Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-03 / 128. szám

MHMMHMMi • (Folytatás az 1. oldalról.) Ezek a hegyvidéki széke­lyek évszázadokon keresztül, minden pünkösd szombaton a csíksomlyói Kegytemplom és kolostor Mária-kegyhelyénél gyűltek össze hálát adni és imádkozni. A moldvai katoli­kusok még ma is böjtöt tarta­nak az ünnep előtti héten s egyik legnagyobb ünnepük a csíksomlyói pünkösdi búcsú. Régen is nagy tömeg érkezett ide: 25-30 ezren is összegyűl­tek a háború előtt. Mára a bú­csú szinte a megmaradás jelké­pe lett, másként nem is magya­rázható, hogy két-háromszáz­ezer ember összegyűljön a vi­lág minden részéről. A búcsú a megmaradni vágyó székelység és a Mária-kultusz ünnepe lett. A zarándok nép sokasága az, ami a legmagkapóbb az ünnep­ben. „Tilalmas" pogány hagyaték Egy 1692-ből származó csíkkozmási tiltás szerint „Eleitől fogva régi időben is mindenkor tilalma volt a sá­toros ünnepeken való táncolás­nak, királynéasszony ültetés­nek, mely pogányoktól mara­dott szokás ezután is tilalmas". A pogány hagyományoknak gátat vető tiltás azonban nem tudta megfékezni a nép pün­kösdi mulatságait, Csíksom­lyón is rendre megjelentek a búcsúsok és az úgynevezett ke­resztaljákat alkotó zarándokok. A keresztalják a katolikus csíki falvak zarándokló közösségei voltak, mindegyik külön kije­lölt helyet kapott a felvonulás­ban. így van egyébként ma is, a keresztaljákat reggel ugyan­úgy fogadják, mint évszáza­PÉNTEK, 1994. JÚN. 3. RIPORT 9 • A Szegedi Középiskolás Hét gyorsan beépült a fesztivál­város programjába - idén im­máron harmadszorra rendezték meg. A szerdai utcanap révén azok is tudomást szereztek róla, akiknek eddig esetleg el­kerülte a figyelmét. Ráadásul el se kellett menniük az. Ifjú­sági Házba emiatt, hiszen a fia­talok látogattak el mindenkihez - a Dugonics térre. Négy fiatal állt megmere­vedve az íróasztalon - a Dugo­nics tér sarkában. Az asztal előtt kopott fekete posztókalap, tele apróval, no rfieg egy fehér papírlap, mely a használati uta­sítást tartalmazta. Az utcanap egyik produkcióját jelentik, ők alkotják az élőképet. így zse­bembe túrtam én is, a fémpénz csörgésére azonnal feléledtek a „szobrok", kérdezték, hogy mi­vé legyenek. Rövid töprengés után a Laokón-csoportra tip­peltem. A három lány az égnek kapaszkodott, míg a srác jó kí­gyó módjára kúszott és csavar­gott lábuk között... S hogy mi volt előbb, a kí­gyó vagy az alma, azaz hogyan született a Középiskolás Mű­vészeti Hét, arra már a prog­ramfüzet ajánlásában leltem rá: ..Mindig tudtuk, hogy vmi hiányzik az életünkből (kü­lönösen akik fél vesével élnek), nap-utca-hosszat sétálunk cél­talanul, kocsmák füstös szeg­letében fixírozzuk a maradék pacaltot, vagy nem tudom, ti mit esztek, megtorpant házibu­likban támasztjuk a konyha­szekrényt...és inkább mennénk már. Elfele." Tudnak azért az ifjak ko­molyak is lenni, s ekkor ki­derül, hogy ennek a nagyon hiányzó valaminek, a művé­szeti hétnek elkövetésében a Szegedi Ifjúsági Ház és Ifjú­sági Iroda, valamint az itt mű­ködő és főként középiskolá­sokból álló Artéria Kreatív Csoport tagjai a ludasak. Az évente egyszeri nagyrendez­vény mellett évközben ők ad­ják ki a Kereszthuzat nevű diákirodalmi lapot, szeptem­bertől pedig Szocioműhelyt is szeretnének indítani. Ám a programfüzet és a szervezők helyett vissza a va­lódi programokhoz. A „Dugó­Nincs" téren valódi vásári hangulat kerekedik, amikor a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatának második osztályos diákjai megkezdik Commedia Dell" Arte műsorukat. Őket követik a Tabán Általános Iskola jazz­balettosai, akik már leme­részkednek a színpadról a kö­vezetre, a közönség közé. Szinte hagyomány már a Mol­nár Dixieland fellépése, eddig minden művészeti héten mu­zsikáltak. Most sem volt más­ként, este héttől adtak vidám térzenét... Az öreg motorosok műsora alatt gyülekeztek a színpad mellett az ifjak, hiszen a dixie­vel még nem ért véget az utca­nap. Ezután következett még a fénypont: a Tükör, az első vi­déki rockopera bemutatója. A premier előtt csíptük még el a darab 23 esztendős szerzőjét, Tóth Leventét, hogy árulja el nekünk, miért is írt rockoperát a kábítószer hatalmáról: - Tavaly februárban bent fe­küdtem a klinikán, egy helyütt elvonón lévő drogosokkal. Rengeteget beszélgettem ve­lük, rájöttem, hogy borzasz­tóan tehetséges emberek a ma­guk világában. S nem biztos, hogy mindig ők tehetnek arról, hogy a kábítószer hatása alá kerültek. Régi álmom volt egy zenés darab, s amikor kijöttem a kórházból, gondoltam rá, hogy e szerény módon tehet­nék a drogok ellen. Maga a Tü­kör most még nem rockopera, inkább