Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-24 / 300. szám

PÉNTEK, 1993. DEC. 24. DÉLMAGYARORSZÁG KARÁCSONYI MELLÉKLET 5 • Á Móra Ferenc Múzeum Természettudományi Osztályának és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 37. számú Helyi Csoportjának munkatársai 1993-ban egy 5 évre tervezett program keretében szinte a teljes Csongrád megyét és Bács-Kiskun megye déli területeit felmérték avégett, hogy a térségben új területek természeti védettségét kezdeményezzék. A munkacsoport vezetői, Dr. Gaskó Béla és Krnács György, valamint tagjai Antal Tamás, Dr. Moldovay Gézáné, Pápai Zoltán és Tóth László a felmérés első szakasza nyomán augusztus közepén 9 Csongrád megyei települési önkormányzat tulajdonában lévő 19 területre adtak be országos vagy helyi természeti védettségi javaslatot. Az augusztus óta eltelt időszakban az érintett önkormányzatok közül mindössze egy képviselőtestületben született jóváhagyó döntés (egyetlen terület ügyében), a többi helyről hivatalos visszajelzés nem érkezett. Interjúnkban Dr. Gaskó Bélával, a Móra Ferenc Múzeum természettudományi osztályvezetőjével többek között arra kerestük a választ: vajon mi lehet e területek sorsa? - A magyarországi politika természetvédelmi elkötelezettségét általában az alkalomszerűség jellemzi. Ott létezik, ahol már baj van. Gondoljunk a Duna-mentén, az erőmű helyére tervezett nemzeti parkra, vagy a Dráva-menti nemzeti parkra. Nos, a Kőrös-érre nem lehetett erőművet tervezni, így aztán, némi malíciával azt mondhatjuk: itt nem lesz nemzeti park. Pedig a határok mellett bizonyos területek, amelyek a mezőgazdasági művelés számára megközelíthetetlenek voltak, viszonylag érintetlenek maradtak. De míg a nyugati határszélen, Kőszeg környékén komoly erőfeszítéseket tesznek az ilyen területek megmentésére - a célra környezetvédelmi alapítvány is született - addig Csongrád megyéről elmondhatjuk, hogy a megye közepén lévő viszonylag nagy kiterjedésű Pusztaszeri Természetvédelmi Körzeten kívül nagyon kevés a védett terület. A helyi védettségű 'területek számában és kiterjedésében pedig a megye éppenséggel utolsó az országban. • Mi az, ami a leginkább veszélyezteti az önök által védelemre javasolt teriileteket? - A mezőgazdasági művelés. Nincs biztosíték arra, hogy a földek privatizációjával nem indul meg e területek természeti érintetlenségének fokozott megsemmisítése. Az erdőket leszámítva zömmel gyepterületekről és fűzlápokról van szó, olyan földekről, amelyek jórészt alacsony aranykorona értékűek, és ezért olcsóak. A gazdálkodó elsőre úgy véli, jó vásárt köt velük, aztán egy-két éven belül kiderül, hogy a megművelésük nem hozza vissza a ráfordított költséget. Ekkorra azonban a szántás már megtörtént, s a föld természetvédelmi értéke szinte teljesen megsemmisül. A szántás felhagyásával - legjobb esetben visszaáll ugyan az alaptársulás, de az eredeti vegetáció soha. A védett, és a környezetváltozásra érzékeny élővilág az eredeti együttes megbontásával teljesen eltűnik. • Mit lehet tenni? - Ha egy ilyen terület nem kap védelmet, és magántulajdonba kerül, akkor semmit. A természetvédelmi bírságnak nincs visszatartó hatása. Meg aztán ezt jórészt úgyis elengedik. Azzal pedig szembe kell nézni, hogy a szemléletbeli Temészeti védettségre javasolták a megye 19 területét Pusztai tölgyes Ásotthalom környékén. (Fotó: Dömötör Mihály) Pocgém a a nádasban. (Fotó: Beretck Péter) Szántani, vagy megőrizni? Országos védettségre: 1. A deszki puszta (a deszki és a szegedi önkormányzat területén). A Maros és a Tisza folyók árterének flórája és faunája itt találkozik a Bánságéval. Néhány déli rovarfaj megjelenése várható itt; előkerült például a korábban csak Kisázsiából és Bulgáriából ismert Agapanthia osmanis cincérfaj. 2. A Rívó erdő és a Kőrösér menti semlyékesek (az ásotthalmi önkormányzat területén). Számos, a megyében ritka és védett növény tenyészik itt. Előfordulási helye a fokozottan védett egy hajúvirágnak vagy a tavaszi héricsnek, amelyből 1 500-2 ezer tő található a területen. 