Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-12 / 9. szám

SZERDA, 1994. JAN. 12. Példátlan aszálysorozat Magyarországon HORIZONT 13 Kevesen emlékezhetnek arra a cikkre, amely a Délmagyarország 1992. január 10-i számában jelent meg „lezárult egy aszálykorszak" címmel. Ebben a cikkben arról volt szó, hogy az. 1940-es évektől kezdve az. egymást követő évtizedek fokról fokra szárazabbak lettek, és az 1981-90-es évtizedben mérték a legkevesebb csapadékot hazánkban, legalábbis amióta a múlt század közepén megkezdődtek a rendszeres mérések. Az 199l-es év reménytkeltően csapadékos volt, és bizonyos jelek arra mutattak, hogy az esőhiány a sok évtizedes sorozatban elérte a mélypontot, a következő évtizedek valamelyest nedvesebbek lesznek. A cikk végének egyik mondatát idézem a DM 1992. január 10-i számának 8. oldaláról: „Természetesen semmilyen garancia nincs arra. hogy a következő évtizedek során egy-egy évben átmenetileg vissza ne térjen a csapadékszegény időjárás." A sokat emlegetett aszály nem teljesen azonos az évi csapadékösszeg hiányával. A kultúrnövényeink legjobban a vegetációs időszak, nagyjából a március-augusztus közötti hónapok esőhiányát és a nyári hónapok forróságát sínylik meg. Ebből a szempontból az évszázad legaszályosabb éve 1952 volt, amikor például Szegeden márciustól augusztusig (hat hónap alatt) mindössze 109 mm eső hullott a normális 315 mm helyett. Összehasonlításul: az 1980-as években Szegeden az említett hat hónap csapadékösszege például a száraznak minősülő 1983-ban 258, 1986-ban 181, 1988-ban 225 mm volt. A sorozatot tovább folytatva: 1990-ben 248, 1991-ben 394, 1992-ben 216, 1993-ban 187 mm hullott. Az 199l-es év tehát megnövekedett esőmennyiségével kilóg a sorból. A késő őszi, téli csapadék, valamint a vegetációs időszak esőmennyisége és hőmérséklete alapján kiszámított aszályossági mérőszám 1901 óta áll rendelkezésünkre, mégpedig a Nagy-Alföld egész területén végzett mérések segítségével. Ennek alapján rangsorolhatjuk a századunk legaszályosabb éveit. Az aszályossági mérőszámokat az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei több évi kutatómunka eredményeként határozták meg. A rangsor élén az 1952-es esztendő áll, amely mind a Duna-Tisza közén, mind az egész Tiszántúlon az évszázad eddigi legaszályosabb éve volt. A második legaszályosabb év 1993 volt (bár végleges adatok még nem állnak mindenütt rendelkezésre, hiszen mintegy 32 mérőállomás adatait kell összegyűjteni és rendszerezni). A harmadik, negyedik és ötödik helyen 1992, illetve 1990 található rangsorban. Ez azt jelenti, hogy az 1990-től 1993-ig teijedő négy esztendő közül három Igényes, pontos, gyors CÍMFESTÉSI MUNKÁT vállalunk kedvező áron. * információs táblák * reklámfeliratok # gépkocsiponyvákra feliratok * cégtáblák * KRESZ-táblák festése Szegedi Városgazdálkodási Vállalat Szeged, Pacsirta u. 1. Telefon: 489-789/19 az évszázad legaszályosabb évei közé tartozott. Ehhez hasonló aszálysorozat nem fordult elő ebben a században. A múlt évben az aszálykárok enyhítésére a kormány hektáronként 1000 forintot utalt ki a mezőgazdaságnak. Ha csak a termőterület felét vesszük (szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, legelő, erdő stb.), akkor is mintegy 3-4 millió hektár szenvedett aszálykárt. Hektáronként 1000 forintot számolva ez 3-4 milliárd forint veszteség, a tényleges kár azonban ennél jóval nagyobb. Gondoljunk