egy musicalhez ha­sonlít, a szűkös anyagiak miatt. Tulajdonképpen a semmiből hoztuk ki a darabot, azonban nagyon fontos, hogy amatőr módon próbálunk profit csi­nálni. Fiataloknak, fiatalokról, fiatalokkal.... Csiksomlyó a megmaradás jelképe lett A szobornak is megvan a maga hányatott története, hi­szen 1916-ban, a Székelyföld román elözönlésekor kalandos úton Székelyudvarhelyre me­nekítették. Később onnan is menekülni kellett, Kolozsvár­ra. 1919-ben vitték csak vissza Somlyóra, a teljesen kifoszott kolostorba. Megverték a bíró fíét: csetepaté a búcsúban A búcsúnak is megvannak a maga emlékezetes dátumai. Hogy hús-vér emberek voltak a zarándokok, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az 1946-os esztendő, amikor pünkösdva­sárnapon emlékezetes tömeg­verekedésbe torkollott a za­rándoklat. Mondják: a székely ember nehezen felejt. Ahogyan nevezik, „a vaslábi csetepaté" azért tört ki, mert a vaslábi bíró fiát a húsvéti bálon a csomafal­viak megverték, a csomafalvi­ak viszont megtalálták a lehe­tőségét, hogy a búcsún vegye­nek revansot a falu becsüle­téért. Jellemző volt, hogy még 1989-ben is, a romániai for­radalom zűrzavarában a vaslá­biak inkább a csomafalviak tá­madásától féltek, mint az orv­lövészekétől. Ez a csetepaté egyébként akkor indokul is szolgált a román hatóságok­nak, hogy Márton Áron püs­pököt és a csíksomlyói búcsút nemkívánatossá minősítsék. Panak József Alig bontották le a Májulás színpadjait a város köztereiről, máris megkezdődött a Szegedi Középiskolás Művészeti Hét - ahogyan egy jó fesztiválvároshoz illik. A fia­talok főhadiszállása a Szegedi Ifjúsági Ház - a rengeteg program mellett itt mű­ködik például mindennap az teakocsma -, szerdán azonban utcanapot tartottak. Birtokba vették a Dugonics téri szökőkút környékét, volt tárlat a szabad ég alatt, vá­sár a „kézimunkákbólgitárzene, interaktív játékok, pantomim és karikaturizmus ­valamint késő estig tartó műsor a színpadon. Fotó: Révész Róbert más kiutat. Utólag értékelve, ezt valahol megbántam, vala­hol pedig nem. Mindenesetre tény marad. S talán pont ennek a tény­nek köszönhető a rockopera megszületése, melynek bemu­tatóját óriási tömeg várta este a szökőkút körül. A darabban 18 és 24 év közötti fiatalok játsza­nak, Tóth Levente mellett Var­ga Bálint írta a zenét, valamint az előadásban is közreműködő Cremona együttes. Az előadás maga megható volt. Megható, ahogyan az az óriási tömeg egy emberként fülelt a gyengécske hangosítás és a morajló szökőkút miatt, ugyanakkor rendkívül megha­tó, hogy ilyen sokan össze­gyűltek - az első szegedi rock­opera premierje miatt. Takács Viktor dokkal ezelőtt, de ma a Kis- és Nagysomlyó közti hegynyerget szinte teljesen elfoglalják a táj­egységet jelölő táblák alá vo­nuló zarándokok. A pogány emlékek megmaradására utal az a faragott kő is, melyet a templom belső folyosójába be­építve talált Vécsey Gyula, s amelyről feljegyezte, hogy a kolostor hagyományai szerint a követ a Nagysomlyó tetején lé­vő pogány áldozati helyről köl­töztették be. A szerzetesek az előző, úgynevezett fekete bará­toktól vették át, azzal, hogy „a székelyek megkövetelték az ősök emlékének megőrzését". A csodatevő Méría-szobot A székelyföldi ferences ba­rátok krónikái szerint a Csík­somlyó a csodatevő Mária-szo­bornak köszönheti látogatottsá­gát. A Madonna-szobornak le­gendás a híre, egykori feljegy­zésekben több csodatételről is olvasni. Az egyik dokumentum 1661-ben említi, hogy a tatár­dúlás idején a betolakodók ve­zére belépve a Kegytemplom­ba feldühödött a faragott, im­pozáns Mária-kép láttán. Lán­dzsájával akarta ledönteni, kar­ja azonban megbénult, s a fegyver hegye éppcsak megse­besítette a szobor arcát. Egy „sebhely" egyébként ma is lát­szik a Madonna arcán. Hogy hány gyógyulást tulajdonítot­tak a csodatevő szobornak, mutatják a mellette elhelyezett arany és ezüst emléktárgyak, márványból készült táblácskák, mindegyiken egy-egy köszönet a meghallgatott imáért. Fotó: Gyenes Kálmán • Karikaturizmus és élőkép m Középiskolások művészeti hete Rockopera a drogok ellen Rockopcra-fó'próba az Ifjúsági Házban. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Tudomásom szerint te is szenvedélybeteg voltál... - Ez a játékszenvedély, ami talán egy kis mértékben még mindig megvan bennem. Sze­retnék kigyógyulni belőle én is, de ehhez az kell, úgy érzem, hogy megpróbáljunk egymá­son segíteni. Egyedül ez bor­zasztó nehéz kiábalni... • Miért voltál a klinikán? - Pont ez a szenvedélybe­tegség miatt kíséreltem meg öngyilkosságot. Sok pénzt vesztettem, nem láttam akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom