Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-15 / 190. szám

1994. augusztus 15. LLLTSPDHTJFL 3 Lovasnap Pusztamérgesen fiz Isten szolgája is megáldotta a versenyt A Hungaro-Horse Sport és Lótenyésztő Egyesület szervezésében került sor a hét végén a pusztamérgesi lovas­tanyán a II. meghívásos lovasversenyre, mely egyben az Alföld Kupa előselejtezőjének for­dulója is volt két ver­senyszámban (100 és 110 centiméter díjugratás­ban). Gera Vilmos egyesületi elnök a versenynap legelején igencsak szomorkás hangulatban ébredt, melyet a szokásos dupla adag „fe­ketéje" sem enyhített. Egy órával a versenyszámok kezdete előtt a mindenki által szorongva várt eső csak esett és esett... Emiatt nem egészen egy órát késett a program, de azt hiszem, ezért senki sem bánkódott. Aranyat ért a mező­gazdaságnak. Ha elfogadjuk állításnak - s miért ne? -, hogy az ember legjobb barátja a kutya, ak­kor a versenyen megjelent csodá­latos lovakról bizton kiállíthatjuk a bizonyítványt, hogy gazdája leg­különb szolgája. Manapság már minden kérges lelkű ,.kocsisra" jut egy légió az olyanokból, akik pitymallatkor serkennek, s kezük­lábukat törik, csakhogy imádott ' lovaikat minden jóban részesít­hessék. Állatot a lónál ők ma na­gyobbra nem tartanak. Hála Isten­nek. Pusztamérges külterületén mintegy 6,5 hektáron, mely teljesen közművesített, rendezték meg a versenyszámokat, melyre hat egyesület harminchat lóval és nyolc fogattal nevezett. A gyorsan, mellékállásba szegődött nap hori­zontján túli ponton, klasszikus lo­vaglóidőben a helyi római katolikus esperes, plébános, dr. Galambos Miklós atya a mintegy ezerötszáz néző előtt megszentelte a pályát, a lovakat és a lovasokat. Dancs Miklósné (Franciska), a falu „hír­vivője" (postáskisasszony) négy­szemközti beszélgetésünkkor elá­rulta, hogy tavaly is kijutott az atyai áldásból, s nem hiába, mert több díj is a faluban maradt... S még a lelkes közönség élvezte a rendezőség által nyújtott „ezeregy" szolgáltatást, addig a versenypá­lyán a felvonulást követően a Hód­mezővásárhelyi Lovas Klub voltizs-csoportja (hét plusz egy fő) ejtette ámulatba az éppen nem ebédért sorbanállókat. A gyönyörű pej lovon végrehajtott akrobatikus és atletikus elemek láttán körülöttem többen kijelentették: ilyet a cirkuszban sem lát minden­nap az ember... Egyetértettem. A csúszás miatt csak két verseny­szám végeredményéről tudunk beszámolni, de holnapi lap­számunkban olvashatnak az azt követő stafétadíj-ugratásról, a csikós, a pusztaötös vágtájáról, s remélhetőleg megismerkedhetnek a tombola-fődíj nyertesével, továbbá részleteket tudhatnak meg a sejtelmesnek ígérkező szabadtéri lovasbálról, mely kivilágos virra­datig tartott. Eredmények. Fogatok aka­dályhajtása: 1. Tóth Ferenc (Fábiá­nsebestyéni Kinizsi SK, Aladdin és Rampos nevű lovával) 61,4 hiba­ponttal; 2. Kabai Lajos (Eperjes LK, Linda és Maxi) 64,7; 3. ifj. Görbe Sámuel (Makó Gazdasági Egyesület, Maca és Bogár) 70,4. Alföld Kupa 100 centiméteren díjugratás: I. Fodor Gábor (Ma­gyar Lovas Kör, Grácia) 65 má­sodperc, 2. Fodor Gábor (Magyar Lovas Kör, Roy) 63,2 + 3 verőhi­ba; 3. Nóvák András (Orosháza Mén Coop Kft., Sumák) 43,6 + 4 verőhiba. BOKOR BÉLA Csonka forduló A labdarúgó megyei II. osz­tályban csonka fordulóval kez­dődött a pontvadászat. Algyő-Kiszombor 2-4 (0-2) Algyő. 200 néző. Vezette: Jéga. Algyő: Márton - Niku, Bol­dizsár G., Makra, Beck. Dobos, Kaliczka, Portörő, Kiss, Terhes (Molnár), Szívós (Hetényi). Edző: Portörő Imre. Portörő Lajos. Kiszombor: Gulyás - Sztán. Tóth. Haklik. Botlik, Méhes. Fancsali, Juhász, Kasza, Koczkás, Cseh. Edző: Haklik János. Alacsony színvonalú mérkő­zésen a szerencsésebb csapat nyert. Góllövők: Boldizsár G., Molnár, áll. Juhász, Koczkás. Cseh, Botlik. Jók: senki. áll. Tóth, Gulyás. Ifjúságiak: Algyő-Kiszombor 10-0 Gyálarét-Szatymaz 3—3 (1-2) Gyálarét, 200 néző. Vezette: Tóth G. Gyálarét: Fürtön - Bánfi T., Szabó. Szűcs, Bogár, Nagy, Illés T„ Illés A.. Dóda (Harmath). Bánfi I., Antalik. Edző: Bogár János. Szatymaz: Fehér - Németh, Zsemberi J., Kolozsvári, Kocsis, Szanka, Zsemberi S. (Barta), Toldi, Nagy, Újvári, Ocskó. Edző: Spiller László. Az első félidőben a vendégek voltak gyorsabbak, a második félidőben a hazaiak. Góllövők: Bánfi (1 l-esből), Antalik B. 2, áll. Zsmeberi S. 2, Ocskó. Jók: senki. ill. Zsemberi S. Szentes Kinizsi-Bányai TE­Tömörkény 4—1 (2-0) Szentes, 200 néző. Vezette: Ludvig. Szentes: Vadász - Szél. Határ I., Holozsai, Bakai (Sipos), Tóth E„ Tari (Büdi), Bozóki, Nagy A. (Határ Z.), Stráma. Kovács. Edző: Tóth István. Tömörkény: Gémes R. ­Nánási. Gémes L„ Nagy, Horváth Cs.. Bori. Rácz, Samu, Kocsis, Horváth Z., Kádas. Edző: Fehér László. A végig fölényben játszó hazaiak megérdemelten nyerték a mérkőzést. Góllövők: Nagy A., Stráma, Holozsai. Kovács, ill. Kocsis. Jók: Vadász, Tari, Kovács, ill. Gémes R. Ifjúságiak: Szentes-Tömörkény 0-1 V Labdarúgó O megyei II. o. Röszke-Földeák 2-1 (1-0) Röszke, 350 néző. Vezette: Kiss. Röszke: Szabó - Csiszár, Horváth, Kovács A. (Szalma), Papdi, Toppantó, Kovács R., Tanács, Tari, Szekeres, Hornyák. Edző: Berki István. Földeák: Gera - Szűcs, Horváth, Sándor. Bajusz (Nagy), Juhász, Kurunczi, Bugyi, Szabó (Mészáros), Balázs (Veszelovszki), Kiss. Edző: Tóth Imre. Küzdelmes, nagy iramú mérkőzésen a győzelmet jobban akaró hazaiak egy szép fejes góllal tartották otthon a három pontot. Góllövők: Tari. Tanács, ill. Veszelovszki. Jók: Horváth, Szabó, Tanács, Szekeres, ill, az egész vendégcsa­pat. Ifjúságiak: Röszke-Földeák 0—4 A Ruzsa-F'ábinsebestény mér­kőzés elmaradt, mert az ellenfél nem jelent meg. Nagymágocs-Apátfalva l-l (l-l) Nagymágocs, 200 néző. Vezette: Csende. Nagymágocs: Szilágyi ­Sebestyén, Bozó, Piti, Balogh, Szlopóczki, Rácz (Szabó), Verók, Orbán (Pintér), Paczuk, Györgyi. Edző: Vincze Mihály. Apátfalva: Rakity — Pécsi, Bartucz, Berényi, Somodi, Sóki, Mátó (Kórodi), Imre, Köteles (Németh), Varga, Gaudi. Edző: Restás János. Kiegyensúlyozott, küzdelmes mérkőzést láthatlak a szurkolók. Góllövők: Paczuk. ill. Imre. Jók: Szlopóczki, a mezőny legjobbja és Paczuk. ill. Imre és Köteles. Ifjúságiak: Szegvár-Apátfalva 6-2 „Magányos" emberek - mert a vízparton üldögélő a horgászra ugye azt mondják, hogy társtalan (?) - vették birtokukba a hét végén a Gróf Széchenyi István eve­zőspályát, a Maty-eret. No nem azért, hogy kajak-kenuk­ba, vagy szkifTekbe ülve versenyezzenek, ők - az orszá­gos egyéni halfogó bajnokság keretében - a nem közép­iskolás fokon művelt tudományukat mutatták be szom­baton és vasárnap. az ellenkezője történt, de oly' • nagy a lemaradásom, hogy annak is örülnöm kell, ha az első nyolc között leszek... A makói Erdei Attila - az előző versenyek alapján - biz­tosan vezeti a pontlistát, már régen eldőlt, hogy ott lesz Not­tinghamban, öröme mégsem volt felhőtlen. - Nagyon hiányzik egy igazi, jó szponzor, mert a meg­felelő anyagiak hiánya lépten­nyomon gátlóan hat - utalt lehetőségeire a makói testne­velő tanár, aki gyermekkorá­ban kötött életre szóló barátsá­got a horgászattal. - Egész évi kiegyensúlyozott, jó össztelje­sítményemnek köszönhetem, hogy hét év után sem szakad meg válogatottságom. Sajnos, most nem sikerült dobogóra kerülnöm, mert pechemre jobbról és balról is befedtek, gyűrűs botokkal a parttól húsz­huszonöt méterre dobtak, s ez ellen - megfelelő készségek hiányában - nem tudtam mit tenni... Pár méterrel arébb madarat lehetett volna fogatni egy, a gratulációkat fülig érő szájjal nyugtázó makói gyerkőccel. - Hú, de nagyszerű érzés bajnoknak lenni! - tolta feje­búbjára a versenyeken elma­radhatatlan sildes baseball sap­káját a 15 éves ifjonc, aki négy éve a focizást cserélte fel a horgászattal. - Szomszé­dunknak, Daróczi András bá­csinak köszönhetem a hor­gászat élményét, azt, hogy mily' csodálatos érzés „birkóz­ni" a haj szál vékony zsinórra akadt hallal. Azóta persze sokat fejlődtem, csapatbeli felnőtt társaim, Ambrus Tibor és Barna Szilárd kellékekkel és technikai téren rengeteget segítenek, de Erdei Attila is sokat foglalkozik velem. A verseny végén igencsak megkönnyebbült Oravetz Istv­án, a Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetsé­gének ügyvezető elnöke, ugyanis minden a legnagyobb rendben történt. - Örömmel tettünk eleget a Mohosz felkérésének, boldo­gan vállaltuk, hogy mi rendez­zük az országos bajnokságot ­sóhajtott egy nagyot az elnök. - Remek rendezői gárdánk van, mindenki tudja a dolgát, s ez meg is látszott a két nap alatt. Hogy mennyire így van, ez derült ki dr. Orbán Ferencnek, a Mohosz ügyvezető elnöké­nek szavaiból is. - A Csongrád megyei szö­vetség kitett magáért, ismét bizonyította, hogy érti a dolgát. Remekül előkészített pálya, halbőség várta a horgászokat, szóval nemzetközi szintnek megfelelő körülmények között zajlott le a szegedi verseny. Külön szeretném megköszönni Kovács Gábor úrnak, az ATIKÖVIZ1G igazgatójának azt a messzemenő, készséges támogatását, amivel lehetővé tették a verseny zavartalan rendezését. A verseny végén az ese­ményt nagyszerűnek értékelő Szarka József, a válogatott ka­pitánya elmondta, kijelölte csa­patát, tehát hazánkat a nottin­ghami világbajnokságon Erdei Attila, ifi. lantos János, Katus Gyula, Tímár Gábor és Nagy Benedek képviseli. Eredmények. Nők. Bajnok: Lantos Já­nosné (4 helyezési szám, Csongrád megye) 10.440 gramm, 2. Németh Szilvia (4, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) 9510, 3. Pankotai Kál­mánná (9, Vas megye). Férfiak. Bajnok: Katus Gyula (5, Bács-Kiskun megye) 17.220, 2. Imre Gábor (8, Tolna megye) 16.330, 3. Ha­mar Ferenc (9, Győr) 17.683, ... 