a múlt évi hatalmas erdőtüzekre, például az ásotthalmi erdőségben, a kiskúnsági ősborókásban, a Pilishegységben keletkezett károkra, a kiszáradt halastavakra, de az aszály miatti terméskiesésre is, ami jóval több a hektáronkénti 1000 forintnál. Szakértők becslése szerint 1993-ban az aszály mintegy 100 milliárd forint kárt okozott az országnak. És az elmúlt négy évben három ilyen súlyosan veszteséges éve volt hazánknak. Ez az inflációs rátát is figyelembe véve azt jelenti, hogy három év alatt az aszálykárok megközelítően 300 milliárd forint veszteséget jelentettek az országnak, amit valahogyan át kellett vészelni. Gazdasági szakemberek a megmondhatói, hogy ez a természeti csapás milyen mértékben járult hozzá az államháztartás 300 milliárd forintos deficitjéhez. Tény viszont, hogy a régebbi századokban is voltak hasonló, vagy ennél is nagyobb természeti csapások. A lényegesen fejletlenebb öntözési módszerek és kezdetlegesebb agrártechnika miatt ilyen esetekben tömeges éhhalál, sőt olykor emberús-evés volt a következmény. A gazdálkodási módszerek fejlődése, a segélyszállítmányok, gyorssegélyek megszervezése ma már megkímél az ilyen tragédiáktól. Dr. Koppány György • Néhány éves ádáz kitérő után mintha megint fölfedezné könyvkiadásunk a kötést a fényes födelú fűzött könyvek után? Ilyen vastag kötetet nehéz is lenne elképzelni gépi fűzéssel. A jó lexikont naponta fenyegeti a kézbevevés veszedelme és üdvössége, fizikai értelemben is bírnia kell az idők próbáját. Azt ígéri a Szent István Társulat két szerkesztője, Diós István és Viczián János, hogy ennek az évtizednek a végéig, amit egyébként nevezhetünk az évszázad, sőt egyes számítások szerint az évezred végének is, tfz kötetben bocsátják olvasóik elé a katolikus ismeretek tárát, kiegészítve egy mutató-kötettel, az Indexszel. Tíz kötetre nincs már tíz évünk, ezért könnyű kiszámítanunk, évente legalább két kötetnek kell napvilágra jönnie. A tervek szerint karácsonykor és húsvétkor várhatjuk, amíg be nem telik a tíz kötet. Ha tovább méregetünk, akkor a könyvespolcunkon legalább hetvenhét centit foglal majd el a teljes sorozat. A tervgazdálkodás bukása után vajon számíthatunk ennek a tervnek a megvalósítására? Bízzunk benne. Senki ne váija tőlünk, hogy nekihasalván az első kötet 948 oldalának, minden szócikket mérlegelve (íjuk meg ismertetőnket. Örömmel tapasztaltuk azonban mindjárt a böngészés legelején, hogy a hat sornál terjedelmesebb cikkecskék szerzőit betűjellel közli a lexikon, és a kötet elején nevekké oldja a jeleket. A korábbi átlagnévtelenség mögött igénytelenség is megbújhatott, a névvel vállalt közlések a megbízhatóságot is jelzik. Jólesően vettük észre, hogy szegedi illetőségű szerzők is közreműködtek. Hogy a világvallás adatai és a világi adatok között hol húzódik a választóvonal, azt legföljebb a tfz kötet után lehetne majd meghatározni, most inkább előlegezzünk annyit a szerkesztőknek, hogy számos Megjelent az első kötet Magyar Katolikus Lexikon Nagyon nem hiszem, hogy szokás lenne kilóra írni a recenziót egy új lexikonról. Patikamérlegem ugyan nincsen, de talán nem szentségtörés, ha közönséges konyhai mérlegre állítottam a Magyar Katolikus Lexikon nemrég megjelent első kötetét. A másfél kilót is meghaladja a súlya. Ez persze csak külsődleges szempont, voltak már súlyra meglehetősen terjedelmes lexikonai a világnak, amelyekről viszont sorra kiderült mostanában: tartalmukban könnyűnek találtatnak. Van még egy külsődleges szempontunk, azt se szeretnénk elhallgatni: szép ez az első kötet. esetben egyetemes művelődéstörténeti elemek is „begyűrűztek" a lexikonba, nyilván nem szándék ellenére. Talán mintául is szolgál majd megújuló lexikonkiadásunk előtt. Mindezek után se várható, hogy kedves olvasmánya lesz bárkinek is a nagyszerű kiadvány, a célja a tényszerű, pontos eligazítás, és nem az esztétikai gyönyörűségek kergetése. A rengeteg rövidítés önmagában sem adna erre alkalmat. Puritán egyszerűségének és tudományos igényességének együttes bizonyítéka, hogy sugallatok nélkül született: csak az értékelhető adatokra támaszkodik. Talán példa lehet ebben is későbbi lexikonok előtt is. Ha hatvan évet kellett várnunk a legutóbbi katolikus lexikon után, meglehet, hatvan évig ennek is állnia kell a sarat. Az előszóból megtudhatjuk, tíz évvel ezelőtt kezdtek hozzá a munkához, és bonyodalmakat okozott a rendszerváltozás körüli - leginkább az azt megelőző - időszak. Sokan nem mertek vállalni közreműködést a vallási kiadónál, mások viszont időnap előtt visszaléptek. Politikai közelmúltunk átka, hogy a kimondottan nem politikai vállalkozás esetleges politikai következményeitől tartottak némely szerzők. Kerestük benne Algyőt, a patinás régi falut, sajnos, nem találtuk. Talán-talán Szeged címszó alatt kell majd keresnünk? Megtaláltuk viszont Ásotthalmot, Apátfalvát, Baksot. Balástyát és Bordányt. (A-tól Bor-ig terjed az első kötet.) Annyira friss, hogy bár ajánlását 1993 húsvétjára dátumozza Paskai László, és az előszó is április legvégén íródott, már benne van, hogy 1993. május 30-a ójp a szeged-csanádi egyházmegyéhez tartozik. Örömmel fedeztük föl Bálint Sándort is benne, két fényképpel is szerepel (Lantos Miklós alkotásai), de elírást is észre kellett vennünk: nem Juhász Nagy Antallal, „csak" Juhász Antallal közös A szegedi gombkötőmesterségről szóló munkája. (Megrendelhető a Magyar Katolikus Lexikon szerkesztőségében, 1053 Budapesten, a Papnevelde u. 7. címen.) H. D. Diákoldalak felvételire Megkezdődtek a felvételi előkészítők az Élet és Tudomány című lap most megjelent számában. A Diákoldalak a felvételi vizsgák időpontjáig jelennek meg. Hetente 4 oldalon matematikából, fizikából, kémiából, biológiából és földrajzból közölnek írásokat a felvételi tárgyak témaköréhez kapcsolódó legfontosabb témákból. A cikkeket az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karának oktatói Írják. NE FELEDJE: LAPUNK A KÖZKEDVELT, SZÍNES TELE MAGAZINNAL EGYÜTT IS ELŐFIZETHETŐ! A TELE Magazinnal lapunk havi előfizetési díja csak 110 Ft-tal emelkedik. ELÖFIZETESI IGÉNYÉT BEJELENTHETI: I a hírlapkézbesítőknél, > a 62/481-281es telefonon Németh Andreánál f a lapunkban elhelyezett kivágható szelvényen. Születés Sztojinov Miklós Sándornak és Kovács Katalinnak Annamária, Farkas Pálnak és Horváth Annának Anna, Angeli Lászlónak és Kammerer Ágnesnek Ágota, Váli Gábornak és Zala Anikó Máriának Eszter, Dobó Mátyásnak és Balogh Gyöngyi Gizellának Gyöngyi, Sinkó Zoltán Tibornak és Réti Dominikának Bence, Bóka Szilveszternek és Apró Ildikónak Anikó, Balog Károlynak és Török Teréziának Vivien Zsuzsanna, Pipicz Zsolt Istvánnak és Karakás Rozáliának Petra, Vincze Józsefnek és Ürmös Krisztinának Anita, Hegyes Tibornak és Rutai Tímeának Mirjam Julianna, Zelei Péter Csabának és Halmi Andreának Roland, Móricz István Ferencnek