3. A Madarász tó és a környékén lévő erdő- és gyepfoltok (a mórahalmi önkormányzat területén). Elsősorban a térség vidra-populációja emelhető ki, mint természetvédelmi érték. De a Madarász tó egyik génbankja a mocsári teknősnek is. 4. A Tanaszi semlyék (a mórahalmi önkormányzat területén). A fokozottan védett pókbangó legnagyobb Csongrád megyei előfordulása található itt. Szinte kaszálni lehet a mocsári kosbort. Nem védett ugyan, de megyénkben ritkaságnak számít a csomós és a szibériai harangvirág. 5. A pusztamérgesi füzes láperdő s a környékén lévő rét és nádas (a pusztamérgesi önkormányzat területén). A környék egyik viszonylag érintetlen láperdeje. Mind botanikai, mind zoológiai szempontból különlegességnek számít. Kiemelhető a kékperjés réteken virító kornics tárnics, vagy a gazdag Carabida-fauna. 6. A Nádas tó (a sándorfalvi önkormányzat területén). Madárfaunája indokolja a védelmet. A Fehér tóval a terület szoros ökológiai egységet alkot. Tarka sáfrány. A homokvidék egyik legkorábban virító védett növénye. (Fotó: Antal Tamás) Védelemre javasolt területek 7. Az egykori átokházi tőzegbánya (az ásotthalmi önkormányzat területén). Az egyetlen ilyen jellegű terület a Dél-Kelet-Alföldön. A Kőrös-ér mente még ma is viszonylag természetes állapotában maradt fenn. Helyi védettségre javasolt teriiletek: 8. A Magyari-erdei buckák (az ásotthalmi önkormányzat területén). Térszint izolátum. Az eredeti buckás rész egy apróbb foltja fennmaradt, elkerülte az erdőrendezéssel járó elegyengetést. Csongrád megyében igen kevés a hasonló buckás területek száma. 9. Az Asotthalom-Halastelek irányában lévő Bilisicsdűlő (az ásotthalmi önkormányzat területén). Az egykori Bilisics-tó helye, ahol fennmaradt az eredeti bogárfauna. 10. A kissori semlyékes (az ásotthalmi önkormányzat területén). A terület része a Kőrös-ér völgyéhez csatlakozó semlyékes láncolatnak. 11. A Kiss Ferenc-emlékerdőtől északra fekvő Bogárzó medence (az ásotthalmi önkormányzat területén). A Bogárzó változatos, ma még jórészt érintetlen növénytársulása és gazdag rovarvilága miatt érdemel védelmet. Kiemelkedő természetvédelmi értéke az Alföldről már kipusztultnak vélt csipkés gyöngyvessző. 12. A Kornél-erdő és a környékén lévő puszta (a földeáki önkormányzat területén). Megyénk tiszántúli részének talán legszebb tölgyes izölátuma. Gazdag madárfaunája és bogárvilága indokolja védelmét. 13. A hódmezővásárhelyi Vajháti tölgysor. Tájképi értéke miatt került a védelmi listára. A legnagyobb kiterjedésű, egységes korú és fajöszszetételű útmenti facsoportunk. 14. A hódmezővásárhelyi Kása erdő. Hódmezővásárhely „tüdeje", amely az ott élő védett növényektől és állatoktól függetlenül is védelmet érdemel. 15. A hódmezővásárhelyi Batidai-puszta. A hajdani Tisza ártér egyik megmaradt, erősen szikesedő pusztafoltja. Főként nagy kiterjedésű sziki növénytársulásai és madárfaunája miatt javasolt a védelemre. 16. A mórahalmi NagySzéksóstó és környéke. Kiterjedt nádasai számos madárfajnak biztosítanak fészkelőhelyet. Részben ide szorult a környék egykor kiterjedt semlyékeinek jellegzetes bogárfaunája. 17. Az ötömösi Baromjárás. Kultúrtörténeti és rovartani szempontból egyaránt védelemre javasolt terület. 18. A Mérges puszta és a rajta lévő szürkenyaras (a pusztamérgesi önkormányzat területén). Hasonló adottságú rész, mint az ásotthalmi Kiss Ferenc Emlékerdő. 