoz. Arató László • Az erdélyi, a felvidéki és a délvidéki magyar iskolákért, a magyar nyelv egyenrangúságáért, a nemzeti közösségek jogegyenlőségéért rendez „nyelvháború elleni" tiltakozó nagygyűlést július 27-én a debreceni református nagytemplomban a Magyarok Világszövetsége (MVSZ), valamint a Magyar Reformátusok Világszövetsége, a Magyar Katolikus Püspöki Kar, az Anyanyelvi Konferencia és a Tiszántúli Református Egyházkerület. Virágh Pál, az MVSZ Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének elnöke az eseményt • A nagygyűlést a Duna Tv is közvetíti Ne engedjük asszimilálni a haláron ti magyarokat! bejelentve elmondta: a tiltakozó nagygyűlés szónokai között lesz Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke. Tőkés László nagyváradi református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Pedagógus Szövetség elnöke, Dudás Károly vajdasági író és Sütő András erdélyi író, az MVSZ tiszteletbeli elnöke. A július 27-én délután négy órakor kezdődő tiltakozó nagygyűlést élő egyenes adásban közvetíti a Duna Televízió. Az esemény kapcsán Virágh Pál utalt rá, hogy ez a nagygyűlés a magyar nemzet tiltakozása lesz a határainkon túli magyar kisebbség asszimilálása, „a kárpát-medencei magyarságnak Trianon óta folyó, történelmi méretű visszaszorítása" ellen. Ez a folyamat - mondta az MVSZ hajdú-bihari elnöke ma már létében fenyegeti a kisebbségi nyelvhasználatot. Programszerűen zsugorítják Szlovákiában, Romániában és Szerbiában a magyar nyelvnek az iskolai oktatásban játszott szerepét, s a többségi nemzeti nyelv egyeduralmára törnek. Virágh Pál kijelentette: a magyar nyelvellenesség révén az erőszak költözik be a nemzetiségi lét legintimebb területeire. „Ha nem emeljük fel a szavunkat, ha ezt a magyar nemzet eltűri, akkor a határon túli magyarságért vállalt felelősségünkkel együtt értéktelenedünk el. Gerinctelenné válunk a Kárpát-medence magyarsága előtt, tehetetlenné Európa nemzetei előtt, s megvetett nemzetté a világ nemzetei előtt" hangzott el az MVSZ tiltakozó nagygyűlését bejelentő debreceni sajtótájékoztatón. A szegedi vietnamiak mwicsi sárga tömbök porMn zottak át a Hősök kapuja alatt: az egyetem, a menza, a kolesz volt az irányuk. Nem vegyültek, és közéjük se vegyült senki: ők voltak a szegedi vietnamiak. Huszonöt éve, hogy „internacionalista segítségnyújtásunk" szűk levegőjét szíva itt tanultak. Dúlt a vietnami-amerikai háború, amelyről mi elhittük, hogy valami felszabadító küzdelem, holott szovjet-amerikai mérkőzés volt, az erőviszonyok ázsiai rendezésének véres részeként. Az erőviszonyok elkezdtek kialakulni, s ennek jegyében a régi ellenfelek, Vietnam és az Amerikai Egyesült Államok fölvette a diplomáciai kapcsolatot. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki hosszabb ideig egy kollégiumi szobában éltem a szegedi vietnamiakkal, a Hunyadi János sugárút végén, szemben az esztékával. Tizenketten laktunk az emeletes ágyakon; a más szobákban ágytakarókkal, könyvespolcokkal, szekrényekkel kialakított szuverén terek a vietnamiak szobájára nem volt jellemző. Szegeden is állandó hadi készültségben éltek, s ez a forradalmi lelki állapot nem viselte el az egyén különállását. Minden ilyesmiért ideges hangulatú szobagyűléseken bírálták egymást, s a szobaparancsnok egyenesen a nagykövetséggel állt kapcsolatban... Vacsoraidőben költöztem be, egy Löm nevű fiú lótuszülésben ült az asztalon, pohárba tojást kevert, utána meleg vizet öntött hozzá, és inni kezdte. - Megint bivalyszart adtak a menzán vacsorára, nem szeretem - morfflta Löm. - Az mi? - kérdeztem. - A spenót. Olyan zöld izé. - ... dan dan dao gyü, dao dao gyü! - kiabált valaki