és Kónya Mária Magdolnának Tamás István, Verba László Attilának és Csonka Zsuzsannának Eszter, Szemerédi Istvánnak és Nagy Katalinnak Katalin, Török Attila Péternek és Gulyás Erzsébetnek Attila Viktor, Kiss Sándornak és Kónya Gizellának Erika Ildikó, Bárányi Sándornak és dr. Furák Andrea Katalinnak Vera, Erdélyi Józsefnek és Farkas Anikónak Dávid, Erdélyi Józsefnek és Farkas Anikónak Kristóf, Csanádi Gábornak és Daróczi Ágnesnek Zita, Szűcs Istvánnak és Szögi Editnek Áron, Bodor Gábor Józsefnek és Hódi Erikának Szimonetta, Takács Csabának és Ács Gabriellának András, Fábián Pál Sándornak és Palatínus Máriának Mária, Kálmán Zsoltnak és Udvardi Nórának Krisztián Bence, Fehér Andrásnak és Szász Veronikának Olga, Kovács Andrásnak és Fejes Ágnes Margitnak András, Marjanuez Györgynek és Nagy Ilonának Natália, Vidács Mihály CSALÁDI ESEMÉNYEK Zoltánnak és Molnár Krisztinának Viktória, Lesták Mátyás Józsefnek és Csikós Gyöngyi Ilonának Ottó, Török Zsoltnak és Papp Ildikónak Emese, Nagyhegyesi Csabának és Bezsán Zsuzsannának Alex Roland, Kormos Ferencnek és Kávai Etelkának Máté, Erdélyi Sándor Tibornak és Szabó Judit Andreának Szabolcs, Patyik Imrének és Márta Márta Anikónak Szilveszter, Ábrahám Gábornak és Kocsis-Savanya Beátának Fanni, Farkas Illésnek és Bartucz Erikának Kitti, Kormányos Istvánnak és Pigniczki Máriának Szilvia, Pópity András Ferencnek és Hajós Editnek Dávid András, Petrov Tamásnak és Simon Évának Tamás. Bakos Józsefpek és Nagy Gabriellának Gabriella, Piszmán Ferenc Jánosnak és Köteles Ágotának Erik, Torma Lászlónak és Sári Györgyinek Csaba, Zámbó Csaba Jánosnak és Faragó Évának Henrietta, Nagy Lajosnak és Vidács Anikónak Szabolcs Milán, Bokányi Dezsőnek és Juhász Ildikónak Richárd, Bereczki László Józsefnek és Tari Mária Teréziának Lilla, Bereczki László Józsefnek és Tari Mária Teréziának Virág, Bujdosó Jánosnak és Kiss Katalinnak Dz.senifer Katalin, Simonics Zsoltnak és Kószó Évának Dávid, Gálberki András Lászlónak és Gellai Anikónak Bianka nevű gyermeke született. Halálozás Győrffy Miklós, Kócsó András, Horváth Ferencné Zsemberi Anna, Martinék Ede Rudolf, Dékány Mária, Gulácsi Imre, Kiss József, Tóth Antalné Révész Mária, Kormos Ferenc, Budácsik Lászlóné Pál Piroska, Kardos Rudolf, Császár Ferencné Bálint Etelka, Treba Lajosné Korpa Anna, Császár-Putyi Ferencné Tombácz Ilona, Terhes Imre, Sárkány István, Belovai Jánosné Mangó Mária, Fülöp Ferencné Petrács Erzsébet, Nyáry Györgyné Szél Rozália, Lovászi Imre, Odry Lajosné Vörös Margit, Takács Istvánná Török Rozália, Borka Balázsné Wolford Anna, Paragi Gézáné Balogh Erzsébet, Szélpál Józsefné Nógrádi Piroska, Nagy Jánosné Moldávcsuk Theodóra, Laczkó Jánosné Sebők Margit, Fülöp György, Csikós István, Gyémánt Zoltánná Jenei Mária Ilona, Magyar Józsefné Kálmán Mária, Kriván Andrásné Juhász Terézia, Süli Mihály, Gémes Sándorné Lengyel Anna, Móra Sándor, Kádár Mihály, Szalóky Béla. Bitó József, Kasza Benjámin, Körmöczi Ferencné Szabó Rozália, Borsányi József, Ferenczi János, Varga János István, Kis Józsefné Kószó Anna, Tóth József, Márta Sándor, Márk Pál, Gárgyán András István, Szűcs Anna, Bobvos Béláné Nádasdy Erzsébet Teréz, Rózsa Gergely, dr. Dudás-Szabó Árpádné Kis Ildikó Ilona, Mészáros Ferencné Tóth Julianna, Mészáros Ferencné Molnár Julianna, Doktor László, Nagy Sándor, Csillag István. Badényi József, Juhász Mátyás, Tóth Pál, Rózsahegyi Ferencné Németh Irén meghalt.