19. A Makkoserdő (a szegedi önkormányzat területe). Szeged város zöldövezetének kiemelkedő jelentőségű szakasza. Hozzájárul a várost érő porszennyeződés felfogásához. nevelésre hiába hivatkozuk. Ha valakinek anyagi érdekeltsége van. akkor az fog érvényesülni. Profitorientációról van szó: a gazdálkodónak azon a területen mindenképp pénzt kell termelni, s ilyenkor „néhány gaz miatt" nem halasztja el a tábla beszántását. Ez a „pár szál virágnál egy satnya tök is többet ér" szemlélet rövid távon még elboldogul, de ha előre tekintünk, a „satnya tökért" sem a világkiállítás idején, sem máskor nem jönnek ide turisták. Nem beszélve arról, hogy a természet önmagában is érték, akkor is óvni kellene, ha az nem függene össze semmilyen gazdasági haszonnal. De ha nem így gondolkodnánk is: e részek nem akkora területűek, hogy az önkormányzatokat kár érné, ha kimondanák a védettséget. • Bizonyos területeket országos védelemre is, helyi védelemre is javasoltak. Mi ennek az oka? - Valamennyi területre megpróbáltunk önkormányzati védelmet kérni, hiszen ennek úgy gondoltuk - lényegesen rövidebb az átfutási ideje. Ez esetben csak a helyi képviselőtestületek kedvező döntésén múlik, hogy az illető területet sikerül e gyorsan, idejében megóvni. Nos ebben mindeddig csalódnunk kellett, hiszen augusztus óta a benyújtott javaslatokra mindössze egy esetben, az Ásotthalom -Bogárzó terület védettsége ügyében született igenlő döntés, s a tulajdonos ott sem az önkormányzat, hanem egy vadásztársaság. A legtöbb javaslatra még csak visszajelzés sem érkezett. Ami pedig az országos védettséget illeti, ez biztosabb, de jóval hosszadalmasabb. Előfordulhat, hogy mire eredmény születik, már nincs mit védeni, mert időközben kiparceílázták és felszántották a területet. • Mi történik akkor, ha bizonyítani lehet a védett növények kiszántását? - Sajnos nem sok. Ha védett területen csinálják, akkor az illetékes természetvédelmi hatóságnak kötelessége eljárni. Ha viszont még nem védett területről van szó, akkor semmi nem történik. Elvileg bárki természetkedvelő ember tehet magánvádas feljelentést, dehát ki az, aki a természet helyett inkább a bíróságokat járja? Hadd mondjak egy példát is. A Tanaszi semlyéken, amelyet több helyütt felszántottak, egy 5-10 ezer egyedből álló pókbangó állomány található. A pókbangó fokozottan védett növény, egy tövének eszmei értéke 50 ezer forint. Ha 10 ezer tövet kiszántanak, az 500 millió forintnyi eszmei kárt jelent! • A helyi védettségre javasolt területek között ott van a szegedi Makkoserdő is. Mi indokolja ezt a javaslatot? - Itt már 1747-ben is erdő volt, tehát kultúrtörténetileg értékes darabja a Szeged környéki zöldterületeknek. De a legfontosabb indok az, hogy a Makkoserdő a város tüdejének igen fontos része. Noha Szeged városát az ipari szennyeződés nem sújtja, á porszennyeződés annál erősebb. Ott tartunk, hogy amennyiben az ipar viszszaesik, néhány éven belül Pécsnek vagy Miskolcnak tisztább lesz a levegője, mint Szegednek. A porszennyeződés ugyanis talajfizikai sajátosság: a környék talaja könnyen porzódik, s a szél akadálytalanul szállíthatja a város felé. Kétrétegű védőerdő-övezet kellene a kivédésére, nagyobb kiterjedésű, mint ami a körtöltés mellett jelenleg áll. És a meglévő mellé kellene még egy külső erdőzóna is. Ha távlatban gondolkodunk, s az általános felmelegedést is figyelembe veszszük, ezt a kettős erdőzónát mielőbb ki kell alakítani. Ráadásul a környéken uralkodó szélirány észak-észak-nyugati, és abból az irányból hozza a legtöbb port, ahol a legkeskenyebb a Szeged körüli fás terület. Nos, mivel a Makkoserdő éppen erről az oldalról védi a várost, ez nagyon fontos érv arra, hogy védetté nyilvánítsák. • Ha jól tudom, a Makkoserdő jelenleg is parkerdő, tehát élvez bizonyos védettéget. Ezen túl is szükséges a természeti védelem? - Igen, minthogy a parkerdőkre is vonatkozik az erdészeti üzemterv; vagyis a vágáskort elért fákat nem védi semmi a kivágástól. Egy védett területen viszont lehetőség van a faállomány összeomlásig tartó megóvására. Ez azt jelenti, hogy amíg a társulás magától össze nem omlik, ott az erdőt fenn kell tartani. És éppen erre van szükség. Hozzá kell fűzni, hogy a szegedi önkormányzat nem zárkózott el a védettség kimondásától, de erre tényleges lépés még nem történt. Panek Sándor