6. Erdei Attila (15, Csong­rád megye) 12.920, ... 11. Barna Szilárd (20, Csongrád megye) 11.070, ...13. Ambrus Tibor (29, Csongrád megye) 9540. Ifjúságiak. Bajnok: Békési Attila (2, Csongrád megye) 22.270, 2. Szénási zsolt (3, Szolnok) 17.730, 3. Csonka József (5, Ráckeve) 10.033. GYÜRKI A makói Erdei Attila, bár mo ,csak" hatodik lett, biztos pontja a nottinghami vi bajnokságra utazó magyar csapatnak. (F'otó Gycnes Kálmán.) A Maty-éren ezúttal nem kajak-kenuzók és evezősök, hanem horgászok versengtek Szombaton délután ragyogó napsütés, a korábbi napokhoz képest tűrhetőbb meleg fogadta a 66 versenyzőt (a 13 hölgy, a 33 férfi és a 20 ifjúsági hor­gászt). A kijelölt szakaszon nagy volt a jövés-menés, ér­deklődők - barátok, családta­gok - hada kísérte figyelem­mel a kapásokat. Volt is mit nézni, mert igencsak „termel­tek" a horgászok, nem volt ritka a 8-9 kilogrammos össz­súlyú fogás, a makói, ifjúsági Békési Attila például 40 gramm híján 13 kg halat fo­gott! Másnap sem csökkent a kí­váncsiskodók tábora, még úgy sem, hogy meg kellett változ­tatni az eredeti, reggel 8 órára jelölt kezdési időpontot, mert kiadós eső áztatta a környéket. A csúszóssá vált a parton elő­kerültek a hatalmas, kisebb sá­torral felérő ernyők, a horgá­szok ezek alá bújva szerelték készségeiket, ellenőrizték lehe­letfinomságú zsinórjaikat, apró horgaikat. Később megkönyö­rültek rajtuk az égiek, a nap is előbújt, s a halak étvágyára sem lehetett panasz. Megkülönböztetett figye­lemmel kísértük a Csongrád megyei (makói és csongrádi) horgászokat, akik közül Lantos Jánosné és Békési Attila jó eséllyel várhatta a verseny vé­gét jelző dudaszót, mert mind­két nap remekeltek. A mérle­gelés után aztán gyorsan kide­rült, volt miért reménykedni. - Végtelenül boldog va­gyok, hogy 1980 után ismét én lehettem a bajnok - mondta örömtől sugárzó arccal az 55 éves Lantos Jánosné, miköz­ben rendezgette botjait. - Na­gyon jól ment szombaton, ezért is bíztam, hogy sikerül meg­szereznem az első helyet. Igaz, most az első órában alig volt kapás, de aztán „beindultak" a halak. Jól esett, hogy oly' sokan szorítottak értem, bízta­ttak, tanácsokat adtak, mire fi­gyeljek. Azért is örülök a si­kernek, mert így lagalább a csúcson köszönhetek el a válogatottságtól, adhatom át a helyemet a fiataloknak. Hazai versenyeken persze indulok, a víztől úgysem tudnék elsza­kadni. Ez egy örök szerelem, ami voltaképpen házasságom­mal kezdődött, ugyanis annak idején a férjem kedveltette meg velem és a gyerekekkel is a horgászatot. A fia, ifjú Lantos János ­aki egyesületi szinten „hűtlen" lett Csongrádhoz a többi válo­gatottal (Tímárral, Katussal, Magyarral) átigazolt a Kama­saki Kalocsához - már közel sem volt ilyen derűs. - Nagyon rossz napot fog­tam ki szombaton, egyszerűen nem ment a fogás - mérge­lődött egy sort a verseny vé­gén, holott a korábbi ered­ményei alapján így is biztos tagja a szeptember elején Nottinghamban rendezendő egyéni világbajnokságra utazó magyar csapatnak. - Ma éppen Országos egyéni halfogó bajnokság, Maty-ér Lantosná (Csongrád) ás Bákási (Makó) aranyármos Csongrád megye ismét bizonyított

Next

/
Oldalképek
Tartalom