az egyik sarokból. Ahogy később megtudtam, 6 volt a szobaparancsnok. - Ebben több az energia - emelte föl Löm a tojásos poharat. - jól lehet tanulni tőle. Nálunk háború, itt tanulás, béke. Mi a tanulással harcolunk az amerikai agresszorok ellen. Lömnek otthon felesége volt, s három gyereke. - Negyvenegy éves vagyok - mondta. - Még négy évig itt. - És mióta? - Már kettő - mutatta büszkén. Xuan, egyik magyar becenevén Szundi, diplomaosztásig körbe-körbejárt a hatszor kilenc méteres szobában. Éjjel-nappal sétált, egyszer elmondta azt is, miért. Ezek a megszólalásai mindig előzmény nélküliek voltak. Még kicsi voltam mondta. - És egy nagy bomba esett le a házunk közelében - a karját széttárta, mintha azt mutatná, mekkora halat fogott. Nálunk nem halt meg senki, de a faluban sokan, nagyon sokan. Én arra ébredtem, hogy a légnyomástól összedőlt a házunk. Azóta rosszul hallok egy kicsit, és amikor jó mélyen elaludnék, mindig fölriadok, s ezt álmodom. És nem merek elaludni, és ettől mindig álmos vagyok. Néha még az utcán is alszom egy kicsit. Csak akkor alszom el mélyen, ha már nagyon kimerült vagyok. De a vége ennek is majdnem mindig a nagy bomba. Zangot Lacinak hívták. Az értelmetlen vietnami helyébe mindegyiküknek magyar nevet kellett választania, hogy az internacionalista magyarok könnyebben megjegyezhessék őket. Zang Laci egy repeszdarabot őrzött a fiókjában. Minden este megnézte. - Ez ölte meg a tettvéremet - mondta ilyenkor. Legtöbbjük nem tudja kiejteni az st-t. így lett a tettvér, a Budapett, a krittály, az ette nyolc, Pitta és Monottori tanár úr. - Sokat kell tanulnom, nagyon sokat - a repeszt visszatette a fiókjába, és utána fél éjszakát ült még a könyvei fölé hajolva. - Ha nem vietami lenne, már rég kirúgták volna - legyintett az egyik tanársegéd. - Én meg is kérdeztem tőle, hogy miért jelentkezett biológusnak. Azt mondta, hogy gépészmérnök akart lenni, de ide osztották be. Biológus lesz, mert ezt kívánja tőle a forradalom. Bao Pali másfél-két hetenként este beült az egyik sarokba, és vetített. - Erősen rágondolok mondta ragyogó arccal - és akkor látom a házunkat, látom anyámat, dolgozik az udvaron, látom a testvéreim. Azt is láttam, hogy férjhez megy a nővérem. A levél csak egy hónap múlva jött meg, de én láttam. Mintha egy fa alól néztem volna végig. Nem udvarolhattak senkinek. A vietami lányoknak se, hát még a magyaroknak mennyire nem. Tilos volt. A világforradalom szexológusa, Ho apó - a vietnami Fritz Kahn - három jó tanácsa szerint kellett élniük: „Ne légy szerelmes, ha szerelmes vagy, ne házasodj, ha házasodsz, ne legyen gyereked." m míg mindnyájuk ban rátja voltam, felhőtlennek látszott a viszonyunk. Amikor mélyebb barátságba kerültem az egyikükkel, azt nagyon rossz néven vették, s mindkettőnket bírálni kezdtek. Néztem a sok kis sárga fiút és férfit, ahogy szidja a barátomat, de nem kapcsolódhattam be a vitákba. Ekkorra már felfedeztem, hogy milyen nagyok a különbségek köztük. A bőrük színében, az arcberendezésükben, a hajukban. - Ha te jönnél Hanoiba - mondta minden kérdés nélkül, még az első héten Szundi - biztosan teljesen egyformának látnád a kambodzsai embert, a laoszit, a vietnamit, a kínait. Biztosan nem vennél észre olyan különbségeket, amilyeneket itt Európában egy osztrák, egy cseh, egy orosz és egy magyar között észreveszel. Pedig éppen úgy vannak különbségek. Ti is teljesen egyformák voltatok nekünk, amikor megérkeztünk Budapestre. Aztán ahogy jöttek, el is tűntek a vietnami diákok Szegedről is, máshonnan is. Ha a nagyok nem akarják kipróbálni a rakétáikat, akkor sose láttuk volna őket, nem beszélhettünk volna meg semmit. Zelei Miklós